»
S
I
D
E
B
A
R
«
A Ṣaṭ-tilā-ekādaśī böjtnap története
2017 01 20 by premamoya
Szentírásainkból

Szentírásainkból

A Ṣaṭ-tilā-ekādaśī böjtnap dicsőségét a Bhaviṣyottara-purāṇa írja le az Úr Kṛṣṇa és Yudhiṣṭhīra Mahārāja közötti párbeszédében.

Dālbhya Ṛṣi így szólt Pulastya Munihoz: Amikor a szellemi lélek kapcsolatba kerül az anyagi energiával, azonnal bűnös cselekedetekbe fog, mint amilyenek a lopás, a gyilkosság és a törvényellenes nemi élet. Sok már szörnyű tettet is elkövethet, például megölhet egy brāhmaṇát (papot). Óh, legtisztább bölcs! Kérlek, mondd el nekem, hogyan kerülhetik el ezek a szerencsétlen lelkek a büntetést, nehogy az anyagi világ pokoli tájékaira kerüljenek. Kegyesen világosíts fel, meg lehet-e könnyen szabadulni a bűnöktől, akár egy kis adományozással?

Pulastya Muni így válaszolt: Óh, szerencsés, jó és bizalmas kérdést tettél fel nekem, amilyet még Brahmā, Viṣṇu, Śiva, vagy Indra sem kérdezett. Kérlek, hallgasd meg nagyon figyelmesen a válaszomat.

Māgha (január-február) hónap elején meg kell fürdenie, gondosan uralkodnia kell az érzékein azzal, hogy felhagy a haraggal, a büszkeséggel, a féltékenységgel, a hibakereséssel és a kapzsisággal, valamint meditálnia kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, az Úr Śrī Kṛṣṇán. Ezután egy kevés tehéntrágyát kell gyűjtenie, még mielőtt az a földre esett volna. Ezt az anyagot el kell kevernie szezámmagvakkal valamint gyapottal, és 108 golyót kell formálnia belőle. Ezután be kell tartania az ekādaśī szabályait és előírásait, amelyeket most elmondok neked.

Fürdés után a Legfelsőbb Urat kell imádnia. Miközben az Úr Kṛṣṇához imádkozik szent nevét énekelve, meg kell ígérnie, hogy megtartja az ekādaśī böjtöt. Éjjel ébren kell maradnia és el kell végeznie egy homát (tűzáldozatot). Ezután a bhakta (hívő) ajánljon fel āratit (imádatot) az Úrnak, majd ajánljon fel Neki szantálpépet, füstölőt, kámfort, fényes ghī-lámpást és ízletes ételeket. Ezt követően ajánlja fel a 108 tehéntrágya-szezámmag-gyapot golyót a szent tűzben, és énekelje közben a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa szent neveit. Egész nap és egész éjjel tartsa meg a szokásos ekādaśī böjtöt, amely ebben az esetben a gabonától, a magvaktól és a babtól való tartózkodás. Ez alkalommal ajánljon fel az Úrnak tököt, kókuszdiót és guavát. Ha ezeket nem tudja beszereznie, helyettesítheti bétellel.

A bhaktának így kell imádkoznia az Úr Janārdanához, valamennyi élőlény jótevőjéhez: “Óh, Uram! Śrī Kṛṣṇa, Te vagy az Istenség Legkönyörületesebb Személyisége, valamennyi elesett lélek felszabadítója! Óh, Uram, az anyagi létezés óceánjába estünk! Kérünk, légy kegyes hozzánk! Óh, lótuszszemű Istenség! Kérünk, fogadd el legalázatosabb és legszeretetteljesebb hódolatunkat! Óh, világ védelmezője, újra meg újra felajánljuk Neked a tiszteletünket! Óh, Legfelsőbb Lélek, óh, Legfőbb! Óh, összes őseink védelmezője! Te és örök hitvestársad, Śrīmatī Lakṣmī-devī, kérünk, fogadjátok el ezeket az alázatos felajánlásokat!”

Ezután a bhakta azon igyekezzen, hogy elégedetté tegyen egy képzett brāhmaṇát  kedves üdvözléssel, vízzel teli edénnyel, ernyővel, egy pár cipővel és ruhákkal. Ugyanakkor kérje az áldását, hogy kialakuljon benne a vegyítetlen szeretet az Úr Kṛṣṇa iránt. A lehetőségeihez mérten tehenet is ajándékozhat egy ilyen brāhmaṇának, különösen olyannak, aki alaposan ismeri a védikus szentírások parancsait. Ajánljon fel neki egy szezámmagvakkal teli edényt is.

Óh, magasztos Dālbhya Muni! A fekete szezámmag különösen alkalmas a megfelelő imádathoz és a tűzáldozatokhoz, míg a fehér vagy barna szezámmag arra való, hogy egy képzett brāhmaṇa megegye. Aki ezen a szent Ṣaṭ-tilā-ekádaśīn mindkét fajta szezámmagot használja, a mennyei bolygókra emelkedik ezerszer annyi évre, mint amennyi mag termett volna, ha az elajándékozott magvakat elvetették volna a földbe, és azok érett, magvakat termő növényekké fejlődtek volna.

Ezen az ekādaśīn áldásos, ha szezámmagvakkal kevert vízben fürödik, szezámmag-kenőcsöt tud a testére dörzsölni, szezámmagvakat tud felajánlani áldozatul, szezámmagvakat eszik, szezámmagvakat adományoz és elfogadja a kegyesen neki ajándékozott szezámmagvakat. Ezen a böjtnapon hat (ṣaḍ) módon használják a szezámmagvakat (tila) a lelki megtisztulásra, ezért nevezik Ṣaṭ-tilā-ekādaśīnak.

Óh, Nārada, az ekādaśīt nem látványosan, kapzsiságból kell megtartani, vagy a gazdagságra való vágy becstelen reményében. Önzetlenül kell ajándékozni a szezámmagvakat, ruhákat és ételt, a lehetőségeknek megfelelően, és aki így cselekszik, az biztos, hogy születésről születésre jó egészséget és emelkedett lelki tudatot kap (1). Végül elnyeri a felszabadulást és beléphet az Úr legfelsőbb hajlékába. Ez a véleményem, óh, legjobb a félistenek között.

Pulastya Ṛṣi levonta a következtetést: Óh, Dālbhya Muni! Aki megfelelően, nagy hittel tartja meg a csodálatos Ṣaṭ-tilā-ekādaśīt, az megszabadul mindenféle – lelki, elmebeli, fizikai, társadalmi és intellektuális – szegénységtől, de mindenféle balszerencsétől és rossz előjeltől is. Nem kétséges, hogy minden múltbeli bűnétől megszabadul az, aki megtartja ezt a böjtöt, adományozással, áldozatokkal vagy azzal, hogy szezámmagvakat eszik. Nem kell töprengenie azon, hogy ez hogyan történik. Az a ritka lélek, aki megfelelően végzi az adományozást a helyes odaadó szolgálat szellemében, a védikus utasítások szerint, az teljesen megszabadul minden bűnös visszahatástól és hazatér a lelki világba, vissza az Istenséghez.

Így végződik a Māgha-kṛṣṇa-ekādaśī, vagy Ṣaṭ-tilā-ekādaśī dicsőségének története, a Bhavisya-uttara-purāṇából.

Megjegyzés

  1. Egy vaiṣṇava (Kṛṣṇa-hívő) számára az adományozás annyi, mint Kṛṣṇa-tudatot adni, és ez különösen a Hare Kṛṣṇa mantra elterjesztésére vonatkozik.  Ha egy családos bhakta megengedheti magának, ajándékozhat szezámmagvat, ruhákat vagy ételt egy érdemes személynek, de ez nem kötelező.

Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa