»
S
I
D
E
B
A
R
«
Bemutatkozom – Rādhā-līlā
2017 08 08 by premamoya
Radha-lila

Rādhā-līlā

Polgári nevén Gőri Rādhā 2004. május 23-án jött világra a Marcali kórházban.

Cserfes jellemét ismerve nem meglepő, hogy már nagyon korán elkezdett beszélni és emellett járni is. Sokáig élvezhette az otthon meghitt hangulatát, mivel nem voltak kortársai, akikkel óvodába járhatott volna. Az
édes otthont azért néha szűkösnek találta, hiszen igencsak társasági lényként időnként már elege volt az egyedüllétből. Az egy évig tartó óvoda sem ígért túl sok társaságot neki, főleg nem lányokét, hiszen akkoriban Braja-mohana és Suvrata jártak oda.

Mély lelkisége már négy éves korában is megnyilvánult. Akkor kérdezte meg Śivarāma Mahārāját, hogy elfogadja-e tanítványának. Mahārāja megígérte neki, hogy ha még itt lesz ezen a Földön, akkor mindenképpen elfogadja őt.

Rādhā-līlāt kiskora óta néha lábgörcsök gyötrik, amit kezdetben nem tudtak mire vélni, ezért szegényt egy hónapon keresztül vizsgálták a kórházban. Végül kiderült, hogy ez valószínűleg a fáradtság jele nála. Az egy hónapig tartó száműzetés után kárpótlásként ekkor jött hozzá Tirupati Balaji, akivel azóta is megosztja szobáját.

Az iskolában kezdetben nehezebb volt beilleszkednie, ám Śrī-sarovara mātājī élénk személyisége sokszor elvarázsolta őket különféle kreatív játékaival. Legjobb barátját az iskolán kívül találta meg Rasakeli személyében, aki elmondása szerint nagyon megbízható személy.

Rādhā-līlā azért, hogy együtt tudjon haladni a többiekkel, és persze azért is, mert átlagon felüli ésszel áldotta meg a jó Isten, harmadik osztályból egyből az ötödik osztályba ment. Ehhez szükség volt egy kis nyári tanulásra is, hogy különbözeti vizsgát tehessen, de ez sem okozott neki túl nagy gondot.

Két nagyobb külföldi élményről mesélt, az egyik a csehországi Nāma-haṭṭa tábor volt, ahova anyukájával ment elsős vagy másodikos korában, legfőképpen azért, mert ott volt anyukája lelki tanítómestere, Bhaktividya-pūrṇa Svāmī. Itt színvonalas gyermekprogramokon vett részt. A másik nagy utazása ötödikes korában történt, amikor is eljutott Trieszt városába, egy díjkiosztó ünnepségre, mivel benevezett egy európai gyerekvers versenyre és különdíjban részesült.

Két kicsi fa

Egyszer a kertemben ültettem két kis fát.
Nem szeretettek unatkozni, locsogtak hát.

– Kicsi facsemete vagyok, akár csak te.
Sokkal gyengébb, mint a fűszálak, annyi szent.
Viharban az ágaim mindig letörnek.
Vihar után pedig gyakran megöntöznek.

– Arany leveleid elbűvölnek engem.
Szép, aranyozott álmokat hoztál nekem.
Ha te is itt vagy, nem lesz szomorú álmom.
Melletted mindig gyönyörű a világom.

Láttam, hogy szeretik egymást nagyon-nagyon.
Így, bár már megnőttek, még mindig boldogok

Rādhā-līlā kedvenc tantárgyai elmondása szerint az irodalom, az ügyes kezek és a dráma. Nagy olvasó, csak úgy falja a könyveket, kedvencei a Mahābhārata és a Rāmāyana, amiket ki tudja hányszor olvasott már el. Szabadidejében szeret babázni is és Ati-sundarī mātājīnak segíteni. Ha nagy lesz, mindenki örömére könyvosztóként és vendégvezetőként szeretne prédikálni.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa