»
S
I
D
E
B
A
R
«
A tanítás művészete 3. rész – Hat eredményes alapelv
2015 06 03 by premamoya
A tanítás művészete

Bhurijana d: A tanítás művészete

Nézzük meg részletesen, hogy mi ez a hat eredményes vezetési alapelv!

  1. Vezetés: Anyagi vagy lelki?

A prédikálást elősegítő vezetés lelki, sohasem anyagi.

Śrīla Prabhupāda: Mindenhol a hivatalban van valami közvetlen főnök, akit elégedetté kell tenned. Ez a szolgálat. Tegyük fel, hogy hivatalban, egy (szak)osztályon van  hivatal felügyelő. Ha a saját fejed után mégy, „Igen, a magam dolgát csinálom” és a hivatalfelügyelő nem elégedett, gondolod, hogy jó ez a fajta szolgálat? Nem. Hasonlóan, mindenhol van közvetlen főnökünk. Tehát dolgoznunk kell. Ez szisztematikus. Ha mindenki kitalálja, gyártja a saját életútját, akkor káosz lesz.

Sudāmā: Igen, ez igaz.

Śrīla Prabhupāda: Igen. Most mi világszervezet vagyunk. Van lelki és anyagi oldal is. Ez nem anyagi oldal. A szisztematikus igazgatás is lelki oldal. Másként hogyan lesz megcsinálva? (Beszélgetések, 6. kötet, Los Angeles, 1973. december 5.)

***

Az igazgatás az intelligencia egyik jele. Śrīla Prabhupāda még Isten létezését is az univerzum intelligens igazgatásán alapuló érvekkel bizonyította.

Śrīla Prabhupāda: Félisten majdnem Istent jelent. Rendelkeznek minden isteni tulajdonsággal és ők a légköri ügyek felügyelői. Néhányan a esős évszakra felügyelnek, néhányan a hőre. Mint ahogy itt van felügyelőd, ennek az osztálynak, annak az osztálynak az ágazati igazgatója. Hasonlóan, miért nem gondolod, hogy e mögött a kozmikus megnyilvánulás mögött van egy nagy agy, vannak különféle igazgatók, és van igazgatás? Az emberek ezt nem fogadják el. Természet. Mit értesz természeten? Az ilyen szép dolgok az ilyen csodálatos dolgok automatikusan történnek, mindenféle felügyelet nélkül? Érted?

Újságíró: Hát igen, tudom, hogy ezt a kérdést persze, azt hiszem, az ember állandóan felteszi magának. része az ember keresésének, hogy megtalálja önmagát és…

Śrīla Prabhupāda: De kell, hogy legyen józan eszük. Hogyha megpróbálsz felbocsátani egy szputnyikot, nagyon sok tudományos agy dolgozik. És csodálatos szputnyikok milliói úsznak a levegőben, amiket úgy hívnak, hogy égitestek, amögött nincs agy? Mi ez? Jó okfejtés az?

Újságíró: Nem tudom. Ezt mérlegelnem kell.

Śrīla Prabhupāda: Tudnod kellene. Hogyan lehet az? Emögött nagyon nagy agynak kell lennie. Az működik. (Beszélgetések, 1. kötet, Los Angeles, 1968. december 30.)

***

Bárminek az egyszerű igazgatása intelligenciát kíván meg. Az eredményes tanárok arra használják az intelligenciájukat hogy maximálisan kihasználják azt az időt, amit tanítással töltenek. Itt következik 6 alapvető igazgatási elv, ami segít.

  1. alapelv: Legyél a jóság minőségében!

Fejleszd ki a jóság minőségét magadban, az osztálytermed légkörében és a tanítványaidban. A tanítás a szilárdság és rendszeresség fenntartásával. Ezek a tulajdonságok a jóság atmoszérájából születnek.

sattvāt sañjāyate jñānaṁ      rajaso lobha eva ca
pramāda-mohau tamaso     bhavato ‘jñānam eva ca

„A jóság kötőerejéből igazi tudás származik, a szenvedélyből mohóság, a tudatlanságból pedig ostobaság, őrültség és illúzió.

Magyarázat: Az élőlények számára a jelenlegi civilizáció nem túlságosan kedvező, ezért mindannyiuknak ajánlatos a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolni. A Kṛṣṇa-tudat révén a társadalom a jóság szintjére emelkedhet. Az emberek csak azután fognak mindent a valóságnak megfelelően látni, ha a jóság kötőerejének hatása alá kerülnek. Az emberek amiatt válnak ennyire felelőtlenekké, hogy nem tesznek szert valódi tudásra. E felelőtlenség megállítása érdekében arra van szükség, hogy az embereket olyan oktatásban részesítsék, amely a jóság minőségének kifejlődését eredményezi. Ha valóban a jóságra tanítják őket, józanná válnak, és teljes tudással rendelkeznek majd mindenről. Csakis ekkor élhetnek boldogan.” (Bhagavad-gītā 14.17 + magy.)

A jóság egyik kulcs tényezője a tisztaság. Nem csoda, amit Śrīla Prabhupāda írt: „Az országod, Amerika, nagyon degradált lesz. Méltányolni fogják a forradalmi tisztaságunkat. A forradalmi orvosságunkat ezeken a gyerekeken fogják kipróbáni and it will be seem to be the ? látni fogják, hogy ez a gyógyír. (Levél Satsvarūpa dāsának, 1972. február 28.)

Mivel a tisztaság és a jóság gyógyír, a tanárok vigyázzanak arra, hogy megvédjék tanítványaikat az ápolatlanságtól, a szenvedélytől és a tudatlanságtól.

jaya-kāle tu sattvasya     devarṣīn rajaso ‘surān
tamaso yakṣa-rakṣāṁsi     tat-kālānuguṇo ‘bhajat

„Amikor a jóság kötőereje kerül fölénybe, ez a kötőerő, mellyel a Legfelsőbb Úr itatja át és tölti fel őket, a bölcsek és a félistenek virágzását segíti. Amikor a szenvedély kötőereje az uralkodó, a démonok virágkora köszönt be, s amikor a tudatlanság válik szembetűnővé, a yakṣák és a rākṣasák élik boldogan világukat. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelen van mindenki szívében, és segíti a sattva-guṇa (jóság), a rajo-guṇa (szenvedély) és a tamo-guṇa (tudatlanság) visszahatásait.” (Bhāg 7.1.8.)

***

Alapjában véve a jóság szükséges, mert az tesz bennünket fogékonnyá a Kṛṣṇa-tuat felé.

Yogeśvara: Van valamilyen, bármilyen tulajdonság, abban az értelemben, hogy néhány ember fogékonyabb az isteni dolgok felé, mint mások?

Śrīla Prabhupāda: Ahogy elmagyaráztam, sattva-guṇa, rajo-guṇa, tamo-guṇa. Azok, akik a sattva-guṇában vannak, könnyen megértik. Nehézségeik vannak azoknak, akik a rajo-guṇában vannak. Azok pedig, akik a tamo-guṇában vannak, nem tudják megérteni.

Madame Devi: (franciául kérdez, Yogeśvara fordítja a kérdést)

Yogeśvara: A befedettség mértéke, akár jóságban, szenvedélyben vagy tudatlanságban vannak, a testük kérdése? Az egy vegyi állapot, hogy néhány embert jobban befednek a természet kötőerői, mint másokat?

Śrīla Prabhupāda: Befedődött azt jelenti, hogy valami piszkos dologgal van befedve. Ez minden. (Beszélgetések, 10. fejezet, Párizs, 1974. június 15.)

***

A Kṛṣṇa-tudat és a jóság kötőereje közötti kapcsolat további magyarázatáért fordulj az 5. fejezethez „Tanítás és fegyelmezés az anyagi természet kötőerőiben” és a „Felemelkedés a jóságba” tanulmányhoz a függelékben.

  1. alapelv: Prédikálj erőteljesen, de azért mégis légy érzékeny

Śrīla Prabhupāda egyszer azt mondta, hogy a prédikálás ízig-vérig teljes egészében igazgatás. Amikor a tanárok hatékonyan prédikálnak, a tanulók együttműködnek és kevés problémát okoznak. A tanulóknak kell prédikálniuk. „Különösen örülök, hogy hallom” – írta Śrīla Prabhupāda -, „hogy a fiúk első osztályú prédikátorokká válnak. Ez lényeges. Prédikálás nélkül az egész intézményünkből szemét lesz.” (Levél Dayānanda dāsának, 1974. április 11.)

Ahhoz, hogy hatásos legyen, a prédikálásnak megvalósítottnak és erősnek kell lennie. Jó példa volt erre Parbhupāda prédikálása.

Mākhanalāl: Volt egy nevezetes ún. inkarnáció. Állítólag elvesztette minden potenciáját.

Śrīla Prabhupāda: Eh?

Mākhanalāl: Azt mondta, hogy odaadta minden erejét.

Śrīla Prabhupāda: Gazember. Milyen potenciája volt?

Dr. Patel: Ki?

Śrīla Prabhupāda: Valamelyik gazember, aki azt állítja magáról, hogy Isten inkarnációja. Nagyon sok gazember van.

Mākhanalāl: Ha ez a Rāmakṛṣṇa, aki azt mondta, hogy odaadott mindent; nem volt más az, mint…

Śrīla Prabhupāda: Milyen Rāmakṛṣṇa? Ne beszélj ilyen ostobaságokról. Csak becsapnak. Ez minden.

Dr. Patel: Csak bhaja kṛṣṇa (imádd Kṛṣṇát) és ne gondolj semmi másra. úgy megkapsz minden intelligenciát.

Śrīla Prabhupāda: Ezért Kṛṣṇa azt mondta, mām ekaṁ: „Ne menj ezekhez az ostoba gazemberekhez.” Félre fognak vezetni, mert gazemberek. Félre fognak vezetni, mert gazemberek.

Dr. Patel: Nagyon kemény vagy.

Śrīla Prabhupāda: Keménynek kell lennem.

Dr. Patel: Kemény, szigorú. Kemény és szigorú.

Śrīla Prabhupāda: Az egész világot tönkreteszik ezek a māyāvādīk. Ezért vagyok nagyon kemény.

Dr. Patel: Nem azt mondom, hogy kemény. Kemény és szigorú.

Śrīla Prabhupāda: Nem, keményebbnek és keményebbnek kell lenniük.

Dr. Patel: Kemény és szigorú! Nem baj…

Śrīla Prabhupāda: Nem kötök kompromisszumot ezekkel a gazemberekkel. Nem tárgyalok velük. Nem és nem. Soha nem tettem ilyet. Mégha nem lesz egy tanítványom sem, akkor is elégedett leszek. De nem kötök kompromisszumot, mint ezek a gazemberek. Nem tehetem. Ekaś candras tamo hanti na ca tārā sahasrasaḥ. Ha egy holdat tudok teremteni az elegendő. Nem akarok sok csillagot. Ez volt Guru Mahārājám elve, és az enyém is ez. Mi haszna annak, ha van számos ostoba és gazember? Ha egyvalakinek helyes a megértése, felszabadíthatja az egész világot.(Beszélgetések, 7. kötet, Bombay, 1974. március 23.)

***

Habár olykor kőkemény volt, Śrīla Prabhupāda megkülönböztető is volt. A prédikálásuknak, különösen ha a tanulóinknak szól, egyénekre szabottnak és nem fanatikusnak kell lennie.

Yogeśvara: Nem találtad szükségesnek, hogy belekezdj most bármiféle vitába ezzel a francia professzorral. Nem volt igazi filozófiai vita. Csodálkoztam, miért nem.

Śrīla Prabhupāda: Nem tett fel kérdéseket. Ő egyszerűen csak egy tolmács. Nincs filozófiája. Megkérdeztem tőle: „Mi a filozófiád…?” „Összehasonlító tanulmányt készítek.” Azt hiszem nem szeret belekezdeni filozófiai… Nem?

Egy bhakta: A legtöbb úriember, aki idejön, amikor meglát téged és beszélni kezd veled, ahogy mondtad, kiderül a tudatlanságuk, amikor beszélni kezdenek. Ezért jobb szeretne nem beszélni. Mindig van valami kifogásuk, hogy megbeszélésük van, mert tudják, hogy ha beszélni fognak, nagy bajban lesznek.

Śrīla Prabhupāda: Igen. Tāvac ca śabhate mūrkho yāvat kiñcin na bhāṣate: „Egy ostoba ember csak addig tűnhet jó színben, míg nem beszél. Mihelyt megszólal, kiderül az ostobasága.” Ezért aztán néha nem szeretnek beszélgetni. Maradj jó ember anélkül, hogy lelepleznének. (Beszélgetések, 10. kötet, Párizs, 1974. június 14.)

 

  1. alapelv: Legyenek erős Kṛṣṇa-tudatos kapcsolataid

Tedd könnyebbé az igazgatást azzal, hogy erős Kṛṣṇa-tudatos kapcsolatot tartasz fenn a tanítványaiddal.

Brahmacārī azt jelenti, hogy a guru irányítása alatt élni. Guror hitam. Hogyan lehet az, hogy csupán a lelki tanítómester jólétére gondol, Amíg nem jön el ez az állapot, senki nem képes szolgálni a gurut. Ez nem egy mesterséges dolog. A brahmacārīnak, a tanítványnak őszinte  szeretetet kell éreznie a guru felé, és akkor lehet őt irányítani. Máskülönben miért kellene valakinek egy másik személy irányítása alatt lennie. Ezért azt mondják, ācaran dāsavat. Szolga, s nem is csak szolga, hanem cseléd. Csekélyebb, mint egy háztartási alkalmazott. A tanítványtól tehát elvárják, hogy gurukulában éljen, a guru menedékében, cselédként. Gurau sudṛḍha-sauhṛdaḥ. Ez akkor lehetséges, ha valakinek igazán bizalmas kapcsolata van a guruval. Másként, egy közönséges kapcsolatban nem. Annak, akinek igazán meggyőződése – yasya prasādād bhagavat-prasādo – annak, aki meg van győződve arról, hogy ha elégedetté teszem a gurumat, akkor Kṛṣṇa elégedett lesz. Ezt hívják úgy, hogy suhṛdaḥ, teljes hit – yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi. De ha nem elégedett velem a gurum, akkor nincs esélyem. Így. A guru nem lehet hamis guru. A hamis gurunak nincs ilyen. Ha a guru hiteles és a tanítvány is az, akkor mindketten jól járnak és hazamennek, vissza Istenhez.(Leckék, Bombay, 1976. április 12. és 14.)

***

Ismerd meg a tanítványaidat. Szólítsd őket a nevükön. Írd le az osztályodba járó tanulók nevét és nézd, amelyikre nem emlékszel. Jegyezd meg milyen tulajdonságaik vannak a tanulóknak. Légy személyes minden tanulóval, akár egy kérdéssel, egy megjegyzéssel, vagy a nap eseményeivel kapcsolatos pár szóval, minden nap, vagy minden órán, vagy a napszakokban. Személyesen érdeklődj minden tanuló felől. A kötetlen beszélgetés a tanulókkal a nap különböző pontjain fejleszti a kapcsolatokat.

Az etikettet azonban mindig be kell tartani, a tanár és a tanítványai kapcsolatában. Máskülönben a tanár „baráti” kapcsolatai bizalmaskodássá fognak fajulni, ami semmibevevést szül.

Vendég: A Hare Kṛṣṇa mozgalom az Egyesült Államokban indult. Miért az Egyesült Államokban s miért nem inkább Indiában?

Śrīla Prabhupāda: Azért, mert az Egyesült Államok a legjobb ügyfelünk. Az üzletember oda megy, ahol… Mint ahogy te idejöttél. Te miért jöttél ide? Oda kell menned, ahol a legjobbak a lehetőségek arra, hogy üzletelj. Azért mentem az Egyesült Államokba, mert ott az emberek nem nyomorognak. Az indiai embereket arra tanították, hogy gondolják azt, hogy ők nyomorognak. Igazából nem nyomorognak, de a vezetők arra nevelték őket, hogy „Ti mind nyomorogtok.” Ez India helyzete. Ezért tudtam, hogy Indiában nem lenne sikeres. A kormány nem segítene. A népet máshogy nevelik. Tehát, „bizalmaskodva semmibe vesznek”. Azt mondják: „Mi ez a Hare Kṛṣṇa mozgalom? Már régóta ismerjük. Milyen hatása lesz annak?” (Beszélgetések, 3. kötet, Hong Kong, 1972. április 18.)

***

Járj körül a tanítványaid között ugyanúgy, ahogy Śrīla Prabhupāda is többször körülutazta a földet, hogy lelkesedést, instrukciókat és erőt adjon a templomainak. Tudd meg, hogy mit és hogyan csinálnak. Ismerd meg az erősségüket. Szólj rájuk, hogy jól végezzék a munkájukat. Ismerd a nehézségeiket. Adj segítséget és tanácsot a figyelmetlen tanulóknak. Dokumentáld a nehézségeiket és a teljesítményeiket.

Pozitív légkört tarts fenn. Kerüld a zsémbeskedést, a gúnyos és a gyakori negatív megjegyzéseket – olyan légkörben, ahol ezek a dolgok állandóan folynak, nem szűnhet meg a tanár és a tanítványai közötti feszültség. Őszintén dicsérd őket, amikor csak lehet. Gondolj ki sok olyan találó kifejezést, amit a „jó” és „szép” helyett használhatsz (pompás, jó képzelőerőre vall, nagyszerű, kiváló, figyelemre méltó, eredeti, elragadó). Emlékezz arra, hogy a fenyítések egy alapvetően pozitív légkörben a leghatékonyabbak. Tartsd meg a szavad. Váltsd be az ígéreteidet. Ne blöffölj. Emlékezz arra, hogy a problémás tanulók több pozitív megerősítést igényelnek.

Tarts kontaktust a tanulókkal. Tanítás közben sorba nézz egy-egy tanulóra, mindenkire néhány másodpercig, a terem különböző részeiben. Ily módon a tanár látja, hogyan dolgozik az egész csoport. Elég hangosan beszélj, hogy a tanulók jól hallhassanak. Tegyél fel nekik kérdéseket, ne azért, hogy elkapd a figyelmetleneket, hanem hogy leellenőrizd megértették-e az anyagot. Ha rossz válaszokat adnak, a tanárnak meg kell értenie, hogy talán újra el kell magyaráznia egyszerűbben, vagy példákat felhasználva. Az ilyen jellegű kérdések segítenek a pozitív légkör megtartásában.

 

  1. alapelv: Figyelmesen kezdj és fejezz be minden tevékenységet
  • Óvatos kezdet

Te legyél ott először, még mielőtt a tanulók megérkeznek. Győződj meg róla, hogy a környezet rendes és tiszta. Győződj meg róla, hogy a tanulók ültetési rendje előre legyen kialakítva. Ez tetszőlegesen is történhet először, s aztán miután megalapoztad a helyzetet, a tanulók elhelyezése és rendje átrendezhető.

Légy felkészült. Tudd előre, mit fogsz csinálni. Szervezd meg előre, milyen felszerelést, hogyan fogsz kiadni.

Időben kezdj. Ez megalapozza a tanár tekintélyét. A tanulók természetesen tisztelni fogják a tanítót tudva, hogy a szolgálatát jól végzi.

  • Eredményes befejezés

Tervezd el előre, hogyan fogod befejezni a cselekedetet, hogyan bocsátod majd el a tanulókat és hogyan lehet zavartalanul váltani a következő tevékenységre. Először gondold át részletesen és tisztázd le. Aztán gyakorold és tökéletesen sajátítsd el.

Tervezz előre! Hagyj elegendő időt az eszközök rendes és hatékony összegyűjtésére és az elbocsátásra, s így hatékony összefoglalás történhet.

Tervezd meg a tevékenység befejezését. Először gondold át mi volt a tevékenység célja. Aztán foglald össze (összegezd). Ne engedd, hogy az egyik tevékenység beleolvadjon a következőbe. Ha lehet, legalább elmében készítsd fel a tanulókat a következő tevékenységükre.

 

  1. alapelv: Győződj meg róla, hogy az eljárásaid hatékonyak

Ismerd meg a körülményeket! Gyakran vizsgáld meg és egyeztesd az eredményeidet a céljaiddal! Változtass vagy igazíts az eljárásaidon, ha szükséges!

Tedd változatossá! Vedd figyelembe a tanulók érdeklődését, kíváncsiságát és motivációját. Emlékezz arra, hogy a tanulók meddig bírnak odafigyelni: két rövid tevékenység jobb lehet, mint egy hosszú. Váltakoztasd az unalmas tevékenységeket a kedveltebbekkel, az ismerős tevékenységeket az újakkal, a csendes egyéni munkát a csoportmunkával. Ne hagyd, hogy a változatosság összevisszasággá váljon!

Változtasd a tempót! Habár általában kívánatosnak tűnik az élénkség, a tevékenységekben, az a képesség is fontos, hogy tudjuk változtatni a tempót, és tudjuk mikor tanítsunk többet, s mikor hagyjunk több időt gyakorlásra. A rövid gyakorlatok, amiket pihenés, vagy egy másfajta tevékenység követ, nagyon hatékonynak tűnik.

Amikor lefoglalod a tanítványaidat, győződj meg róla, hogy mindenki tudja, mikor mit kell tennie. Csupán az, hogy kétségkívül tudja, mit kell tennie azzal, hogy pontos utasítást hallott, a legtöbb tanuló esetén megszünteti a neveletlen viselkedésre késztetést.

Győződj meg róla, hogy a tanulók odafigyelnek rád, mielőtt utasításokat adsz nekik. Arról is bizonyosodj meg, hogy a tanítványaid tényleg képesek-e arra, hogy teljesítsék az utasításaidat.

 

Parīkṣit király így szólt: Óh, nagy bölcs! Sohasem hallottunk még arról, hogy Yamarāja parancsának végrehajtását valaki megakadályozta volna. Azt hiszem, az embereknek kétségük támadnak majd ezzel kapcsolatban, s e kétségeket egyedül te vagy képek eloszlatni. Ez szilárd meggyőződésem, ezért arra kérlek, magyarázd el, milyen okokból történhetett mindez.

Śrī Śukadeva Goswāmī így válaszolt: Kedves királyom! Amikor Yamarāja szolgái kudarcot vallottak, és Viṣṇu szolgái legyőzték őket, mesterükhöz, Saṁyamanī-puri uralkodójához és a bűnösök urához fordultak, hogy elmeséljék neki mi történt.

A yamadūták így szóltak: Óh, urunk! Hány irányító vagy uralkodó van az anyagi világban? Hány ok felelős azért, hogy az anyagi természet három kötőereje hatása alatt végrehajtott cselekedetek meghozzák különféle gyümölcseiket?

Magyarázat: Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy a yamadūták, Yamarāja szolgái olyan csalódottak voltak, hogy szinte dühösen faggatták mesterüket, hogy vajon rajta kívül sok mester van-e még. Ezenkívül amiatt, hogy vereséget szenvedtek és uruk nem tudta megvédeni őket, azt is el akarták mondani, hogy semmi haszna egy ilyen mestert szolgálni. Ha egy szolga nem tudja végrehajtani mestere parancsát, mert legyőzik, akkor mi haszna egy olyan urat szolgálnia, akinek nincs hatalma? (Bhāg. 6.3.2-4)

Fontold meg az utasításokat, mielőtt elvárod a tanulóktól, hogy kövessék őket. Ahogyan a yamadūták zavarba jöttek, mert képtelenek voltak végrehajtani mesterük utasításait, azok a tanulók, akik képtelennek találják magukat arra, hogy teljesítsék a tanáruk utasításait, ehhez hasonlóan zavarttá, vagy még dühössé is válhatnak.

Arra is ügyelj, hogy bizonyos legyél abban, hogy az utasításaid nem mondanak ellent egy másik tanár vagy autoritás utasításainak.

 

„Ha ebben az univerzumban sok uralkodó és bíró van, akik nem értenek egyet a büntetést és jutalmazást illetően, ellentmondó tetteik semlegesíteni fogják egymást, és senki sem fogja elnyerni méltó büntetését, vagy jutalmát. De ha ellentétes tetteik nem semlegesítik egymást, akkor mindenkinek el kell szenvednie a büntetését, és részesülnie kell a jutalomból is.

Magyarázat: Mivel a yamadūtáknak nem sikerült teljesíteniük Yamarāja parancsát, kételkedtek abban, hogy Yamarāja valóban rendelkezik azzal a hatalommal, amellyel megbüntetheti a bűnösöket. Noha Yamarāja parancsára elindultak, hogy elfogják Ajāmilát, egy felsőbb hatalom utasítása miatt nem jártak sikerrel. Így aztán nem tudták, vajon sok hatalom létezik-e, vagy csupán egy. Ha sok hatalom van, akik eltérő ítéleteket hoznak, amelyek egymásnak ellentmondóak is lehetnek, akkor megtörténhet, hogy valakire nem a megfelelő büntetést róják ki, vagy nem a megfelelőképpen jutalmazzák meg, s az is lehet hogy egyáltalán nem nyeri el méltó büntetését, illetve jutalmát. Az anyagi világban az a tapasztalatunk, hogy ha valakit az egyik bíróság elítél, fellebbezhet egy másikhoz. Ugyanazt az embert tehát a különféle ítéletek alapján meg is büntethetik és meg is jutalmazhatják. A természet törvénye szerint, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiség bíróságán azonban nincs hely ilyen ellentmondásos ítéleteknek. A bíróknak és ítéleteiknek tökéleteseknek és ellentmondásoktól menteseknek kell lenniük.(Bhāg. 6.3.5)

***

  1. alapvelv: Handle basic disruptions without losing momentum

Az olyan hatékony vezetési eljárások követése, mint a fenti alapelvek, legtöbb esetben segítenek kiküszöbölni a tanítás megszakítását. De ugyanúgy, mint a boldogság, a báj is önszántából jön. A kisebb megszakítások bosszantóak. Még a rájuk figyelés is félbeszakítást eredményez.

A kisebb megszakításokkal nehéz foglalkozni, mert az elkövető könnyen elbújhat az ártatlanság mögé: „Nem szándékosan csináltam.” És mivel gyakran nehéz felismerni a bűnöst, nehéz megtalálni a megfelelő reakciót. Legyél türelmes és óvatos. Ne úgy kezeld a kisebb megszakításokat, mint a tekintélyedet ért fenyegetést vagy kihívást. Ha rosszul kezelik, ezek a megszakítások a kis ingerlésekből nagyobb szembesítésekké fejlődhetnek.

Még ha egészen biztos is abban a tanár, hogy az illetlen viselkedés szándékos, vagy provokatív, legyen óvatos a túl erős és azonnali reagalással. A drámai büntetések különösen nemkívánatos eredményre vezetnek, mert semmi sincs tartalékolva a még komolyabb esetekre. Még a színlelt harag, düh is zavaró. A tanárok keressenek inkább olyan reakciókat, amik hűvösek, nyugodtak (csendesek) és gondosan be vannak tervezve.

Itt következik néhány technikai hangzású név olyan egyszerű technikákra, melyek segítik a tanárokat abban, hogy eredményesen kezeljék ezeket a „felszíni” problémákat.

  • tervezett mellőzés

Vedd semmibe az óra megzavarását célzó kis sértéseket. A tanulók gyakran abbahagyják a rossz viselkedést, amikor nem kapják meg a keresett figyelmet.

  • beavatkozás

Akadályozd meg a viselkedést szemkontaktussal, vagy helytelenítő arckifejezéssel, hogy tudasd a tanulóval, észrevetted a zavar forrását és ez a zavar nem kellemes.

  • gyors tanácskozás

Békésen hívd oda a tanulót az asztalodhoz és csendesen súgd a fülébe, hogy legyen szíves hagyja abba.

  •  közeli ellenőrzés

Vess véget a nyugtalanságnak azzal, hogy a zavaros területre mégy. Egy gyors, helyszíni tanácskozás is segíthet.

  • az érdeklődés fokozása

Tanúsíts érdeklődést a tanítvány cselekedete iránt egy sajátságos megjegyzéssel, mint pl. japa alatt: „Hogy sikerült figyelned az utolsó néhány mantránál?”, ahelyett, hogy azt mondanánk: „Hogy megy a japázás?” Ki is javíthatod a tanuló munkáját, vidd közelebb magadhoz, vagy dicsérd meg a munkáját. Arról van szó, hogy újra motiváljuk a tanulót, s újra összpontosítsa a figyelmét. Néha abból származik a nyugtalanság, hogy a tanuló nem tud megbirkózni az elvárt feladattal.

  • átsegítés az akadályon

Nézd a tanuló munkáját. Ha van vele valami problémája, segítsd át a nehézségen.

  •  humor

Old fel egy feszült helyzetet egy viccel, mutatva, hogy nem veszed komolyan, vagy hogy látod a tréfás oldalát.

  • szeretet

Keresd a megfelelő alkalmat és őszintén adj dicséretet vagy mutass szeretetet egy kacsintással, egy hátveregetéssel vagy egy barátságos mosollyal.

  • személyes kérésre gyors megbeszélés

Szólj a diáknak, hívd félre és szelíden kérd meg, hogy hagyja abba a viselkedését. Mondd meg a diáknak, hogy nem engedheted, hogy továbbra is úgy viselkedjen. Mondd el az okokat – a többiek nem hallják a történetet, te nem tudsz koncentrálni, lehetetlenné teszi számodra a tanítást, stb. Aztán kérdezd meg: „Szerinted ez egy igazságtalan kérés? Ha szaladgálni akarsz, később lesz rá idő. De most nem lehet.” Próbáld elkerülni a fenyegetést, de végső esetben használható. „Ha továbbra is így folytatod, nem lesz más választásom, korlátozni kell majd téged!”

***

A fenti pontok követése megállítja a legtöbb alkalmi rendetlenkedőt, de egy „szabotáló” diákot nem. A tanárnak azonban még az elején feltételeznie kell, hogy az kisebb zavarokat és vétkeket a figyelemhiány, unalom, vagy az alkalmatlanság motiválja-e. Ha így van, akkor a konfliktus feloldódik, ha a tanár a feladatra figyel, s nem a magatartásra. Egy potenciálisan feszült helyzetet gyakran hatástalanít az, ha arra koncentrálunk, hogy mit csinál a diák, és nem arra, hogy miért csinálja.

Mégha a diák személyes ellenségeskedése okozza is a rendbontást, csaknem a legtöbb eltökélt, ütközést kereső diák is eltéríthető a fenti egyszerű manőverekkel. Ha egy konfrontáció kezd láthatóvá válni, került el – így vagy úgy.

Emlékezz…

Emlékezz arra, hogy egy Kṛṣṇa-tudatos tevékenységekben lefoglalt gyereknek kevesebb hajlama lesz a csintalan cselekedetekre.

Śrīla Prabhupāda: Mint valaki, egy gyerek. A gyerek aktív, de a könnyelmű vagy csintalan cselekedetei akkor maradnak abba, amikor aktív abban, hogy neveltetést kapjon. Érted. Ugyanaz a gyerek az aktivitási energiáját áthelyezi arra, hogy oktatást kapjon. Többé már nem csintalankodik, nem töri el ezt, nem csinálja ezt, nem csinálja azt. A tevékenység ott van. Most megtisztult. Ugyanúgy, a lelki élet a lelki tevékenység jelenti, melyek megtisztult tevékenységek. Ezek a fiúk feladták az ivást, a húsevést. Ez nem azt jelenti, hogy már nem esznek többé. Jobb dolgokat esznek. Ezért abbahagyták, hogy ostobaságokat egyenek. Tehát ez a lelki élet. A lelki élet megtisztult cselekedetet jelent.

Śyāmasundara: Intelligensnek gondoltak. Főiskolára jártam, annyiféle diplomát szereztem, de a legkevésbé sem tudtam kontrollálni az érzékeimet és az elmémet annak ellenére sem, hogy megpróbáltam. Nagyon keményen tanultam filozófiát. De csupán a Hare Kṛṣṇa éneklésével és az Istennek végzett szolgálat szintjére emelkedéssel minden tevékenységem összepasszolt egy irányban, s ennek eredményeképpen minden más automatikusan irányítás alá került.

Śrīla Prabhupāda: paraṁ dṛṣṭvā nivartate. A pontos szó itt az, hogy ha valaki jó elfoglaltságot kap, fel tudja adni a rossz elfoglaltságot. De nem teheti tétlenné. Ez nem lehetséges, mert a lélek aktív. Élő. Hogyan tehetné tétlenné? Nem lehetséges. Nirvāna azt jelenti, hogy abbahagyja az ostobaságokat, de felveszi a lelki életet. A következő: athāto brahma-jijñāsā. A nirvāna nem a cselekedetek feladását jelenti, hanem az ostoba cselekedetek feladását, és az igazi cselekedetekhez érkezést. (Beszélgetések, 3. kötet, London, 1971. szept. 4.)


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa