Az alábbi leírás Govinda-mohini dd.-től származik, valószínűleg a Waldorf-pedagógia alapján készült. SOk gyakorlati, hasznos info van a gyermekek életkori sajátosságaival kapcsolatban.

1. évfolyam (6-7 éves kor)

Fejlődési jellegzetességek

Óvodás kor:
Az első hét év folyamán a kisgyermek otthonra talál saját fizikai testében, kialakítja térbeli tájékozódását, és elsajátítja azokat az alapvető képességeket, amit a járás, a beszéd, és a gondolkodás jelent. A gyermek egész környezetének minden rezdülése tanulási alapul szolgál számára, hiszen a kisgyermek mindent és mindenkit utánoz környezetében.

Az óvodában a tapasztalaton alapuló tanulás, a kreatív játék keretében tett felfedezések, valamint a gyermekekkel és az óvónővel kialakított társas kapcsolatok képezik a legfőbb pedagógiai feladatokat. Az anyanyelvet és a számolást nem didaktikusan tanítjuk, hanem játékos foglalkozásokban és csoportos tevékenységekben hívjuk fel a figyelmet.


A hetedik életév körül a fogváltás kezdetével azok az erők, melyek idáig a gyermek növekedésének szolgálatában álltak, felszabadulnak, és a független, képi gondolkodás számára válnak aktívvá. Ebben az életkorban elkezdjük az írás-olvasás, a számolás és más tárgyak tanítását. A gyermekre ekkor még mindig jellemző mesevilágban létezés, ekkor még mindig könnyebben tud valamit teljesen átélni, mint figyelmét egy tanulási feladatra összpontosítani.

Célok és célkitűzések
Ebben az évben a gyermekek óriási lépést tesznek meg, amikor az óvodából bekerülnek az iskola formális tanulási keretei közé. A gyermekek a tanár irányításával szerzik meg első tapasztalataikat a formák, hangok, betűsorok és számok világában, melyben képek, ritmusok és történetek sietnek segítségükre.
A gyermekek számtalan gyakorlati tevékenység – mozgás, versek, rajzok és írás – segítségével tanulják meg felismerni és megjegyezni az újonnan tanultakat.

Az osztálynak ebben az évben kell hozzászoknia ahhoz a közös iskolai élethez és munkához, mely az alapját képezi majd nemcsak az egész alsó tagozatos, hanem lényegében az azt követő, egész iskolai időszaknak.

Az első és ezt követő osztályok legfontosabb morális célkitűzéseit a következőkben foglalhatjuk össze:

 tanítsuk a gyermekeket arra, hogy tiszteljék a természetet,

óvják környezetüket,

becsüljenek másokat,

keltsük fel érdeklődésüket a világ iránt

és építsünk bennük bizalmat a tanárok iránt.

Olyan szociális kohézió jöjjön létre az osztályban, melyben a gyermekek törődnek egymással és figyelnek a másikra. 

 Mesék

2. évfolyam (7-8 éves kor)

Fejlődési jellegzetességek


A 8 éves gyermek továbbra is, nagyrészt egy önmaga alkotta világban él, amely abból a képességéből fakad, hogy belső világa birodalmából képes egyéni gondolatképeket alkotni. A külvilág eseményei és tapasztalatai a gyermek képzelőerején, mint egy szűrőn mennek keresztül, hogy ott a gyermek homogén világképének megfelelően újrarendeződjenek.


A gyermekek ebben az életkorban már nagyobb éberséget tanúsítanak a körülöttük történő dolgok irányába. Az a teljességtudat, ami idáig jellemző volt a gyermekekre, most ellentétekre esik szét, amit egyrészről egy mélyebb és tudatosabb vallási érzület felé fordulás, másrészről a rosszaság éber kísértése jellemez.
A tanterv ebben az életkorban elsősorban arra irányul, hogy a nyelv érzéseket és érzelmeket kifejező gazdagságát és mélységét tegye érzékletessé a gyermekek számára.
Értelmi szempontból továbbra is az a fő feladat, hogy a gyermek otthon érezze magát egy olyan tanulási közegben, ahol a képekben való gondolkodás az elsődleges.

A tanulók tovább ismerkednek az írás-olvasás és a számolás alapjaival, miközben a finom- és nagymotoros mozgás területén – ugrálás, labdadobálás, kötés, horgolás vagy furulyázás – továbbfejlesztik az első osztályban felébredő készségeket és képességeket.

Az intellektust úgy próbáljuk a gyermekekben felébreszteni, hogy az átélés és a cselekvés erőit hívjuk segítségül.
A második osztályos gyermekek állandó fogazata továbbra is növekedésben van, a lateralitás és a dominancia ekkorra viszont már véglegesen kialakul. A biztonságérzet, mely áttetszik egy másodikos tanuló viselkedésén, egyértelműen az első osztályban letett alapoknak köszönhető.

Célok és célkitűzések
Ez az időszak alapvetően azt szolgálja, hogy az előző évben szerzett új készségeket begyakoroljuk és továbbfejlesszük. Míg az első osztályban arra fordítottuk figyelmünk nagy részét, hogy az osztályból erős szociális közösséget formáljunk, melyben a gyermekeket a teljesség megtapasztalása erősíti, a második osztályra jellemző egyfajta polarizálódás, amely például a gyermekek egymáshoz való viszonyában is megfigyelhető.

A gyermekeknek segítséget tudunk nyújtani ebben az életszakaszban azzal, hogy szentek életéről szóló legendákat, végletes emberi viselkedési formákat és jellemvonásokat ábrázoló fabulákat mesélünk nekik. Ennek az osztálynak erős irányításra van szüksége, mely egyrészt a tanárok következetességéből, másrészt fantáziájuk erejéből táplálkozik.

3. évfolyam (8-9 éves kor)

Fejlődési jellegzetességek
Ebben az évben lépnek be a gyerekek a 10. életévükbe, amikor fontos fizikai, pszichológiai és kognitív változásokon mennek keresztül. Ezek azok a változások, amit a kilenc-tíz év körüli gyermekeknél”Rubikonnak” nevezünk, amelyet különböző időtartamban és intenzitással élnek meg.
A gyermek sokkal kiegyensúlyozottabb tempóban halad: sokkal tisztábban artikulál, és figyelmét “középtávra” összpontosítja.

A gyermekek fizikai szervezete szemmel láthatóan erősebb. A szív megnő, és nagyobb mennyiségű vér fogadására alkalmas, s véglegessé válik a belélegzés és a pulzus egymáshoz való aránya: egy belélegzés alatt négyet dobban a szív. A növekedés elsősorban a végtagokra és az anyagcserére irányul, valamint a törzsre, ami széltében kezd növekedni. Néhány gyermeknél ez a fejlődési szakasz fáradékonyságot, has- és fejfájást, vagy náthát, szédülést, változékony étvágyat, asztmát, ekcémát, esetleg alvászavarokat idézhet elő. A gyermek érzelmi életében változás következik be.

 Hétéves korban a gyermek gondolkodása alakul át. Harmadik osztályban a gyermek saját lelkében tapasztal egyfajta kettősséget a világ befogadásával kapcsolatban. Úgy alakul ki ez a folyamat, hogy a gyermek egyre növekvő erővel tapasztalja meg az objektivitás érzését, de ugyanakkor egy növekvő szubjektivitást is tapasztal. A szubjektív belső tapasztalat és a világ objektív valósága ellentétben állnak a gyermek lelkében. Ennélfogva kérdések és kételyek, egyedüllét érzése és egy kezdődő kritikai hangvétel lesz jellemző a gyermek lelki állapotára.
Van, akinél kicsit korábban, másnál kicsit később, de szinte minden gyermeknél megjelenik az év folyamán ez a fejlődési fázis, mely rendkívül jelentős az öntudatra találás folyamatában. Ezt az állapotot gyakran – mind emberi, mind fizikai értelemben vett – elkülönülésként élik meg a gyerekek, illetve a külső és a belső világ szétválásaként. A világ korábbi egységének elvesztése ellentétbe kerül a világ újfajta megismerése fölötti csodálkozással, s ez az ellentét gyakran összezavarodást, bizonytalanságérzést vált ki a gyermekekből. Ezek gyakran magatartásbeli változásokban öltenek testet, melyek temperamentumtól és személyiségtől függően jelentős eltérést mutatnak.
Ebben a kereső időszakban a  történetek növeljék belső biztonságérzetüket, a gyakorlati feladatok pedig segítsék, hogy új kapcsolatot tudjanak kialakítani környezetükkel. ( kertészkedés, kis házikó építése)

Célok és célkitűzések
Ahogy a harmadik osztályos tanulók egyre inkább tisztába kerülnek önmagukkal és az őket körülvevő fizikai környezettel, kezdenek újfajta módon érdeklődni az anyagi világ iránt. Miután a második osztályban alaposan begyakorolták a számolás és az írás-olvasás alapjait, most már a mindennapi élet számtalan helyzetében tudják ezt a tudásukat kamatoztatni, például különböző mérésekben, egyszerű feladatok megoldásában, vagy levélírásban.

4. évfolyam (9-10 éves kor)

Fejlődési jellegzetességek
A kisgyermekkorból tartó átmenet már befejeződött, a pubertás felé tartó viszont még nem kezdődött el. A gyermek öntevékenysége magával vonja a légzés és a vérkeringés kapcsolatának harmonizálását is.


Ebben az új állapotukban tapasztalható magabiztosság kitörő életerőben és a világ iránti kíváncsiságban jut kifejezésre. A világgal való ismerkedést a természettudományokkal kezdjük, az állatvilág megfigyelésével, mégpedig az emberekkel való alaktani hasonlóságok és különbözőségek összevetésével. Ezt követi a közvetlen környezet alapos megismerése, ami a térképkészítésben éri el csúcspontját.

Célok és célkitűzések
Az elsődleges és legfontosabb feladat a 4. osztályban, hogy azt a hatalmas energiát, amit ezek a tízéves gyerekek az osztályterembe hoznak, pozitív irányba tereljük. A gyermekeknek kihívásokra van szükségük, és arra, hogy feladataik minden lehetséges aspektusa irányába megmozgassuk őket.


A gyermekek növekvő tudásvágya igényli, hogy minél több konkrét ismeretet tárjanak elébük, és kínáljanak fel olyan lehetőségeket, melyek önálló munkára teremtenek alkalmat. A gyermekeknek arra van szükségük, hogy új kapcsolatot alakítsanak ki feladataikkal, társaikkal és tanáraikkal. Az órák narratív részeiben olyan történetekkel találkoznak a gyerekek, melyekben sokszínű személyiségek játszanak szerepet a társadalom egészében (mint például az északi istenek), és elindul az a folyamat, melynek eredményeképpen különbséget kezdenek tenni a rossz és jó megítélésében. A gyermekekben kezd kialakulni annak a tudata, hogy hova is tartoznak szűkebb és tágabb környezetükben.

5. évfolyam (10-11 éves kor)

Fejlődési jellegzetességek
A gyermek ebben az életkorban, koránál fogva, mozgásában bizonyos könnyedségre és kecsességre tesz szert. A koordinált, kiegyensúlyozott és harmonikus mozgás kulcsfontosságú ebben a fejlődési fázisban.

Lelki fejlődésükre jellemző, hogy tovább erősödik az én és a világ megkülönböztetése, növekedni kezd az egyéni “akarati” tényező, megerősödik az ‘Én’-tudat, szociális szinten pedig erőteljes csoportdinamika érvényesül az osztályon belül, noha saját egójuk még meglehetősen kialakulatlan.

Értelmi fejlődésüket az jellemzi, hogy jobban felfogják már a kérdések, jelenségek reális, racionális vonatkozásait. A képi elem a gondolkodás folyamatában továbbra is fontos szerepet játszik a gyermekek tudatában, de kezdetét veszi az a folyamat, amikor a fogalmak alkotása és megértése már nem annyira egyénített képek és gondolatképek alkotásán alapul, hanem azon, hogy képesek tiszta, tényszerű, érzésektől mentes fogalmakat felfogni.


Azáltal, hogy növekszik az emlékezőtehetségük, kialakul időérzékük is. A memória teszi lehetővé, hogy visszatekintsenek a múltba, és megtervezzék a jövőt, s ha ezt az érzések elmélyülése is kíséri, akkor mindez a tudatosság és a felelősségérzet megerősödését eredményezi.


Intellektuális és morális értelemben a gyermek megérett új kihívásokra. Számolásban és írás-olvasásban az alapokat letették már tízéves korukig. Ebben az életkorban ragadható meg talán az egyéni felelősség érzetének kialakítása, a “jó és rossz” megkülönböztetésének racionális képessége.
Ez az év jelzi a gyermekkor és a pubertás közötti fordulópontot. Olyan szintet képesek elérni, amiről nem is álmodtak volna. Teljesen azonosulnak munkáikkal, időt töltenek azzal, hogy kidíszítsék, tökéletesítsék. Ötödikben gyakran büszkék munkájukra, szemben az előző évvel, amikor inkább lekicsinylően nyilatkoztak róla.
Az év vége felé érzékelhető a tanulók növekvő intellektuális képessége. Egy újabb leválás van kialakulóban, ami magával vonja a kritikai szellem növekedését is. A harmónia elvész, hogy majd újra megtalálhassák a felső tagozat vége felé.

Célok és célkitűzések
Ennek az évnek az a feladata, hogy átmenetet teremtsünk a mítoszból a történelembe, miközben megvizsgáljuk ennek kihatását az egyénre. A gyerekeknek tudatosabbá kell tenni az élet és a környezet kölcsönös egymásra hatását, amire a botanika tanulmányozása a legalkalmasabb. A gyermekek memóriáját például idegen szavak tanulásával kell fejleszteni, vagy földrajzi területek vizuális felidézésével, térkép segítségével.

6. évfolyam (11-12 éves kor)

Fejlődési jellegzetességek
Általánosságban véve, a gyermek növekedése csontozatának növekedésében fejeződik ki. Meghosszabbodnak a végtagok, kialakulnak a gyermeknél furcsa, szögletes mozdulatok. A 12 éves gyermek a gravitáció erejét csontjaiban érzi.

A fizikai változásokat a gondolkodás területén a kauzalitás megtapasztalása kíséri, míg lelki fejlődésében a gyermek egy olyan életszakaszba lép, amelyet leginkább az állandó változás jellemez. A 12 éves gyermek valami olyasmit él át, amit a gyermekkor elmúlásaként, vagy az individuum megszületésének pillanataként írhatnánk le.
A kamaszkor előrevetüléséről beszélhetünk. A különböző javasolt tantervi témák – egymásra épülő, lejegyzett történelem, Európa földrajza, leíró geometria, közgazdasági matematika, fenomenológiai tudományok, kertészet, fafaragás és szervezett játékok – mind a gyermek fizikai, lelki és értelmi változásait ragadják meg.

Célok és célkitűzések
Ebben az életkorban a tanár arra törekszik, hogy a gyermekek külvilág iránti növekvő érdeklődésétaknázza ki. Igyekszik a gyermekek sarjadó kritikai képességeit a természettudományos megfigyelések irányába terelni.

Növekvő érdeklődésük a szociális kapcsolatok iránt jó alapot teremthet arra, hogy a gyermekek felelősséget érezzenek saját osztályközösségük iránt. A cél az, hogy új szociális kapcsolatot alakítsanak ki egymással és tanárukkal egyaránt.


Ahogy megjelennek új értelmi képességeik, arra ösztökélhetjük a gyerekeket, hogy oksági összefüggéseket működés közben értsenek meg a világban. Figyelmüket egy olyan világ felé kell irányítani, amilyenben élni és dolgozni akarnak majd, mint felnőttek. A tanulóknak kihívásokra van szükségük, hiszen nagyon színvonalas munkák létrehozására képesek.

 7. évfolyam (12-13 éves kor)

Fejlődési jellegzetességek
A hetedik osztályban a tanulók a kamaszkorba lépnek. Két alapvető jellemzője van ennek az életszakasznak: az egyik egy külső aktivitásban nyilvánul meg, a másik egy forrongó, dinamikus belső lelkiállapotot jelez.

A világ jelenségei iránti tudásvágy mellett megjelennek az egymás iránti figyelem és az önreflexió képességének első megnyilvánulásai. Ezekben a feltörekvő erőkben egyre határozottabb szerepet kapnak azok a fizikai változások, melyek a szexuális identitást és képességet teremtik meg. Az az általános tapasztalat, hogy a fizikai változások megelőzik a lelki fejlődést. Noha a gyerekek megérzik a függetlenség és az egyedüllét ízét és vágyakoznak utána, bizonyos szorongás, érzékenység és zavar kíséri ezt az élményt.


Általánosságban elmondhatjuk, hogy ebben a korban jelentős különbségek mutatkoznak a fiúk és a lányok között, másfajta kihívásokat jelentenek ezek az élethelyzetek számukra, és másként is reagálnak rájuk. A következő témák lehetnek alkalmasak arra, hogy bennük a világ felfedezésére irányuló vágy és a tanulók belső utazása tükröződjék: történelemben a felfedező utak, irodalomtanításban a hangulatok és a stílusok tanulmányozása, a kémiában és a fizikában az égés és a mechanika tanulmányozása, valamint a táplálkozás- és egészségtan.

Célok és célkitűzések
A tanároknak új perspektívákat kell nyitniuk a kamaszok számára, s különösen arra kell ügyelniük,hogy figyelmüket a világ felé tereljék. Arra kell ösztönözni a hetedikeseket, hogy merjenek kezdeményezni, és értékeljék az absztrakt és logikus kérdésfelvetéseket.

Meg fogják kérdőjelezni azokat a nézeteket és viselkedésformákat, melyeket eddig tekintélyalapon elfogadtak. Meg kell nekik mutatni, hogyan kell saját szempontjukat kialakítani, elfogadva ugyanakkor azt is, hogy mások másként láthatják a világot.

A tanárnak egyre inkább szembe kell néznie a tanulók egyéni véleményével, és fokozatosan arra kell indítani őket, hogy felelősséggel viseltessenek maguk és a közösség iránt. Fontos ebben az életkorban, hogy a gyerekek saját magukat egyrészt, mint világpolgárt tapasztalhassák meg, másrészt, mint egyedi individuumokat, akik szociális felelősséggel rendelkeznek.

8. évfolyam (13-14 éves kor)

Fejlődési jellegzetességek
Eredetileg ez volt az az időszak, amikor a tanulók megváltak az iskolától, és megkezdték inaséveiket valamely ipari vagy kézműves műhelyben. Ennélfogva a 8. osztályra úgy tekintettek, mint a gyermek iskoláztatásának “lekerekítésére”. Az elmúlt 50 évben Európa-szerte kitolódott az iskoláztatás felső határa, és a 14 éves kor ma már nem az iskola befejezésének időpontját jelenti. A 8. osztály továbbra is valaminek a lezáródását jelzi, de ez inkább egy bizonyos világképre, és benne az ember által elfoglalt helyre vonatkozik.


A kamaszkorban, a fizikai és lelki változások többnyire már mindenkinél elkezdődnek. Általánosságban megfigyelhető, hogy a fiatalok sokkal robosztusabbnak tűnnek, valamelyest csökken az a lágyság, ami az elmúlt két évben jellemző volt rájuk. Növekedésük, nemi érésük a fiúknál például a mutálásban, lányoknál a menstruáció megindulásában fejeződik ki. Ez az a kor, amikor a fogalmak világa kezd jelentéssel megtelni a kamaszok számára, és rendkívül élessé válik kritikai érzékük, mellyel elsősorban az eddigi kereteket, különösen a szabályokat veszik górcső alá. Ezt az érzelmekkel is telített kritikai hajlamot az ellensúlyozza, hogy ezzel egy időben nagyobb szerepet kap életükben a racionalitás, felülkerekedik ‘Én’-jük gondolkodó része.


Végső szakaszába lép a független érzelmi élet kialakulása, s az ezt kísérő érzelmi turbulencia nem kis kihívás elé állítja a tanárokat és a szülőket egyaránt. Tudva azt, hogy a krízis hozzátartozik a fejlődéshez, a nevelés központi kérdése, hogy miként kísérjük ezeknek az individualizált és független érzéseknek, gondolatoknak, törekvéseknek születését és emancipációs útját anélkül, hogy magukkal sodornának ezek a hatalmas érzelmi hullámok.
Míg a lányok idejük és energiájuk nagy részét arra fordítják, hogy kis, összetartó csoportokban osztják meg egymással érzéseiket, és beszélik ki az élet minden érzelmi és szociális eseményét, addig a fiúk általában másképp reagálnak az őket ért hormonális és lelki változásokra. Ők látszólag meglehetősen lemaradnak a lányokhoz képest szociális viselkedés és érzelmi érettség terén, hiszen nem túl kommunikatívak, érzéketlennek tűnnek, és hajlamosak a nyers és mogorva viselkedésre. Függetlenül ezektől a külső megnyilvánulási formáktól, mind a fiúk, mind a lányok előtt új és ismeretlen távlatok nyílnak meg, melyeket élesedő elmével, meleg szívvel és a gravitációval küzdő végtagokkal fogadnak. Év végére a tanulók már új tekintélyeket és szerepmintákat keresnek maguknak.

Célok és célkitűzések
A gyermekeket azon cél szem előtt tartásával kell vezérelnünk, hogy mindaz, amit eddig tanultak, értelemmel bíró világgá álljon össze számukra, melyben a “főszerepet” a küzdő, etikus ember játssza.
A 8. osztály fő feladata egy önálló éves munka készítése, amikor minden tanulónak választania kell egy témát, amellyel egész éven át foglalkozik.

9. évfolyam

Fejlődési jellegzetességek
A tanítás egyre inkább a gondolkodás és az ítéletalkotás ébredő erőihez igazodik. Ez az intellektusfejlesztését és gondolkodás egyre tisztább használatát teszi szükségessé. A gyerekek tudatosabban élik meg a szépség, igazság és jóság iránti bizalmatlanságukat. Az ebből fakadó nevelési feladat, hogy erősítsük a világgal szembeni morális elvárásaikban a fiatalokat, s ugyanakkor segítsünk nekik elfogadni a valóságot.

Pedagógiai célkitűzések a 9. évfolyamban
Törekedni kell arra, hogy a 9. évfolyam végére a tanulók már:

  • érdeklődést tanúsítsanak az őket körülvevő világ iránt; az őket érdeklődő témákban a tudást fokozatosan önálló adatgyűjtés és kutatás útján szerezzék meg,
  • strukturáltan gondolkozzanak és egyszerű logikai, ok-okozati következtetéseket tudjanak hozni, elmozduljanak az érzéseken alapuló ítéletalkotástól (8. osztály) a megértésből fakadó és megfigyelésen alapuló ítéletek irányába; tudjanak analitikus folyamatokat alkalmazni, és felismerjék az ezeket alátámasztó elveket,
  • tudják, hogyan juthatnak a gondolattól az eszméig, az eszmétől a gyakorlatig, a felfedezéstől (7-8. osztály) a megvalósításig és a feltalálásig, tudják akaratukat eszméik szolgálatába állítani,
  • ismerjék a technikát, melyet az emberi lény hozott létre, és fedezzék fel a technikában a “földivé lett gondolatot”,
  • ismerjék fel az élet különböző területein, különösen a művészetben, a szélsőségek közötti átmenetet,
  • értsék, hogy a művészet és a tudomány a kulturális tudat történelmi változásaira reflektál: a művészek és tudósok világlátása műveikben jut kifejezésre,
  • tanuljanak meg dolgozni, és váljanak képessé arra, hogy a munka segítségével tanuljanak. Szerezzenek a tanulók annyi kézzelfogható gyakorlati tapasztalatot, amennyit csak lehetséges,

tudjanak csoportmunkában dolgozni, és problémákat közösen megoldani

10. évfolyam

Miben különbözik a tizedik osztály a kilencedik osztálytól? A közös munka során egyre inkább önálló személyiségek alakulnak ki. A cél az, s ilyen irányú lépéseket kell foganatosítanunk, hogy a tanulók öntevékenységük révén önmagukra találjanak. A gondolkodás tisztasága és növekvő ítélőképességük kell, hogy segítsen a diákoknak abban, hogy a szimpátia-antipátia bizonytalan érzelmi világától egyre jobban eloldják magukat. Erre szolgálhatnak azok a viták, melyeken a világ törvényszerűségeit analizálják, s ismerik meg gondolkodás révén.


Pedagógiai célkitűzések a 10. évfolyamban


Törekedni kell arra, hogy 10. évfolyam végére a tanulók már:

  • tudjanak objektíven és tisztán gondolkodni, logikai, kauzális következtetéseket hozni, tudjanak józan ítéleteket és fogalmakat alkotni,
  • ismerjék fel a világ természeti törvényszerűségeit analitikus gondolkodás segítségével, és gyakorlati helyzetekhez fogalmi eszközöket tudjanak hozzárendelni,
  • értsék, hogy összetett folyamatok miként jönnek létre, honnan erednek, és milyen alapelveken nyugszanak,
  • pontos munkát végezzenek, és tudják mindazt a gyakorlatban alkalmazni, amit elméletben tanultak,
  • vállaljanak felelősséget munkájukért és viselkedésükért, képesek legyenek döntéseikben, választásaikban belső meglátásukat követni, és tudjanak önálló véleményt alkotni, s ezt meg is tudják indokolni.

11. évfolyam

Ha közelebbről megnézzük a 11. osztályos tanterv javasolt tantárgyait, láthatjuk, hogy a javasolt témák a legkülönbözőbb tárgyak esetében igyekeznek a jelenségek mögé hatolva a végletek közötti belső egyensúlyt megtalálni, törekszenek a folyamatszerűségre és megújhodásra. Míg a 9. osztályt a horizont tágítása jellemezte, a tizediket pedig a dolgok lényegének megértésére való törekvés.

Pedagógiai célkitűzések a 11. évfolyamban
Törekedni kell arra, hogy 11. évfolyam végére a tanulók már:

  • objektivitásra tegyenek szert érzéseikben, egyre inkább tudjanak véleményt alkotni ízlés, stílus és szociális viselkedés dolgában,
  • legyen rugalmas gondolkodásuk, ami eddigre túl kell, hogy lépjen a 10. osztályos gondolkodás ok-okozati összefüggésekre épülő logikáján, és egy holisztikus szemlélet jegyében képesek legyenek különböző tényezők között összefüggéseket teremteni és ezeket szintetizálni; ez azt is magában foglalja, hogy képesek a végtelenről és nem közvetlenül érzékelhető jelenségekről gondolkodni,
  • rendelkeznek önmaguk által irányított szociális felelősségérzettel,
  • képesek arra, hogy egy holisztikus megértés jegyében integráljanak és korreláljanak egymással kapcsolódó jelenségeket.

12.évfolyam

Egy 18-19 éves fiatal másfajta kérdéseket tesz fel, mint egy 17 éves. Azt akarja tudni, hogy ő, mint egyedi ember, milyen hatással tud lenni a világ szociális, gazdasági, technikai vagy politikai menetére. Azt akarja tudni, hogy hol az ő helye a világban.

A 12. osztály tantervében összefoglaljuk mindazt, amit a tizenkét év folyamán tanultunk.

Az oktatás során “az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve feltárul számára a világ.”

Pedagógiai célkitűzések a 12. évfolyamban
Törekedjünk arra, hogy a 12. évfolyam végére a tanulók már:

  • átfogó képpel rendelkezzenek az ember, az emberi társadalom és a természet jellegzetességeiről,
  • tudjanak önálló véleményt formálni, és azt meg is tudják védeni az őket érintő témák széles skáláján,
  • jó szociális érzékkel rendelkezzenek,
  • mutassanak érdeklődést az emberi sors kérdései iránt,
  • érzéki megfigyelésen alapuló minőségeket tudjanak felismerni, tudják ezeket jellemezni, és tudjanak beszámolni megfigyeléseikről,
  • gyakorlati, szociális és fogalmi téren tudjanak elmozdulni a részektől az egész érzékelésének irányába,
  • Tanúsítsanak belső mobilitást a gondolkodásban, tudjanak előre és hátrafelé közlekedni egy adott folyamatban, bizonyítva ezáltal, hogy értik az egész folyamatot, és tudják megfogalmazni a folyamat hátterében álló eszmét.
  • tudjanak már belső kapcsolatokat találni azok között a jelenségek között, melyek a világot formáló és létrehozó alapelvek kifejezői, minek során feltárul a szellem, a látható forma és az anyag összjátéka,
  • értsék a különbséget az ok-okozati, analitikus és a teleologikus megfigyelések között,
  • ismerjék a kapcsolatot törvény, szükségszerűség, szabadság és felelősség között,
  • tudják önmagukat képviselni, meg tudják valósítani saját meglátásaikat, miközben képesek felelősséget vállalni tetteikért.

Hasonló bejegyzések