Félévzáró ünnepség

Néhány nappal ezelőtt tartottuk a Félévzáró ünnepségünket, valamint a magántanulóinknak a féléves vizsgáztatását is.

A délelőtt folyamán a budapesti magántanulóink számot adtak a félév során tanultakból, s mindenki szép eredményeket ért el.

Ebéd után következett a félévzáró ünnepség, amire a szülők, a gyerekek és a tanárok is komolyan készültek. Rövid kis köszöntő után a gyerekek közös zenei produkciójukkal (bhadzsan) kápráztattak el bennünket. Ezt követte a táncórán tanult indiai tánc bemutatása, amit Ramani és Damayanti adtak elő. Ezután a lányokat kiegészítette Danavír és Szudháma, s egy zeneóra következett, amin egy újabb bhadzsant hallgathattunk. Mindegyik előadás hatalmas tapsvihart aratott.

Az angol tanításunk gyümölcseként a gyerekek az Úr Krisna transzcendentális tulajdonságait angolul bemutató több versszakos dalt is elénekeltek.

Ezek után a dráma-óra keretén belül egy izgalmas helyzetbe csöppentünk bele. Váratlanul részesei lettünk a Rámáyana című eposz filmre vitele kapcsán a szereplők kiválasztásának. A gyerekek egy zsűrit alkottak, hogy kiválasszák a tanárok és a szülők közül, hogy ki tudja bizonyos érzelmeket a legjobban kifejezni arcmimikával, és esetleg kézmozdulatokkal. Egyik pillanatban szomorút, utána álmodozót, aztán vidámat, bosszúsat, s még számtalan egyéb érzést kellett bemutatnia mindenkinek, miközben a gyerekekből álló zsűri kiválasztotta a legjobb arcokat. Különleges módon mindenki egyedülálló volt valamiből, így mindenkinek jutott egy művészi oklevél arról, hogy a Rámáyana-film szereplőválogatásán miből jeleskedett.

Ezután megkapták a gyerekek a féléves bizonyítványaikat. Az előző félévzáró óta történt számtalan izgalmas iskolai eseményről számtalan fénykép készült, amit egy CD-n ajándékként át is adtunk minden szülőpárosnak. E kép-özönből egy kis csokrot kiválasztva egy rövid vetítést készítettünk, amit tanáraink tolmácsolásával adtunk elő.

A program utolsó pontja a szülők és tanárok által készített sokféle sós és édes finomság megtisztelése volt. Mindenki elégedetten és boldogan nyugtázta, hogy ez a félév is sikeresen zárult.

A befőttek birodalmában

A minap izgalmas kalandokban volt részünk, mivel  látogatásunkat tettük a befőttek titkos birodalmában.

E helyet befőző-üzemként ismerik a Krisna-völgyiek, s most valami különleges kegy révén bebocsáttatást nyerhettünk ide. A befőttek birodalmának szakavatott ismerője, Tamál-varna prabhu volt a vezetőnk, aki feltárta előttünk e hely rejtett titkait.

Először is elmondta, hogy azt a 1,5 tonna mézet, amit a sok-sok ezer itteni szorgos méhecske termel, azt itt töltik üvegekbe. Van itt akácméz, selyemfű-, repce- és erdei virágvirágméz is. A Krisna-völgyi lakosok a magyar átlagnál 40-szer több mézet fogyasztanak. Ez nem azt jelenti, hogy mi eszünk belőle túl sokat, hanem sajnos a honfitársaink nagyon keveset.

Itt készül a messze földön híres Hanumán-kenőcs is, ami az égési sérülésektől, rovarcsípésektől kezdve a bőrbetegségeken át szinte minden bajra megdöbbentően hamar gyógyulást hoz. Ahogy egykor a hős Hanumán szélsebesen hozta a gyógyfüveket Laksmana megmentésére, ugyanúgy hoz a róla elnevezett kenőcs is gyors megoldást a fenti bajokra.

Aztán Tamál-varna prabhu megmutatta a sokféle itteni gyümölcsből készített befőttet és lekvárt, illetve a népszerű saját alapanyagokból készült szörpöket is. A zöldségekből készült befőttek bemutatása marad a sor végére.

Bekukucskáltunk minden zugba, ahova csak lehetett, s mikor már minden kiváncsiságunk kielégült, akkor búcsúzóul megajándékozott bennünket egy üveg nektári akácmézzel. El is döntöttük nyomban, hogy ha nagyok leszünk, itt szeretnénk majd a szolgálatunkat tölteni.

Ügyes kezek óra

A legutóbbi Ügyes kezek órán az önfenntartás jegyében megtanultunk a gyerekekkel jegyzetfüzetet készíteni.

A téli időszak alatt ilyenkor a benti teendők kerülnek előtérbe, és azért választottuk a jegyzetfüzet készítést, mivel az iskolában, vagy a reggeli templomi leckén minden nap használunk ilyeneket. Éppen nemrégiben indítottunk el egy izgalmas játékot a gyerekekkel, amin keresztül inspiráljuk őket a reggeli Bhágavatam-leckéken való odafigyelésre és jegyzetelésre. Ezért aztán el is határoztuk, hogy elkészítjük a saját jegyzetfüzeteinket.

Hogy két tanórába beleférjünk, ezért most még nem a favágással, és a papírgyártás egyes fázisaival kezdtük el. (Azt, hogy miként lehet használt papírból újrapapírt készíteni, az egyébként szerepel a tanrendünkben)

Először megterveztük a jegyzet-füzet méreteit, majd elkezdtük felvágni a lapokat és a borítót. Ezután ezeket kilyukasztottuk, s egy spirállal összefűztük őket. A legvégén mindenki ráírta, hogy a saját nevét, és azt, hogy SBh jegyzetfüzet. Miután felajánlottuk azokat az iskolai oltáron, mindenki lelkesen hazavitte, hogy másnap a reggeli leckén abba jegyzeteljen.

Gyerekek a templomban

A reggeli templomi szertartás nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is vonzza. Néha még az is megesik, hogy a kicsiknek erősebb a vágyuk részt venni a templomi programon, mivel ott rengeteg izgalmas dolog történik

Először is nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amikor kinyílik az oltárfüggöny, és szemtől-szembe megpillanthatjuk a pompás ruhákban és ékszerekben tündöklő Isteni Párt, Rádhát és Krisnát. Némelyik apróság még alig tud beszélni, de a felnőttekkel együtt énekli a Govindam … kezdetű imákat.

Ezután elkezdődik a kírtana, ahol nem csak énekelni, hanem még táncolni is lehet! Néha még nem minden tánclépés megy úgy, mint a felnőtteknek, de azért mindenki tudja, hogy ez az ugra-bugrálásnak tűnő valami nagyon elégedetté teszi Krisnát. Látszik a mosolyából!

Ha éppen egy kicsit elfáradnak, akkor felkérezkednek apu nyakába (innen kiváló panoráma nyílik mindenre), vagy anyu ölelő karjaiba. A legkisebbek gyakran a babakendőt választják, mivel itt ha úgy adódik, egy kiadósat még aludni is lehet.

A kirtana után az ovisok a játékokkal teli babaszobát rohamozzák meg. Ott is tudják hallgatni a szülőkkel együtt a szentírások nektári szavait, de közben ki lehet próbálni ezerféle izgalmas játékot.

Az iskolások a templomszobában figyelmesen hallgatják és jegyzetelik a szentírások üzenetét, miközben remélik, hogy az előadó nem feledkezik meg róluk, és legalább egy jó kis történetet belefűz a mondanivalójába.

A reggeli templomi szertartás is része a gyerekek lelki képzésének, ezért a Krisna-völgyi közösség számára nagyon fontos, hogy a kicsik az életkoruknak megfelelően már a kezdetektől be tudjanak kapcsolódni a lelki élet örömteli gyakorlataiba.

A szentírások lelki ereje

Kedves barátomtól Móhana dásztól kaptam ezt a nagyon lelkesítő levelet, ami a védikus szentírások lelki erejét bizonyítja. Íme.

Tisztelt Móohana dász !

A 2012. 01. 12-én történt beszélgetésünk kapcsán kérésednek megfelelően az alábbiakban  írom le röviden a “Szent könyvek: Bhagavad Gita, Srimad Bhagavatam” rám gyakorolt hatását.

A jelenlegi életem során nem találkoztam a Krisna-tudattal, és ezért erről a tudományról semmit nem tudtam. Valójában mindig nagyon érdekelt a metafizika . A lakóhelyemen lévő Könyvtárba elmentem és onnan kikölcsönöztem egy ezzel kapcsolatos könyvet.  Az teljesen érthetetlenül beszélt erről a témáról, de hivatkozott a Bhagavad Gitára, ami otthon ott volt a könyves polcon.

Az, hogy a Gita hogyan került hozzám az alábbi a története:

A pontos évet nem tudom, de 1995 után egy hölgy becsengetett hozzám Százhalombattán ahol laktam, jelenleg is itt lakom, és megvételre ajánlotta a Bhagavad Gitát, a Krisna könyvet, és a Srimad Bhagavatam első három énekét. A könyvekben lévő képek nagyon megtetszettek ezért megvettem a felkinált könyv mindegyikét.

Gyakorlatilag a fenti könyvek a könyves polcom első sorában arra vártak, hogy elkezdjem őket olvasni. Hát elég hosszú ideig kellett várniuk. 1995-ben családi életemben egy mélypont következett be, ami a figyelmemet erőteljesebben a metafizikai dolgok felé irányította, és ennek hatására elkezdtem ezzel a témával  mélységében foglalkozni. A
Gitában olvasottak annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy a Srimad Bhagavatam többi énekét is megvásároltam, hogy minél teljesebb tudásra tehessek szert ebben a témában, ami “nő” létemre nem volt éppen egyszerű dolog.

Valójában a semmiből kiindulva évek alatt a folyamatos olvasással, a tanultak feldolgozásával probáltam elsajátítani ezt a tudományt. Miután  némi megértésre szert tettem, egyszerűen kitárult előttem a világ -az anyagi és lelki – ami által világossá vált számomra az emberi természet mozgató rugója, ez nagyban segített  elfogadni olyan dolgokat, ami az anyagi szintről nézve az ember számára elfogadhatatlan.

Igyekeztem mindent megtenni a legtökéletesebb tudásért anélkül, hogybárki személyes segítségét kértem volna, mivel egyedül kellett két gyermekemet nevelni és az ő problémájukkal is megküzdeni. Nagy szerencsémre az Úr Krsina gyakorlatilag mindig velünk volt, így a felmerült a problémákra a megoldást mindig megmutatta és így mindkét
gyermek nevelésében és egyéb felmerülő más megoldásra váró problémához segítséget és útmutatást kaptam Tőle.

Azóta is igyekszerm  útmutatása alapján élni. A tanulást azóta sem hagytam abba, hiszen e  tudás elsajátítása akár több életre szóló feladat. A tanultakat az életem során igyekszem gyakorlatban is alkalmazni kisebb nagyobb sikerrel.
Nagyon örülök, hogy hosszú idő után végre elnyerhettem a bhakták társaságát, ami 2011. december hónapban a főző tanfolyamon való részvételemmel kezdődőtt, remélem, hogy most már életem végig valahogyan a bhakták közelében lehetek.

Gondolom példám nem egyedi, és Krsina még sok embert ajándékozott meg ezzel a csodálatos tudással, ami kegyes képviselői A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda lelki tanítómester és  tanitványainak áldozatos munkájának köszönhetően számomra is lehetővé vált.

Minden bhaktának tiszteletteljes hódolatomat ajánlom, és kívánom hogymindannyian  legyenek sikeresek lelki fejlődésükben.

Hare Krsna.  Garamszegi Anikó

Pont(v)elem

Beneveztünk a Pont(v)elem (http://www.pontvelem.hu/) elnevezésű iskolai pályázatba, aminek a lényege az, hogy a környezetünkben található elhasznált elemeket (pontelem, mikroelem, ceruzaelem, telefonaksi, stb.) összegyűjtjük, leadjuk s így azok nem a szemeteskukákban, vagy más alkalmatlan helyeken  kötnek ki. Ezáltal újra lehet hasznosítani azokat, védjük a természeti környezetet, és még ráadásul részt is veszünk egy izgalmas versenyben

Ha szeretnél segíteni nekünk ebben, akkor kérlek, hogy a Srí Prahláda Általános Iskola diákjait keresd meg Somogyvámoson, vagy magántanulóinkat Budapesten.

Ha személyesen nem találkoznánk, akkor az alábbi email-címünkön érhetsz el bennünket:

sri.prahlada.gurukula@pamho.net

Gyűjtsd te is a használt elemeket Pont(v)elem.

Suli-buli

December 23-án tartottunk egy vidám suli-bulit, amellyel megünnepeltük a Sríla Prabhupáda Maratonban való sikeres részvételünket. A buli részeként a tanárok és a gyerekek közös főzéssel, mozizással, az ebéd megtisztelésével és ajándékozással készültek.

Először hozzáláttunk a főzés előkészítéséhez, megpucoltuk a leveshez zöldségeket, és begyúrtuk a lángoshoz (batura) a tésztát. Míg a tészta kelt, addig moziztunk egy kicsit. Elkezdtük levetíteni a Rádhé-Syáma 15 éves DVD anyagát, amit a tanáraink a templomépítéshez és a templom beavatásához kapcsolódó élményeikkel fűszereztek.

Ezután kezdődött Krisna-mayí mátádzsí főzőtanfolyama, amin a gyerekek megtanulták, hogyan kell sárgarépából, fehér répából, burgonyából, zöldborsóból és sütőtökből ízletes zöldséglevest készíteni.

A következő mozzanat a lángos (batura) nyújtása és sütése volt. A gyerekek nagyon ügyesen kinyújtották a tésztát, Krisna-mayí mátádzsí pedig alig győzte kisütni azokat. Ez idő alatt Szulalitá mátádzsí palacsintákat sütött.

Az ebéd felajánlása után elkezdődött a lakoma, mindenki lelkesen falta az odaadás ízeivel készült levest és lángost. Ezután előkerült a kerobos öntettel díszített palacsinta, ami csintalanságokra késztette a lurkókat, s elkezdték “kidíszíteni” az arcukat a csokimázzal. Nemsokkal ezután a tanárok is úgy döntöttek, hogy ebből nekik sem szabad kimaradni, s fergeteges nevetés közepette  szemléltük a különlegesebbnél különlegesebb “alkotásokat”.

A legizgalmasabb rész az ajándékok átadása volt. Előzetesen minden tanár és diák nevét összeraktuk egy kalapba, s mindenki húzott egy nevet, akinek titokban ajándékot készített. Most jött el a várva-várt pillanat, hogy átadjuk egymásnak a meglepetéseket. Volt nagy öröm, kacagás, viccek és ami még kell a jókedvhez. Mindenki ajándékokkal teli kézzel és boldogan zárta az évet.

Ajándékcsomag az ovisoknak

Az általános iskolásokkal a decemberi Ügyes kezek órákon egy ajándékcsomagot készítettünk az ovisoknak, amit aztán Karácsony előtt el is vittünk hozzájuk.

Azt találtuk ki, hogy faépítőt készítünk nekik, ami kockákat, hasábokat, rudakat, lapokat tartalmaz, összesen 36 darabot. Az első alkalommal sikerült kifűrészelni az elemek nagy részét, ezeket lecsiszolni ráspollyal és dörzspapírral, valamint elkezdtük a rudak illeszkedéseit mechanikus kézi fúróval (amerikáner) kifúrni. A gyerekek a különböző asztaloknál forgó rendszerben kipróbálhatták az egyes munkafázisokat.

A második alkalommal gyorsan befejeztük a fennmaradt elemek legyártását és már csak a minőség-ellenőrzés maradt hátra. Ez azt jelentette, hogy kipróbáltuk az iskolásokkal a játékot, hogy tetszeni fog-e majd az ovisoknak

Utolsó mozzanatként szépen becsomagoltuk az ajándékot, hogy december 22-én délelőtt át tudjuk adni. Az ovisok már nagyon vártak bennünket, és nagy volt az öröm, amikor átadtuk az ajándékcsomagot. Rögtön elkezdték építeni a kis alkotásaikat. Ezután az ovisok megvendégeltek bennünket az általuk sütött ízletes mézeskaláccsal.

Téi örömök

A téli szünet első napján még nem olvadt el teljesen a hó, s így a gyerekek bemutathatták újra a téli örömök kedvteléseit.

Az iskola dombja kiválóan alkalmas a szánkózásra, és ennek minden válfaját be is mutatták a lurkók. Voltak akik kettesével csúsztak le, volt aki hason fekve, s a bátrak egészen az út menti árokba érkeztek.

A nagy viháncolás közben megszomjaztak a gyerekek, s hogy ne kelljen elmenni a hátizsákokig, inkább hóevést rendeztek. Szerencsére senkinek sem ártott meg

Lelki ajándékok a tanároktól

Sríla Prabhupáda azt mondta, hogy minden évben duplázzuk meg a könyvosztást. Ezt tavaly már sikerült, és 21-én szerdán a tanároktól kapták meg a kaposvári emberek a lelki ajándékaikat.

Az ötlet, hogy a tanárok a gyerekek nélkül külön is osszanak könyvet, Dvaipáyana prabhutól jött. Avadhúta-raya prabhu azt mondta, hogy vigyünk ki kétszer annyi könyvet, mint amennyire azt gondoljuk, hogy el tudjuk osztani.

Miután sikeresen megérkeztünk Kaposvárra, Szulalitá mátádzsí is úgy döntött, hogy a másik két prabhuval együtt a sétálóutcán fognak lelkes adományozókat keresni, én pedig elmentem egy közeli parkolóhoz, hogy ott próbáljak szerencsét.

A nap közepén meglátogattam őket, és lencsevégre kaptam néhány vidámságtól sugárzó képet. Dvaipáyana prabhu fergeteges humorával késztette az embereket, hogy megálljanak, elmosolyodjanak, és elfogadják Sríla Prabhupáda könyveit.

Szulalitá mátádzsí kedves mosolyával olvasztotta meg az emberek szívét, és csak úgy vették tőle a könyveket, meg a Vissza Istenhez Magazinokat.

Avadhúta-raya prabhu szelídségével vette rá a járókelőket, hogy lelki írásokkal térjenek aznap haza. Látva, hogy kesztyű nélkül oszt, és már vörösre fagytak az ujjai, kérdeztem, hogy odaadjam-e a kesztyűmet? Mondta, hogy szándékosan teszi ezt, hogy ne legyen túlságosan testi tudatban. Külön lefényképeztem e kiemelkedő személyiség vörös lótuszhoz hasonlatos kezeit