»
S
I
D
E
B
A
R
«
A Putradā-ekādaśī böjtnap története
2016 01 19 by premamoya
A Putradā böjtnap története

A Putradā böjtnap története

A Putradā-ekādaśī böjtnap dicsőségét a Bhaviṣya-purāṇa írja le az Úr Kṛṣṇa és Yudhiṣṭhīra Mahārāja közötti párbeszédében.

Yudhiṣṭhīra Mahārāja így szólt: Óh, Uram, olyan szépen elmondtad, milyen dicsőséges a kedvező Saphalāekādaśī, amely Pauṣa hónap (dec-jan.) sötét felére esik. Most kérlek, légy kegyes hozzám, és magyarázd el e hónap világos felének ekādaśīját. Mi a neve, és melyik mūrtit kell imádni azon a szent napon? Óh, Puruṣottama, óh, Hṛśikeśa, kérlek, mondd el nekem, mivel lehet Neked örömet szerezni ezen a napon?

Az Úr Śrī Kṛṣṇa válaszolt: Óh, király, elmondom neked az emberiség üdvéért, hogyan kell megtartani a böjtöt Pauṣa-śukla-ekādaśīn.

Ahogy korábban elmagyaráztam, mindenkinek a legjobb képességei szerint kell megtartani az ekadaśī szabályait és előírásait. Ez az utasítás érvényes a Putradānak nevezett ekādaśīra is, amely minden bűnt elpusztít és felemel a lelki hajlékba. Ezen ekādaśīnak az imádandó mūrtija Śrī Nārāyaṇa, a Legfelsőbb Úr, az Eredeti Személyiség. Boldogan teljesíti hűséges bhaktája minden vágyát, és megadja a teljes tökéletességet. Az élő és élettelen lények között a három világban nincs kiválóbb személyiség, mint az Úr Nārāyaṇa.

Óh, király, most elmondom neked a Putradā-ekādaśī történetét, amely mindenféle bűnt megsemmisít, híressé és műveltté tesz.

Volt egyszer egy Bhadrāvati nevű királyság, ahol Suketumān király uralkodott. A híres Śaibyā volt a királynő. Mivel a királynak nem volt fia, hosszú időt nagy aggodalomban töltött, és így töprengett: ’Ha nincsen fiam, ki viszi majd tovább a dinasztiámat?’ Sokáig meditált így a király vallásos elmélyedésben, és azon gondolkodott: ’Hová kellene mennem? Mit tegyek? Hogyan kaphatnék egy fiat?’ Suketumān király sehol sem talált boldogságot a királyságában, még a saját palotájában sem, és hamarosan egyre több időt töltött a felesége palotájában, miközben csüggedten másra sem gondolt, csak arra, hogyan lehetne egy fia.

Így aztán Suketumān király is, Śaibyā királynő is nagy bánatban éltek. Még amikor tarpanát , at ősöknek szánt vízáldozatot ajánlottak fel, közös szenvedésükben úgy vélték, az éppen annyira ihatatlan, mint a forrásban levő víz. Elképzelték, hogy nem lesz utódjuk, aki tarpanát ajánljon nekik, mikor ők már meghaltak. A király és a királynő különösen elkeseredtek, amikor megtudták, már az őseik is amiatt aggódtak, hogy hamarosan nem lesz, aki értük tarpanát ajánljon.

Őseik boldogtalanságáról hallva a király és a királynő egyre szerencsétlenebbek lettek, sem a miniszterek, sem barátaik, de még szeretteik sem tudták őket felvidítani. A királyt nem vigasztalták meg elefántjai, lovai és hadserege, végül mindentől elment a kedve és tétlenné vált.

A király azt gondolta: ’Azt mondják, hogy fiú nélkül a házasság elfecsérelt dolog. Bizony, ha egy családos embernek nincs fia, a szíve csak sajog, és a pompás palotája üres. Fiú hiányában az ember nem róhatja le az adósságot, amivel az őseinek, a félisteneknek és a többi emberi lénynek tartozik. Ezért minden házasembernek arra kell törekednie, hogy fiat nemzzen, így válik híressé ezen a világon, és végül így jut el a kedvező mennyei birodalomba. A fiú a bizonyíték arra, hogy az ember kegyes tetteket hajtott végre száz meg száz elmúlt életében. Az ilyen személy hosszú életű lesz ezen a világon, jó egészséget és nagy gazdagságot élvez. Ha valakinek fiai és fiúunokái vannak, ez azt bizonyítja, hogy a múltban az Úr Viṣṇut, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádta. A fiak, gazdagság és kiváló értelem áldásait csak a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa imádatával lehet elérni. Ez a véleményem.’

A királynak nem volt nyugta. Éjjel és nappal szomorkodott, reggeltől estig, és attól fogva, hogy este aludni tért, a reggeli napkeltéig még az álmai is tele voltak nagy aggodalommal. Suketumān király már annyira szenvedett az aggodalmaktól és a nyugtalanságtól, hogy elhatározta, öngyilkossággal vet véget a szenvedésének. Aztán belátta, hogy az öngyilkos a pokolba zuhan alá újraszületésében, ezért aztán elállt ettől a szándékától. De látta azt is, hogy lassanként tönkreteszi magát, elemészti az aggodalom, amiért nincs fia, végül felült a lovára, és egészen egyedül elvonult a sűrű erdőbe. Senki sem tudta, hová ment, még a palota papjai és brāhmaṇái sem.

Suketumān király céltalanul vándorolt a szarvasokkal, madarakkal és mindenféle állatokkal teli erdőben, és megfigyelte az összes különféle fát és bokrot, amilyenek a füge, a bael-gyümölcs, a datolya, a pálma, a jackfruit, a bakula, a saptaparnā, a tinduka és a tilaka, valamint a a sāla, a tāla, a tamāla, a saralā, a hingotā, az arjuna, a labherā, a bahedā, az udālaki, a korondā, a patala, a khaira, a sāka és a palāsa fák. Valamennyi gyönyörű gyümölcsökkel és virágokkal ékeskedett. Látott szarvasokat, tigriseket, vadkant, oroszlánokat, majmokat, kígyókat, óriási, dühöngő elefántbikákat, elefántteheneket a borjaikkal, és négyagyarú elefántokat, hozzájuk simuló társaikkal. Voltak tehenek, sakálok, nyulak, leopárdok és vízilovak. Amikor a király látta, hogy mindezeket az állatokat a társaik és utódaik kísérik, eszébe jutott a saját állatsereglete, különösen a palota elefántjai, és annyira elszomorodott, hogy szórakozottságában egyenesen odatévedt az állatok közé.

Hirtelen meghallotta, hogy a távolban egy sakál vonít. Megrémült és ide-oda kóborolt, minden irányba nézegetve. Hamarosan eljött a dél, és a király kezdett elfáradni. Éhség és szomjúság kínozta. Azt gondolta: ’Ugyan milyen bűnös tettet követhettem el, hogy most így kell szenvednem, tikkadt és égő torokkal? Sok-sok tűzáldozattal, gazdag imádattal szereztem örömöt a félisteneknek. Sok ajándékot, finom édességeket adományoztam az arra érdemes brāhmaṇáknak. És ugyanúgy törődtem az alattvalóimmal, mintha a saját gyermekeim lettek volna. Miért kell így szenvednem? Milyen ismeretlen bűnök értek utol, hogy ilyen szörnyen kínozzanak?’

Efféle gondolatokban elmerülve Suketumān király küszködött, hogy tovább haladjon, és végül kegyes tettei következtében eljutott egy gyönyörűséges tóhoz, amely olyannak tűnt, mint a híres Māna-sarovara. Tele volt vízi állatokkal, mindenféle hallal és még krokodilokkal is; liliomokkal ékeskedett. Gyönyörű lótuszvirágok fordultak a Nap felé, a hattyúk, a darvak és a kacsák boldogan úszkáltak a vízben. Számos vonzó āśrama (szentek hajléka) állt a közelben, ahol sok-sok szent és bölcs élt, akik teljesíteni tudták bárkinek a kívánságát. Mi több, mindenkinek csak jót kívántak. Amikor a király mindezt meglátta, a jobb karja és szeme remegni kezdett, ez pedig annak a jele, hogy valami nagyon szerencsés dolog történik.

Amikor a király leszállt a lováról és megállt a bölcsek előtt, akik a tó partján ültek, látta, hogy Isten szent neveit éneklik japa-gyöngyeiken. A király felajánlotta a hódolatát és összetett kezekkel magasztalta őket. Nagy öröm töltötte el a jelenlétükben. A bölcsek elfogadták a király által felajánlott tiszteletet és így szóltak: ’Nagyon szívesen látunk, óh király. Kérünk, mondd el, miért jöttél ide? Mi bánt? Mondd meg, mi a vágyad?’

A király megkérdezte: ’Óh, nagy bölcsek, kik vagytok? Mi a nevetek, óh, kiváló szentek? Miért jöttetek erre a gyönyörű helyre? Kérlek, mondjatok el nekem mindent!’

A bölcsek így feleltek:”Óh, király, mi vagyunk a Viśvedevák; s azért jöttünk, hogy megfürödjünk ebben a bájos tóban. Öt nap múlva itt van Māgha hónap, és ma van a híres Putradā-ekādaśī. Szigorúan meg kell tartania ezt a böjtöt annak, aki fiúra vágyik.’

A király így szólt: ’Már mindent megpróbáltam, hogy legyen egy fiam. Nagy bölcsek, ha nektek is úgy tetszik, kérlek, ajándékozzatok meg egy jó fiúval!’

A bölcsek így feleltek: ‘Putradā azt jelenti: az, aki fiút ad. Kérünk, tarts teljes böjtöt ezen a napon. Ha megteszed, az Úr Kṛṣṇa kegyéből és az áldásunkkal biztosan kapsz egy fiat.’

A Viśvedevák tanácsára a király megtartotta a Putradā-ekādaśī szerencsés böjtnapját, valamennyi szabálynak és előírásnak megfelelően, és másnap a dvādaśīn a böjt megtörése után újra meg újra valamennyiüknek felajánlotta a hódolatát.

Suketumān nem sokkal ezt követően visszatért a palotájába. Śaibyā királynő terhes lett és ragyogó arcú, szépséges fia született, pontosan úgy, ahogyan a Viśvedevák megjósolták. Idővel híressé vált, mint hősies herceg és a király boldogan örvendeztette meg a fiát azzal, hogy beavatta utódjának. Suketumān fia nagyon lelkiismeretesen viselte gondját az alattvalóinak, éppen úgy, mintha a saját gyermekei lettek volna.

Az a következtetés, óh, Yudhiṣṭhira, hogy annak, aki kívánságai beteljesülésére vágyik, szigorúan meg kell tartania a Putradā-ekādaśīt. Míg ezen a bolygón van, biztosan fia születik és halála után pedig eléri a felszabadulást. Aki csak elolvassa, vagy meghallgatja a Putradā-ekādaśī dicsőségét, egy lóáldozat bemutatásával nyert érdemre tesz szert. Mindezt az egész emberiség üdvéért magyaráztam el neked.

Így végződik a Pauṣa-śukla-ekādaśī, vagy Putradā-ekādaśī dicsőségének története a Bhaviṣya-purāṇából.

Megjegyzések

  1. A tíz Viśvedeva, Viśvā fiai: Vasu, Satya, Kratu, Dakṣa, Kāla, Kāma, Dhṛti, Pururavā, Mādrava és Kuru.
  2. A putra szanszkrit nyelven azt jelenti: ‘valakinek a fia’. Pu egy bizonyos pokol neve, és a tra a ‘megszabadítás’ eszköze. Ezért a putra szó jelentése: „olyan személy, aki megszabadít a Pu nevű pokolból”. Ezért minden házas embernek arra kell törekednie, hogy legalább egy fia legyen, és őt megfelelően kell tanítania; akkor az apa megszabadul egy pokoli létállapottól. De ez a parancs nem vonatkozik az Úr Viṣṇu, vagy Kṛṣṇa komoly bhaktáira, mert nekik az Úr lesz a fiuk, az apjuk és az anyjuk.

Cānakya Paṇḍita azt mondja:

natyam mārā pitā jñánam     dharmo bhrātā dayā sakhā
śāntiḥ patnī kśamā putraḥ    padete mama vāndhavāḥ

„Az igazság az anyám, a tudás az apám, foglalkozásbeli kötelességem a bátyám, jószívűség a barátom, békés nyugalom a feleségem, és a megbocsátás a fiam. Ők hatan az én családtagjaim.” Az Úr bhaktájának legfontosabb huszonhat tulajdonsága közül a megbocsátás az első. Ezért a bhaktának még külön is arra kell törekednie, hogy ezt az erényt fejlessze. Itt Cānakya így szól: „A megbocsátás a fiam”, és ezért az Úr bhaktája még akkor is megtarthatja a Putradā-ekādaśīt, imádkozhat azért, hogy a megbocsátás a „fia” legyen, ha különben a lemondás útját járja.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa