Śrīmad Bhāgavatam

Kuntī királynő imái és Parikṣit megmenekülése

A történet összefoglalása.

Első rész: Parikṣit megmenekülése

 Miután elüldözték a megszégyenített Aśvatthāmát, a Pāndavák családja a szent Gangesz folyóhoz ment, hogy vizet ajánljanak fel halott rokonaiknak. Nagyon mélyen gyászolták elvesztett rokonaikat, majd megfürödtek és leültek a folyó partjára. Ó, olyan szomorúak voltak. Az Úr Kṛṣṇa és a szentek próbálták megbékíteni őket.

„Kérlek ne essetek kétségbe,”-mondta az Úr Krisna és a szentek. „Ilyen az anyagi világ.  Az unokatestvéreitek nagyon erkölcstelenül viselkedtek, így az életük hamarabb véget ért ebben a testben, de amúgy is mindenki megszületik és meghal ebben a világban. Senki sem él örökké. Csak a lelki világban tudtok örökké boldogan élni, ha mindig az odaadó szolgálatot végzitek.” Miután meghallgatták a bölcs szavakat, mindenki felállt és hazament.

A borzasztó háborúnak vége lett. A Pándavák visszakapták királyságukat az Úr Krisnának köszönhetően, és Yudhisthira király híres lett az egész világon erkölcsösségének és a három lóáldozatának köszönhetően.

Az Úr Krisna készült visszamenni saját városába, Dvárakába. A Vyásadeva által vezetett bráhmanák búcsúztatták Őt, majd Krisna felült a szekerére és készen állt az útra.

Hirtelen azt látta, hogy Uttará felé siet. Nagyon ijedtnek látszott. „Krisna! Krisna!”-mondta sírva. „Ó, univerzumok Ura, Te olyan hatalmas vagy! Kérlek, védj meg! Egy tüzes fegyver üldöz engem! Ha azt akarod, hogy megégjek, nem bánom, de kérlek, védd meg a gyermekemet a méhemben! Kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet Uram!”

 Az Úr Krisna, aki mindig nagyon kedves a bhaktáihoz, türelmesen hallgatta Uttará alázatos kérését. „Hmm!” Gondolta.”Ez az a tüzes fegyver, amit Asvatthámá szabadon bocsájtott. Még mindig próbál bosszút állni és megölni a Pándavák családját.”

Az öt Pándava látta a közeledő brahmástrát, így felemelték fegyvereiket és megpróbálták megsemmisíteni. Amikor az Úr Krisna látta, hogy szeretett bhaktái veszélyben vannak, felemelte a Sudarsana csakrát, hogy megvédje őket.

A misztikus Krisna Uttará méhébe is bement és személyesen védte meg a magzatot.

Mindannyian megmenekültek. Mindenki megkönnyebbült és nagyon hálásak voltak Krisnának, főleg Kunti. Számos imát ajánlott fel az Úrnak.

Második  rész: Kunti királynő imái

„Kedves Krisna,”mondta szelíden. „Kérlek, ne menj el! Tudom, hogy mindenütt ott vagy, de senki nem láthatja ezt, mert láthatatlan vagy. Még ha látunk is itt téged, az anyagi világ olyan mint egy függöny. Ezért sok ember nem látja, hogy te vagy az Istenség Legfőbb Személyisége.”

Majd így folytatta: „Eljöttél az anyagi világba azért, hogy megtanítsd a szenteknek hogy kell Téged szeretni.” Aztán könnyekkel a szemében, ránézett Krisnára és ezt kérdezte: „De én hogy ismerhetlek meg téged? Én csupán egy nő vagyok.”

Aztán, arra emlékezett, hogy Krisna egy édes, kicsi tehénpásztorfiú. Elkezdett mosolyogni és így imádkozott: „Minden, amit tehetek, hogy meghajolok előtted, Vásudeva fia előtt, aki boldogságot ad Devaki anyának. Ó, Govinda, Te Vrindávana kedvese vagy, aki örömet okoz a teheneknek és a mi érzékeinknek.”

Folytatta: „A mi hősünk vagy, Krisna! Kimenekítetted az édesanyádat, Devakit Kamsa sötét és hideg börtöncellájából, oly sokszor megvédtél engem és a fiaimat, például amikor Bhimát meg akarták mérgezni, vagy amikor felgyújtották a házunkat, vagy amikor az a szörnyű emberevő démon próbált megenni minket; és, amikor a Kuruk megpróbálták levetkőztetni Draupadit! Még ebben a szörnyű háborúban is megvédtél minket, és most pedig Asvatthámá fegyverétől.”

Majd elgondolkozva hozzátette: „Bárcsak ezek a veszélyek újra és újra megismétlődnének, mert így újra és újra láthatunk Téged, és így mindig boldogok leszünk. De ha boldogok próbálunk lenni ebben az anyagi világban, akkor nem fogunk látni Téged, mert nem fogunk tudni megközelíteni ugyanazokkal az érzésekkel. Néhányan azt gondolják, hogy a bhaktáid a kedvenceid, de ez csak az ő képzelődésük, mert én tudom, hogy mindenkit egyformán szeretsz és mindenkinek egyformán adod a kegyed. Valószínűleg összezavarodnak, mert a kedvteléseidben úgy viselkedsz, mint egy normális ember, mint amikor például Yasoda mama megkötözött kicsi korodban. Ez lenyűgöző volt Krisna, ahogy sírtál és olyan rémült voltál, mint egy kisgyerek. Ám valójában még a félelem is reszket Tőled. Hogy lehet ez? Te igazán lenyűgöző vagy, ó Uram!”

Kunti anya nem tudta abbahagyni Krisna dicsőítését: „Aki folyamatosan hall Rólad, beszél Rólad, vagy csak boldog attól, hogy látja, hogy mások ezt csinálják, biztos, hogy képes lesz látni lótuszlábadat, és soha többet nem kell megszületnie és meghalnia újra. Ó, Krisna, tényleg elhagysz minket, még úgy is, hogy tudod, hogy szükségünk van Rád és teljesen a Te kegyedtől függünk?”

„ Nincs senki más, aki megvédene minket. Mindenünk miattad van meg. Ha elmész, minden jó, ami nekünk van, szintén elmegy. A mi királyságunk gyönyörű, mivel a Te lótuszlábad nyomai ékesítik, de ha elmész, többet nem lesz ilyen gyönyörű. Kérlek, vágd el ehhez a világhoz fűződő ragaszkodásomat és csak Te hozzád vonzódjak, semmi máshoz, csak úgy, mint ahogy a Gangesz folyik a tengerbe, anélkül, hogy bármi megállítaná!”

Krisna, miután meghallgatta Kunti imáit, Ő is mosolyogni kezdett. Ó, gyerekek, ez a mosoly olyan elbűvölő és varázslatos volt!

Majd Krisna belépett a palotába, hogy a többi hölgytől is elbúcsúzzon. Amikor pedig indulni készült Yudhisthira Maharája állította meg. Yudhisthira Maharája még mindig nagyon szomorú volt, hiszen oly sok barátjának és rokonának meg kellett halnia a csatamezőn.

„Ó Krisna, annyira bűnös vagyok!” sírt Yudhisthira Maharája, „ Az én testem azért van, hogy másokat szolgáljon, de én arra használtam, hogy embereket öljek. Semmit sem tehetek jóvá. Nem tudod megtisztítani az iszapos vizet iszappal, így sem tudom megsemmisíteni ló áldozatokkal az emberek halálát.

Szegény Yudhisthira Maharája nagyon össze volt zavarodva.

Hasonló bejegyzések