»
S
I
D
E
B
A
R
«
Szentírás alapú oktatás 12. rész – Felnőtteknek szóló témák oktatása gyerekeknek
2017 04 30 by premamoya
Szentírás alapú oktatás

Szentírás alapú oktatás

Aruddha devī dāsī könyvének mostani fejezete egy izgalmas témáról szól, hogyan tanítsuk a felnőtteknek szóló témákat a gyerekeknek.

  • Hogyan közelítsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamban olvasható felnőtt témákat?

Ha a gyerekek tévét néznek vagy karmī iskolába járnak, akkor rendszeresen találkozni fognak a nemi élettel és az erőszakkal. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy milyen hatással vannak ezek a fiatal, befolyásolható elmékre. Mi a helyzet akkor a śāstra oldalain olvasható nemi élettel és erőszakkal? Ezek is olyan károsak lennének mint a materialista változatuk? Valójában nem. A gyerekek valamikor találkozni fognak a nemi élettel és az erőszakkal akár olvassuk nekik a Bhāgavatamot, akár nem. A legtöbb gyerek feltesz kérdéseket erről. De a Bhāgavatamon keresztül más nézőpontpontból tanulhatnak ezekről a dolgokról: megtanulhatják, hogy a nemi életnek és az erőszaknak – mint minden más tevékenységnek is – magasabb célja van.

  • A férfiak és nők kapcsolata

A Bhāgavatamban számos vers és magyarázat utal a nemi életre, de mindegyik azt hangsúlyozza, hogy milyen fontos csak a vallásos elvek szerint élni nemi életet, hogy Isten-tudatos gyermekeket nemzünk. Sok példát olvashatunk olyanokról, akik a nemi élet megfelelő használatával kiváló gyermekeket nemzettek. Dakṣa (Bhāgavatam 4.1.11) és Kaśyapa Muni (Bhāgavatam 6.6.24-26) ősapák sok ezer gyermeket nemzettek, hogy benépesítsék a földet. A Bhāgavatam nem tekint elítélően a nemi életre, hanem azt mutatja meg, hogyan használhatjuk azt Kṛṣṇa szolgálatában.

A Bhāgavatamból azt is megtanulhatjuk, hogy mi történik ha a nemi életet helytelenül, érzékkielégítésre használjuk. Ennek mindig káros hatása van, ahogy Dīti és fia, Hiraṇyakaśipu születésének történetéből is láthatjuk (Bhāgavatam 3.14). Puranjana történetében (Bhāgavatam 4.25-29) egy másik figyelmeztetést olvashatunk. Bár a történet egy férfi és nő közötti kéjes kapcsolattal foglalkozik, a történetből világossá válik az ilyen viselkedés eredménye. Puranjanát és szeretett feleségét megtámadják az idő katonái (öregkor és halál) és így rengeteg anyagi nyomorúságot kell elszenvedniük. Nārada Muni elmeséli Puranjanának Prācinabarhi király történetét, hogy megtanítsa neki milyen fontos gṛhasthaként a vallásos elvek szerint élni.

A Bhāgavatam mind a két dologról beszél: milyen dicsőséges megfelelő nemi élet által jó gyermekeket nemzeni és milyen veszélyes csak érzékkielégítésért nemi életet élni. A szüleik segítségével a gyerekek világosan megérthetik ezt az üzenetet. Én az egész Bhāgavatamot elolvastam a gyermekeimmel – beleértve a Puranjana és Dīti történeteket is – és ezeken keresztül fontos dolgokat tanultak meg a világ természetéről. Csupán azáltal, hogy ebben a világban élnek, a gyerekek megtudnak ezt-azt a nemi életről. Nem jobb-e, ha először a Bhāgavatamból tanulnak erről és nem a tévéből vagy a barátaiktól? Persze szülőként világos határokat kell szabnunk az ilyen beszélgetésekben annak alapján, hogy mi felel meg a gyerekek életkorának. A fiaim megértették, hogy a brahmacārīk és a brahmacārinīk nem beszélnek a nemi élet részleteiről és így tudták, hogy bizonyos dolgokat nem kérdezhetnek meg.

Amikor a gyerekek kicsik, egy alapelvet kell megérteniük: bár az anyagi világban mindenkit megköt az ellenkező nemhez való vonzódás, ha ezt a vágyat Kṛṣṇa szolgálatában használjuk és bhakta gyerekeket nevelünk fel, akkor ugyanez a vonzódás segít a lelki fejlődésünkben.

Amikor a Bhāgavatam egy gyönyörű női testről ír, elmagyarázhatjuk, hogy a nő teste természetes módon a gyermek táplálására és nevelésére készült. Minden nőt anyaként kell tekintenünk és nem szabad a kéj tárgyaként tekintenünk rá. Ilyen oktatással a gyermekek megtanulnak minden nőt anyaként tisztelni.

Bár a Bhāgavatam érzéki élvezetről szóló részei kicsit kellemetlenek vagy zavarba ejtőek lehetnek számunkra szülőként, emlékezzünk arra, hogy a Bhāgavatam transzcendentális és mindig hasznára lesz a gyermekeinknek. Amikor felnőnek, egy napon nagyon hálásak lesznek, hogy megtanulhatták a nemi élet megfelelő szerepét Kṛṣṇa szolgálatában. Biztos alapot nyújtunk nekik ezzel, hogy Kṛṣṇa-tudatosan élhessenek akár gṛhasthaként, akár brahmacārīként.

  • Erőszak a Śrīmad-Bhāgavatamban

A Śrīmad-Bhāgavatam hetedik énekében azt olvashatjuk, hogy az Úr Nṛsiṁha úgy öli meg Hiraṇyakaśiput, hogy a karmaival kitépi a beleit. A Mahābhāratában véres csaták dúlnak a Pāṇḍavák és a Kauravák között, például amikor Abhimanyut a túlerőben lévő tapasztalt harcosok megölik. A Kṛṣṇa-könyvben Kṛṣṇa kreatív módszerekkel öl meg számtalan démont: Bakāsurát a csőrénél fogva kettétépi, Kṛṣṇa és Balarāma Dhenukát és démon barátait feldobja a pálmafákra és Kṛṣṇa megfojtja Aghāsurát. Ezek az erőszakos történetek vajon megfelelő olvasmányok-e a gyermekeinknek?

Először is meg kell értenünk a jó és a rossz erőszak közötti különbséget. A Bhagavad-gītāban (4.8) maga Kṛṣṇa jelenti ki, hogy azért száll alá, hogy megvédje a jámborokat és elpusztítsa a gonoszokat. Amikor Kṛṣṇa vagy a bhaktái ölnek, akkor azért használják az erőszakot, hogy véget vessenek a rosszabb erőszaknak – egyik tüskével távolítják el a másik tüskét. Śrīla Prabhupāda a Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.50 magyarázatában elmondja, hogy az Úr a királyt felruházza a jámborok megvédelmezésének és a gonoszok elpusztításának hatalmával, hogy a király megvédhesse az alattvalókat és megbüntesse a bűnözőket.Természetesen a királynak vagy a kormánynak is meg kell értenie az erőszak helyes és helytelen használatát. Prabhupāda Arjuna példáját használja, aki a Bhagavad-gītā elején tévesen azt gondolta, hogy minden erőszak adharma és megtagadta, hogy részt vegyen a harcban. Kṛṣṇa bíztatására azonban Arjuna követte Kṛṣṇa utasításait és a vallásos elvek valódi követőjévé vált. Prabhupāda azt írja, hogy nem gyárthatjuk a saját vallásos elveinket elmebeli spekulációval. ,

,A modern civilizáció emberei hibás vallásos elveket agyalnak ki. Ez nem dharma…  A bhagavat-dharma kizárólag abból áll, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége adott. A bhagavat-dharma sarva dharman parityajya, mam ekam saranam vraja: el kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége hatalmát, és meg kell hódolnunk Neki, valamint mindennek, amit mond. Ez a dharma.’’ (Bhāgavatam 6.1.40. magyarázat)

Így a Mahābhāratában a Pāṇḍavák fenntartják a vallásos elveket és az Úr felhatalmazza őket, hogy harcoljanak a csatatéren miután minden erőfeszítés ellenére sem sikerül békét kötni. A csata során igyekeznek a harc szabályait követve harcolni: nem támadnak meg fegyvertelen harcosokat, nem ütnek öv alá és sok más hasonló háborús szabályt is betartanak. A Śrīmad-Bhāgavatam erőszakos történeteit olvasva a gyerekek megértik, hogy az Úr és a bhaktái néha erőszakot használnak, hogy megöljék a démonokat és megvédjék az ártatlanokat.

Ha látják, hogy az Úr így viselkedik, a gyermekeink megértik az anyagi élet valóságát: lehetetlen nem válni az erőszak áldozatává vagy elkövetőjévé valamilyen formában. Az anyagi világban az emberek erőszakosak és bántják egymást mert az érzékeik kielégítetlenek maradnak és elégedetlenek vagy bosszút akarnak állni. A gyerekek meg fogják érteni, hogy az ilyen erőszaknak mindig negatív következményei vannak, és gyakran Maga Kṛṣṇa jelenik meg, hogy véget vessen az erőszaknak és megvédje a bhaktáit. Így a gyerekek biztonságban érezhetik magukat és bízhatnak az Úr védelmében.

Śrīla Prabhupāda elmagyarázza egy beszélgetés során:

,,Itt azért van harc, mert mindenki uralkodni akar az anyagi természet fölött. Ezért érdekkülönbségek vannak. Én is uralkodni akarok, te is uralkodni akarsz: harcolnunk kell. De Vaikuṇṭhán, a lelki világban csak egy Úr van és mindenki más szolga. Ezért ott béke van.’’ (Előadás, 1968. augusztus 25.)

Rengeteg tévéműsorban, szemléletes videojátékban és filmben végtelen sok értelmetlen erőszakkal találkozhatunk. Másrészről viszont, a szentírásokban leírt erőszaknak célja van, és ha ez a cél beteljesül, akkor véget ér az erőszak. A gyerekek, akik a szentírásokban azt látják, hogy az erőszakot óvatosan és megfelelően használják, általában nem lesznek erőszakosak a saját életükben. A Śrīmad-Bhāgavatam transzcendentális ezért soha nem lesz negatív hatása.

Azt azonban, hogy milyen Kṛṣṇa-tudatos filmet engednek megnézni a gyermeküknek, a szülőknek alaposan meg kell gondolniuk az alapján,  hogyan van megírva és a tartalma megfelel-e a gyermekeiknek.

  • Miért harcol az Úr?

A Śrīmad-Bhāgavatam hetedik énekében arról olvashatunk, hogy az Úr elfogadott egy csodálatos, félig-ember, félig- oroszlán formát csak azért, hogy megvédje gyermek-bhaktáját, Prahlādát. Ez is azt bizonyítja, hogy az Úr milyen áldozatokra hajlandó a bhaktái kedvéért. Śrīla Prabhupāda azt mondta:

,,Az erőszakmentesség és az erőszak – minden ott van az Abszolút Igazságban. Itt az erőszaknak rossz következményei vannak, de amikor az Abszolút erőszakos annak nincs rossz hatása, csak jó hatása van.’’ (Előadás, 1968. augusztus 25. Montreál).

Amikor Kṛṣṇa öl, akkor nem csak megvédi a bhaktáját de a démont is felszabadítja. Hiraṇyakaśipu és az összes démon, akiket Kṛṣṇa a vṛndāvanai kedvtelései során megölt, megkapták az Úr kegyét.

Továbbá, Kṛṣṇa néha démonok szerepét játszatja el a bhaktáival, hogy hősies kedvteléseket élvezhessen. Śrīla Prabhupāda elmagyarázza:

,,Mint ahogy mi is néha látunk játék verekedést, mert ott van a harci szellem. Az apa és a fia, a kisfiú harcol az apjával. Ez nem harc csak játék verekedés. De ott van a harci szellem. Ezt nem lehet letagadni. Hasonlóan, a harci szellemet néha az Istenség Legfelsőbb Személyisége is kinyilvánítja. Ha ki akarja nyilvánítani ezt a harci szellemet, ki fog verekedni Vele? A közönséges élőlények nem harcolhatnak a Legfelsőbb Úrral. Ezért a bhaktáinak, valamelyik társának kell harcolnia Vele.’’ (Lecke, 1968. augusztus 25. Montreál). Természetesen amellett, hogy harcol, Krisna a dharmát is is megalapozza a földön és örömet szerez a bhaktáinak, akiknek nagyon teszenek az Úr hősies tulajdonságai.

  • Felnőtt témák a Śrīmad-Bhāgavatamban – a diák szempontjából

Rādhika-ramaṇa megosztja a gondolatait

Nemrégiben Belgiumban meglátogattam a Rāḍhadeśa-i templomot és megkértek, hogy adjak reggeli Bhāgavatam előadást. A bhakták Puranjana Mahārāja történetét olvasták és nekem pont egy női mellek leírásáról szóló magyarázat jutott. Prabhupāda nagyon részletesen elmagyarázta, hogy a mellek hogyan vonzzák a férfiakat. Láttam, hogy a bhakták kicsit kényelmetlenül érzik magukat, ami a téma hatására természetes is, úgyhogy azzal kezdtem a leckét, hogy elmeséltem a saját élményeimet a verssel kapcsolatban. Amikor úgy tíz éves voltam, ugyanezt a részt tanulmányoztuk az anyukámmal. Egy kicsit kényelmetlen volt és egy kicsit furcsa, de emlékszem, hogy az édesanyámnak szilárd meggyőződése volt, hogy ha valami a Śrīmad-Bhāgavatamban van, akkor az tiszta és mindenkinek hasznára válik.

Manapság senki sem nő fel ártatlanul. Ha nem a Śrīmad-Bhāgavatamból hallunk a nemi életről, akkor valahonnan máshonnan fogunk. És ha máshonnan hallunk róla, akkor az biztosan az érzékkielégítés szemszögéből tekint erre a témára – hogyan élvezzük egy férfi testét, hogyan élvezzük egy nő testét, hogyan használjuk ki egymást az érzékkielégítés érdekében. Bármit olvasol vagy látsz manapság, abban lesz nemi élet. Ez a világ természete, ez a Kali-yuga természete. Sokkal jobb volt, hogy a Śrīmad-Bhāgavatamon keresztül találkoztam ezekkel a témákkal, mintha máshol láttam volna őket.

Ugyanez vonatkozik az erőszakra is. Néha a szülők aggódnak, hogy túl sok erőszak van a szentírásokban – gyilkolás és harc – és a gyerekek aztán eljátsszák ezeket a jeleneteket. Néhány szülő úgy érzi, hogy ez legalább annyira helytelen, mint a filmekben és videojátékokban található erőszak. De nagy különbség van a kettő között mert különböző fajta erőszakról van szó. Śrīla Prabhupāda azt mondja, hogy maga az erőszak soha nem jó, de az erőszak néha szükségszerű, amikor minden érv és logika süket fülekre talál. Mindenki elismeri, hogy vannak esetek, amikor szükséges az erőszak – azzal, hogy Arjunát harcra utasította, Kṛṣṇa is bebizonyította ezt a Mahābhāratában leírt kurukṣetrai csatában.

A gyerekek azt tanulják meg a Śrīmad-Bhāgavatamban leírt erőszakból, hogy ha egy bizonyos helyzetben erőszakra van szükség, nem kell nekünk hozzálátnunk és bántanunk másokat. Kṛṣṇa gondoskodik majd mindenről, Kṛṣṇa a legfelsőbb irányító és mindig ott van hogy megvédje a bhaktáit. Ha ezt megértjük, az nagyon mély hatással lesz ránk: nem kell aggódnom, Kṛṣṇa a védelmezőm. Vṛndāvanában csak Kṛṣṇa és Balarāma öl meg démonokat, senki más. Nanda Mahārāja, Yaśodā mama, a tehénpásztorfiúk – nekik soha nem kell csinálniuk semmit. Kṛṣṇa mindig ott van, hogy megvédje őket.

A Śrīmad-Bhāgavatamban rengeteg erőszak van, néha borzasztó erőszak. A Paraśurāma történet bizonyos részeiben vérfolyókról olvashatunk, amikben fejek és karok úsznak. Az ilyen leírások valahogy kielégítik az emberi pszichológiának azt a részét ami szeret csatákról és háborúról, ,,kemény dolgokról’’ hallani. De a Bhāgavatamban mindent a megfelelő nézőpontból láthatunk. Kṛṣṇa a védelmező. Kṛṣṇa megcsinálja ezeket a dolgokat, hogy nekünk ne kelljen. Kṛṣṇa mindenről gondoskodni fog.

Így az erőszak a megfelelő helyére kerül, nem úgy mint a filmekben látható értelmetlen erőszak. A filmekben végtelenül sok öldöklés van. Miért? Öncélú öldöklés. ,,Bumm, bumm, bumm’’ – bombák és puskák, és hogy ki hal meg és miért azt senki sem tudja és senkit nem is érdekel. Az öldöklés csak megy tovább, míg a Mahābhāratában és a Rāmāyaṇában célja van az erőszaknak. Az Úr bhaktái egy bizonyos módon szolgálják az Urat azzal a céllal, hogy újra megalapozzák a dharmát.

Ezek nem feltétlenül könnyű témák, de legyen hitünk abban, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam mindig a hasznunkra lesz mert mindig helyesen mutat be dolgokat. Sokkal jobb a śāstra szemén keresztül tanulni a világról mint máshol találkozni ezekkel a dolgokkal, mert abban biztosak lehetünk, hogy mindenképpen találkozni fogunk velük.

(A fordítás Jāhnava-priya dd. érdeme)


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa