»
S
I
D
E
B
A
R
«
Az Utpannā-ekādaśī böjtnap története
2016 11 22 by premamoya
Szentírásainkból

Szentírásainkból

Az Utpanná-ekádasí történetét a Bhavisya-uttara purána írja le.

Szúta Goszvámi így szólt:
– Ó művelt bráhmanák, valamikor régen az Úr Sri Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége magyarázta el, mennyire dicsőséges Sri Ekádasi, és milyen szabályok és előírások érvényesek a böjt megtartására ezen a szent napon. Ó, bráhmanák legjobbja, aki hall arról, mi az eredete és milyen dicső a szent böjt az Ekádasi napjain, az a boldogság sokféle formáját élvezi ebben az anyagi világban, és utána egyenesen az Úr Visnu hajlékába jut.
Ardzsuna, Prthá fia megkérdezte az Urat:
– Ó Dzsanárdana, milyen kedvező haszna van annak, ha valaki teljes böjtöt tart, csak vacsorát vagy csak ebédet eszik Ekádasin, és milyen szabályok vonatkoznak a különféle Ekádasi napok megtartására? Kérlek, mondd el nekem mindezt.
A Legfelsőbb Úr, Krsna felelt:
– Ó, Ardzsuna, az Ekádasi böjtöt legelőször a tél elején, Márgasirsa (november-december) hónap sötét felének Ekádasiján kell elkezdenie. Dasamin, az Ekádasi előtti napon tisztítsa meg szépen a fogait. Aztán, a Dasami nyolcadik részében, amikor a nap lenyugvóban van, fogyassza el a vacsoráját. Másnap reggel a bhaktának a szabályok és az előírások szerint fogadalmat kell tennie, hogy böjtölni fog. Délben fürödjön meg alaposan egy folyóban, tóban vagy tavacskában. A folyóban vett fürdés tisztít meg a legjobban, a tóban vett fürdés kevésbé, míg a tavacskában vett a legkevésbé. Ha nincs a közelben sem folyó, sem tó, sem tavacska, kútvízben is megfürödhet. A bhaktának azt az imát kell elmondania, amely a Földanya neveit tartalmazza: „Ó Asvakránte! Ó Rathakránte! Ó Visnukránte! Ó Vaszundhare! Ó Mrttike! Ó Földanya! Kérlek, végy el kegyesen minden bűnt, amelyet számos elmúlt életemben halmoztam fel, hogy beléphessek a Legfelsőbb Úr szent hajlékába”. Ennek elmondása közben sárral kell bekennie a testét.
A böjt napján a bhakta ne beszéljen kutyaevőkkel, tolvajokkal vagy képmutatókkal, sem pedig azokkal, akik elmulasztották vallásos kötelességeiket. Kerülje a társalgást a rágalmazókkal, azokkal, akik gyalázzák a félisteneket, a védikus szentírásokat vagy a bráhmanákat; ne beszéljen olyan gonosz emberekkel, mint akik tiltott nőkkel élnek nemi életet, akikről tudják, hogy fosztogatók vagy templomokat rabolnak ki. Ha ilyen személyhez szól vagy akár csak meglát egy ilyen Ekádasin, meg kell tisztítania magát azzal, hogy egyenesen a Napba tekint. Ezután a bhaktának Govindát kell imádnia, nagy tisztelettel elsőosztályú ételekkel, virágokkal, és így tovább. Otthonában ajánljon fel az Úrnak egy mécsest, a tiszta odaadás tudatában. Ne aludjon napközben, és teljesen tartózkodjon a nemi élettől. Sem ételt, sem vizet ne vegyen magához, hanem egész éjjel nagy örömmel énekeljen az Úr dicsőségéről és játsszon hangszereken az Ő örömére. Miután a bhakta egész éjjel tiszta tudatban virrasztott, adjon adományokat a képzett bráhmanáknak, ajánlja fel nekik alázatos tiszteletét, sértéseiért pedig kérjen bocsánatot.
Azoknak, akik az odaadó szolgálatot komolyan veszik, a hónap sötét felében adódó Ekádasikat éppen olyan jónak kell tekintenie, mint azokat, amelyek a hónap világos felére esnek. Ó király, soha sem szabad különbséget tenni e kétféle Ekádasi között.
Kérlek, hallgasd, amint elmondom, milyen eredményekre tesz szert az, aki az Ekádasit így tartja meg. A Sankhoddháraként ismert szent zarándokhelyen vett fürdő, ahol az Úr megölte a Sankhászura démont, vagy az Úr Gadádhara megpillantásának érdeme még egy-tizenhatod része sem annak az érdemnek, amit az nyer, aki böjtöl Ekádasin. Mondják, ha valaki olyan hétfőn adományoz, amikor telihold van, annak százezerszer annyi az eredménye, mint a közönséges adományozásnak. Ó, gazdaság elnyerője, az, aki aszankránti (napéjegyenlőség) napján adományoz, a közönséges eredmény négyszázezerszeresét kapja. De ha egyszerűen csak böjtöl Ekádasin, nemcsak ezekre a kedvező eredményekre tesz szert, hanem még azokra is, amelyeket Kuruksetrán kapni a Nap vagy a Hold fogyatkozásakor. Továbbá a tökéletes hitű lélek, aki teljes böjtöt tart Ekádasin, százszor annyi érdemet szerez, mint az, aki bemutat egy Asvamedha-yajnát (lóáldozatot). Aki akár csak egyetlen Ekádasit is betart, pontosan ugyanannyi érdemet nyer, mint az, aki hatvanezer éven át minden egyes napon százezernyi koldust táplál. És az a személy, aki csak egyetlen egyszer, megfelelően megtartja az Ekádasit, tízszer annyi érdemet kap, mint aki ezer tehenet adományoz egy Védákban jártas bráhmanának.
Aki csak egyetlen brahmacsarit megetet, tízszer annyi érdemet nyer, mint az, aki tíz jó bráhmanát vendégel meg a saját házában. De a brahmacsári táplálásával nyert érdem ezerszeresét szerzi meg az, aki földet ajándékoz egy tiszteletreméltó, de szűkölködő bráhmanának, és ezerszer többet, mint amennyit azzal szerezne, ha feleségül ad egy szűz leányt egy fiatal, művelt, felelősségteljes férfihez. Ennél is tízszer kedvezőbb gyermekeket nevelni és a lelki ösvényre terelni őket, semmi jutalmat sem várva el viszonzásul. Meg ennél is tízszer jobb azonban ehető magvakat adni az éhezőknek. Bizony, az a legeslegjobb, ha adományokat adunk a szükséget szenvedőknek, ennél soha sem volt és nem is lesz jobb adományozás.
Ó Kunti fia, az összes ősatya és a félistenek a mennyei bolygókon nagyon elégedettek lesznek, ha valaki ehető magvakat adományoz. Fel sem lehet mérni, azonban mennyi érdemet nyer az, aki teljes böjtöt tart Ekádasin. Ó Ardzsuna, legkiválóbb a Kuruk között, ez az érdem olyan nagy, hogy még a félistenek sem tudják felfogni, és ennek az érdemnek a felét szerzi meg az, aki Ekádasin csak vacsorát fogyaszt.
Ezen az Úr Hari napján böjtölni kell, vagy úgy, hogy a magvaktól és a babtól tartózkodva naponta csak egyszer, délben vagy este eszünk, vagy teljes böjtöt tartunk. Az olyan folyamatok, mint zarándokhelyeken időzés, adományozás, áldozatok bemutatása csak addig kérkedhetnek, ameddig az Ekádasi el nem érkezett. Ezért az Ekádasit mindenkinek meg kell tartania, aki retteg az anyagi létezés szenvedéseitől. Ekádasin nem szabad kagylóhéjból vizet inni, nem szabad megölni olyan élőlényeket, mint a halak vagy a disznók, és sem magvakat, sem babot nem szabad enni. Ó Ardzsuna, ezzel elmondtam neked a böjtölés legjobb módszereit, ahogyan kérted Tőlem.
Ezután Ardzsuna megkérdezte:
– Ó Uram, szerinted ezer védikus áldozat sem ér annyit, mint egyetlen Ekádasi böjt. Ez hogyan lehetséges? Hogyan vált a leginkább érdemdússá az Ekádasi az összes nap közül?
Az Úr Sri Krsna így válaszolt
– Elmondom neked, hogy az összes nap közül miért az Ekádasi tisztít meg a legjobban. Egyszer, valamikor a Szatja jugában élt egy megdöbbentően félelmetes démon, Mura nevű. Mindig nagyon dühös volt, minden félistent megfélelmlített, legyőzte Indrát, az ég királyát; Vivaszvánt, a napistent; a nyolc Vaszut; az Úr Brahmát; Vájut, a szélistent; és Agnit, a tűzistent. Rettenetes erejével mindenkit az uralma alá hajtott.
Ekkor az Úr Indra felkereste az Úr Sivát, és így szólt:
– Mindannyian lezuhantunk bolygóinkról, most gyámoltalanul kóborlunk a földön. Ó Uram, hogyan könnyíthetnénk ezen a szenvedésen? Mi lesz a sorsunk, félisteneké?
Az Úr Siva így felelt:
– Ó félistenek legjobbja, menj el arra a helyre, ahol az Úr Visnu, Garuda lovasa lakozik. Ő Dzsagannátha, valamennyi világegyetem ura és menedéke is. Minden lelket oltalmaz, aki meghódolt előtte.
Az Úr Krsna így folytatta:
– Ó, Ardzsuna, gazdagság elnyerője, miután az Úr Indra meghallotta az Úr Siva szavait, a félistenekkel együtt arra a helyre ment, ahol ott pihent az Úr Dzsagannátha, a világegyetem ura, minden lélek oltalmazója. Amint a félistenek megpillantották a vízen alvó Urat, összetették kezüket és Indra vezetésével a következő imákat mondták:
– Ó Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden hódolat neked. Ó urak Ura. Te, akit a legkiválóbb félistenek dicsérnek, ó minden démon ellensége, ó lótusz-szemű Úr, ó Madhuszúdana (a Madhu démon megölője), kérünk, oltalmazz meg minket. Mi félistenek, Mura démontól való félelmünkben jöttünk ide, hogy menedéket találjunk. Ó Dzsagannátha, mindent te alkotsz, mindennek a teremtője te vagy. Te vagy valamennyi világegyetem anyja és apja, a félistenek legjobb gyámolítója, egyedül te hozhatsz nekik békét. Egyedül te vagy a föld, az ég és mindenek jótevője.
– Te vagy Siva, Brahmá és Visnu is, a három világ fenntartója. Te vagy a Nap, a Hold és a tüz istenei. Te vagy a tisztított vaj, az áldozati felajánlás, a szent tűz, a mantrák, a szertartások, a papok és a dzsapa csendes mormolása. Te vagy maga az áldozat, annak felajánlója és eredménye élvezője, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ebben a három világban semmi sem létezhet Tőled függetlenül, legyen akár mozgó, akár mozdulatlan. Ó Legfelsőbb Úr, urak Ura, mindazok védelmezője vagy, akik menedéket kerestek nálad. Ó legfelsőbb misztikus, ó rettegők menedéke, kérlek ments meg, oltalmazz meg minket. A démonok legyőztek minket, félisteneket, és így lezuhantunk a mennyei birodalomból. Ó világegyetem Ura, tisztségeinktől megfosztva kóborlunk ezen a Föld bolygón.
Az Úr Krsna folytatta:
Sri Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége végighallgatta Indrát és a többi félistent, majd így válaszolt:
– Melyik démon képes úgy megtéveszteni valamennyi félistent, hogy le tudjon titeket győzni? Mi a neve és hol lakik? Honnan szerzi erejét és menedékét? Ó Indra, mondj el nekem mindent és ne félj.
Az Úr Indra így válaszolt
– Ó Legfelsőbb Istenség, ó urak Ura, ki legyőzöd a félelmet tiszta bhaktáid szívében, ki olyan kegyes vagy hűséges szolgáidhoz. Volt egyszer egy hatalmas démon a Brahman dinasztiában, akit Nádidzsanghának hívtak. Rendkívül félelmetes volt, nem akart semmi mást, csak hogy elpusztítsa a félisteneket, és egy gyalázatos fiút nemzett, Mura nevűt.
Mura nagy fővárosa Csandrávati. A rettenetesen gonosz és hatalmas Mura démon innen hódította meg az egész világot, uralma alá hajotta az összes félistent, elűzte őket mennyei királyságukból. Átvette Indra, a mennyek királya; Agni, a tűzisten, Jama; a halálisten, Váju, a szélisten; Isa vagy az Úr Siva; Szóma, a holdisten; Nairrti, az égtájak ura; és Pasi vagy Varuna, a vízisten szerepét. Már fényt is sugároz a napisten szerepében, átváltozott felhőkké is. A félistenek képtelenek legyőzni. Ó Uram, Visnu, kérünk, öld meg ezt a démont, és tedd győztesekké a félisteneket.
Amikor az Úr Dzsanárdana meghallotta Indra szavait, nagyon haragos lett, és így szólt:
– Ó hatalmas félistenek, most együttesen menjetek el Mura fővárosába, Csandravatiba!
Az összegyűlt félistenek felbátorodtak, és az Úr Hari vezetésével elvonultak Csandravatiba. Amikor Mura, a démonok között a legnagyobb, ezer meg ezer más démon társaságában, akik mind ragyogóan fénylő fegyvereket viseltek, meglátta a félisteneket, irtóztató hangon felmordult  Az erőskarú démonok lesújtottak a félistenekre, akik azon voltak, hogy elhagyják a csatateret és a tíz égtáj felé meneküljenek. A dühöngő démonok megpillantották a csatatéren a Legfelsőbb Úr Hrsikesát, az érzékek urát, és különböző fegyverekkel a kezükben rárontottak. Alig támadták meg a kardot, korongot és buzogányt viselő Urat, Ő máris átfúrta tagjaikat éles, mérgező nyilaival. Sokezernyi démon halt meg így az Úr kezétől. Végül a fő démon, Mura szállt harcba az Úrral. Mura a misztikus erőit használta fel arra, hogy haszontalanná tegyen minden fegyvert, amelyet a Legfelsőbb Úr Hrsikesa bevetett. Amikor az Úr még a különféle fegyvereivel sem tudta legyőzni a démont – sem azokkal, amelyeket elhajítanak, sem azokkal, amelyeket tartanak – puszta kézzel kezdett harcolni, amelyek olyan erősek voltak, mint a vasszegekkel kivert buzogányok. Az Úr ezer mennyei éven át birkózott Murával, és akkor, látszólag kimerülten Badarikásramába ment. Ott az Úr Jogésvara, valamennyi jógi között a legnagyobb, a világegyetem Ura belépett a Himávati nevű, gyönyörűszép barlangba, hogy megpihenjen. Ó, Dhanandzsaja, gazdagság elnyerője, ennek a barlangnak 99 mérföld volt az átmérője, de csak egy a bejárata. Félelemből mentem oda, de azért is, hogy aludjak. Efelől nincs kétség, ó, Pándu fia, mert a nagy ütközet igen elfárasztott. A démonok követtek engem abba a barlangba, és amikor látták, hogy alszom, azt gondolták a szívükben: „Ma én ölöm meg Harit, aki minden démont megölt!”
Míg a gonosz Mura ilyen terveket szőtt, megjelent a testemből egy ragyogóan szép fiatal leány. Ó Pándu fia, Mura látta, hogy valamennyi ragyogó fegyverem nála van, és készen áll a harcra. Ez a leány szólította harcba Murát, aki fel is készült és harcolni kezdett, de nagy megdöbbenéssel látta, hogy a leány megállás nélkül vív vele. Ekkor a démonok királya így szólt:
– Ki teremtette ezt a haragvó, félelmetes leányt, aki olyan erővel harcol ellenem, mintha a mennykő sújtana rám? – Így szólván, a démon folytatta a küzdelmet a lánnyal.
Ez a vakítóan fényes istennő hirtelen összetörte Mura összes fegyverét, és egy szempillantás alatt megfosztotta a harci szekerétől. Mura meglódult, hogy puszta kézzel támadjon rá, de amikor a leány ezt meglátta, dühödten levágta a fejét. A démonok rögtön a földre zuhantak, és Jamarádzsa hajlékába mentek. Aki még megmaradt az Úr ellenségei közül, félelmében es tehetetlenségében a földalatti Pátála birodalomba menekült. Ekkor a Legfelsőbb Úr felébredt, látta maga előtt a halott démont és a leányt, aki összetett kezekkel hajolt meg előtte. Meglepetés tükröződött a világegyetem Ura arcán, és így szólt:
– Ki ölte meg ezt a gonosz démont? Könnyedén legyőzte valamennyi félistent, a Gandharvákat, még magát Indrát is, társaival, a Marutokkal együtt, legyőzte a Nágákat (kígyókat), az alacsonyabb bolygók uralkodóit. Még engem is legyőzött, félelmemben rejtőztem el ebben a barlangban. Ki az, aki ilyen könyörületesen megvédelmezett engem, miután elfutottam a csatatérről és idejöttem, hogy ebben a barlangban aludjak? A leány így szólt:
– Én öltem meg ezt a démont, miután megjelentem transzcendentális testedből. Bizony, ó Úr Hari, amint meglátta, hogy alszol, meg akart ölni téged. De én megértettem, mi a szándéka, aki tövis a három világ oldalában, megöltem ezt a gaz gonosztevőt, és minden félistent megszabadítottam a félelemtől. Én a Te nagy mahá-sakti vagyok, a Te belső energiád, aki félelmet kelt minden ellenséged szívében. Megöltem ezt a rendkívül félelmetes démont, hogy megoltalmazzam a három világot. Kérlek, ó Uram, mondd meg nekem, miért lepett meg annyira, hogy ezt a démont holtan látod?
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt:
– Ó, bűntelen, nagyon elégedetten látom, hogy te ölted meg ezt a démonkirályt. Ilyen módon boldoggá, gazdaggá és boldogsággal teljessé tetted a félisteneket. Nagyon elégedetté vagyok veled, mert valamennyi félistennek örömet szereztél a három világban. Kérj, amit csak kívánsz. Kétségkívül megadom neked, még akkor is, ha nagyon ritka a félistenek között.
A leány így felelt:
– Ó, Uram, ha elégedett vagy velem s ezért meg akarsz ajándékozni, adj nekem olyan erőt, hogy a legnagyobb bűnöktől is megszabadíthassam azt, aki ezen a napon böjtöl. Azt szeretném, ha a böjtölő által szerzett kegyes érdemeknek a felét az kapná, aki csak este eszik (a gabonától és a magvaktól tartózkodva), és aki délben eszik, ezeknek a kegyes érdemeknek a felét nyerje el. Aki szigorúan, fegyelmezett érzékekkel teljes böjtöt tart a megjelenésem napján, egy milliárd kalpát töltsön az Úr Visnu hajlékában, miután mindenféle örömet élvezett ebben a világban. Ezt az ajándékot szeretném megkapni a Te kegyelmedből, Uram. Ó, Úr Dzsanárdana, akár teljes böjtöt tart valaki, akár csak egyszer eszik este vagy délben, kérlek, adj neki vallásos hajlandóságot, gazdagságot, és végül felszabadulást. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt:
– Ó, nagyon szerencsés hölgy, megadom neked, amit kérsz. Ebben a világban valamennyi bhaktám biztosan böjtölni fog a te napodon; ezáltal híressé válnak a három világban, és végül hozzám jönnek, velem élnek a hajlékomban. Mivel te, az én transzcendentális energiám, a fogyó hold tizenegyedik napján jelentél meg, legyen a neved Ekádasi. Minden bűnét elégetem annak, aki Ekádasin böjtöl, és megajándékozom transzcendentális hajlékommal.
A fogyó és növekvő hold napjai közül a számomra legkedvesebbek: Trtijá (a harmadik nap), Astami (a nyolcadik nap), Navami (a kilencedik nap), Csaturdasi (a tizennegyedik nap), de különösen Ekádasi (a tizenegyedik nap).
Az Ekádasi böjttel elnyert érdem nagyobb, mint az, amelyet bármilyen egyéb böjttel vagy zarándokhelyek látogatásával nyernek, és még annál is több, mint amit elérnek a bráhmanáknak adakozók. A leghatározottabban mondom neked, hogy ez így van.
Miután a Legfelsőbb Úr ezt az áldást adta a leánynak, hirtelen eltűnt. Ettől fogva az Ekádasi napja lett a legérdemdúsabb és a leghíresebb az egész világegyetemben. Ó, Ardzsuna, ha valaki szigorúan betartja az Ekádasit, minden ellenségét megölöm, és teljesítem a legnagyobb kívánságát. Sőt, ha valaki az Ekádasit az előírt módok bármelyike szerint tartja meg, elveszek minden akadályt a lelki haladása elől, és megadom neki az élet tökéletességét.
Ó Prithá fia, elmeséltem hát neked az Ekádasi eredetét. Ez az egyetlen nap örökre eltöröl minden bűnt. Ez a legérdemdúsabb nap, ami minden bűnt megsemmisít, és azért jelent meg, hogy mindenkinek javára váljon ebben a világegyetemben, mindenféle tökéletesség ajándékozásával.
Nem szabad különbséget tenni a növekvő és a fogyó Hold Ekádasijai között; mindkettőt meg kell tartani, ó Pártha. és nem szabad megkülönböztetni a Mahá-dvádasitól sem. Mindenkinek, aki Ekádasin böjtöl, fel kell ismernie, hogy a két Ekádasi között nincs különbség, mert ugyanaz a tithi van bennük.
Aki Ekádasin egész nap böjtöl, a szabályok és az előírások követésével, el fog jutni a Garudán lovagló Úr Visnu hajlékára. Dicsőségesek azok, akik az Úr Visnunak szentelik magukat, és minden idejüket azzal töltik, hogy az Ekádasi dicsőségén elmélkednek. Aki olyan fogadalmat tesz, hogy nem eszik semmit Ekádasin, és csak a rákövetkező napon vesz magához ételt, ugyanannyi érdemet nyer, mint aki bemutat egy lóáldozatot. Efelől nincs kétség.
Dvádasin, az Ekádasi utáni napon így kell imádkozni: “Ó Pundarikáksa, ó lótusz-szemű Úr, most enni fogok. Kérlek, oltalmazz engem.” Miután a bölcs bhakta ezt elmondta, ajánljon fel néhány virágot és vizet az Úr lótuszvirág lábainál, és a nyolcszótagú mantra háromszori eléneklésével kérje meg az Urat, hogy egyen. Ha a bhakta el akarja nyerni böjtje gyümölcseit, igyon egy keveset abból a vízből, amelyet abból a megszentelt edényből vett, amelyben a vizet felajánlotta az Úr lótuszvirág lábainál.
Dvádasin nem szabad napközben aludni, más házában enni, egynél többször enni, nemi életet élni, mézet enni, harangfém tányérból enni, urad dalt enni, és olajat dörzsölni a testre. Erről a nyolc dolgoról kell lemondania a bhaktának Dvádasin. Ha ezen a napon egy kasztonkívülivel akar beszélni, meg kell tisztítania magát azzal, hogy megeszik egy tulaszi levelet vagy egy ámalaka gyümölcsöt. Ó királyok legjobbja, Ekádasi délidejétől Dvádasi hajnaláig azzal kell elfoglalnia magát, hogy fürdőket vesz, imádja az Urat és odaadó szolgálatot végez, ideértve az adományozást és a tűzáldozatok végzését. Ha nehéz körülmények között találja magát, és nem tudja megfelelően megszegni az Ekádasi böjtöt Dvádasin, megszegheti azzal is, hogy vizet iszik, akkor nem követ el hibát, ha ez után eszik.
Az Úr Visnunak az a híve, aki éjjel-nappal ezeket a kedvező dolgokat hallgatja az Úrról egy másik bhakta szájából, fel fog emelkedni az Úr bolygójára, és tíz millió kalpán át ott lakozik. És aki csak egyetlen mondatot hall az Ekádasi dicsőségéről, annyi bűn visszahatásától szabadul meg, mint amennyi a bráhmana gyilkosságért jár. Efelől nincs kétség. Az egész örökkévalóságon át nem lehet jobban imádni az Úr Visnut, mint azzal, hogy ha valaki böjtöl Ekádasin.
Így végződik a Márgasirsa-krsna Ekádasi vagy Utpanná Ekádasi dicsőségének története, a Bhavisja-uttara Puránából.
(Forrás: ekadasimahatmya.blogspot.com)

 


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa