»
S
I
D
E
B
A
R
«
Osszátok a könyveket! – 5. rész
2014 12 23 by premamoya
Osszátok a könyveket!

Osszátok a könyveket!

1972 végén még egy áttörés történt a könyvosztásban. A karácsonyi ünnepeket már előző évben is kihasználták a bhakták, és házról házra jártak a Krisna-könyvvel, de senki sem volt tudatában annak, hogy valójában milyen fontos is lehet a karácsonyi időszak.

Rámesvara: 1972. december 22-én véletlenül felfedeztük a karácsonyi maratont Los Angelesben. Természetesen észrevettük, hogy sokkal több ember jár vásárolni, és az üzletek néha éjfélig nyitva tartanak. Egy Burbank Zody elõtt álltam. Los Angelesben keményen folyt közöttünk a verseny a díjakért, és a vetélkedési láz a csúcspontjához ért.

Egész nap őrülten osztottam; körülbelül háromszázötven dollárt gyűjtöttem össze és hatszázötven magazint osztottam ki. Este tíz körül járt. Meg voltam róla győződve, hogy az ISKCON-on belül ez az új világrekord, és hogy aznap senki sem győzhet le. Bár az üzlet éjfélig nyitva volt, a forgalom kezdett lankadni. „Talán vissza kellene mennem – gondoltam. – Biztos mindenki visszament már. Még soha senki nem maradt kint este nyolc után. Biztosan mind ébren várnak. Nem várakoztathatom meg őket.” Így aztán az elmém meggyőzött, hogy menjek vissza.

Tizenegy órára az áruházban megszűnt az élet. Beszálltam az autóba és elindultam hazafelé. Útközben egy másik Zody, a Hollywood Zody mellett is elhajtottam. Azon töprengtem, hogy megálljak-e, mert az üzlet tele volt és éjfélig nyitva tartott. De úgy határoztam, hogy inkább visszamegyek a templomba, mert azt gondoltam, hogy már minden bhakta ott van, és ébren várnak, hogy megtudják, mennyi könyvet osztottam. Így hát továbbhajtottam.

Végül is tíz perccel éjfél előtt értem a templomba és berontottam a szankírtana-szobába. De egyedül csak Madhukanta, a titkár volt ott. „Ó, ne! – sóhajtottam. – Már mindenki lefeküdt.” „Nem, még senki sem jött vissza” – válaszolta. Én jöttem vissza először! Így fedeztük fel az első karácsonyi maratont. Egyáltalán nem terveztük meg. Senki sem mondta, hogy maradjunk kint sokáig. Spontán csináltuk.

Végül hajnali fél kettő körül az utolsó bhakta is befutott, és mindannyian a szankírtana-térkép körül ültünk. Nem tudtunk aludni, annyira izgatottak voltunk, hogy újra ki akartunk menni. Azon gondolkodtunk: „Hol találjuk a legtöbb feltételekhez kötött lelket, akiknek könyveket adhatunk?” Zajongásunk és érdes nevetésünk olyan volt, mint egy részeg társaságé, és felébresztettük vele Karandharát, aki a szomszédos szobában, az irodájában aludt. Bebotorkált, szemeiből törölgette az álmot, de amikor megpillantott minket és látta, hogy mi folyik, nevetésben tört ki, és mindannyiunkat elküldött aludni: „Készüljetek a holnapi napra!” Így csináltunk végig egy háromnapos maratont – december 22-, 23- és 24-én.

A mozgalom történetében még senki sem osztott ilyen sok könyvet. Jó napnak számított, ha huszonöt és negyven könyv között osztottunk. De mi a három nap alatt naponta öt- és hatezer közötti példányszámban osztottunk könyvet és magazint. Az egyik templom csaknem tizennyolcezer könyvet és magazint adott el csupán e három nap alatt.

 

Sríla Prabhupáda ebben az időszakban Bombayben tartózkodott, ahol a Juhu-i telekvásárlás körül csak egyre szaporodtak a bonyodalmak. Jelen állás szerint a tulajdonos nem volt hajlandó eladni a birtokot, és a bhaktákat is ki akarta lakoltatni onnét, holott már a beavatott Rádhá-Krisna-múrtik is beköltöztek új helyükre. Noha ezek a fejlemények nyugtalanították Sríla Prabhupádát, mégsem hanyagolta el miattuk szokásos napi teendőit: reggel elment sétálni, este előadást tartott Az odaadás nektárjából, azonkívül pedig levelezett a világ különböző pontjain lévő központokkal, tájékozódott az aktuális hírekről, sőt még egy bombayi pandál-fesztivált is leszervezett januárra.

Amikor Prabhupáda hírt kapott a könyvosztásról Los Angelesből és az Egyesült Államok más városaiból, csak ámult és végtelenül elégedett volt. Noha rengeteg dolga volt szerte a világon, mindent félretett és csak élvezte a könyvosztás elsöprő győzelmét Amerikában. Azonnal magához hívta titkárát és lediktált néhány levelet.

 Kedves Ramesvarom!

Nagyon köszönöm 1972. december 27-i leveledet. Nagy boldogsággal olvastam, hogy a háromnapos időszak alatt, 1972. december 22. és 24. között hány könyvet osztottatok ki. Alig tudom elhinni, hogy egy templom több mint 17.000 könyvet el tudott adni három nap alatt! Ez jelzi számomra, hogy az országotokban végre kezdik egy kicsit komolyabban venni ezt a Krishna-tudatos mozgalmat az emberek. Máskülönben miért vennék meg a könyveinket? Látják, hogy a bhaktáink, ezek a fiúk és lányok mennyire komolyan és őszintén szeretnék terjeszteni a Krishna-tudat üzenetét. Mély benyomást tesz rájuk, amikor látják őket – értékelik, amit csinálnak, ezért vásárolnak is tőlük. Ez egyedülálló a világon. Nagyon elégedett vagyok ezekkel a fiúkkal és lányokkal, akik Los Angelesben és a világ minden táján megértik és nagyra becsülik, hogy milyen páratlan jelentőséggel bír transzcendentális irodalmunk, ezért önként kimennek, hogy a nehézségek ellenére osszák a könyveket. Pusztán e törekvésüknek köszönhetően biztosan hazatérnek majd, vissza Istenhez.

 Ugyanazon a napon Prabhupáda Karandhara számára is diktált egy levelet.

 Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi könyvünket ki lehet osztani! Ebbõl is nyilvánvaló számomra, hogy megkaptuk Krishna áldását, amiért ilyen õszintén dolgozunk Érte. Valójában az a titka a sikeremnek, hogy azok, akik segítenek nekem, õszinték, nem pedig az, hogy én magam vittem volna véghez valami csodálatosat. Õk végzik el a munkát. Ennek tudható be, hogy ahol mások elbuktak, mi sikeresek vagyunk az egész világon. A legparányibb õszinteség is nagyon ritka ebben a korban, amely a képmutatás és a hazudozás kora, de én olyan szerencsés vagyok, hogy Krishna elküldte nekem ezeket a kedves fiúkat és lányokat, benneteket, akik ilyen õszinteséggel dolgoztok. Kérlek, add át mindannyiuknak legmélyebb elismerésemet!

 Sríla Prabhupáda levelei, amelyekben a karácsonyi maratont méltatta és biztosította a bhaktákat, hogy visszamennek Istenhez, nagy lendületet adtak a következő évi könyvosztásnak. A bhakták lankadatlan igyekezettel kutatták a könyvosztás új helyszíneit és módszereit. Újabb és újabb rekordok születtek, és a bhakták egyre merészebb terveket szőttek.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa