»
S
I
D
E
B
A
R
«
A Mokṣadā-ekādaśī böjtnap története
2016 12 10 by premamoya
Szentírásainkból

Szentírásainkból

A Mokṣadā-ekādaśī történetét a Brahmāṇḍa-purāṇa így beszéli el.

Judhisthira Maharadzsa így szólt:

– Ó, Visnu, mindenek ura, a három világ gyönyörűsége, ó, világegyetem ura, ó, világ teremtője, ó, legidősebb személyiség, ó, lények legjobbja, a legnagyobb tisztelettel ajánlom fel neked a hódolatomat! Ó, urak Ura, kegyeskedj megválaszolni néhány kérdésemet valamennyi élőlény javára. Mi a neve annak az Ekádasinak, amely Márgasirsa hónap világos felére esik, és minden bűnt megsemmisít? Hogyan kell helyesen megtartani, és mely istenséget kell imádni azon a szent napon? Ó, Uram, kérlek, magyarázd el nekem részletesen.
Az Úr Srí Krsna így válaszolt:
– Ó, Judhisthira, a te érdeklődésed nagyon kedvező és híressé fog tenni. Ahogy az előbb elmagyaráztam neked, a számomra legkedvesebb Utpanná Mahá-dvádasi – amely Márgasirsa hónap sötét felére esik, és amely az a nap, amelyen Ekádasi-deví megjelent a testemből, hogy megölje Mura démont – az a nap, amely minden élőnek és élettelennek csakis a hasznára válhat a három világban. Most leírom neked azt az Ekádasit, amely Márgasirsa hónap világos felében van. Ez az Ekádasi Moksadá néven vált híressé, mert megtisztítja a hittel teljes bhaktát és megajándékozza a felszabadulással. Ezen a napon az Úr Dámodarát kell imádni, teljes figyelemmel, füstölővel, ghí lámpással, virágokkal és tulaszi mandzsarikkal (bimbókkal).
Ó királyok legjobbja, kérlek, hallgasd meg, amint most elmondom ennek az Ekádasinak ősi és kedvező történetét. Pusztán e történet meghallgatásával annyi érdemet lehet szerezni, mint egy lóáldozat elvégzésével. Aki ezt az érdemet elnyeri, annak pokolra jutott ősei, anyja, fiai és többi rokona is a mennybe mehetnek. Ó, király, már csak ezért is kísérd figyelemmel ezt a történetet!
Volt egyszer egy gyönyörű szép város, Csampaka-nagara nevű, amelyet odaadó vaisnavák díszítettek. A szent királyok legjobbja, Maharádzsa Vaikhánasza úgy uralkodott alattvalóin, mint saját fiain és lányain. Ebben a fővárosban a bráhmanák mind járatosak voltak a négyféle védikus ágazatban. Egyik éjszaka a király azt álmodta, hogy az apja borzalmas kínokat szenved egy pokolbolygón. A királyt elfogta a részvét, könnyeket ontott apjáért. Másnap reggel Maharadzsa Vaikhánasza elmesélte álmát a kétszer született bráhmanák tanácsa előtt:
– Ó, bráhmanák! – mondta a király – A múlt éjjel álmomban azt láttam, hogy az apám egy pokolbolygón szenved. Hozzám kiáltott: – Ó, fiam, kérlek, szabadíts meg e pokol kínjaitól!
Most nincs nyugodalmam, és még ez a gyönyörű szép királyság is elviselhetetlenné vált számomra. Lovaim, elefántjaim, szekereim sem adnak örömet, a hatalmas kincsesházam egyáltalán nem tesz boldoggá. Ó, bráhmanák legjobbja, minden, még a saját feleségem és a fiaim is boldogtalanná tesznek, mióta láttam, hogy drága apám pokoli kínokat szenved. Ó, bráhmanák, hová menjek, mit tegyek, hogy enyhítsem ezt a szenvedést? Félelemtől és bánattól ég a testem! Kérlek, mondjátok meg, mit adományozzak, hogyan böjtöljek, milyen vezeklést vagy milyen mély meditációt végezzek, hogy megszabadítsam ettől a kínlódástól az apámat és feloldozhassam az őseimet? Ó, bráhmanák legjobbja, mi haszna nagyhatalmú fiúnak lenni, ha az apának egy pokolbolygón kell szenvednie? Bizony, teljesen haszontalan az ilyen fiú élete! – A kétszer született bráhmanák így válaszoltak:
– Ó, király, az erdős hegyen, innen nem messze van egy ásrama, ahol Parvata Muni, a nagy szent lakik. Kérünk, menj el hozzá, mert ő mindennek a múltját, jelenét és jövőjét ismeri, és biztosan segít rajtad nagy bajodban.
Amikor az elcsüggedt király meghallotta ezt a tanácsot, azonnal elindult a híres bölcs, Parvata Muni ásramájába. Az ásrama nagyon nagy volt, igen sok művelt bölcsnek adott otthont, akik nagy hozzáértéssel énekelték a négy Véda szent himnuszait. A szent ásramához közeledve a király megpillantotta Parvata Munit, aki úgy ült a többi bölcs között, mint egy második Úr Brahmá, a születetlen teremtő.
Maharadzsa Vaikhászana alázatos tiszteletét ajánlotta a muninak, leszegett fejjel, majd egész testével eléje borulva. Miután a király leült, Parvata Muni megkérdezte, hogyan megy a sora hatalmas királyság hét tartományának. A muni azt is megkérdezte, vannak-e gondok a királyságában, mindenki békés és boldog-e. A király így válaszolt a kérdezősködésre:
– Ó,dicső bölcs, kegyelmedből királyságom mind a hét részének jól megy a sora. Mégis van egy nehézség, amely nemrég merült fel és azért jöttem el hozzád, ó, bráhmana, hogy ezt megoldd hozzáértő útmutatásoddal.
Ekkor Parvata Muni, a bölcsek legjobbja lehunyta s szemét, és a király múltján, jelenén és jövőjén meditált. Pár pillanat múlva kinyitotta a szemét, és megszólalt.
– Apád azért szenved, mert nagy bűnt követett el, én pedig most rájöttem, mi az. Előző életében összeveszett a feleségével, midőn szexuálisan élvezte őt menstruációja időszakában. A felesége megpróbált ellenállni neki és hangosan kiáltott: “Segítsen már valaki, kérem! Kérlek, ó, férjem, ne szakítsd meg a havi periódusomat!” Férje azonban nem hagyta békén. Emiatt a szörnyű bűn miatt zuhant apád ilyen pokoli helyzetbe.
Vaikhászana király így szólt:
– Ó, bölcsek legnagyobbja, milyen böjtöléssel vagy adakozással szabadíthatom meg az apámat ebből a helyzetből? Kérlek, mondd el nekem, hogyan vehetem el bűnös visszahatásainak a terhét, melyek akadályozzák őt abban, hogy elérje a végső felszabadulást? – Parvata Muni így felelt:
– Márgasirsa hónap világos felében van egy Moksadának nevezett Ekádasi. Ha szigorúan, teljes böjttel megtartod ezt a szent Ekádasit, és az így nyert érdemet egyenesen az apádnak adod, megszabadul ettől a fájdalomtól és azonnal felszabadul.
Ezt hallva, Maharadzsa Vaikhászana hálás köszönetet mondott a nagy bölcsnek, majd visszatért a palotájába.
Ó, Judhisthira, amikor eljött Márgasirsa hónap világos fele, Maharadzsa Vaikhászana teljes hittel és tökéletesen megtartotta az Ekádasi böjtöt, feleségével, gyermekeivel és a többi rokonával együtt. Kötelességtudóan átadta böjtje érdemét az apjának, és amikor a felajánlást elvégezte, gyönyörű virágok záporoztak alá a mennyből. A félistenek követe magasztalta az öreg királyt, és felkísérte a mennyei birodalomba. Fia mellett elhaladva az apa így szólt: – Kedves fiam, legyen sok szerencséd! Végre elértem a mennyei birodalmat.
Ó, Pándu fia, aki szigorúan, a szabályoknak és előírásoknak megfelelően betartja a szent Moksadá Ekádasit, halála után eléri a teljes és tökéletes felszabadulást. Nincs jobb böjtnap, mint Márgasirsa hónap világos felének Ekádasija, ó, Judhisthira, mert ez kristálytiszta és bűntelen nap. Aki hittel telve teljesen betartja ezt az Ekádasit, amely olyan, mint a csintámani (a minden kívánságot teljesítő drágakő), külön érdemeket nyer, amelyeket nehéz összeszámlálni, mert ez a nap felemelhet a mennyei bolygókig és még azokon is túl – a tökéletes felszabadulásig.
Így végződik a Márgasirsa-sukla Ekádasi vagy Moksadá Ekádasi dicsőségének története, a Brahmánda Puránából.
Megjegyzés:
1. Egy király birodalmának hét része maga a király, miniszterei, kincsei, hadserege, szövetségesei, a bráhmanák, a királyságában elvégzett áldozatok és az alattvalói szükségletei.
2.  Ha valaki az Ekádasit egy halott, a pokolban szenvedő őséért tartja, akkor az általa elnyert érd­em lehetővé teszi, hogy őse elhagyja a poklot és belépjen a mennyei birodalomba, ahol aztán gyakorolhatja Krsna odaadó szolgálatát, és visszatérhet az Istenséghez. De aki a saját lelki felemel­kedéséért tartja meg az Ekádasit, saját maga megy vissza az Istenséghez, és az anyagi világba nem tér vissza soha.

(Forrás: http://ekadasimahatmya.blogspot.hu/)

 


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa