»
S
I
D
E
B
A
R
«
Szentírás alapú oktatás 11. rész – A filozófia tanítása a gyerekeknek
2017 03 31 by premamoya
Szentírás alapú oktatás

Szentírás alapú oktatás

Aruddha mātājī könyvének következő része arról szól, hogyan lehet a filozófiát tanítani a gyerekeknek.

A Krisna- tudat filozófiája mély és nagyon összetett, úgyhogy a szülőknek néha kétségeik vannak afelől, hogy nem túl bonyolultak-e ezek a tanítások a gyerekek számára. Képesek vagyunk-e arra, hogy úgy tanítsuk a gyerekeket a lélekről, a karmáról és a lélekvándorlásról, hogy azt tényleg megértsék?

A szentírásainkban sok példát találhatunk olyan gyerekekre, akik csupán a transzcendentális tudás hallása által tiszta bhakták lettek. Jó példa erre Prahlāda Mahārāja, aki az anyaméhben kapott transzcendentális tudást. Dhruva Mahārāja szemtől-szemben látta az Úr Nārāyaṇát, miután utasításokat kapott Nārada Munitól. A lélekről szóló tudás nem függ az olyan anyagi tényezőktől mint az életkor, a faj vagy a nem. A nagyon kicsi gyerekek talán nem értik meg a Krisna-tudatos filozófia összetettebb részeit, de megérthetnek egyszerű fogalmakat mint hogy a lélek jelen van minden élő testben.

  • A lélek létezése

Nemrég az egyik gyerekeknek tartott Bhāgavatam leckénken az élő és az élettelen dolgok közötti különbségről beszéltünk. A kis Sára szerint az a különbség, hogy az élőlények mozognak az élettelen dolgok pedig nem, mire én megkérdeztem, hogy mitől mozog az élőlény. Az ötéves Mukunda izgatottan felkiáltott: ,,A csontoktól!’’ ,,Hát, a gilisztának nincsenek csontjai.’’ mondtam. Mire az ötéves Vrinda felszólalt: ,,A lábuktól!’’ ,,Hát, a kígyóknak nincs lába.’’

Így megbeszéltük az élet néhány lehetséges okát, én játszottam az ördög ügyvédjét (vitatkoztam velük). Említésre kerültek más testrészek is – a haj, a szem, a kéz, a láb és a has – én pedig megkérdeztem, hogy mi ezek a dolgok vagyunk-e. Ha levágjuk a hajunkat és az asztalra tesszük, akkor mi vagyunk az asztalon? Hát persze, hogy nem. A gyerekek fokozatosan kezdték megérteni, hogy valami más ad életet a testnek: a lélektől származó energia.

A védikus szentírások szerint ez a kozmikus megnyilvánulás huszonnégy anyagi elemből áll. A gyerekekkel egyszerűsített érvelést használhatunk, hogy kizárjuk a huszonnégy anyagi elemet, mint az élet okát. Először az öt durva anyagi elemet vizsgáljuk meg (föld, víz, tűz, levegő, éter), aztán az öt cselekvő érzéket és az öt tudásszerző érzéket, végül pedig a három finom anyagi elemet (elme, intelligencia és ego). A lélek e burkok mögött bújik meg és mi éles és intelligens elmével áthatolhatunk mindegyik  burkon.

Miután elvetettük az élet minden más lehetséges okát, megérthetjük, hogy a huszonötödik elem, a lélek, az élet oka. Ez a lelki szikra finomabb szintű mint az atom, a proton, a neutron vagy az elektron, vagy bármi más, amit most vagy a jövőben felfedezhetünk. A lélek mögött ott van a Felsőlélek, Kṛṣṇa, aki irányítja a lélek tevékenységeit. Még egy fűszál sem mozdulhat az Ő engedélye nélkül. Mi szikrák vagyunk és Kṛṣṇa a nagy tűz.

Csak a lelki érintés keltheti életre a halott anyagot. Ezt úgy bizonyíthatjuk be a gyerekeknek, hogy kivisszük őket a konyhába és megmutatjuk nekik, hogy egy gép, (például a turmixgép) nem működik, amíg valaki be nem kapcsolja. Azt is megmutathatjuk nekik, milyen valószínűtlen az, hogy a turmixgép összerakja magát vagy újabb turmixgépeket hoz létre. Erre csak egy élőlény képes. Hogy mondhatjuk akkor azt, hogy az élet az anyagból származik? Egy felhőkarcoló nem tud életet adni újabb felhőkarcolóknak. Csak a magasabb rendű energia (Kṛṣṇa) képes mozgatni az alacsonyabb rendű energiát (az anyagot). Az anya méhében a lélek összegyűjti a teste építéséhez szükséges anyagokat és aztán a test azért növekszik az élete során mert a lélek jelen van benne.

Miután a gyerekek Bhāgavatam leckéjén így megbeszéltük az élet eredetét, mindannyian kimentünk és láttunk egy kis mókust ugrálni és játszani. Mitől mozog ilyen lelkesen ez a mókus? Igen, a lélek az élet tünete, értettetek egyet a gyerekek. A bokrok között egy kacsa bújik meg már hetek óta, a tojásain ül. Alig eszik vagy alszik, olyan, mintha a kiskacsáin meditálna, hogy kikeljenek. A gyerekek minden nap megnézik a lecke után. Rámutatok egy közelben heverő kőre: – A köveknek lehet gyereke? Nem. Akkor mi a különbség a kacsa és a kő között? A kacsa lélek, a kő pedig halott anyag. Az élet csak életből származhat.

  • Vegetáriánizmus és karma

Miután beszéltünk a lélekről, természetes módon a vegetáriánizmusra tereltem a szót. Könnyű megérteni, hogy nem szabad húst enni, ha megértjük, hogy minden test egy lélek otthona. A gyerekek megértették, hogy miért nem szabad állatokat enni, mint például a kinti aranyos kacsát, akit hamarosan még aranyosabb kiskacsák fognak követni. A gyerekek természetüknél fogva kedvesek és gyengédek, és ha van választási lehetőségük, akkor a legtöbben szívesebben lesznek vegetáriánusok. A gyerekek értik, hogy az állatok fájdalmat éreznek. Ha a lélekről, karmáról és lélekvándorlásról tanítjuk őket, akkor a természetes lágyszívűségük más élőlények, különösen az állatok iránti együttérzéssé fejlődik.

Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a tehén az anyánk mert a vérét áldozza nekünk a tej formájában. Miután az utolsó csepp tejet is kipréseltük a testéből, nem ölhetjük és ehetjük meg. Kṛṣṇa egy anya helyzetébe emelte Pūtanāt a lelki világba, mert Pūtanā megszoptatta (bár közben próbálta meg is ölni) Kṛṣṇát. Azt is elmagyarázhatjuk a gyerekeknek, hogy a tejből édességeket készíthetünk, például rasagullát, sandeṣát, gulab jamunát, rasamaláit, édes rizst, vajat és ghīt. Azt is elmagyarázhatjuk, hogy a tej táplálja az agyat és erősíti a testet. A tehén egy vegetáriánus állat a jóság minőségében és Kṛṣṇa nagyon szereti a teheneket.

Beszélhetünk a karmáról is: ha ölünk bűnös visszahatást kapunk, ami azt jelenti, hogy egy napon bennünket is meg fognak ölni. A gyerekeknek feltűnik, hogy a növényeknek és zöldségeknek is van lelke – hogyan ehetünk akkor meg bármit is? Kṛṣṇa azt mondja, hogy szereti a gyümölcsöt és a zöldségeket és ha felajánljuk ezeket Neki, akkor Ő elveszi az elpusztításukért járó bűnös visszahatást.

  • Lélekvándorlás

Miután beszéltünk a lélekről és a karmáról, nem nehéz megérteni a lélekvándorlást. Elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy amikor meghalunk, a lélek elhagyja a halott testet és egy új testbe költözik – egy kisbaba testébe – és az élet újra kezdődik. Láthatjuk, hogy a négy évszak váltakozik – tavasz, nyár, ősz, tél – és aztán megint tavasz lesz. Mi hasonlóan megszületünk, felnövünk, megöregszünk és meghalunk, aztán újra megszületünk egy másik méhből.

Egy négyéves kislány, miután részt vett ezen a leckén, azzal vigasztalta az édesanyját a nagypapa halála után, hogy ne aggódjon, a papa csak egy másik testbe költözött.

  • Védikus perspektívájú tudományos oktatás

Az idősebb tanulók, különösen azok, akik korábban iskolába jártak, találkoznak az ateista tudomány elméleteivel: az Ősrobbanással vagy azzal, hogy a test sejtjeinek kémiai összetétele az élet valódi oka. Itt leírom, hogyan beszéltem ezekről az elméletekről a fiaimmal és más otthon tanított gyerekekkel.

  • Az Ősrobbanás elmélete

Ha felpillantunk a csillagokkal és bolygókkal teli éjszakai égre természetesen felébred bennünk a kérdés, hogy honnan származik az univerzum. A modern tudósok egyik magyarázata az ősrobbanás elmélete – kezdetben minden anyag egy pontban koncentrálódott és ez a pont felrobbant. A robbanás a parányi részecskéket atomokká, aztán csillagokká, galaxisokká, bolygókká és végül életté alakította. Ezt a magyarázatot manapság nyíltan hirdetik a gyerekek tankönyveiben, tv-műsorokban és tudományos folyóiratokban. Ez a magyarázat megragadja a képzeletet és sok ember számára ésszerűbbnek tűnik mint a teremtés vallásos magyarázatai. De mi az, amit ez a magyarázat megpróbál elérni? Olyan emberek hirdetik, akik mechanikus módon próbálják elmagyarázni a teremtést, egy személyes Isten, irányító, intelligens tervező jelenléte nélkül.

A védikus szentírások szerint a mahat-tattva (a teljes anyagi energia) életre kel az élőlényekkel (amit lehet egyfajta robbanásnak nevezni), amikor Mahā-Viṣṇu rápillant. Mi a bizonyíték arra, hogy az anyag katalizátor nélkül működik? Śrīla Praphupāda elmondott egy gyermekek számára is könnyen érthető példát: ültethetünk rengeteg zöldséget a földbe, de ha nem süt rájuk a nap, akkor nem fognak megnőni. A földből nem robbannak ki automatikusan a zöldségek. Egy másik példa az, hogy manapság az emberek hegyeket robbantanak fel dinamittal. A dinamitot egy személy helyezi el és robbantja fel, a hegyek nem maguktól robbannak fel. Hasonlóképpen, amikor Mahā-Viṣṇu rápillant az anyagi energiára, a mahat-tattva felrobban az élőlényektől és ekkor jön létre minden anyagi elem.

Úgy is elmagyarázhatjuk ezt a gyerekeknek, hogy rámutatunk a teremtés rendszerességére és rendezettségére. A teremtésben minden szisztematikus és rendszeres – a nap pontos menetrend szerint kel és nyugszik, az évszakok rendszeresen váltakoznak, a madarak a megfelelő évszakban raknak tojásokat, stb. De ha körülöttünk minden egy robbanás eredménye, akkor hogyan lehetnek a dolgok ilyen rendezettek? Hallottunk valaha is olyanról, hogy a dolgok maguktól lettek rendszerezettek? Igazából hajlamosabbak arra, hogy az idők során rendezetlenebbé váljanak, ha magukra hagyjuk őket – és valakinek vissza kell rendeznie őket. Ha felrobban egy tűzijáték vagy háborúban bombát robbantanak, akkor az emberek ijedten szétszóródnak és a bombák esetében, az épületek összedőlnek. A rendes dolgok rendetlenné válnak. Csak egy ember tudja visszaállítani a rendet ha feltakarít. Hasonlóan, a házak idővel porosak és rendetlenek lesznek, de maguktól nem takarítanak ki. Az iratok vajon maguktól összerendezik magukat az iratszekrényben?

Prabhupāda felteszi a kérdést, hogy az ősrobbanás valójában honnan ered. ,,A robbanás tényleg megtörténik, de minden robbanás mögött, minden átalakulás mögött ott van a Legfelsőbb Úr. Ez ott van. És ezt a Bhagavad-gītā (9.10) is megerősíti: māyādhyakṣena prakṛtiḥ suyate sa-carācaram, hetunānena kaunteya jagad viparivartate. Nem látják, hogy ki áll a robbanás mögött. Ez a tudatlanságuk vagy szegényes tudásuk. Gyakorlati tapasztalatunk van arról, hogy semmilyen robbanás nem történik egy ember érintése nélkül. Hasonlóképpen, még ha volt is robbanás, a Legfelsőbb Lény érintése okozta azt.’’ (Előadás, 1975. április 2., Māyāpura)

Prabhupāda egy másik példát is megemlít arról, hogy ha a savak és lúgok keverednek, akkor néha robbanás következik be. De ez a robbanás nem spontán módon történik. Csak akkor jön létre, ha a vegyész a laboratóriumban összekeveri a savat és a lúgot. Az univerzum esetében a vegyész Kṛṣṇa felsőbbrendű energiája, a vegyületek pedig az alsóbbrendű energiája, az anyag. Így a magasabb rendű energia létrehozhatja az alsóbbrendű energiát, de ez fordítva nem működik. Hasonlóképpen, az élőlények csak akkor válnak aktívvá a mahat-tattvában, amikor Mahā-Viṣṇu pillantásával megtermékenyíti az anyatermészetet.

A szentírások szerint az anyagi és a lelki világokat csak az Úr bhaktája értheti meg. Az abhakta még a saját bolygójának határait sem képes megérteni, nem is beszélve az univerzum méretéről. Ezt még akkor sem értheti meg, ha sok millió évig utazik az elme sebességével. ,,Az elme sebessége gyorsabb, mint a vāyu sebessége. Erről van tapasztalatunk. Az elméddel egy pillanat alatt megtehetsz sok ezer mérföldet. Az elme sebességével száguldó repülőgéppel ma indulva és sok millió évig utazva, még mindig nem találhatod meg honnan származik a robbanás. Ennyi. (Előadás, 1975. április 2., Māyāpura)

  • A Föld eredete

A modern tudósok szerint, a föld úgy alakult ki, hogy gáz halmazállapotú anyagok, például a hidrogén, hosszú idő alatt kondenzálódott. De Kṛṣṇa elmagyarázza, hogy ezek a gázok (vāyu) egy élő forrásból, Kṛṣṇától, származnak, nem pedig az anyagból. Prabhupāda egy fa példájával magyarázza el ezt. A fa egy kis magból nő ki, ,,de ki adja a magot? Ezt a Bhagavad-gītā (7.10) válaszolja meg bījam mām sarva-bhūtānām… (Kṛṣṇa) adja a magot, és Ő az élet… Vāyu a gáz, az nem?… És a vāyunál finomabb szintű az éter, az ég. Az égnél finomabb az elme. Az elménél finomabb az intelligencia és az intelligenciánál finomabb a lélek. Szóval ezt nem tudják. A középső dologgal, a vāyuval foglalkoznak. Honnan jön a vāyu? Honnan jön a gáz?’’ (Előadás, 1973. december 3., Los Angeles)

  • Kémiai evolúció

A modern tudósok szerint az élet a sejtekben végbemenő kémiai reakciókból ered és ezért azt tervezik, hogy ők is létrehoznak majd életet kémiai reakciók által. De a vegyületek nem hoznak létre élőlényeket, az élőlények hoznak létre vegyületeket.

Śrīla Prabhupāda kitartóan érvelt minden kémiai evolúción alapuló elmélet ellen: ,,Igen, a kémiai evolúció az élet bemutatásának része. Ezt már elmagyaráztam. Mint a citromsav vegyület a citromfából, az életből ered. Onnan jön. Minden vegyület abból származik… Mint a te testedben, az én testemben, annyi vegyület van. Ott van a test és ezért jönnek a vegyületek. A vizeletemben annyi különböző vegyületet fogsz találni. Az ürülékemben annyi vegyületet fogsz találni. Honnan származnak ezek a vegyületek? Nap mint nap létrejönnek enzimek és más vegyületek. Az orvos megvizsgálja a vizeletet és annyi vegyület van benne. Honnan jönnek? Mivel én élőlény vagyok, a vegyületek létrejönnek a vizeletemben, az ürülékemben, a nyálkámban, a váladékaimban. Ezért a következtetés az, hogy az élet hozza létre a vegyületeket és nem a vegyületek hozzák létre az életet.’’ (Előadás, 1973. december 3., Los Angeles)

Őszintén szólva, a tudósok még egy hangyát sem tudnak létrehozni, nem is beszélve egy emberről. Azzal, hogy nem ismerik el Isten szerepét, a tudósok félrevezetik az ártatlan embereket és haszontalanul elköltenek sok milliárd dollárt arra, hogy olyan dolgokat próbáljanak létrehozni, amik nincsenek is a társadalom hasznára.

  • Biológiai evolúció

Az evolúció hívei szerint az élet néhány egyszerű életformával, amőbákkal kezdődött. A jelenlegi rengeteg állat és növény faj úgy jött létre, hogy ezek a korai egysejtű lények mutálódtak és idővel új fajok alakultak ki. Néha a szaporodás során a gének nem másolódnak le pontosan és a leszármazottak különböznek a szüleiktől. Darwin hívei szerint hosszú idő után ezek a kis különbségek nagy különbségekké válnak és új fajok alakulnak ki. De a nemzedékek közötti kis különbségek valójában soha nem válhatnak olyan naggyá, hogy új fajok jöjjenek létre. Szigorú korlátai vannak annak, hogy mennyit mutálódhat egy növény vagy állat. Egy rózsaszínű rózsabokor ,,véletlenül’’ hajthat fehér rózsákat egy recesszív génnek vagy mutációnak köszönhetően, de lótuszok soha nem fognak nőni rajta, bármeddig is várunk. Egy gyerek születhet véletlenül hat ujjal, de soha nem patával. Isten teremtése tökéletes. Śrīla Prabhupāda kijelenti, hogy Isten törvényei sérthetetlenek. A különböző fajok mind párhuzamosan, egyszerre léteznek és az élőlények különböző vágyaiknak és mentalitásuknak köszönhetően születnek meg valamelyik fajban.

A védikus nézet Darwin evolúciójának a fordítottja. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint a nagy bölcsek és félistenek hozzák létre az összes alacsonyabb létformát. Más szóval az alacsonyabb intelligencia származik a magasabb rendű intelligenciából, mert az oknak mindig tartalmaznia kell az okozat tulajdonságait, másképp honnan származnának azok? Így a fajok mind csökkenő sorrendben teremtődtek és az élőlények a tudatuknak legmegfelelőbb testet fogadják el. Ahogy az élőlény tudata fejlődik, egyre magasabb és magasabb rendű fajokban születik meg. Így a tudat evolúciója a természet kötőerőivel való kölcsönhatásoknak köszönhető, és ezek a kötőerők a Legfelsőbb Úr irányítása alatt állnak.

Śrīla Prabhupāda: ,,Szóval azt gondolják, hogy a rizs hozza létre a skorpiót. Ezt taṇḍula-vṛścika-nyāyá-nak nevezik. De a rizs nem hozhat létre életet. Valójában az történik, hogy a skorpió a rizsbe rakja a tojását és az erjedésnek köszönhetően az kikel. Csak tojások. És kikel a kis teremtmény. Az ostobák pedig azt gondolják, hogy a rizs hozza létre a skorpiót. Ez lehetetlen. Előállnak ezzel az evolúciós elmélettel, hogy az ember a majomtól származik, de egy majom sem szül embert. Ilyet soha senki nem látott. Annyi dolog van. Előállnak valami elmélettel, de ezek nem tények.’’ (Előadás, 1974. január 3., Los Angeles).

Amikor a gyerekek nagyobbak és képesek megérteni részletesebb magyarázatokat, akkor a kövekező könyvekből taníthatjuk őket:

Tiltott régészet: Az emberi faj rejtett eredete – Michael A. Cremo és Dr. Richard L. Thompson,

Mechanikus és nem-mechanikus tudomány: A tudat és forma természetének vizsgálata – Dr. Richard L. Thompson,

A Természet IQ-ja – Hornyánszky Balázs és Tasi István,

Eredetek: A tudomány magasabb dimenziói (BBT magazin ISKCON tudósok cikkeivel) valamint Śrīla Prabhupāda világos magyarázatai és beszélgetései.

E forrásművekben mind olvashatunk érveket a modern ateista elméletek ellen és magyarázatokat a vaiṣṇava végkövetkeztetésről is.

A lélek tudományáról tanítani a gyerekeket, és arról, hogy az anyagi teremtés hogyan jön létre egyszerre jelent kihívást és örömet is. Megtaníthatjuk a gyerekeknek, hogyan érveljenek a materialista elméletek ellen, amelyek Isten szerepét tagadva próbálják elmagyarázni az eredetünket. A gyermekünk számára érthető nyelven vitázhatunk velük, az ördög ügyvédjét játszva míg ők megpróbálják megalapozni a védikus filozófia felsőbbrendűségét. Prabhupāda reggeli sétáinak beszélgetéseiből különösen sokat tanulhatunk és szülőként meghallgathatjuk, vagy elolvashatjuk őket, hogy aztán gondosan vezethessük a gyermekeinket a megfelelő irányba. A saját hitünk és megértésünk is rengeteget fog fejlődni és így segíthetünk megértetni a gyerekeinkkel, hogy nem az anyag termékei, hanem lelki lények, Kṛṣṇa szolgái vagyunk.

(A fordítás Jāhnava-priya mātājī érdeme)


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa