»
S
I
D
E
B
A
R
«
Izgalmas Kalandnap!
2014 05 31 by premamoya
Izgalmas Kalandnap

Izgalmas Kalandnap

Néhány nappal ezelőtt egy üzenet fogadta az iskola bejáratánál a reggel odaérkező gyerekeket: “A mai tanítás a Kalandnap miatt elmarad!”

A Kalandnap első állomása Sivaráma Mahárádzsa háza volt, ahol kaptak tőle egy feladatot. Az egyik készülő új könyvéhez kellene egy kutatást elvégezniük, hogy a szent helyek látogatása hogyan segíti a lelki fejlődésünket. Jegyezzék fel, hogy a Kalandnap során felkeresett szent helyeken az Úr Krisna melyik kedvtelésére emlékezhetünk, s ezek melyik rossz tulajdonságainkat (anarthák) tisztítják. Végül kaptak tőle egy drótból készült acélszívet, amin a rossz tulajdonságainkat szimbolizáló lakatok voltak. Az egyes állomáshelyeken kulcsokat kell majd megszerezniük, amik segítségével megszabadul az acél-szívünk ezektől a problémáktól. A következő állomáshely Mathurá lesz, ahol az ottani piacot keressék.

“Véletlenül” éppen arra járt Antardhi prabhu egy ökrös szekérrel, amivel hamar eljutottak a következő helyszínre. A piacon az árustól (Krisna-mayí m.) sokféle különleges árucikket lehetett venni. Volt itt lámpa, ecet, nagyító, fegyverek, álompor, szanszkrit szójegyzék, iránytű, láthatatlanná tévő sapka és még sok különleges dolog. Miután megvásárolták az általuk gondolt kellékeket, váratlanul megjelent Nárada Muni (Dvaipáyana pr.), aki elmesélte nekik, hogy a közeli Dzsanmaszthána nevű szent helyen raboskodik Vaszudéva és Dévakí egy börtönben, és segíteniük kellene nekik. Devakínak van egy problémája, amit meg kell fejteniük. Nárada kettes csoportokra bontotta a 12 gyereket, s kiosztott 6 levelet. A levelek rébuszokban elmondták, hogy találják meg egy törött cserépedény egy-egy darabját. A hat darab felkutatása után összerakták a cserepet, aminek belső falán egy szanszkrit nyelvű szöveg állt össze, amelyet a szanszkrit szójegyzék segítségével le is fordítottak. A hat anarthát (mohóság, büszkeség, kéj, illúzió, düh, irigység) sorolta fel. Hamar rájöttek, hogy mi köze ennek Devakíhoz? Az első hat gyermeke, akiket Kamsza megölt, ezeknek a rossz tulajdonságoknak a megtestesülései voltak. Amikor Devakí (Dína-táriní m.) meghallotta, hogy előző hat fia, akikért annyit aggódott, a hat anartha voltak, azonnal megnyugodott. Megkérte a gyerekeket, hogy újszülött kisbabáját, Krisnát segítsék eljuttatni Gokulába. Ehhez azonban el kellene altatni az őröket. Rögtön előkerült az álompor, amitől az ott strázsáló szigorú őr (Szusilá m.) azonnal mély álomba zuhant.

Az éjszaka sötétjét úgy sikerült elérni, hogy kendőt kellett a szemükre kötniük, és mivel helyesen oldották meg az előbbi feladatot, ezért az egyikük kendő nélkül vezethette kézen fogva a többieket Gókuláig. Ezen a helyen Nárada Muni elmesélte nekik Pútaná elpusztításának történetét. Ez a kedvtelés a hamis tanító elutasítását szimbolizálja. Ebben a pillanatban megjelent három alak (Szusilá m., Gópicsandra pr. és Dína-táriní m.), akik közül csak az egyik volt igazi guru, a másik kettő csaló tanok hirdetői voltak. Két kérdést tettek fel nekik arról, hogy mi az élet célja, és milyen adományt adhatnak a válaszért cserébe. A csaló guruk materialista célokat javasoltak és pénzt kértek maguknak, míg az igazi tanítómester az odaadást javasolta nekik. Így hamar kiderült, hogy kik a csalók, akik sikítva elmenekültek. Ekkor egy újabb kulcsot kaptak.

Ebéd után Nárada megadta a következő úti célt: “tovább oda, ahol a táncporond száz fejű”. Felkerekedtek hát a Yamuná partján lévő Káliya-ghát irányába. Már majdnem elérték a helyet, amikor a bozótból egy őr (Koda-nitái pr.) ugrott elébük, akik csak angolul beszélt és elmondta, hogy ez már itt Káliya birodalma. Vagy megfizetik a vámot, vagy szópárbajban kell diadalmaskodniuk. A szópárbaj abból állt, hogy az Úr Krisna neveit kellett felváltva mondani, de mindig annak utolsó betűjével kezdődően. Miután legyőzték az őrt, az elvezette őket Káliya-ghátához. Ahhoz, hogy életben maradhassanak, meg kellett írniuk különböző irodalmi stílusokban (mese, hasonlat, megszemélyesítés, hirdetés, rendőrségi hirdetés, reklám, találós kérdés, epigramma) azt, hogy mi lesz a sorsa Káliyának. Miután megszülettek az írásművek, még egy kihívásnak kellett megfelelni. A Yamuná vizében különböző színes palackok voltak, melyekben az Úr Krisna lótuszlábáról származó jelek, valamint színes kréták voltak. Miután sikerült kihalászni ezeket, megjelent egy ismeretlen, aki megpróbálta megosztani, vagy egymás ellen fordítani az egyes csoportokat. Amikor a gyerekek ezt észrevették, akkor összefogtak egymással, és folytatták a feladatot, Krisna lótuszlábának kirajzolását. Ez az ál-bhakta nem bírta elviselni e jelek különösen tisztító látványát és sikítva elszaladt, de eközben kiesett a zsebéből egy rongy, amibe a következő lakat kulcsa volt.

Nárada feltárta, hogy Súrya-kunda az újabb próbatétel helyszíne. Amikor megérkeztek, ott egy leírást találtak, amin egy csata megvívása volt a feladat. Két csapatra kellett oszlaniuk. Az egyik hadsereg az Úr Krisna neveit, a másik pedig Srí Rádhá neveit viselte a homlokukra erősített papírcsíkokkal. Mindegyik csapat elrejtette a saját zászlaját, és a számháború célja a másik csapat tagjainak “elfogása”, valamint a zászló megszerzése. Az elrejtett prána-pontokból hármat megtalálva lehetett kiváltani az ellenség táborából a hadifoglyokat.

Bhándíravana szent helyén azt a játékot próbálták ki, amit Krisna és a tehénpásztor fiúk játszottak Pralambhászúra társaságában. Kötéllel kijelöltek egy kört a fűben, majd fél lábra állva, karba tett kézzel kakasviadalt vívtak, miközben ki kellett szorítani a másikat. Aki vesztett, annak a hátára kellett vennie a győztest, és vinnie. Egy logikai fejtörő során ki kellett találniuk, hogy három lehetséges alak közül ki lehet Pralambhászúra? Miután megfejtették, megkapták a következő kulcsot.

Ezután a Góvardhana-hegy kínálta a következő kalandot. Rövid biológiai leírásokat kaptak egyes növényekről, amiket a környékbeli kertészetből kellett összeszedni, hogy azokat Indrának felajánlják. Miután sikerült mindet megtalálni, ekkor jött Nanda Mahárádzsa üzenete, hogy inkább a Góvardhana-hegynek kell mindezt felajánlaniuk Annakúta-ksetra szent helyén. Ehhez kaptak egy vaktérképet, és használhatták a vásárolt iránytűjüket. Amikor rátaláltak a pontos helyre, megjelent Indra (Dína-táriní m.), aki kérte a gyerekek segítségét, hogy melyik anarthától kell megszabadulnia? Indra virágfüzérében több tulajdonság között ott volt a büszkeség virága, benne egy kulccsal, ami a következő lakat feloldását jelentette. A büszkeség papírvirágát el kellett égetni, ehhez jól jött a korábban beszerzett nagyító.

Innen Kámyavana felé vezetett az út, ahol út közben útonállókkal kellett  megküzdeni. A lelki utunkon néha jönnek olyan “rablók”, akik el akarják venni az értékeinket. Miként Krisna is megvédi a hívei lelki gazdagságát, úgy szerencsére ezeknek az alakoknak sem sikerült megállítani a gyerekeket.

Kámyavanánál Nárada Muni elmondta, hogy Nanda Mahárádzsát elrabolta egy félisten, és átadott egy rejtélyes üzenetű szöveget. A megfejtés alapján útnak indultak a méhészet felé, ahol a Yamuná partján találkoztak három személlyel, akik közül ki kellett deríteni, hogy melyikük Varuna. Miután a ködös válaszokból sikerült kibogozni, hogy melyikük a vizek félistene, megkapták Nanda Mahárádzsa levelét (amelyből kiderült, hogy már minden rendben), és azzal együtt az utolsó lakatkulcsot.

Miután az összes kalandot teljesítették, az összes rossz tulajdonságot feloldották, a második nap délutánján a gyerekek a saját szavaikkal összeállították az alábbi beszámolót Sivaráma Swami részére:

Az anarthák és a szent helyek kapcsolata

Kedves Guru Mahārāja!

Kérjük, fogadja tiszteletteljes hódolatunkat! Minden dicsőséget Śrīla Prabhupādának!

Az utóbbi napokban egy nagyon jó kalandnapon vettünk részt. Már az elején egy láncot kaptunk Öntől, ami a szívünket jelképezte. A láncon lógott öt lakat, ami öt anarthát szimbolizált. Az volt a küldetésünk, hogy megszabadítsuk a szívünket az öt rossz tulajdonságtól, azaz meg kellett keresnünk öt kulcsot, amelyek kinyitják a lakatokat. Kérjük, hallgassa meg nyomozásunk történetét!

Legelőször Gókulába mentünk, ahol Nārada Muni elmesélte Pūtanā történetét, aki a hamis gurut képviseli. Mi is találkoztunk három guruval, akik közül egy volt hiteles. Volt, aki a materialista filozófiát prédikálta volt, míg egy másik a személytelen eszmét tanította. Nekünk rá kellett jönnünk, hogy melyik az igazi és tőle megkaptuk a hamis guru lakatjának a kulcsát, amivel megszabadultunk ettől a rossz tulajdonságtól. Ezután eljutottunk Kāliya-ghāṭához. Ott volt egy tanító, aki el akart téríteni minket a Kṛṣṇa-tudattól, de mi nem hagytuk magunkat. Meg akarta akadályozni, hogy lerajzoljuk az Úr Kṛṣṇa lótuszlábát, de nem sikerült neki, ezért elfutott és eldobta a “mások eltérítenek a Kṛṣṇa-tudattól” nevű anartha kulcsát. Így ettől is megszabadultunk.

Pralambhāsura, többek között, a tisztelet iránti vágynak az anartháját képviseli. Elmentünk Bhāṇḍīravanába, ahol a gopák egyik játékát próbáltuk ki. A verseny végén a vesztesek a hátukon vitték a győzteseket. Egyszer csak Nārada Muni észrevette, hogy Balarāma eltűnt. Gyanús alakokat fedeztünk fel a közelben, s az egyikük maga, Pralambhāsura volt. Amikor kitaláltuk hogy melyikük is Pralambhāsura, ő odaadott nekünk egy dobozt, melyben kérdések voltak, amiket meg kellett fejtenünk. Megválaszoltuk a kérdéseket és megtaláltuk a kulcsot, így ki tudtuk nyitni a tisztelet iránti vágy lakatját.

A Govardhana-hegyen a büszkeség anartháját kellett legyőznünk. Ezt az anarthát Indra képviselte. Először az adhvaryut kellett megkeresnünk, aki egy áldozatot akart bemutatni Indrának. Segítettünk neki beszerezni az áldozathoz szükséges zöldségeket, amit felajánlottunk Girirājának. Egyszer csak megjelent Indra. Már megbánta, hogy esőt zúdított Vṛndāvanára. Volt egy füzére, amin az egyik virágra az volt írva, hogy büszkeség. Azt kérte, szabadítsuk meg ettől a rossz tulajdonságától. Elégettük hát ezt a virágot, és a hamuban megtaláltuk a kulcsot. Így még egy anarthától megszabadultunk.

Miután Indra megtisztult a büszkeségétől, elmentünk Kāmyavanába. Útközben találkoztunk három útonállóval és legyőztük őket. Kāmyavanában találtunk egy levelet amin az állt, hogy Nanda Mahārāját elrabolták és most segítséget kér. Gyorsan elmentünk Bhayába, ahol két bhaktával találkoztunk és ki kellett deríteni, hogy melyikőjük egy félisten, aki jelenleg bhaktának álcázza magát. Kérdéseket tettünk fel nekik és rájöttünk , hogy az egyikőjük Varuṇa. Kaptunk tőle egy borítékot, amiben Nanda Mahārāja levele volt, melyben gratulált nekünk, hogy megtaláltuk az összes kulcsot, mert a csomagban az utolsó kulcs is ott volt. Ez a kedvtelés azt az anarthát képviseli, hogy az ember azt gondolja , az odaadó szolgálatot mámorítószerekkel is el lehet érni.

A nyomozásunk arra vezetett, hogy azokon a szenthelyeken, ahol Kṛṣṇa megölt egy démont, aki valamilyen anarthát képviselt, ha figyelmesen és sértések nélkül meghallgatjuk ezeket a történeteket, akkor megszabadulunk azoktól a rossz tulajdonságoktól. Nagyon jól éreztük magunkat és köszönjük Önnek, hogy létrehozta Krisna-völgyet ahol részesei lehetünk efféle élményekben gazdag kalandnapokban.

 

Szolgái:

Tulasī, Kavirāja, Dayitā, Ramaṇī, Tilakinī, Dharmarāṇī,

Sundari-priya, Rādhā-līlā, Prīti, Braja-mohana, Sudāmā

 

 

 

 

 


1 hozzászólás  
Tulasi Krisna devi dasi writes:
június 1st, 2014 at 08:51

Kedves Tanárok és Tanulók!.
Fogadjátok tiszteletteljes hódolatomat,minden dicsőséget Srila Prabhupadának és az összes követőjének!
Nagyon nagy figyelemmel olvasom minden alkalommal a veletek történt események leírásait. De ez az utolsó minden elképzelésemet felülmúlta. Gratulálok kreatív tanáraitoknak az anarthák tisztításának ötletes feldolgozásáért, a résztvevőknek pedig az igazán szép felkészülést mutató megvalósításokért.
Így aztán remélhetőleg könnyűszerrel végezhettek tiszta odaadó szolgálatot.
Szolgátok: Tulasi Krisna devi dasi

Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa