»
S
I
D
E
B
A
R
«
A Śayanā-ekādaśī böjtnap története
2016 07 15 by premamoya
Szentírásainkból

Szentírásainkból

A Śayanā-, vagy Padmā-ekādaśīról a Bhaviṣyottara-purāṇa beszél az Úr Kṛṣṇa és Mahārāja Yudhiṣṭhīra közötti beszélgetésben.

Mahārāja Yudhiṣṭhīra így szólt: „Óh, Keśava! Mi a neve annak az ekādaśīnak, amely június/július hónapban a növekvő hold idejére esik? Melyik istenséget kell imádni ezen a szent napon, mik a szabályok és az előírások a megtartásához? Kérlek, magyarázd el nekem ezeket a részleteket!”

Az Úr Kṛṣṇa válaszolt: „Óh. világ fenntartója! Śrī Nārada Muni már feltette ezt a kérdést az Úr Brahmānak. Most kérlek, hallgasd meg tőlem azt a csodálatos történetet, amelyet az Úr Brahmā mesélt el válaszul Nārada Muninak.

Egyszer a nagy szónok és a legkiválóbb bölcs, Nārada így szólt az Úr Brahmāhoz: ’Óh, apám! Mi a neve annak az Ekádasinak, amely június/július hónapban a növekvő hold idejére esik? Kegyeskedj elmagyarázni, hogyan kell megtartanom ezt, hogy a Legfelsőbb Úrnak, az Úr Viṣṇunak örömet szerezzen?’

Az Úr Brahmā válaszolt: ’Nincs más fogadalom ebben az anyagi világban, amely annyira szent, mint az ekādaśī fogadalma. Meg kell tartani az ekādaśī-fogadalmat, hogy valamennyi bűnös visszahatás megsemmisüljön. Biztosan a pokolra jut az a személy, aki nem tartja meg az ekādaśīt ebben a világban. A június/július hónap növekvő holdjának idejére eső böjtnapot Devaśayanī-, vagy Padmā-ekādaśīnak hívják. Ezt kell megtartanod, hogy örömet szerezz a Legfelsőbb Úrnak, Hṛṣīkeśának.’

„A purāṇa elmondja, hogy volt egy Mandāta nevű szent császár, aki az egész világ felett uralkodott. A napisten dinasztiájában született, rendkívül hatalmas és az igazság bajnoka volt. Kegyesen és gyengéden bánt az alattvalóival, mintha azok a saját gyermekei lettek volna. Birodalmában nem volt éhínség, szárazság, semmiféle betegség. Az összes alattvalója békésen, minden aggodalom nélkül élt, és nagyon gazdag volt. Nem volt olyan érték a király kincseskamrájában, ami ne törvényesen került volna oda. Így a király és alattvaló boldogan élték világukat.

Sok-sok év után, a gondviselés, és néhány bűnös tett miatt három egymást követő éven át nem esett az eső a királyságban. Mivel nem volt étel, az emberek nagyon szenvedtek az éhségtől, és aggódtak. Élelem hiányában nem lehetett bemutatni a különböző áldozatokat, és a Védákat sem tanulmányozták. Ekkor az összes alattvaló a király elé járult, és könyörögni kezdtek: ’Óh, király! Kérünk, hallgasd meg a szavainkat, amelyek végső soron a javunkra válnak. A szentírásokban a vizet így említik: ’nara’. A Legfelsőbb Úr az ’ayanában’ lakozik, ezért az egyik neve Nārāyaṇa. A Legfelsőbb, az Úr Visnu a felhők formájában mindent áthat. Egyedül Ő küldi az esőt. Az ehető magvak az esőből keletkeznek, és az élőlények magvakon élnek. Alattvalóid most éppen nagyon szenvednek, és megfogyatkozik a számuk, mivel nincs ennivalójuk. Ó legkiválóbb király! Kérlek, találj valami orvosságot nyomorúságos helyzetünkre, állítsd vissza a békét és a jólétet közöttünk.’

A király válaszolt: ’Igaz az, amit mondtok. Az ehető magvakat úgy tekintik, mint a Brahmant. Mindent az ehető magvak tartanak fenn. Az egész világ élőlényei magvakon élnek. A purāṇák és egyéb szentírások világosan megmondják, hogy a király bűnös tettei miatt ő maga és alattvalói is szenvednek. Bár a saját vizsgálódásommal és értelmemmel semmilyen hibámat nem látom, mégis azon leszek, hogy mindent megtegyek, ami alattvalóim javára szolgál.’

Miután Mandāta király mindezt elmondta, összehívta nagyobb seregeit, felajánlotta a hódolatát Brahmānak, és behatolt az erdőbe. Rendszeresen végiglátogatta a nagy bölcsek és aszkéták ottani āśramáit. Miközben a király így járta az erdőt, a gondviselés kegyéből találkozott a nagy bölccsel, Añgirāval, Brahmā fiával. A bölcs Aṅgirā éppen olyan ragyogó volt, mint Brahmā, és fényessége megvilágította mind a négy égtájat. Amint az érzékein uralkodó király meglátta őt, azonnal leszállt a kocsijáról, és tiszteletteljes hódolatát ajánlotta fel a bölcs lábainál. Ezután összetett kezekkel imákat ajánlott fel. Viszonzásul a bölcs megáldotta a királyt.

Ezután a bölcs megkérdezte tőle, miért jött, és hogy megy a sora a királyságának. A király válaszolt: ’Óh, Uram! A vallásos elvek szerint uralkodtam a királyságomban, de az utóbbi három évben mégsem esett az eső. Ezért az alattvalóim rendkívül szenvednek, én pedig nem tudtam megszüntetni az okát, hiszen nem tudom, hogy mi az. Ma eljöttem lótuszlábaidhoz. Kegyeskedj megmondani nekem, hogyan élhetnének alattvalóim békében, hogyan érhetik el a jó szerencsét?’

A bölcs Aṅgirā válaszolt: ’Óh, király! A jelenlegi világkorszak, a Satya-yuga valamennyi közül a legjobb. Ebben a yugában az emberek a Legfelsőbb Brahmant imádják. A négy vallásos elv is megnyilvánul ebben a korszakban. Senki másnak nem kell vezekléseket végeznie, kivéve a brāhmanáknak. Ennek ellenére egy śūdra ezt teszi a te királyságodban. Törvényellenes magatartása miatt szenveded el a következményeket a szárazság formájában. Ezért próbálkozz meg azzal, hogy megölöd, és így békét és jólétet hozol a királyságodba.’

A király szólt: ’Óh, nagy bölcs, számomra lehetetlen, hogy megöljek egy ártatlan személyt, aki vezekléseket végez. Ezért arra kérlek, taníts nekem valami egyszerű megoldást.’

Ezután a bölcs felelt: ’Óh, király, ha így van, akkor tartsd meg a Padmā- vagy Devaśayanā-ekādaśīt, amely június/július hónapban a növekvő hold idejére esik. E fogadalom hatására biztosan lesz eső a királyságodban. Ez a böjtnap megad minden jószerencsét és tökéletességet. Minden akadályt megsemmisít a tökéletesség útján. Óh, király! Ezt az ekādaśīt meg kell tartanod, az alattvalóiddal együtt.’

Miután a király végighallgatta a nagy bölcs biztató szavait, felajánlotta a hódolatát, és visszatért a palotájába. Azután, Āśādha (június/július) havában a kellő módon megtartotta ezt a kedvező ekādaśīt. Ennek hatására csak úgy ömlött az eső a királyságában. Nem volt többé vízhiány, hamarosan az egész világ megtelt ehető magvakkal, és az Úr Hṛṣīkeśa kegyéből mindenki boldogan élt. Ezért mindenkinek az a kötelessége, hogy megtartsa ezt a szent ekādaśīt, amely mindenkinek boldogságot és felszabadulást adományoz. Minden bűnös visszahatása megsemmisül annak, aki hallja és olvassa e böjtnap dicsőségét.

Ezt a napot Viṣṇu-śayaṇa-ekādaśī néven is ismerik. A bhakták különleges odaadással tartják meg ezt a böjtnapot, hogy örömet szerezzenek az Úr Viṣṇunak. Nem törekszenek sem anyagi élvezetekre, sem felszabadulásra, inkább azért imádkoznak, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezhessenek az Úrnak. Ezzel az ekādaśīval kezdődik a cāturmāsya híres fogadalma. A bhakták azzal tartják meg ezt, hogy az Úr kedvteléseit hallgatják és éneklik négy hónapon keresztül, azzal a nappal kezdve, amelyen az Úr Hari lefekszik, egészen addig a napig, amelyen felébred.”

Mahārāja Yudhiṣṭhīra így szólt az Úr Kṛṣṇához: „Óh, Kṛṣṇa!  Kérlek, mondd el nekem, hogyan kell megtartani ezt a Viṣṇu-śayanā-vratát, vagy cāturmāsya-vratát?”

Az Úr Kṛṣṇa így válaszolt: „Óh, király! Amikor a Nap a Rák jegyében tartózkodik, akkor Śrī Madhusūdana, az egész világegyetem Ura aludni tér, és amikor a Nap átmegy a Mérleg jegyébe, az Úr felébred. A cāturmāsya-fogadalom Śayanā-ekādaśī napján kezdődik. Óh, Yudhiṣṭhīra király! Fürdés után az Úr Viṣṇut sárga ruhába kell öltöztetni. Ezután ágyat kell készíteni, le kell teríteni fehér lepellel, és le kell fektetni az Urat. Még előbb a képzett brāhmaṇáknak meg kell fürdetniük az öt hozzávalóval, amelyek a joghurt, a tej, a ghí, méz és cukor. Ezután le kell törölni az Úr testét egy kendővel, és be kell kenni illatos szantálpéppel, majd füstölő, ghí-mécses és virágok felajánlásával, odaadással kell imádni az Urat.

A cāturmāsya-fogadalom betartását el lehet kezdeni akár ekādaśīn, akár dvādaśīn (másnap), pūrṇimān (teliholdkor), aṣṭamin (a holdfázis 8-dik napján) vagy saṅkranti napján (amikor a Nap a Rák jegyébe lép). A cāturmāsya-fogadalom azon a dvādaśī napján ér véget, amely az Utthāna-ekādaśī utáni napra esik Kārtika havában. Az , aki az Úr Hariról megemlékezve tartja meg a cāturmāsya-fogadalmat, Napként ragyogó repülőgépen tér vissza az Úr Viṣṇu hajlékára. Hét életen át kimeríthetetlen boldogságot nyer az, aki kitakarítja a templomot és annak udvarát, virágokkal és kúszónövényekkel díszíti, valamint legjobb képessége szerint megvendégeli a brāhmaṇákat a fogadalom végén. Aki a fogadalom alatt ghí-mécseseket ajánl fel az Úrnak, szerencsés és gazdag lesz. Aki három különböző időpontban – reggel, délben és este – 108-szor elmondja a gāyatrī-mantrát, annak nem kell többé bűnös tetteket elkövetnie. Nagy örömet lel az Úr Vāsudeva az ilyen személyben, aki ezáltal visszatér Viṣṇu hajlékára. Aki a fogadalom végén 28 vagy 108 edény szezámmagot ajánlj fel az intelligens brāhmaṇáknak, megszabadul a teste, elméje és beszéde által felhalmozott bűnös visszahatásoktól. Minden betegségtől megszabadul, és értelmes gyermekei lesznek.

Annak, aki az odaadó szolgálatot gyakorolja, nem szabad ágyban aludnia ebben a négy hónapban, amely alatt az Úr Janārdana pihen. Cāturmāsya alatt tilos a nemi élet, kivéve a havi vérzés napjait. Ezt a fogadalmat böjttel kell megtartani – ez lehet csak vacsora, napi egyszeri étkezés, vagy az, hogy valaki csak azt eszi meg, ami jön, anélkül, hogy kérné. Aki cāturmāsya alatt az Úr Viṣṇu előtt énekel és imádkozik, az a gandharvák bolygójára kerül. Aki felhagy a ghur (nádcukor) vagy juggery (a kókuszpálma nedvéből nyert cukor) élvezetével, fiúk és fiúunokák áldásában részesül. Az olaj elhagyásával széppé válik és elpusztulnak az ellenségei. Ha a keserű, csípős, savanyú, édes és sós ételek ízéről mond le, csúnyaságán és testszagán diadalmaskodik. A mennyei bolygókra jutnak és vidyādharákká válnak azok, akik felhagynak a virágok élvezetével. Minden betegsége elmúlik annak, aki nem rág többé bételdiót. Ha valaki a puszta padlóról eszik, eléri Indra mennyei hajlékát. Ha a tej és joghurt élvezetéről mond le Kṛṣṇa kedvéért, Goloka legfelsőbb hajlékára jut. Az, aki nem vágja le a körmeit és nem borotválja le a fejét, annyira szerencsés lesz, hogy megérintheti az Úr Viṣṇu lótuszlábait. Hattyúrepülőn tér vissza az Úr hajlékába az, aki körüljárja az Úr templomát.”


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa