»
S
I
D
E
B
A
R
«
Szentírás alapú oktatás 14 rész – Az írás
2017 09 30 by premamoya
Szentírás alapú oktatás

Szentírás alapú oktatás

Aruddha mātāji könyvéből a következő cikk az írásról szól.

Śrīla Prabhupāda minden követőjét arra biztatta, hogy írjon. Azt mondta, hogy az írás olyan mint az éneklés (kīrtanam) mert elismételhetjük, amit a a szentírásokból tanultunk. Az írás prédikálás is, mert arra lelkesít másokat, hogy fogadják el a Kṛṣṇa-tudatot.

,,Minden emberünk, minden emberünk írjon. Másképp, honnan tudhatjuk, hogy megértette a filozófiát? Az írás azt jelenti: śravaṇam kīrtanam. Śravanam azt jelenti, hogy hallunk a szaktekintélyektől és elismételjük, amit hallottunk.” (Lecke, Los Angeles, 1975. június 20.)

Śrīla Prabhupāda azt mondta, hogy bárki, aki figyelmesen hallott Kṛṣṇáról, képes lesz írni Róla. Lehet, hogy valaki nem különösebben tanult, de a könyveit elfogadják majd mert a szaktekintélyek alapján íródtak. Ezzel szemben, az intellektuális abhakták írásai értéktelenek, mert ők csak a szavakkal zsonglőrködnek.

,,Mint ezek a gyerekek. Annyi gyerek, bhakta van itt. Lehetetlen, hogy megértsék a Bhagavad-gītā bonyolult filozófiai megállapításait, de mivel itt ülnek és figyelmesen hallanak, tudnak írni. Értitek? De amit ír, az helyes.” (Lecke, Los Angeles, 1970. március 12.).

Śrīla Prabhupādának ezek a kijelentései arra ösztönöznek bennünket, hogy megtanítsuk szépen írni, fogalmazni a gyerekeket. Az írás természetesen követi az olvasást, mert természetes, hogy a saját szavainkkal ki akarjuk fejezni amit olvastunk. Az írás fejleszti a gyerekek különböző  képességeit, főleg a szókincs, szövegértés, helyesírás és logikus gondolkodás terén. Kilenc-tízéves korukban megtaníthatjuk a gyerekeknek, hogyan írjanak Śrīla Prabhupāda könyvei alapján. Írhatnak esszét arról, amit olvastak, a śāstra szemszögéből magyarázhatják a napi híreket, vagy megválaszolhatnak általunk feltett elgondolkodtató kérdéseket. Ezeken a gyakorlatokon keresztül megtanulják az írás különböző szakaszait (tervezés, vázlat, átolvasás, szerkesztés). Néhány évvel később maguk végzik a kutatást és megértik az allegóriák, irodalmi eszközök és ellentétek jelentését. Képesek lesznek összefüggően gondolkodni, eljutni saját következtetéseikre és összefüggően kifejezni ezeket.

Különböző módszerekkel bátoríthatjuk a gyerekeket, hogy írjanak Kṛṣṇa-tudatos témákról. Most megosztok néhány példát, amiket én használtam a gyerekeimmel.

  • A Bhagavad-gītāról írni

Az otthontanításunk évei alatt hallottam, hogy Sureśvara prabhu levelező Bhakti-śāstrī kurzust tart felnőtteknek. Írtam neki és megkérdeztem, hogy lenne-e olyan kedves, hogy Rādhikā-ramaṇát is tanítaná. Beleegyezett, és elkezdtük a kurzust. Sureśvara tizenegy-éveseknek való kérdéseket küldött, és a fiam válaszait megjegyzésekkel, osztályzattal és rengeteg bátorítással visszaküldte. A szokásos kérdések mellett nehezeket is küldött, amik megválaszolásához Rādhikā-ramaṇának Kṛṣṇa tanításait valódi élethelyzetekre kellett alkalmaznia. Az egyik emlékezetes kérdés (a Bh.g. 2.62-63 alapján) így hangzott: Fejezd be a történetet: Az antialkoholista bemegy egy kocsmába a barátaival…” Rādhikā-ramaṇa egy kétoldalas történetet írt egy emberről, aki a lelki életet próbálja gyakorolni de a régi barátai társaságában enged a kísértésnek. Az ember átélte a leesés Bhagavad-gītāban leírt fokait, de aztán a jó társulás hatására megint összeszedte magát.

  • A Vissza Istenhez magazinba, vagy egy helyi újságba írni

A fiam lelkesen írt, és a Gītā-kurzus nagy önbizalmat adott neki. Végül Sureśvara prabhu azt tanácsolta, hogy Rādhikā-ramaṇa írjon a Vissza Istenhez magazinba. Persze eleinte ez nagy kihívás volt – a szerkesztők jelentős változtatásokat kérve küldték vissza a cikkeit. De a magazinnak való írás nagy lépés volt előre, és új dimenziót nyitott az otthontanulásban. Engem pedig arra lelkesített, hogy más lehetőségeket is keressek, ahol Rādhikā-ramaṇa cikkei megjelenhetnek. A boise-i helyi újságban volt egy heti rovat, amelyben különböző vallások képviselői írtak a filozófiájukról és hozzászóltak a hírekhez. Rādhikā-ramaṇát elfogadták a ,,Hare Kṛṣṇa hit” képviselőjének. Négy éven keresztül kéthavonta írt az újságba – egészen addig, amíg a továbbtanulás miatt elköltözött Boise-ból. Ez csodálatos lehetőséget nyújtott arra, hogy elérjen olyan embereket, akik másképp nem érdeklődtek volna. A cikkek népszerűek voltak, az olvasók méltánylásukat kifejező leveleket írtak neki az egyetemi professzorai pedig bátorították.

  • Színdarabok

Míg az idősebb fiam a Vissza Istenhez magazinnak és a helyi újságnak írt, a kisebbik fiam, Gopāla másképpen írt. Egyenes, vidám és megnyerő stílusban szövegkönyveket szeretett írni a templomban előadott színdarabokhoz. Főleg gyerek színdarabokat adtunk elő, mert rájöttünk, hogy ezzel könnyen prédikálhatjuk a Kṛṣṇa-tudatot a szülőknek is. Amikor a felnőttek azt látták, hogy a gyermekeik vidáman gyakorolják a színdarabot, az gyakran bennük is felélesztette a vágyat, hogy szolgáljanak a templomban és többet vegyenek részt a templomi programokban. Egy gyereknek nehéz szövegkönyvet írnia, de ugyanakkor nagyon hatékony módszer az irodalom- és nyelvtan-tanulásra. Gopāla elolvasott egy történetet a szentírásból, összefoglalta és párbeszédben leírta, később pedig átnézte, hogy a nyelvtan helyes-e és szépen rendezett-e a szöveg. Szívesen csinálta a sok munka ellenére is, mert nagyon szeretett színészkedni és színdarabot rendezni a barátaival. Mindenki nagyon jól szórakozott.

A gyerekeim a közelgő fesztiválokról is írtak fogalmazásokat, az ācāryáink megjelenési és eltávozási napjairól, a szent dhāmában tett látogatásainkról és arról, amikor a nemzeti parkokban kirándultunk a szünidőkben. Amikor kicsik voltak, arra biztattam őket, hogy írjanak néhány mondatot a barátaiknak küldött születésnapi, vagy meghívókártyákra. Az egyik otthontanuló boise-i család gyermekei minden nap levelet írnak az Úr Jagannāthának, az Úr Baladevának és Subhadrā-devīnek a snāna-yātrā után, amikor megbetegednek, és arra kérik őket, hogy gyógyuljanak meg minél hamarabb, és adják a kegyüket.

Fontos emlékeznünk arra, hogy a legtöbb gyerek nem ír magától vagy szívesen, úgyhogy vonzóvá kell tennünk számukra! Színdarabot írni nagyon vonzó volt Gopāla-harinak, mert aztán látta, hogy a színdarabját elő is adják.

  • Hírlevelet írni

Gopālának egy másik feladata a templom hírlevele volt. Minden hónapban kellett írnia egy pár cikket a hírlevélbe arról, hogy mi történt az utóbbi hetekben, és mik a közelgő események. Írt egy gyerekeknek szóló részt is keresztrejtvényekkel és más Kṛṣṇna-tudatos játékokkal. A hírlevél feladata felelősségre tanította őt, és azt, hogyan kell betartani a határidőket valamint a szerkesztés, kiadás, másolás és postázás gyakorlati készségeit.

Kṛṣṇának írni csodálatos és kielégítő szolgálat. Segítsünk a gyermekeinknek, hogy ők is így lássák.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa