»
S
I
D
E
B
A
R
«
A tanítás művészete 5. rész – A tanulók figyelmének fenntartása
2017 05 31 by premamoya
A tanítás művészete

A tanítás művészete

Az Úr Kṛṣṇa izgatott, várakozó hangulatot teremt a Bhagavad-gītā bevezető fejezetében azáltal, hogy háborús körülmények közé helyezi a dráma kifejtését.

Részvétteljesen ragadja meg figyelmünket azzal, hogy elgondolkoztat: „Ki fog győzni? Valóban háborúzni fog Arjuna, és megöli barátait, rokonait?” És később a Bhagavad-gītā végén az Úr a befejezéshez az átismétlést használja. A 18-dik fejezetben visszapillant minden egyes témára, amit az előzőekben kifejtett Arjunának, .Ehhez hasonlóan az óra kezdésére használd a felvezetést. Gondoskodj arról, hogy a tanulóid figyelmét odavonzzad.

  1. FELVEZETÉS

A felvezetés feladata a tanulói figyelem felkeltése.

A felvezetés meghatározható úgy, mint bármely eszköz, vagy eljárás, amely rábírja a tanulót arra, hogy figyeljen és tanuljon. Nagyon fontos, hogy gondosan válasszuk meg az órát bevezető felvezetést. Néhány Prabhupádától vett példát gyűjtöttem össze, amelyeket a figyelem fókuszálására beszéde előtt igénybe vett:

  • kihívó állítás

PRABHUPĀDA: Az egyetemi tanulmányok tartalma csupán csak némi művészet tanulása, materiális   művészet. Ez nem tanulás. A tanulás ettől különbözik. (Beszélgetések, 11. kötet, London, 1973. július 25.)

  • vitatott kérdés

PRABHUPĀDA: Ha a szexuális közösülés az élet kezdete, akkor miért nem eredményez fogantatást minden egyes alkalom? Azt mondjuk, hogy az élet, az élőlény a spermiumban található. Bekerülvén egy anyaméhbe,    test fejlődik belőle. Ezért ez az élet kezdete. Ez a tapasztalat. (Beszlgetések, 11. kötet, Párizs, 1973.augusztus 9.)

  • kérdés feltevésére bátorítás

PRABHUPĀDA: Mi a kérdés? Van kérdés? Vagy beszélgessünk? (Beszélgetések, 11. kötet, Párizs, 1973. augusztus 13.)

  •  adomázás

PRABHUPĀDA: Gopála Banh volt a neve. És volt egy király, Krisnacandra. A királyok akkoriban pihenésképpen mókás emberek viccein szórakoztak. Ez volt a szokás. Szóval Gopála Banh épített egy házat… (Beszélgetések, 5. kötet, Atlanta, 1975. március 2.)

  • nota bene

A Rāja-vidyā-ban Prabhupāda elmagyarázta, miképp veszett el a Bhagavad-gītā által tartalmazott tudás. Elmagyarázta, hogy az „elveszett” azt jelenti, hogy a jelentése veszett el, mivel az úgynevezett tudósok egyéni módon értelmezték. És még hozzátette, hogy „Ez az a pont, amit az Úr Kṛṣṇa is hangsúlyoz. Aki a Bhagavad-gītāt komolyan tanulmányozza, annak ezt jól meg kell jegyeznie.” (Rāja-vidyā, 50. o.)

*          *          *

Általában a tanítást alkalmas felvezetés kell, hogy megelőzze. Épp úgy, mint ahogy az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītā kilencedik fejezetét Arjuna  azzal a kívánságával kezdi, hogy hallani szeretné a „legbizalmasabb tudást,” ami az”anyagi lét nyomorúságait” tehermentesíti.

A tanár által használt felvezetés a tanulók számára érdekesnek kell lennie. Nyilvánvaló az is, hogy kapcsolódjon a felvezetés az óra fő témáihoz.

Tanórai példa: A tanár a „gyümölcs” fogalmát tanítandó órát indíthatja azzal, hogy ünnepélyesen megkéri a gyerekeket, kīrtanázzanak, majd egy szó nélkül elővesz egy almát, fölvágja, fölajánlja egy Kṛṣṇa-kép előtt, és mint prasādamot szétosztja. Az újszerűség hatékonyan ébreszti fel a tanulók tanulási vágyát. Az alma elfogyasztása után megkérdezi: „Mit ettünk?” Valószínűleg az egyik gyerek válasza „prasādam” lesz. Akkor a tanár újból kérdezheti: „De miféle prasādam?” „Alma prasādam, Prabhu.” „Az alma micsoda?” A válasz valószínűleg „gyümölcs” lesz. Akkor a tanár tovább kérdez: „A gyümölcs micsoda?” és belefog a gyümölcs fogalmának magyarázatába, kitér a gyümölcs és a zöldség, valamint a gyümölcs és a csonthéjasok közötti különbségre.

Újszerű, szokatlan felvezetések nem mindig kívánatosak, vagy megvalósíthatóak. Mindazonáltal a tanárnak mindig nagyon oda kell figyelni az óra bevezetésére. Ha egy tanuló az óra elején nem figyel, akkor valószínűtlen, hogy a felén túl növekedne az érdeklődése.

Óvakodj olyan alkalmatlan felvezetés választásától, amely a célodtól elvonja a tanulók figyelmét. Például, ha Jaḍa Bharata történetéhez az alsóbb osztályokban egy igazi őzgidát viszel be, a gida a gyerekek figyelmét teljesen leköti – ezzel az óhajtott hatásnak pont az ellenkezőjét éred el!

Útmutatások az óra kezdésére vonatkozóan

Néhány, az óra tervezését segítendő tanács sūtra formában:

  • az órakezdés szándéka
  1. a tanuló figyelmének fókuszálása a megtanulandókra
  2. hivatkozási keret kialakítása
  3. serkentse a gyerekek érdeklődését, és a bekapcsolódásukat
  •  hogyan valósítsuk meg a felvezetést
  1. Előzetes odafigyelés nyerése: Bizonyosodj meg arról, hogy mielőtt kezdenél, a tanulók már odafigyelnek. A legmegfelelőbb a csend alkalmazása, azután körbenézni az osztály tanulóin, és megvárni, amíg mindenki felkészült. A kiabálás hamar hatását veszti.
  2. Orientálás: Olyan eseményt, tárgyat, eljárást, vagy egyéb megoldást válassz, ami a   tanítványok érdeklődéséhez és a célodhoz is illik. Ha a választásod túl messze esik akár a       tanulók érdeklődésétől, akár a tárgyadtól, a tanulást akadályozni fogja. Akár még fegyelmezési problémát is okoz. A felvezetés ezért nagyon megfelelő kell, hogy legyen. Olyat válassz, ami az óra felépítését segíti, vagy a figyelmet összegyűjti. Olyat, ami az óra       témáját tisztázza. Analógia, példa, nyugtalanító kérdés mind hasznos órai felvezetés.
  • mikor történjen a felvezetés

– tanóra kezdésekor

– téma váltásakor

– „kérdés-válasz” ülés elején

– gyakorlati tanulási tevékenység előtt

Néhány egyszerű gyakorlati példa a felvezetés technikájára:

Az óra elején valami szokatlan dolog történjék. Például ürítsd ki a zsebeid tartalmát az asztalra, hogy felvezesd a számolás és osztályozás témakörét.

Az Úr Caitanya sankīrtana tevékenységéről való filozófiai előadást lehet kezdeni mṛdanga-dobpergés kazettáról való hallgatásával.

Írásbeli feladat: „Amikor ezt a bűnös vágóhidakról szóló riportot olvasod, gondolkozz azon, hogy miképp tudnád segíteni az állatmészárlás megszüntetését, ha két hétre láthatatlanná válnál, vagy ötmillió dollár birtokába jutnál.”

Közlemény: „Mostantól kezdve nem engedélyezett a Hare Kṛṣṇa mantrázása ebben a teremben. A jövőben egyáltalán nem engedélyezünk semmi japázást.” Ez a bevezetése lehet egy olyan beszélgetésnek, aminek témája Chand Kazi, a vallás szabadsága, az USA alkotmánya, a nevelés célja, vagy a mahá-mantra.

Egy tárgy fölmutatása, és ezzel kapcsolatos kérdések föltevése: Például annak a fekete kalapnak a fölmutatása, amit Prabhupāda 1969-ben első angliai partraszállásakor viselt, alkalmas lehet olyan óra bevezetésére, amin a lélekről való prédikálás, befolyásos emberekkel való viselkedés, Anglia, London, a Kṛṣṇa-szolgálathoz kapcsolt zene, vagy az érzékkielégítés veszélyei a téma.

Provokatív kérdés: „Megengedhető a hús elfogyasztása élet-halál kérdése esetén?” Ez a kérdés bevezetheti a beszélgetést az erkölcsösségről, a karmáról, a Kṛṣṇa-tudatról.

Analógia alkalmazása. (Komoly vagy vicces is lehet)

Meglepő/ijesztő bevezetés: A tűz veszélyessége témakör bevezetésére gyufát lehet gyújtani.

Megjegyzés: Túl sok meglepő bevezetés eredménye, hogy az osztály már nem lepődik meg. A nagyon erős, ijesztő bevezetés túlzottan felizgathatja a kedélyeket, és szétzülleszti a tanulást.

 

2. BEFEJEZÉS

Összegző befejezés

Magát a befejezést, mint fogalmat, definiálhatjuk úgy, hogy a figyelem ráirányítása a megadott feladat illetve a tanulási egység végére. Az iskolában a legáltalánosabban előforduló befejezés, ami egyben a legkevésbé hatékony, az óra végét jelző csengő hangja. Az alább következő Caitanya-caritāmṛta idézet sokkal hatékonyabbnak bizonyul: az éppen elhangzott témák dicsőítésével zár.

“Rāmānanda Rāya és Śrī Caitanya Mahāprabhu beszélgetéseit hallgatva szert tehetünk a Rādhā és Kṛṣṇa kedvteléseinek ízeiről szóló transzcendentális tudásra, s így tiszta szeretet ébredhet bennünk lótuszlábuk iránt. Az író arra kér minden olvasót, hogy hallgassa hittel és vitatkozás nélkül e beszélgetéseket. Ha valaki így tanulmányozza őket, képes lesz megérteni a bensőséges igazságot Śrī Caitanya Mahāprabhuról. Śrī Caitanya Mahāprabhu kedvteléseinek ez a legbensőségesebb szakasza. E kedvtelések azonnali áldásában csakis akkor lehet részünk, ha hitünk van bennük — okoskodással örökre távol maradunk tőlük.Aki Śrī Caitanya Mahāprabhu, Nityānanda Prabhu és Advaita Prabhu lótuszlábát tekinti a mindenének, szert tehet e transzcendentális kincsre.Tízmilliószor ajánlom hódolatomat Śrī Rāmānanda Rāya lótuszlábának, mert ajkairól tengernyi lelki igazság hangzott el, melyeket Śrī Caitanya Mahāprabhu fejtett ki rajta keresztül. Śrī Svarūpa Dāmodara jegyzetei alapján megpróbáltam közzétenni azokat a kedvteléseket, melyeknek az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu Rāmānanda Rāyával találkozva hódolt. Śrī Rūpa és Śrī Raghunātha lótuszlábánál imádkozva, örökké a kegyükre vágyva én, Kṛṣṇadāsa, nyomdokaikat követve így beszélem el a Śrī Caitanya-caritāmṛtát.” (Cc. Madhya, 8.307-313)

                                                                                               *             *             *            

 A tanulónak a hallottak megjegyzésére vonatkozó képessége növelhető a főbb pontok óra végi összefoglalásával. Éppúgy, mint ahogy Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī összefoglalja az Úr Caitanya kedvteléseit az Ādi-līlā és az Antya-līlā végén.

“A huszonötödik fejezetben összefoglaltam e kedvteléseket. Ezen összegzés hallatán az olvasó megértheti e szentírás teljes mondanivalóját. Így szólt beszámolóm dióhéjban a Madhya-līlā valamennyi témájáról. E kedvteléseket könyvek millióiban sem lehetne részletesen elbeszélni.(Cc., Madhya 25.262-263)

A befejezés két gyakori típusa a –tudatosító és a szociális.

A tudatosító befejezés feladata megszilárdítani mindazt, amit a tanuló addig befogadott, és az, hogy a figyelmet fölhívni az óra főbb pontjaira. Kđ}adäsa Kaviräja GosvämÍ a Caitanya-caritámṛta mindhárom részét ezzel a típusú lezárással fejezi be.

A szociális lezárás bátorításra, buzdításra való egy különösen bonyolult tananyag befejezésekor.

“Az emberek erősek és ellenállóak lesznek, ha elegendő gabonát fogyasztanak, ám azt a bhaktát, aki csak közönséges gabonát eszik, de nem ízleli meg az Úr Caitanya Mahāprabhu és Kṛṣṇa transzcendentális kedvteléseit, lassanként elhagyja minden ereje, s visszaesik transzcendentális helyzetéből. Ha azonban csak egy cseppet is iszik Kṛṣṇa kedvteléseinek nektárjából, teste és elméje kivirul, s nevetni, énekelni és táncolni kezd. Óh, olvasók, ízleljétek meg e csodálatos nektárt, hiszen semmi sem hasonlítható hozzá! Rendíthetetlen eltökéltséggel őrizzétek meg hiteteket az elmétekben, s legyetek óvatosak, hogy ne essetek a hamis érvek vermébe vagy a szerencsétlen körülmények örvényébe! Ha valaki ilyen helyzetbe kerül, vége. Végül alázatosan elmondom Śrī Caitanya Mahāprabhunak, Nityānanda Prabhunak, Advaita Prabhunak, valamint az összes bhaktának és olvasónak: lótuszlábatokat sisakként fogadom el a fejemen, s ezzel minden célomat elérem.” (Cc., Madhya, 25.278-80)

                                                                                              *             *             *

Lényeges tudni, hogyan fejeződik be az óra, mielőtt azt elkezdenénk. A tanár és a tanítványok ezúton maradnak tudatában az óra céljának. Éppúgy, mint a felvezetésnek, a zárásnak önmagában is érdekesnek kell lennie, és természetesen az előzőekben elhangzottakra kell, hogy vonatkozzon. Az összegzés átfogóbb képet nyújt a tanult anyagról, a főbb pontokat átíveli.

A befejezés új lehetőségeket és kérdéseket sugalmazhat. Például a tanár a gyümölcsökről tartott óráját a prasādam alma fölszeletelésével, felajánlásával és szétosztásával kezdi. Ugyanehhez az órához érdekes befejezés lehet egy paradicsom felmutatása, amiről kitalálhatják a gyerekek, hogy gyümölcs-e vagy zöldség. A feltett kérdés megkívánja tőlük, hogy a frissen tanult ismereteket új probléma megoldására alkalmazzák. Másik lehetőség, hogy a tanár befejezésül így szól az osztályhoz: ”Jó munkát végeztetek. Ahogy mondjátok, a gyümölcs pontosan a növény virágjából lesz. Következő találkozásunkkor megpróbáljuk kideríteni, hogy a Caitanya-caritámṛta és a Śrīmad-Bhāgavatam hány gyümölccsel kapcsolatos történetet rejt magában. ‘Gyümölcsöző’ órának ígérkezik.”

Ezek a mondatok tömör utalások a szociális és a tudatosító befejezésre, azon kívül összekötés a következő órához.

Útmutatás a befejezéssel kapcsolatosan

  • a befejezés célja

a figyelmet a tanultakra irányítani

a frissen tanultak megszilárdítása

felhívni a tanulók figyelmét arra a tényre, hogy egy tanulási egység befejeződött

lelkesedést és a teljesítmény tudatot létrehozni a tanulókban

  • mikor használjuk a tudatosító befejezést

óra végén

egy órán belüli tanulási periódus végén

egy tanulói vitát, vagy gyakorlati tanulást követően azonnal

  • mikor használjuk a szociális befejezést

 óra végén

különlegesen nehéz tanulási egység végén

Megjegyzés: A szociális lezárás dicséretből, a tanulók bátorításából és az anyag jelentőségének magyarázásából áll.

  • néhány példa az egyszerű befejezésre

 Az óra témája: A Darwin-féle fejlődési elmélet leleplezése

„Most álljunk meg egy picit, és gondoljuk végig a fejlődéselmélet tudományos értelmezéséről szerzett eddigi ismereteinken.”

Az óra témája: Śāstra

„Nos, nemrég érdekes beszélgetést folytattunk a Kali-yugáról. Kṛṣṇa dāsa valóban gyönyörűen összefoglalta a ‘mandāh sumanda-matayo’ idézettel. Most gyűjtsük össze a Kali-yuga általunk említett összes jellemzőit. Kṛṣṇa dāsa, te kezded, rendben?”

 Az óra témája: Matematika

 „Nos, úgy látom, tanultatok diagram készítést. Használhatnánk diagramot a jelenlegi könyvosztás és a tíz évvel ezelőtti könyvosztás összehasonlítására?”

                                                            *          *          *

 Útmutató a felvezetés és a befejezés értékelésére:

 Néhány kérdés a bevezetés és a befejezés sikerességének értékelésére

  •  felvezetés

 Számolj be a felvezetésed hatékonyságáról tekintettel a tanulók figyelmének felkeltésére.

 Valóban az általad tudatosan alkalmazott felvezetés segítette a tanulók érdeklődésének fölkeltődését az óra fő témájával kapcsolatban?

 Tudatosodott-e a felvezetés és az óra fő témája közötti összefüggés a tanulókban?


  • befejezés

 Valóban önmagában is érdekes volt a befejezés?

Megerősítette-e a befejezés a tanulók óra iránti érdeklődését?

Egyértelmű volt-e a tanulók számára a befejezés és az óra többi része közötti kapcsolat, vagyis a kettő közötti kapcsolat tudatosítása megtörtént-e?

 Szolgálta-e az általad végzett befejezés a teljesítménytudat kialakulását a tanulókban?

 

 

3. ÉRTÉKELÉS: Folyamatos eljárás

Tanárok és tanítványaik a nap sok óráját és az év sok napját együtt töltik. A „tömeg” fokozatosan csoporttá alakul. Kölcsönhatások és normák megkülönböztető jegyei érvényesülnek a kapcsolatokban. A tanároknak gyakran kell szembenézniük kommunikációs és ellenőrzési problémákkal- a diákoknak ugyanúgy. A tanárok, és a diákok egymás folyamatos felügyelete alatt állnak. A hatékony tanár, míg tanítványaival foglalkozik, saját munkájának eredményeit ellenőrzi.

PRABHUPÁDA: “Ez az, amit ellenőriznetek kell. Most pedig megmondom a receptet. Bármilyen gurut, vagy elvet követtek, ha ezzel Isten iránti szereteteteket növelitek, akkor minden rendben van. Egyébként mindez csak haszontalan időpocsékolás. Hát ez az ellenőrzés.” (Beszélgetések, Boston, 1969. december 23)

                                                           *          *          *

 A tanár a saját tanítását ellenőrzi, és kiszuperálja az eredménytelen módszereket. Fejleszti azokat, amelyek”majdnem működnek”. A jó tanár soha nem képzeli magáról, hogy igazán szakértő. Úgy tekint magára, mint egy gyakornok, ha közelít a mesterséghez, amit soha tökéletesen el nem ér.

Természetesen másfajta ellenőrzés is létezik. Kimondottan tanári ellenőrzés a diákokkal megratott teszt, és a bizonyítvány kiállítása is. Nem akarom részletesen megbeszélni ezeket, de később röviden szóba fog kerülni a tanár azon kötelessége, hogy ellenőrizze tanítványainak előmenetelét. Diákok, akik az óra végén hátradőlve ülnek üveges tekintettel bámulnak maguk elé, vagy nyugtalanok, esetleg zavarodottak, vagy egyáltalán semmit nem értenek. Ezekre a jelekre oda kell figyelni az óra folyamán, és akkor is, amikor a tanulók önálló munkát végeznek. A tanulók egyéni munkavégzése alatt körözz közöttük, de legalább folyamatosan figyeld őket. Aki megakadni látszik, azt közelítsd meg, érdeklődj, hogy tudja-e, mit kell csinálnia. Ha „igen” a válasz, ne fogadd el azonnal. Kérdd, hogy magyarázza meg. Amennyiben a válasz kielégítő, léphetsz tovább másik tanulóhoz ugyanígy. Ha elégedetlen vagy, át kell beszélni újra, egyszerűbb fogalmakat használva, vagy kérj meg egy másik tanulót, hogy magyarázza el ő. Ha van egy olyan diákod, aki gyakran nem érti a dolgokat, akkor a magyarázataid során, és a megbeszéléseken ismét intézz hozzá rendszeresen kérdéseket, – természetesen nyugodt, barátságos hangon. A „Kṛṣṇa dāsa, el tudnád mondani, hogy mit kell most tennünk?” kérdés sokkal hatékonyabb, mint ráijeszteni: „Kṛṣṇa dāsa, figyelsz?”

Ha az osztály java része nem ért egy témát, jobb nem belemenni, hanem hagyni, és később, miután jobban átgondoltuk és újra terveztük, akkor visszatérni rá. A tanárnak az a spontán kísértése, hogy azonnal újramagyarázzon, inkább zavart okoz. Ha teljesen új magyarázat szükségeltetik, de nem vagy biztos a megvalósítás mikéntjében, akkor csak később, alapos átgondolás után legyen újra téma. Amennyiben teljesen lehetetlen az elnapolás, először is ültesd le a gyerekeket. Azután kérd meg őket, hogy akármit csinálnak, hagyják abba: „Most (szünet) azt akarom, hogy nagyon figyeljetek.” Magyarázd el az anyagot sokkal egyszerűbben. Ezután tegyél föl kérdéseket ezzel kapcsolatban. Foglald össze az válaszaikat a saját szavaikkal. Ellenőrizd újból, hogy megértették-e.

 

Az értékelés tervezett órán belül

Honnan tudom meg, hogy az órám céljai megvalósultak-e, és a tanulók feldolgozták-e az általam tanítottakat?

“Śrī Caitanya Mahāprabhu másnap kora reggel a templomba ment, hogy megnézze az Úr Jagannāthát, s látta, amint az Úr felkel ágyából. A templom papja az Úr Jagannāthának felajánlott füzérekkel és prasādammal ajándékozta meg, s ez nagy örömet okozott Caitanya Mahāprabhunak. Caitanya Mahāprabhu a prasādamot és a virágfüzéreket gondosan bekötötte egy ruhába, majd Sārvabhauma Bhaṭṭācārya házába sietett. Kevéssel napkelte előtt ért a Bhaṭṭācārya házához, épp amikor a Bhaṭṭācārya felkelt. Amint Sārvabhauma Bhaṭṭācārya felkelt, tisztán kivehető volt, hogy azt mondja: „Kṛṣṇa, Kṛṣṇa!” Az Úr Caitanya nagy örömmel hallotta, hogy Kṛṣṇa szent nevét énekli. A Bhaṭṭācārya észrevette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu odakint van. Odasietett Hozzá, és imádkozni kezdett lótuszlábához. Egy szőnyegen kínálta hellyel az Urat, s aztán mindketten leültek. Śrī Caitanya Mahāprabhu ekkor kibontotta a prasādamot, s a Bhaṭṭācārya kezébe adta. Sārvabhauma Bhaṭṭācārya még a száját sem mosta meg, nem fürdött, s reggeli kötelességeit sem végezte el.” (Cc.Madhya, 216-223)

                                                                              *             *             *

Át tud-e menni Caitanya Mahāprabhu vizsgáján az a Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, aki egy a vaiṣṇavizmus számára épp most megtérített, eddig smārta-brāhmaṇa elveket valló illető volt?

“Śrī Caitanya Mahāprabhu így szólt: „Ma könnyűszerrel meghódítottam a három világot. Ma felemelkedtem a lelki világba!” „Azt hiszem, ma minden vágyam beteljesült — folytatta Caitanya Mahāprabhu —, mert látom, hogy Sārvabhauma Bhaṭṭācārya hinni kezdett az Úr Jagannātha mahā-prasādamjában.” „Kétségtelen, hogy ma oltalmat kerestél Kṛṣṇa lótuszlábánál, és Kṛṣṇa minden fenntartás nélkül nagyon kegyes volt hozzád.” (Cc.Madhya, 230-233)

                                                                              *             *             *

Éppen úgy, mint ahogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az általa előző napon adott instrukciók figyelembe vételével kiderítette Bhaṭṭācārya haladását, a tanárnak az általa eltervezett óra lezajlása után képesnek kell lenni arra, hogy tisztán meglássa, növendékei milyen mértékben tették magukévá tanításait.

Ha egy óra tervét tökéletesen elkészítették, akkor a tanár értékelési munkájának java része már megtörtént. A célok önmagukban, ha korrekt módon lettek megfogalmazva, az értékelési szempontokat is tartalmazzák. A legegyszerűbb és legegyenesebb mód, ami segíti a tanárt abban, hogy rájöjjön, hogy a tanulók mit is tanultak meg az, hogy bizonyos szóbeli kérdéseket tesz föl az óra végén.

Más módszerek is használhatók:

Az ötödik fejezetben miután Parīkṣit Mahārāja meghallgatta Śukadeva Gosvāmī magyarázatát a pokolbolygókról, megkérdezte, hogy a léleknek mi a lehetősége arra, hogy a bűnös visszahatásoktól megszabaduljon, és ezzel elkerülje a pokolban való szenvedést. Śukadeva válaszával ellenőrizte tanítványa addigi megértését:

“Śukadeva Gosvāmī válaszolt: Kedves királyom! Ha valaki a Manu-saṁhitā és a többi dharma-śāstra leírása szerinti kellő vezekléssel nem teszi jóvá még halála előtt azokat a bűnöket, amelyeket ebben az életében elméjével, szavaival vagy testével elkövetett, akkor halála után kétségtelenül a pokolbolygókra kerül, ahol szörnyű szenvedés vár rá, amiről korábban már beszéltem neked.”

MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálatnak olyan ereje van, hogy ha valaki teljesen meghódol Kṛṣṇának, és teljesen átadja magát az odaadó szolgálatnak, bűnös életének visszahatásai azonnal megszűnnek.

A Gītāban egy másik helyen (Bg. 18.66) az Úr Kṛṣṇa arra ösztönöz minket, hogy adjunk fel minden más kötelességet, és hódoljunk meg Neki. Megígéri: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi. „Megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, és felszabadulást adok neked.” Śukadeva Gosvāmī, Parīkṣit Mahārāja guruja tanítványa kérdésére válaszolva azonnal elmagyarázhatta volna a bhakti elvét, de hogy próbára tegye Parīkṣit Mahārāja intelligenciáját, először a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek útja szerinti vezeklésről beszélt neki. Nyolcvan hiteles szentírás szól a karma-kāṇḍāról, köztük a Manu-saṁhitā is. Ezeket dharma-śāstráknak nevezik. Ezek a szentírások azt tanácsolják az embernek, hogy bűnös tetteit egy másik gyümölcsöző tettel semlegesítse. Śukadeva Gosvāmī először ezt az utat javasolta Parīkṣit Mahārājának. Való igaz, hogy aki nem kezdi el az odaadó szolgálatot, annak e szentírások szavait kell követnie: jámbor tetteket kell végrehajtania, hogy ellensúlyozza bűnös tetteit. (Bhāg. 6.1.7 +magy.)

*          *          *

Miután Parīkṣit Mahārāja visszautasította Śukadéva Gosvāmī fent leírt válaszát, Śukadeva egyetértett Parīkṣit okfejtésével, mely szerint maga a vezeklés, lévén még gyümölcsöző tett, nem fog senkit megmenteni a gyümölcsöző tettekre való hajlamtól. Śrīla Prabhupāda magyarázata szerint:

MAGYARÁZAT: A guru, Śukadeva Gosvāmī próbára tette Parīkṣit Mahārāját, és láthatjuk, hogy a király kiállta a próba egy részét azzal, hogy elvetette a vezeklés folyamatát, mert az gyümölcsöző cselekedeteket foglal magában.  (Bhāg.6.1.11 magy.)

*             *             *

Azt a képességet, hogy egy tanuló milyen mértékben tudta befogadni a tananyagot, változatos úton lehet ellenőrizni. Mély és alapos kérdések vagy feladatok, kvíz akár az adott óra végén, vagy a következő alkalom kezdetén feltehetők. A másnapi ellenőrzés további hasznot rejt magában: tudatja velünk, hogy mire emlékeznek -egyáltalán emlékeznek-e valamire a tanulók egy nappal később!

*          *          *

 

3. A TANÁR ENERGIKUSSÁGA

Kṛṣṇáról hallani mindenképpen tisztító, akár odafigyelünk a szavak értelmére, akár nem. De a hallottak hatása sokkal erőteljesebb, ha koncentrálni tudunk rá.

PRABHUPĀDA: Mivel komolyan vettem a hallást, ezért most komolyan veszem a kīrtanát, ami beszédet vagy prédikálást jelent. Követed amit mondok? Igen. Tehát, aki komolyan veszi a hallást, az a jövőben megfelelő prédikátor lehet. Śravaṇam, kīrtaṇam, smaraṇam. A tudat automatikusan fejlődik, mert ha az elméd nem kellőképpen összeszedett, és a tudatod nincs a helyén, akkor képtelen vagy megfelelően hallani vagy beszélni. Śravaṇam kīrtaṇam viṣṇoḥ smaranam pāda-sevaṇam. És akkor a fejlődés:„hogyan fogom Kṛṣṇát szolgálni?     Kṛṣṇa olyan szeretetteljes. Kṛṣṇa olyan nagy” az, ami automatikusan jön. (Beszélgetések, 1.kötet, Columbus, Ohio, 1969. május 10.)

                                                                              *             *             *

Az energikusság a tanári próbálkozásoknak egyik módja arra, hogy a tanulók odafigyelését előmozdítsa. Ebből a szempontból a tanár energikussága hasznos. Másik oldalról nézve, ha a tanár öncélú gesztikulálást, szünet tartását, vagy humorosságot megenged, az senkinek sem hasznos.

Bár a színészi hajlam hasznos lehet, különösen a fiatalabb gyerekek körében, a színészet nem előfeltétele a sikeres tanításnak. Az igaz tanítás követelménye csupán a mély Kṛṣṇa-tudatosság. Ezért ezeket az egyszerű, természetes technikákat gyűjtöttem össze, amelyek hasznosak lehetnek. Ha csak az energikusság egyetlen területét is magas szintre fejlesztjük magunkban, félelmetes különbséget tapasztalhatunk a tanítvány figyelmének megragadásában. Ebből pedig az következik, hogy teljes figyelemmel van, amikor hall Kṛṣṇáról.

A tanár hangja

A védikus irodalomban az effektív hang angái (összetevői) fel vannak sorolva, úgymint varṇa (minőség), svara (hangmagasság), mātra (szünet), bala (nyomaték), sama (hangnemváltás), és santana (az eddigiek kombinációja). Ha a tanár meg van áldva ezekkel az angákkal, vagy képes ezeket kifejleszteni magában, a figyelem megragadása és fenntartása csupán a hang erejével könnyen elérhető.

Alapelv, hogy bizonyosodj meg afelől, elég hangosan és tisztán beszélsz-e ahhoz hogy a tanulók könnyen értsék a szavaidat. Az unalmas, egysíkú hang unalmas, egysíkú órához vezet. Prabhupāda megváltoztatta a hangját, amikor egy dolgot ki akart hangsúlyozni.

PRABHUPÁDA: “Igen. A templom mindenki számára nyitva van. Hadd jöjjenek be, és üljenek le, énekeljék a Hare Kṛṣṇát, hallgassák a Bhagavad-gītāt. Mi nem mondjuk ”Óh, te szegény vagy? Nem. Neked nem szabad.” Nem. Mi ilyet nem mondunk. Mindenkit szeretettel fogadunk. Jöjjön. És mi ebben az üzlet? Hare Kṛṣṇa éneklés. Mindenki képes rá. És mi a következő üzlet? Néhány kellemes filozófiai részt olvasunk a Bhagavad-gītāból, a Śrīmad Bhāgavatamból. Igen. Van fületek. (kiabál!) De a hitványak nem jönnek. Ez az ő hitványságuk. Merthogy ők a pokolba kerülnek. Mi a legnagyobb lehetőséget kínáljuk fel, de ők annyira hitványak, hogy nem jönnek. Ez egy hitvány civilizáció.” (Beszélgetések, 1.kötet, Montreál, 1968. július 16.)

                                                                              *             *             *

A beszéd hangszínében, kifejezőkészségében, hangmagasságában, hangerejében és gyorsaságában történő változtatással az óra élénkségét tudjuk segíteni. Kezdeti lépésként a beszéded sebességét kellene változtatgatni. Észre fogod venni, hogy amikor beszélgetés közben sebességet váltasz, gyorsítasz vagy lassítasz, a tanulók újra és újra odafigyelnek arra, amit mondasz.

  • A csend

A csendnek ereje van. Fontos mondanivaló előtt tartott rövid szünet hatékony módja a figyelem felkeltésének. A mondat közepén beállt hirtelen szünet szintén figyelemfelkeltő. Három másodperces szünettel odafigyelést érünk el, a húsz másodpercig tartó szünet viszont súlyos lehet a hallgatóság számára. Próbáld meg hangosan felolvasni a fenti bekezdést, és megállni minden „szünet” szónál.

Kezdő tanárok gyakran megijednek a szünetektől és a csendtől, igyekeznek extra kérdésekkel és állításokkal betölteni ezt az időt. A gyakorlott tanár mindig vár, miután feltett egy kérdést. Amikor úgy látja, hogy tanítványa képes válaszát folytatni, csendben marad akkor is, miután a diák beszéde abbamaradt. Általában eléri, hogy a tanuló folytassa megakadt beszédét.

  • Mozgás, helyváltoztatás

A változatosság fönntartására sétálj végig az osztályon. „Kérdés-felelet” idején távolodj el a táblától, és amikor a táblára kell írnod valamit, csak akkor közelítsd meg. Mikor osztályodnak csak egy kisebb csoportjának magyarázol, finoman közelíts hozzájuk. Amikor az egész osztályt látni szeretnéd, lassan hátrálj, így szemlélheted tanítványaidat anélkül, hogy ők könnyen rád néznének. A fent említett mozgások a diákot arra kényszerítik, hogy különféle érzékeiket működtessék, aminek célja a figyelem fenntartása vagy újraélesztése. Hirtelen testmozgás, vagy hirtelen leállás figyelemfelkeltő, és ha nem túl gyakori, hasznos módszer.

  • Taglejtés, gesztikulálás

 A kéz-, arc- és testmozgások mind külön jelentéssel bírnak. Ha a fejeddel nagyon gyorsan bólogatsz, Angliában ez „igen” jelentésű. Indiában ugyanez a fejmozdulat a nemmel egyenlő, Nyugaton pedig azt jelenti, „nagyon jó”. Ha szemöldöködet felemeled és kissé eltátod a szádat, az USA-ban ezzel csodálkozásodat, megdöbbenésedet tudod kimutatni. Ha csak kissé húzod föl a szemöldöködet, és közben picit bólogatsz a fejeddel, tudatod, hogy megértetted a másikat, és arra kéred, folytassa. Ez csak néhány kiragadott példa a taglejtések közül, amik a kommunikációt segítik. Milyen egyéb nonverbális arc-, és kéz gesztikulációkat ismerünk?

  • Szemkontaktus és szemmel való jelzések

A szemkontaktus és a szem egyéb jelzései üzenet váltására és az emberek közötti interakciók ellenőrzésére valók. Ha valakit erőteljesen bámulsz, mialatt beszélsz hozzá, azt fogja érezni, hogy nehéz lenne téged félbeszakítani. Ha arcán kívül egész testét pásztázod tekinteteddel míg ő beszél hozzád, képtelen lesz mondandójára összpontosítani. Ha valaki nagyra nyitja szemét, általában azt fejezi ki, hogy érdekesnek találja a dolgot. Ha nagyon nagyra nyitja szemét, rémületét mutatja.

A tantermen körbenézni, és szándékos szemkontaktust létrehozni minden egyes diákkal, bármilyen órán biztos út ahhoz, hogy a diákok figyelmesek legyenek. Tartsd fenn a szemkontaktust egész órán, és figyeld az üres tekinteteket, ásítást és a csoszogást.

  • Fókuszálás, gyújtópontba helyezés

 Előfordul, hogy különleges figyelmet óhajtasz szenteltetni egy téma vagy elmélet iránt, abban az esetben a fenti technikák kombinálásával érsz el eredményt, míg ezzel egy időben kifejted állításpontodat. Például tegyük fel, hogy a tanulókat arra akarod ösztönözni, hogy a Srīmad-Bhāgavatam második énekének első fejezetét olvassák, izgatott hangon megszólalsz: „Ez a Bhāgavatam nem különbözik Kṛṣṇától! Csupán az olvasásával minden tökéletesség elnyerhető!” Mialatt mondod, rámutatsz vagy odasétálsz a könyvespolchoz, lelkesítő mozdulatok kíséretében nagyra nyitod szemedet, és/vagy hosszú szünetet tartasz a két mondat között.

  • Az érzékelési csatornák átkapcsolása

A látási érzékelésnek legegyszerűbb célpontja a tábla, amire a megtanulandó anyag fölkerül. Ez a tudati összpontosítást növeli. A tábla egy kiemelt kérdés érzékeltetésére, ismétlésre, definíciók felírására használatos. Ha tetszik, óra előtt vázlatot is írhatunk rá. De ne írj túl sokat.

A Fidzsi-szigeteken, 1976-ban Prabhupāda meg akart mutatni egy általa kapott levelet, a sokadalomnak. Bár azt megelőzően már hangosan fölolvasta a levelet, a szolgáját arra kérte, hogy szerezzen egy kivetítőt. Mivel a szolga nem talált senkit, aki intézkedhetett volna, Prabhupāda kifejezte azt a vágyát, hogy a továbbiakban a kísérete hozzon magával ilyet.

A legtöbb tanár orális és vizuális jelzéseket egyszerre használ: beszéd közben gesztikulál is. Az is előfordulhat, hogy a tanulóknak csak egy érzékelési csatornáját veszi valaki igénybe. Például összefoglalásként táblázatot készít mondván: „Itt vannak a főbb szempontok.”, ezután csend következik, ami alatt a diákok elolvassák azt.

                                                           *          *          *

A természet, jóindulatúan, változatos tanítási célokat kínál. Szellemi intelligencia lehetősége meglátni, hogy mi módon lehet mindezt Kṛṣṇa szolgálatába állítani. A Chāndogya-upaniṣad 6. fejezete Svetaketu történetét mondja el:

Tanulmányait tanítója házában befejezvén Svetaketu hazatért. Édesapja érdeklődött, hogy mit tanult. Így kérdezte: „Érdeklődtél-e tanítódtól arról a szubsztanciáról, ami nem hallható, nem látható, és túl van minden érzékelésen és felfogáson? „ Svetaketu nemmel válaszolt, ezért édesapja, Uddālaka Āruni tanítani kezdte őt.

Először kérte, hogy hozzon egy gyümölcsöt a fügefáról. Svetaketu elhozta, és apja kérésére felnyitotta, majd elmondta, hogy mit lát benne. Megszámlálhatatlan sok magot talált a füge belsejében. Uddālaka kérésére akkor egy pici magot feltört, és megmondta, hogy nem látott benne semmit: „Apám, felnyitottam a legkisebb magot. És nem találok semmit.” Uddālaka erre válaszolt: ”Gyermekem, ahol te semmit nem érzékelsz, ott egy hatalmas fügefa élete lakik. Ebből a magból egy mérhetetlen nagy fügefa lesz.” Uddālaka ekkor a távolban álló roppant nagy fügefára mutatott, „tény, hogy az a nagy fa abból a legfinomabb lényegből érkezett, amit puszta szemmel nem láthattál. Ha megérted ezt a legfinomabb lényeget, akkor ismered a tudományok tudományát. Minden élő lény birtokolja ezt a legfinomabb esszenciát, ez a lélek. Ez a valóság! Te szintén szellemi lény vagy, ó Svetaketu.”

Azután az apa így szólt fiához: „Tedd ezt a sót egy pohár vízbe, és reggel gyere hozzám.” Svetaketu így tett. A következő reggelen Uddālaka beszélni kezdett Svetaketuval.”Hozdd el nekem a sót, amit tegnap este a vízbe szórtál.” A fia megnézte, és természetesen látta, hogy nem látja a sót, mivel feloldódott a vízben.

Uddālaka így szólt: „Ízleld meg a víz felszínét. Milyen?” Fia válasza: „Sós.” „A közepét is ízleld meg. Milyen?” A fiú újból válaszolt: „Sós.” Apja ekkor így szólt: „Dobd el, és gyere ide.” Svetaketu így tett, mialatt tűnődött, „A só, (amit beleszórtam a vízbe elolvadt, és láthatatlan), örökkön létező.”

Uddālaka akkor Svetaketunak elmagyarázta: „Ebben a testben talán nem fedezed föl magadat – a lelket- mégis, fiam, ennek ellenére  szellemi lény vagy.”

*          *          *

Használható egyéb hírközlő eszköz -magnó, diapozitív, rajzok és videók- ilyenkor a figyelem egy rövid időre elterelődik a tanárról.

*          *          *

Egyszer láttam Śrīla Prabhupādát, amint a Japánban lévő Kobe városában 1972-ben igénybe vette a média adta lehetőségeket a prédikálásához. Egyik este nyomatékosan prédikált egy csoport kitelepült indiainak, és az azt követő reggelen a helyi indiaiak vezetőjét magához kérette a szobájába. Ünnepélyes és rendíthetetlen kinézettel, lótuszülésben létezett egy kanapén, mint maga a Himalája. Egyszerűen bekapcsolt egy magnó-üzenetet, amely azt magyarázta el, hogy a Kṛṣṇa-tudat nem hinduizmus. A vezető tiszteletteljesen ült a földön. Amíg mi mindannyian a magnószalagot hallgattuk, Śrīla Prabhupāda messzire, a távolra függesztette tekintetét. Amikor a lejátszás befejeződött, a terem csendes és súlyos volt. Akkor Śrīla Prabhupāda beszélni kezdett.

*          *          *

Amikor a tanár visszatér kiemelkedő helyzetébe, a tanulók még jobban figyelnek szavaira és további jelzéseire. Ismétlem, mint az összes technikával kapcsolatosan, hogy tudatosnak kell lennünk arról, hogy a tanulók figyelmének középpontba helyeződésével a szándék az, hogy lehetővé tegyük számukra, hogy Kṛṣṇáról hallhassanak.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa