Kedves gyerekek! Kérlek olvassátok el ezt a kedvtelését Srí Caitanya Mahabprabhunak!

Caitanya Charitámrita  Madya-Lilla. 17 fejezet 21-49 versek

Srí Caitanya Maháprabhu és az állatok 

Az indulását megelőző este Srí Caitanya Maháprabhu meglátogatta az Úr Jagannáthát, és az engedélyét kérte. Pirkadat előtt az Úr felkelt, és nyomban útnak indult. Senki sem látta, amint távozott.

Az Úr elment, s amikor a bhakták nem látták őt kora reggel, nagy aggodalom közepette a keresésére indultak.

Amikor mindannyian keresni kezdték az Urat, Svarupa Dámodara visszatartotta őket. Mindenki elcsendesedett, hiszen ismerték Srí Caitanya Maháprabhu  elméjét.

Az Úr nem akart a jól ismert országúton haladni. Inkább egy ösvényt választott, s így indult útnak az erdőn át, jobb oldalán Kataka városával.

Amikor Krisna szent neveit énekelve az Úr az elhagyatott erdőn haladt keresztül, a tigrisek és az elefántok mind utat engedtek Neki, amint megpillantották.

Mialatt nagy eksztázisba merülve az úton lépkedett, tigrisek, elefántok, orrszarvúk és vaddisznók jöttek Vele szembe csapatostól, ám az Úr egyszerűen csak átvágott közöttük.

Balabhadra Bhattácárya nagyon megijedt, amikor látta őket, de Srí Caitanya Maháprabhu  hatalmából az állatok mind félreálltak.

„Énekeld Krisna szent nevét!” — mondta az Úr, mire a tigris felpattant, táncra perdült, és énekelni kezdte: „Kisna! Krisna!”

Egy másik alkalommal, amikor Srí Caitanya Maháprabhu épp egy folyóban fürdött, dühöngő elefántcsorda jött oda inni.

Miközben az Úr fürdött és a Gáyatrí-mantrát mormolta, az elefántok odajöttek Elé. Az Úr lefröcskölte őket vízzel, és azt kérte tőlük, hogy énekeljék Krisna nevét.

Azok az elefántok, akiknek a testéhez hozzáért a víz, amit az Úr locsolt rájuk, kiabálni kezdték: „Krisna! Krisna!”s közben eksztázisban táncoltak és énekeltek.

Néhány elefánt a földre vetette magát, néhány pedig az eksztázistól harsány trombitálásba kezdett. Balabhadra Bhattácáryát a látvány teljesen megdöbbentette.

Miközben a dzsungelt járta, Srí Caitanya Maháprabhu néha teli torokból énekelt. Édes hangja minden őzsutát a közelébe csalogatott.

Az Úr csodás éneke hallatán az őzsuták jobbról és balról mind a nyomába szegődtek, az Úr pedig, miközben nagy kíváncsisággal egy verset szavalt, megsimogatta őket.

„Mily áldottak ezek a buta kis őzek, amiért odamentek Nanda Maharája fiához, aki pompás ruhákat visel, és fuvoláján játszik! Az őzek és férjeik valójában mind szerető, gyengéd pillantásaikkal imádják az Urat.”

Miközben Srí Caitanya Maháprabhu  az őserdőben járt, öt vagy hét tigris Mellé szegődött. Csatlakoztak az őzekhez, és ők is követni kezdték az Urat. Srí Caitanya Maháprabhu azonnal Vrindávana földjére emlékezett, amikor látta, hogy tigrisek és őzek követik. Aztán egy verset szavalt el Vrindávana transzcendentális jellemzőiről.

„Vrindávana az Úr transzcendentális hajléka. Itt nincs éhség, düh vagy szomjúság. Az emberek és a vadállatok, akik a természet elrendezéséből mindig egymás ellenségei, itt transzcendentális barátságban élnek együtt.”

„Énekeljétek: Krisna! Krisna!” — mondta Srí Caitanya Maháprabhu  mire a tigrisek és az őzek énekelni kezdték: „Krisna!”, és táncra perdültek. 

Amikor a tigrisek és az őzsuták mind táncolni kezdtek és nagyokat szökelltek, Balabhadra Bhattácárya döbbenten figyelte őket.

A tigrisek és az őzek összeölelkeztek .

Srí Caitanya Maháprabhu  a mulatság láttán mosolyra fakadt. Végül aztán otthagyta az állatokat, és folytatta útját.

Amikor a számtalan madár, köztük a sok-sok páva látta Srí Caitanya Maháprabhut énekelve, táncolva mind a nyomába szegődtek, és Krisna szent nevétől mind az eszüket vesztették.

„Haribol!” — énekelte az Úr fennhangon, s a fák és az indák repestek a boldogságtól, hogy hallhatják őt.

Jhárikhanda erdejében az élőlények — mozgók és egy helyben állók egyaránt — mind megbolondultak az Úr Krisna szent nevének hallatán, amikor Srí Caitanya Maháprabhu  énekelt.

Minden faluban, ahol csak az Úr áthaladt, és mindenhol, ahol útja során megpihent, mindenki megtisztult, és mindenkiben felébredt az eksztatikus istenszeretet.

Amikor valaki hallotta a szent név éneklését Srí Caitanya Maháprabhu  és tőle valaki máshoz is eljutott ez az éneklés, amelyet újra meghallott valaki, e tanítványi láncolat révén szerte a vidéken mindenki vaisnava lett. Mindenki Krisna és Hari szent nevét énekelte, táncolt, sírt és mosolygott.

Ezután hallgassátok meg !


Kedves gyerekek! Kérlek olvassátok el ezt a kedvtelését Srí Caitanya Mahabprabhunak!

Caitanya Charitámrita  Madya-Lilla. 17 fejezet 21-49 versek

Srí Caitanya Maháprabhu és az állatok 

Az indulását megelőző este Srí Caitanya Maháprabhu meglátogatta az Úr Jagannáthát, és az engedélyét kérte. Pirkadat előtt az Úr felkelt, és nyomban útnak indult. Senki sem látta, amint távozott.
Az Úr elment, s amikor a bhakták nem látták őt kora reggel, nagy aggodalom közepette a keresésére indultak.
Amikor mindannyian keresni kezdték az Urat, Svarupa Dámodara visszatartotta őket. Mindenki elcsendesedett, hiszen ismerték Srí Caitanya Maháprabhu  elméjét.
Az Úr nem akart a jól ismert országúton haladni. Inkább egy ösvényt választott, s így indult útnak az erdőn át, jobb oldalán Kataka városával.
Amikor Krisna szent neveit énekelve az Úr az elhagyatott erdőn haladt keresztül, a tigrisek és az elefántok mind utat engedtek Neki, amint megpillantották.
Mialatt nagy eksztázisba merülve az úton lépkedett, tigrisek, elefántok, orrszarvúk és vaddisznók jöttek Vele szembe csapatostól, ám az Úr egyszerűen csak átvágott közöttük.
Balabhadra Bhattácárya nagyon megijedt, amikor látta őket, de Srí Caitanya Maháprabhu  hatalmából az állatok mind félreálltak.
„Énekeld Krisna szent nevét!” — mondta az Úr, mire a tigris felpattant, táncra perdült, és énekelni kezdte: „Kisna! Krisna!”
Egy másik alkalommal, amikor Srí Caitanya Maháprabhu épp egy folyóban fürdött, dühöngő elefántcsorda jött oda inni.
Miközben az Úr fürdött és a Gáyatrí-mantrát mormolta, az elefántok odajöttek Elé. Az Úr lefröcskölte őket vízzel, és azt kérte tőlük, hogy énekeljék Krisna nevét.
Azok az elefántok, akiknek a testéhez hozzáért a víz, amit az Úr locsolt rájuk, kiabálni kezdték: „Krisna! Krisna!”s közben eksztázisban táncoltak és énekeltek.
Néhány elefánt a földre vetette magát, néhány pedig az eksztázistól harsány trombitálásba kezdett. Balabhadra Bhattácáryát a látvány teljesen megdöbbentette.
Miközben a dzsungelt járta, Srí Caitanya Maháprabhu néha teli torokból énekelt. Édes hangja minden őzsutát a közelébe csalogatott.
Az Úr csodás éneke hallatán az őzsuták jobbról és balról mind a nyomába szegődtek, az Úr pedig, miközben nagy kíváncsisággal egy verset szavalt, megsimogatta őket.
„Mily áldottak ezek a buta kis őzek, amiért odamentek Nanda Maharája fiához, aki pompás ruhákat visel, és fuvoláján játszik! Az őzek és férjeik valójában mind szerető, gyengéd pillantásaikkal imádják az Urat.”
Miközben Srí Caitanya Maháprabhu  az őserdőben járt, öt vagy hét tigris Mellé szegődött. Csatlakoztak az őzekhez, és ők is követni kezdték az Urat. Srí Caitanya Maháprabhu azonnal Vrindávana földjére emlékezett, amikor látta, hogy tigrisek és őzek követik. Aztán egy verset szavalt el Vrindávana transzcendentális jellemzőiről.
„Vrindávana az Úr transzcendentális hajléka. Itt nincs éhség, düh vagy szomjúság. Az emberek és a vadállatok, akik a természet elrendezéséből mindig egymás ellenségei, itt transzcendentális barátságban élnek együtt.”
„Énekeljétek: Krisna! Krisna!” — mondta Srí Caitanya Maháprabhu  mire a tigrisek és az őzek énekelni kezdték: „Krisna!”, és táncra perdültek. 
Amikor a tigrisek és az őzsuták mind táncolni kezdtek és nagyokat szökelltek, Balabhadra Bhattácárya döbbenten figyelte őket.
A tigrisek és az őzek összeölelkeztek .
Srí Caitanya Maháprabhu  a mulatság láttán mosolyra fakadt. Végül aztán otthagyta az állatokat, és folytatta útját.
Amikor a számtalan madár, köztük a sok-sok páva látta Srí Caitanya Maháprabhut énekelve, táncolva mind a nyomába szegődtek, és Krisna szent nevétől mind az eszüket vesztették.
„Haribol!” — énekelte az Úr fennhangon, s a fák és az indák repestek a boldogságtól, hogy hallhatják őt.
Jhárikhanda erdejében az élőlények — mozgók és egy helyben állók egyaránt — mind megbolondultak az Úr Krisna szent nevének hallatán, amikor Srí Caitanya Maháprabhu  énekelt.
Minden faluban, ahol csak az Úr áthaladt, és mindenhol, ahol útja során megpihent, mindenki megtisztult, és mindenkiben felébredt az eksztatikus istenszeretet.
Amikor valaki hallotta a szent név éneklését Srí Caitanya Maháprabhu  és tőle valaki máshoz is eljutott ez az éneklés, amelyet újra meghallott valaki, e tanítványi láncolat révén szerte a vidéken mindenki vaisnava lett. Mindenki Krisna és Hari szent nevét énekelte, táncolt, sírt és mosolygott.

Ezután hallgassátok meg !

https://www.youtube.com/watch?v=RGYy3b1EKSs




Hasonló bejegyzések