Osszátok a könyveket!
Osszátok a könyveket!

“Sríla Prabhupada részt vett az 1970-es Ratha-yátrán San Franciscóban. Hideg és szeles nap volt, és mintegy tízezer ember csatlakozott a Golden Gate Park felé tartó menethez.

Sríla Prabhupáda a felvonuláson a több ezernyi résztvevővel együtt táncolt az utcán, hatalmas tömeghez beszélt egy tengerparti előadóteremben, és nézte a tanítványait, amint ezreknek osztanak ingyenes vegetáriánus praszádam-lakomát. A legelégedettebb azonban akkor volt, amikor egy bhakta megérkezett a Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége első kötetének fél tucatnyi előre elkészült mintapéldányával.

A bhakták és a fesztivál résztvevői körülvették Prabhupádát, aki kezébe vette az egyik könyvet, és a borító színes Rádhá-Krisna-képében gyönyörködött. A kötet nagy volt –tizenkilencszer huszonhat centis lehetett –, ezüstösen fénylő védőborítóján piros betűk díszlettek: „KRISNA”. Prabhupáda egy transzcendentális csodát tartott áhítatosan a kezében.

Akik látták mindezt, nem tudták megállni, hogy ne tolakodjanak Sríla Prabhupáda háta mögé, s átpillantsanak a válla felett. Meg sem próbálták elfojtani örömkiáltásaikat, mikor Prabhupáda elmosolyodott és kinyitotta a kötetet. Megvizsgálta az illusztrációkat, a nyomást, a papírt és a kötést.

– Nagyon szép! – jegyezte meg, és beleolvasott a könyvbe. Aztán felnézett, és fennhangon kijelentette, hogy ez a nagyon értékes könyv, a Krisna-könyv épp most érkezett, s mindenkinek el kell olvasnia. Egy példányt a kezében tartott, a többi pedig előtte magasodott egymásra téve, s azt mondta, mindenki jöhet és vásárolhat egyet, aki akar.

A körülötte állók zajongani kezdtek, kezek nyúltak felé tízdolláros bankjegyeket szorongatva, miközben kiabáló hangok könyörögtek egy-egy példányért. És Prabhupáda azonnal eladta mindet – egyetlen egyet sem tartott meg magának.

A bhakták számára a Ratha-yátrá fesztivál leglátványosabb eseménye volt, amikor Sríla Prabhupáda eladta a Krisna-könyveket. Csoportokban hajoltak a megvásárolt könyvek fölé, Krisna kedvteléseiről s arról beszélgetve, hogyan hat majd a könyv az amerikai emberekre.

Brahm§nanda elmesélte azt az esetet, amikor Prabhup§da 1967-ben elajándékozta Az Úr Caitanya tanításának egyetlen elõre nyomtatott mintapéldányát New York Cityben, a Második sugárúti szobájában. Éppen azt megelõzõen, hogy a könyv megérkezett volna, Prabhup§da egy tanítványával, Satyavratával beszélgetett, aki akkortájt nem látogatta a templomot, mert volt egy jelentéktelen összetûzése istentestvéreivel. Prabhup§da, amikor Az Úr Caitanya tanításának mintapéldánya végre ott volt a kezében, szeretettel végiglapozta azt, majd Satyavratának adta ajándékba.

Brahmánanda megdöbbenve nézte végig, ahogy Prabhupáda elajándékozza egyetlen példányát. Mivel segített a könyv kiadásában, tisztában volt vele, milyen küzdelem árán írta Prabhupáda a könyvet, és hogy mennyire türelmetlenül várta egy kerek esztendőn keresztül, hogy végre kinyomtatva is lássa. És mégis, amint megérkezett, elajándékozta, ráadásul egy olyan tanítványnak, akinek bizonytalan volt a jövője. Szatyavrata elfogadta a könyvet, megköszönte Sríla Prabhupádának, aztán elment és soha többé nem látták.

Bár Sríla Prabhupáda azt akarta, hogy ugyanolyan lelkesen terjesszék a Krisna-tudatos irodalmat, mint ő, egyik bhakta sem tudta igazán, hogyan kell ezt csinálni. Más volt magazinokat osztani és kérni értük egy kis adományt – de egy nagy, keményfedeles könyvet? Amikor 1967 áprilisában a teljes hajórakománynyi Az Úr Csaitanya tanítása megérkezett New Yorkba, a bhakták béreltek egy teherautót, a kikötőben felpakolták rá a könyveket, majd a Második utca 26. előtt lerakták őket. Később elszállították az ISKCON-központokba: Los Angelesbe, San Franciscóba, Bostonba, Montrealba és sok más helyre. És a könyvek ott is maradtak.

Néhány bhakta megpróbálta reklámozni őket az újságokban, vagy bizományban otthagytak néhány példányt a könyvesboltokban. De a könyvek nem fogytak. Rejtély volt számukra, hogyan adják el ezeket a nagy, keményfedeles könyveket – míg végül fontos esemény történt, egy véletlenszerű felfedezés.

Egy nap 1971-ben, miközben a bhakták vissza, a templom felé autóztak egy San Franciscó-i belvárosi éneklés után, két brahmacsárí megállt tankolni a helyi benzinkútnál. Amikor a kutas odajött az ablakhoz a pénzért, egyikük megmutatta neki a Krisna-könyvet. Úgy tűnt, a benzinkutast érdekli a könyv, mire mindkét bhakta prédikálni kezdett neki a Krisna-tudatról. Amikor a benzinért a könyvet ajánlották fel fizetségképpen, a kutas beleegyezett.

A történtektől lenyűgözve és a sikertől felbuzdulva másnap a két brahmacsárí kiállt néhány Krisna-könyvvel egy élelmiszerüzlet elé. És ismét megtörtént ugyanaz! Ez alkalommal két könyvet adtak el.

Késava, a San Franciscó-i templom vezetője telefonált Los Angelesbe a GBC-titkárnak, Karandharának (aki a testvére is volt egyben), hogy elmondja, mi történt.

– Ez egy csoda! – kiáltotta Késava. Karandhara újabb kísérletekre biztatta, és a San Franciscó-i templomból hamarosan fél tucat bhakta járt házról házra, hogy az embereknek bemutassák a könyveket. Mikor Buddhimanta már naponta öt könyvet osztott ki, a többi templom bhaktái, különösen a Los Angeles-i, a San Diego-i és a denveri bhakták követni akarták példáját. És mindenkin, aki kipróbálta és eladott egy könyvet, euforikus izgalom lett úrrá.

A Sríla Prabhupáda könyveit osztó bhakták élménybeszámolói egy különleges ízt írnak le, egy olyan érzést, amely egészen más, mint amilyen egy fiatalembert általában a hatalmába kerít, amikor véletlenül felfedez egy jó eladási technikát, melynek köszönhetően megnyílik előtte a busás pénzkereset lehetősége. A különbség az, hogy a bhakták könyvosztása – lévén Krisna odaadó szolgálata – transzcendentális eksztázist nyújt, egy olyan eksztázist, amely messze túlszárnyalja a legnagyobb anyagi boldogságot is.

Egy közönséges üzlet és a Krisna-tudat irodalmának árusítása épp annyira különbözik egymástól, mint az anyagi és a lelki élet. És ezt senki nem értheti meg, ha anyagi szemmel nézi a lelki életet. Bhaktisziddhánta Szaraszvatí a Krisna-tudat eksztázisának megértésére irányuló empirikus kísérleteket ahhoz hasonlította, mint amikor valaki úgy próbálja megízlelni a mézet, hogy kívülről nyalogatja az üveget.”

(részlet az Osszátok a könyveket című kiadványból)

Leave a Comment