»
S
I
D
E
B
A
R
«
Droṇa-tábor
2017 07 08 by premamoya
Droṇa-tábor

Droṇa-tábor

Idén rendeztük meg a második Drona-tábort, amire ezúttal már 16 gyerek jelentkezett!

Egy nappal hosszabb is volt, mint a tavalyi, és hogy még “túlélőbb” legyen, átköltöztünk a Yamunā-folyó túlsó partjára Bhandīravanába, a diófák alá.
Az első nap reggelén a templomi előadás után Asit-kṛṣṇa Mahārāja adott számunkra egy küldetést: kutassuk fel annak a különleges édességnek a receptjét, amit jó pár évvel ezelőtt Govardhana-lāla kapott egy bhaktájától, és készítsük is el azt. Ahogy leértünk a táborhelyre egy földbe fúródott nyílvessző várt bennünket, rajta Droṇācārya levelével. Ki tudja, honnan lőtte ide ezt?! Köszöntött bennünket, s elárulta azt a négy titkot, melyeket követve  sikeresek lehetünk a küldetésünk során:

– Először Kṛṣṇa, aztán a csapat, utána jövök én

– Együtt megbeszéljük, ki mit csináljon, aztán mindenki tegye a dolgát.

– A lelki erő a lelki gyakorlatokból jön.

– Mindig a jó tulajdonságokat keressük a többiekben.

Ez a nap a tábor kialakításával telt, de a nap végén kaptunk egy titkosított levelet Droṇācāryától, melyben elárulta, hogy Brijbāsī mātājī volt az, aki annak idején azt a sütit készítette. El is siettünk hozzá, de sajnos nem volt otthon, csak egy levél várt bennünket az ajtón, hogy ez egy nagyon bizalmas recept, s így nem is tudja odaadni nekünk. A nyomozás másnapra maradt …

A második nap egy esős éjszaka után esős hajnallal indult. A Yamunāra mentünk fürödni, de mire odaértünk, nagyjából már csak törölközni kellett. Azért az áldás is fontos volt, ezért a Yamunā vizéből is locsoltunk magunkra. Śivarāma Mahārāja annyira értékelte, hogy az eső ellenére is elmentünk a maṅgala-āratira, hogy a végén egy bejelentést tett: “Most lelkesítsük ezeket a fiatal brahmacārīkat, akik egész éjszaka kint áztak az esőben, és esőben mentek fürödni a Yamunāra, hogy feljöjjenek a maṅgala-āratira.”

Reggel főzés, készülődés után átmentünk Śivarāma Mahārājához, hogy tanácsot kérjünk tőle. Mahārāja beszélt nekünk Kṛṣṇáról, Balarāmáról, amikor ők voltak gurukulások, és arról, hogy ha sikeresek akarunk lenni, akkor tisztelnünk kell a feljebbvalóinkat. Ez a siker titka! Ha pedig kérni szeretnénk valamit tőlük (pl. egy süti nagyon bizalmas receptjét), akkor boruljunk a lábaikhoz, ragadjuk meg azokat és addig ne engedjük el, amíg oda nem adják:) Ezen kívül nagyon jó, ha szolgálatot is végzünk nekik.

Több nem is kellett, rohantunk Brijbāsī mātājīékhoz. Amikor kinyitotta az ajtót, 16 gyerek vetődött a lábára. Pár másodperc múlva megérkezett Līlāśuka prabhu is, és hát persze egy feleség mindig a férjét szereti maga előtt látni … megkaptuk Līlāśuka prabhu kegyét is. Adtak szolgálatot a kertjükben és végül meglett a recept is, amit a mogulok annak idején megrongáltak, de még össze lehetett illeszteni a darabjait.

Egy órakor fogadtuk Śivarāma Mahārāját és Asit-kṛṣṇa Mahārāját ebédre. Amikor megérkeztek, a fiúk épp a purikat gyúrták. Az ebéd során Śyāma-bihārī prabhu képezte az osztókat, hogyan kell szépen felszolgálni.

Délutánra két feladatot kaptunk: el kellett találnunk a madár szemét illetve át kellett kelnünk a Yamunān. A madár ezúttal papírból készült, megpróbáltuk csak a szemét látni, s lám kétszer is sikerült eltalálni. Az első sikeres íjász a Bandi volt, aki titokban mantrával irányította a nyílvesszőt. A második a Dvaipāyana prabhu, akinek a kioldás után a papucsára pottyant a nyílvessző, ám bátran felkapta, odakocogott a papírmadárhoz, megkereste a Bandi nyila által ütött lukat, és addig próbálkozott, míg sikerült beleszuszakolnia a saját nyílvesszőjét.

A vízi átkelés is jól sikerült. A két part között volt kifeszítve egy kötél, s ennek segítségével kellett áthúzódzkodnunk a túlpartra. A legkülönfélébb stílusok és ötletek kerültek elő, s habár senki sem úszta meg szárazon, de így vagy úgy, mindenki átjutott.

Egy-egy próba sikeres teljesítéséért kaptunk valamilyen hozzávalót a sütinkhez is.

Az esték készülődéssel, játékkal, fürdőzéssel, vacsorával és persze Mahābhārata történetekkel teltek.

Vasárnap a tehenészetben várt minket egy szolgálat: a falakon lévő Rādhe-Śyāma képeket tisztítottuk meg, amit egy kis íjászedzés egészített ki. Délután Bālamodaka prabhu adott szolgálatot a kertben. Ezzel összegyűlt az összes hozzávaló a sútihez.

Hétfőn reggel elkészítettük a sütit, egész pontosan a túrós samosát, felvittük a templomba, ahol Ānandinī mātājī az oltáron felajánlotta Govardhana-lalának, ezzel került fel a korona a négy napos kalandokra.

Az utolsó beszélgetés után már csak egy kérdés visszhangzott a gyerekek és a Krisna-völgyi bhakták között: “Miért ilyen rövid volt??”
 

Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa