»
S
I
D
E
B
A
R
«
A tanítás művészete 1. rész – Példával tanítás
2015 03 23 by premamoya
A tanítás művészete

A tanítás művészete

Az elkövetkezőkben Bhurijana dāsa: Art of Teaching (A tanítás művészete) című könyvéből vett részleteket szeretnénk megosztani a honlapunk kedves olvasóival.

1. Példával tanítás

a)    Jó példa mutatása

“Arra kell koncentrálnunk, hogy a gyerekeket Kṛṣṇa-tudatban neveljük fel, nem annyira a formális akadémiai műveltségre – egy kis olvasás, írás, matematika, ez minden – de több azzal, hogy lehetőséget adunk nekik arra, hogy az idősebb bhakták példáit kövssék a rendszeres Kṛṣna-tudatos programban.” (Levél Satsvarūpa dāsának, 1972. február 16.)

“Hagyjátok, hogy a gyerekek az idősebbekkel társuljanak a mindennapi Kṛṣṇa-tudatos programon, amennyit csak lehet.” (Levél Aniruddha dāsának, 1972. február 16.)

“A gyerekek képzésének legjobb módja az, ha hagyjátok társulni őket az idősebbekkel az odaadó gyakorlatok rendszeres programjában.” (Levél Satsvarūpa dāsának, 1972. február 28.)

“A szüleik és más idősebb tagok jó társulásával szépen megszilárdulnak majd a Kṛṣṇa-tudatban.” (Levél Satyabhāmā devī dāsīnak, 1972. február 28.)

“A gyerekek mindent megtanulnak egyszerűen azzal, hogy az idősebb tagokkal társulnak. Az idősebbek tulajdonságainak is pontosan olyannak kell lenniük, mint a kiváló vaiṣṇaváké. Máskülönben, a gyerekek példából tanulnak és nagyon könnyen félrevezetettek lesznek, ha az idősebb istentestvéreik maguk is hanyagok. (Levél Satsvarūpa dāsa Gosvāmīnak, 1972. július 1.)

* * *

A Kṛṣṇa-tudatú tanár alapelve az, hogy példával tanít.

ei mālākāra khāya ei prema-phala
niravadhi matta rahe, vivaśa-vihvala

A nagy kertész, az Úr Caitanya Maga is ezt a gyümölcsöt eszi, s így szüntelen őrületben él, mintha tehetetlen és zavart lenne.

MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu küldetése az, hogy Maga cselekedjen, és tanítsa az embereket. Azt mondja: āpani ācari’ bhakti karila pracāra (Cc. Ādi 4.41). Először mi magunknak kell cselekednünk, s azután tanítanunk kell. Ez egy igazi tanító feladata. Ha valaki nem képes megérteni a filozófiát, amiről beszél, szavai nem lesznek hatásosak. Ezért nemcsak megértenünk kell a Caitanya-vallás filozófiáját, hanem életünk során a gyakorlatban is meg kell valósítanunk. (CC. Ādi 9.51)

A tanulók még akkor is tanulnak, ha formálisan nem is próbálják tanítani őket. Minden tanulónak, nemcsak a kisgyerekeknek, elég csupán látnia a tanára viselkedését ahhoz, hogy előhozza azt a természetes hajlamát, hogy egy feljebbvalót utánozzon. Ezért a védikus rendszerben a tanárt ācāryának nevezik. Ebben a szóban szerepel az ācāra (cselekedetek), mivel a helyes cselekvés a legelső alapelv egy tanár számára, különösen az Úr Caitanya vonalában.

Śrīla Pabhupāda: “Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy úgy viselkedik, hogy másoknak hasznukra válik, ha követik őt. Ez egy vezető.” (Beszélgetések, 10. kötet, Los Angeles, 1974. július 9.)

Ha céltudatosan alkalmazzák a példával tanítás vagy mintaadás hathatós tanítási eszköz lehet. Sok mindent jobban megtanulnak megfigyeléssel és utánzással, mint szóbeli magyarázatokkal és utasításokkal.

b)    A példa tudatossága

Mindannyian anélkül tanultuk meg az anyanyelvünket, a magatartásunk, az értékrendünk és társadalmi viselkedésünk nagy részét, hogy valamiféle módszeres tanításban lett volna részünk. Valójában azok a példák, amiket láttunk, jobban hatással voltak ránk, mint a szóbeli utasítások, amiket kaptunk.

Ezt tekintetbe véve bárhogyan is viselkedik egy tanár, azzal tanít; tanítás nemcsak akkor történik, amikor szándékosan oktatják a tanulókat. A példával történő tanítás állandóan folyik. Ez nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a tanárok a példaképeiknek megfelelően éljenek.

Ha a tanulók eltérést fedeznek fel aközött, amit kérnek tőlük és aközött, ami igazából meg van engedve, aszerint fognak cselekedni, ami meg van engedve. A tanulók például engedelmeskedni fognak a tanárnak az első néhány napban, ha azt mondja nekik, hogy csendben és egyedül végezzék a munkát a helyükön. Ha azonban fokozatosan kiderül, hogy a tanár nem lép közbe, ha a tanulók nem csendben dolgoznak vagy egymásról másolnak, akkor azt fogják gondolni, hogy a tanár nem gondolta komolyan, amit mondott. Gyakran lesznek engedetlenek.

Ez újra rámutat arra hogy a tanároknak tudatosnak kell lenniük arról, hogy a tanítás egyetlen előfeltétele az, hogy a tanuló az előtte bemutatott viselkedést nézi.

c)    Mit lehet tanulni a példából?

Egy tanár példájának felfedése a következő két reakció valamelyikét vagy mindkettőt kiválthatja: utánzást és következtetést.

 

            Utánzó tanulás

Az utánzás során a tanuló megfigyeli a szerep modell viselkedését, majd azt maga is utánozza. Ezt gyakran használják mint tanítási eszközt, pl. amikor a tanulók megfigyelik, hogyan végez el a tanáruk egy feladatot (mint például azt, hogy hogyan számolják a mantrákat az ujjaikon), majd megkérik a tanulókat, hogy ők maguk is ismételjék meg a folyamatot.

Sajnos nem tervezett és néha nem kívánatos utánzás is előfordul. A tanulók gyakran vesznek fel megkülönböztető kifejezéseket, beszédmódokat vagy gesztusokat, amelyeket a tanáruk használ, akár tudatosan használja azokat a tanár, akár nem. A tanulók abban is követi a tanárukat, hogy megtanulják, hogyan reagáljanak bizonytalan helyzetekben. Ha egy tanár tapintatosan és együttérzően reagál a tanuló kínos helyzetére, a tanulók igyekezi fognak ezt követni. Ha azonban érzéketlenül csípős, gúnyos megjegyzéseket tesz, a tanulók valószínűleg nevetni és ők maguk is gúnyolódni fognak.

 

            Következtetéses tanulás

A megfigyelés az utánzás mellett következtetéses tanulást is előidéz. A tanuló megfigyeli a szerepmodell viselkedését, attitűdjeit, értékrendjét és személyes tulajdonságait. Ilyenkor a tanuló következtetéseket tesz arról, hogy a modell miért viselkedik egy bizonyos módon, vagy arról, hogy milyen típusú személy a modell. Ezt mellékes tanulásnak is nevezik, mert ez információszerzést foglal magában amellett vagy ahelyett, amit a modell közvetíteni akar.

Például tegyük fel, hogy a tanár kihív egy tanulót a táblához, hogy írjon fel egy Bhagavad-gītā verset szanszkritul és magyarul. A tanár modell abban, hogyan reagál a tanuló hibáira. Van olyan tanár, aki rámutat arra, hogy van egy hiba, és megkéri a tanulót, hogy nézze át megint a munkáját, hogy megpróbálja megtalálni a hibát. Egy másik tanár megmondja a tanulónak mi a hibája, majd valaki mást hív a táblához, hogy kijavítsa azt. Mindkét tanár a śāstrikus tartalmat tanítja, de különbözni fog az a következtetéses tudás, amit a táblához kihívott tanuló, valamint az osztály ebben a szituációban a két tanártól kap.

Az első esetben lehet, hogy ezt tanulja a tanuló: „A tanár jóindulatú és segítőkész. Nem baj, ha tévedsz. Lehetőséged lesz kijavítani magad, ha tudod, vagy ha nem kapsz némi segítséget.” A második tanár osztályában ezt tanulhatják a tanulók: „ Ha kihívnak a táblához jobb, ha kész vagy arra, hogy megoldd a feladatot. A tanár azt akarja látni, hogy helyesen legyen megoldva a feladat, és korlátozott a türelme azzal, aki nem tudja jól megcsinálni. Ha tudod a választ, tartsd fel a kezed, és próbáld magad kihívatni a táblához. Ha nem vagy biztos benne, próbáld meg elkerülni a tanár figyelmét, hogy ne kerülj kínos helyzetbe.”

Milyen következtetéses tanulást eredményezhet a következő beszélgetés Śrīla Prabhupādával?

Egy bhakta: … manapság a politikusok, amikor a választási kampányok folynak, nagyon sokat hazudnak a nyilvánosságnak, hogy „Ha megválasztanak, ezt fogom csinálni, azt fogom csinálni”. Elbocsátanak nagyon sok embert, csakhogy őket válasszák meg. Így a jó embereknek is mindig csalniuk kell ahhoz, hogy pozíciót kapjanak, de általában…

Śrīla Prabhupāda: Éppen ezért mi leálltunk a politikai tevékenységeinkkel. Az nem jó. Gátolja a lelki megértésünket.

A bhakta: Mert nekük is azt kell majd csinálnunk.

Śrīla Prabhupāda: Ha táncolni akarsz, nem lehetsz szégyellős. Van egy bengáli közmondás, nate vase guṇṭhana tana. Érted a bengálit? Nem. „Ha táncolni akarsz…” Egy lánynak, vagy hölgynek táncolni kellett az emelvényen, a színpadon és amikor előjött, több ezer embert látott. Aztán felvette a fátylát, kicsit elszégyellte magát. „Tehát táncolni akarsz. Mi haszna elfátyolozni magad?” Hasonlóan, ha valaki részt vesz a politikában, ha nem használsz minden politikai taktikát, akkor nem hódíthatsz tért. (Beszélgetések, 10. fejezet, Párizs, 1974. jún. 14.)

***

Következtetéses tanulás állandóan történik, amikor a tanulók a tanárukat figyelik. A tanárok ritkán próbálják megtanítani azt az információt, amit a tanulók következtetve tanulnak; mindazonáltal a tanulók tanulnak azzal, hogy figyelik őket.

Mit tanulhat egy tanuló következtetéssel Śrīla Prabhupāda következő beszélgetéséből?

Śrīla Prabhupāda: Nem, nem, nem. Sama-darśinaḥ azt jelenti, hogy nincs megkülönböztetés a bűn és az erény között. Ez a sama-darśinaḥ. Mihelyt úgy látod, hogy „Ez erény, ez meg bűn”, az már nem sama-darśinaḥ.

Vendég: Az erény és a bűn ugyanazzá válik a sama-darśinaḥ-ban.

Śrīla Prabhupāda: Igen. Ez a sama-darśinaḥ.

Vendég: Más szavakkal, a bűn nem marad bűn többé.

Śrīla Prabhupāda: Ez egy másik dolog. De nincs az a látása, hogy „Ez bűn, ez pedig erény.” Ez a sama-darśinaḥ. Mihelyt különbséget teszel, nem vagy sama-darśinaḥ.

Vendég: Másként magyarázva, …

Śrīla Prabhupāda: Másként is magyarázhatod, sama-darśī azt jelenti, hogy nincs különbség, ez minden.

Vendég: De a sama-darśī azonos a sama-darśī-val. A bűn és az erény ugyanaz.

Śrīla Prabhupāda: Igen, az a sama-darśīnaḥ, mert itt világosan az van mondva, hogy vidyā- vinaya-sampanne brāhmaṇa. Egy brāhmaṇa tanult brāhmaṇa, és vinaya, nagyon alázatos. Ez a jóság jele. Vidyā-vinaya-sampanne gavi hastini śuni ca. Śuni ca azt jelenti, hogy kutya. Most ő lát egy kutyát és egy brāhmaṇát – ugyanazok. A kutya feltételezhetően bűnös, és az a brāhmaṇa erényes. Ezért a látásmódja, az erényes és a bűnös ugyanaz. Ez sama-darśī.

Vendég: Azt hiszem, sok hibát vétetek a ślokák leírásában.

Śrīla Prabhupāda: Rendben van. Most hibát találsz Vyāsában, akkor ki beszélhet veled?

Vendég: Nem, de, de…

Śrīla Prabhupāda: Kérem bocsásson meg… Kérem menjen ki. Ne zavarjon. Hibát keres Vyāsában.

Vendég: Csak azt akarjuk, hogy Ön ezt megértse.

Śrīla Prabhupāda: (kiabálva): Én nem vagyok sama-darśī! Én nem mondom, hogy sama-darśī vagyok! Nem mondom, hogy sama-darśī. Tehát maga mondja, hogy sama-darśī, hogy sama-darśī. Sama-darśī.

Vendég: Sama-darśīnak kellene lennie.

Śrīla Prabhupāda: De én nem vagyok azon a szinten. Én azt mondom, hogy amiért nem hódolsz meg Kṛṣṇának, bűnös vagy. Ez az én darśanám.

***

d)    A tanár tekintélyét befolyásoló tényezők

Az, hogy egy tanár milyen hatással van a tanulókra függ magának a tanárnak a személyiségétől és viselkedésétől és persze a Kṛṣṇa-tudata mélységétől is. A tanulók igyekeznek utánozni egy olyan tanárt, akit nagyra becsülnek és tisztelnek, és valószínűleg átveszik a viselkedését és a meggyőződéseit. Kevésbé valószínű, hogy olyan tanárt utánoznának, akit nem szeretnek vagy nem tisztelnek – különösen az, hogy átvegyék a meggyőződéseit. Ráadásul az ilyen tanárok megfigyeléséből a nagyon nem kívánatos következtetett tanulás következik majd be, de aránylag kevés kívánatos alakító hatás valószínű.

Az itt következő beszélgetés Śrīla Prabhupādával feltár valamennyit az ő hangulatából és Kṛṣṇa-tudatos személyiségéből, ami megnyerte tanítványai szívét és arra késztette őket, hogy kövessék az útját.

Advaita: Swamiji, tegnap éjjel betört az ablakunk. Māyā volt? striking?

Śrīla Prabhupāda: Hnh?

Advaita: Gyerekek törték be az ablakot?

Śrīla Prabhupāda: Igen. Māyā mindig striking. Miért csak az ablakot veszed? Miért tömöríted māyāt az ablakba? Úgy értem māyā nincs egy bizonyos méretre korlátolva. Az egész világ māyā. Jagan mithyā. Az egész univerzum māyā. Csak az a része nem māyā, ahol éneklik a Hare Kṛṣṇát.

Bhakták: Haribol. Hare Kṛṣṇa.

Śrīla Prabhupāda: Mihelyt kevesebb volt a Hare Kṛṣṇa, māyā (strick-struck). (Nevetések) Igen, igen.

Govinda dāsī: Swamiji?

Śrīla Prabhupāda: Igen. Az utolsó pillanatban kérdezel. Nagyon óvatos vagy az idővel.

Govinda dāsī: Óh, nem tudtam.

Śrīla Prabhupāda: Nem, kérdezz.

Govinda dāsī: Nem, nem kérdezek.

Śrīla Prabhupāda: Ne, ne, ne. Kérdezz. De, de.

Govinda dāsī: Le tudná írni Kṛṣṇának azokat a kedvteléseit, amikor reggelente kimegy a tehénpásztorfiúkkal?

Śrīla Prabhupāda: Te nem tapasztaltad ezt az országodban. Van erről tapasztalatod? De Indiában mi látjuk, ahogy reggel a tehénpásztor kap ételt az édesanyjától és kimegy a tehenekkel a mezőre. A tehenek szabadon vannak engedve a legelőn. Jól érzik magukat, és ez a tehénpásztor néha énekel. A fuvola, Kṛṣṇa fuvolája azért van, mert Ő tehénpásztor. A tehénpésztorok még mindig fuvoláznak. Indiában majd meglátod.

–       Beszélgetések, 1. kötet, New York, 1969. április 11.

Mit gondolsz, milyen következtetéses tanulás történt ebben az egyszerű esetben?

***

A tanulók szívesen fogadnak el utasításokat egy olyan tanártól, akit nagyra becsülnek (?csodálnak). Ezért a tanároknak Kṛṣṇa-tudatosan kell tartaniuk magukat és kifejlesztenika bhakták tulajdonságait.

A bhakták 26 tulajdonsága a következő:

  1. kedves mindenkivel
  2. nem veszekszik
  3. fix az Abszolút Igazságban
  4. mindenkivel szemben egyenlő
  5. hibátlan
  6. jószívű
  7. szelíd
  8. tiszta
  9. egyszerű
  10. jóindulatú
  11. békés
  12. Kṛṣṇához ragaszkodik
  13. nincsenek anyagi vágyai
  14. szerény
  15. szilárd
  16. önfegyelmezett
  17. nem eszik többet a szükségesnél
  18. józan
  19. tisztelettudó
  20. alázatos
  21. komoly
  22. együttérző
  23. barátságos
  24. költői
  25. jártas
  26. csendes

Az ilyen képesített bhakták bizonyosan vonzani fogják mindenki csodálatát és odaadását.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa