»
S
I
D
E
B
A
R
«
A gyerekek és a háziállatok
2017 11 30 by premamoya
A fiú és a kutyája

A fiú és a kutyája

Az alábbi írás (A fiú és a kutyája) Urmilá deví dásítól származik.

A fiú és a kutyája;

Amerikában ez a barátság és az egészséges pszichológiai fejlődésnek a szimbóluma. Śrīla Prabhupāda azonban azt mondta, hogy a háziállat tartás a védikus kultúra elveszítésének egyik szimptómája. Néha az emberek azt mondják, ha egy gyerek háziállatot kap azért, hogy szeresse, az segíti benne az univerzális szeretet fejlődését. Ám könnyen láthatjuk, hogy ez nem működik. A gyerekek szeretik a kutyájukat, macskájukat, hörcsögüket és gyíkjukat, de esznek tehenet, csirkét, halat. Néhány gyerek, akik farmon élnek, megtanulják az állatok leölésének módját is, akiket előtte úgy kényeztettek, mint a háziállatokat. Mindkettő, a kényeztetés és a megölés is, abból a vágyból ered, hogy örömet okozzunk magunknak, vagy még pontosabban, abból a vágyból ered, hogy örömet okozzunk az érzékeinknek és az elménknek, amikkel hamisan azonosítjuk magunkat. Tehát tanítani a gyereket arra, hogy szeressék a háziállatot, mert az aranyos, hűséges vagy ölelnivaló, csak arra kötelezi a gyereket, hogy értékelje a testi örömöket a lelki örömök helyett. Nem lesz-e vajon az a gyerek jelentősen megzavarodva a Krisna-tudatos képzése alatt azáltal, hogy háziállatot tart? Néhány példában, a szentírásokban Krisna tiszta bhaktái mutattak ragaszkodást egy állat iránt oly módon, hogy a bhakta nem volt lefokozva és az állat lelkileg fejlődött. Van egy történet, mely Śivānanda Sena kedvességéről szól egy kutya iránt. Miközben Śivānanda Sena vezetett egy csapat bhaktát Puriba, hogy lássák Caitanya Mahāprabhut, egy kutya csatlakozott hozzájuk. Śivānanda Sena szerzett neki ennivalót és még az úti költségét is kifizette egy kompra. Śivānanda Sena társasága olyan lelki, hogy a kutya megtisztult tőle, így elérte Vaikunthát, Isten birodalmát.

Ám nem az összes emelkedett bhaktának van ugyanilyen hatása az állatokra. Bharat Mahārāja, a világ egyik uralkodója, aki visszavonult az erdőbe, hogy lelki gyakorlatait végezze, megsajnált egy árva őzet, és felnevelte. Ám annyira ragaszkodott az őzhöz, hogy elhanyagolta a lelki életét, és úgy halt meg, hogy az őzre gondolt, így egy életet őz testben kellett töltenie, mielőtt emberi formát kapott, hogy tökéletesíthesse lelki gyakorlatait. Nem olvashattuk a szentírásban, hogy az őz lelkileg fejlődött volna Bharat Mahārāja oltalmában.

Meg kell tanítanunk a gyerekeknek mindkét példát. Śivānanda Sena történetéből azt tudjuk megtanítani, hogy adjunk prasadamot (Istennek felajánlott ételt) az állatoknak és énekeljük nekik a Hare Krisna mantrát. Bharat Mahārāja történetéből pedig azt taníthatjuk, hogy nem kellene beengednünk egy állatot az életünkbe és a szívünkbe az Úr helyett. Egyik történetben sem vásárolt állatot a bhakta azzal az ötlettel, hogy szeresse. Az állatok menedékért jöttek és a bhakták csak egyszerűen jót akartak tenni velük. Ha még ezen körülmények között is Bharat Mahārāja gondolt saját anyagi vágyaira az állat társaságában, akkor mennyire nehezebb lehet a gyerekeinknek fenntartani a megfelelő hozzáállást egy állattal szemben, akit azért vettünk, hogy örömet szerezzen nekik.

A gyerekeknek nincs szükségük háziállatra. Ha egy állat jön, mi adhatunk gyerekeinknek anyagi vagy lelki gondoskodásról útmutatást. Krisna bhaktái használhatnak állatokat praktikus módon az Úr szolgálatában. Egy kutya őrizheti a templomot vagy elkaphatja azokat az állatokat, akik a termést veszélyeztetik. Egy tehén adhat tejet, hogy felajánlják Krisnának vagy trágyát, amivel megtrágyázzák a földet. Ha elég szerencsések vagyunk és dolgozhatunk állatokkal, akikre mi vigyázunk, akkor a gyerekünk bizonyára hasznot húz belőle, miközben ő is állatokkal kapcsolatos házimunkát végezhet és láthatja, hogyan lehet állatokat lefoglalni a Krisna-tudatban.

Végül a gyerekeket speciális útmutatásban kell részesítenünk az állatokról. Húsevő állatokat, mint a kutya vagy a macska sosem szabadna a házban tartani. Śrīla Prabhupāda az ilyen állatokat érinthetetleneknek nevezte, mert az érintésük betegségeket okozhat, és a ruhát meg a testet tisztátalanná teszi, ahhoz, hogy imádhassuk Krisnát. Sértő felajánlani úgy ételt az Úrnak, ha egy alsóbbrendű állat, mint a kutya vagy a macska látta először. És miközben egy húsevő állat szabadon él kint, megehet más állatokat bűn nélkül, ha mi veszünk ételt nekik, ami húsból, halból vagy tojásból van, akkor hozzájárulunk az ártatlan élőlények megöléséhez.

Tanítsuk azt a gyerekeinknek, hogy a lelki egyenlőség vízióját mutatjuk, úgy, hogy minden teremtett lénynek megadjuk a lehetőséget, arra, hogy lefoglaljuk Krisna szolgálatában. Ne engedjük gyerekeinknek, hogy fejlessze anyagi ragaszkodását egy állati test iránt.”


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa