»
S
I
D
E
B
A
R
«
Szentírás alapú oktatás-nevelés 8. rész – Hogyan tanítsuk a Bhāgavatamot a gyerekeknek?
2016 06 20 by premamoya
p-hskc_large_1
Az alábbi cikk Aruddha mātājī könyvének újabb fejezete, amely a tanítási módszerét mutatja be.

A szülők gyakran kérdezik, hogy előre kidolgozott, formális tantervvel tanítom-e a Bhāgavatamot a gyerekeknek.
Ahogyan tanítottam a gyerekeimet azt inkább nevezhetjük módszernek, mint kidolgozott tantervnek. Ha az ember megérti ezt a módszert, akkor a Śrīmad-Bhāgavatam 18.000 versének bármelyikéhez alkalmazhatja. A kérdések és válaszok, a viták és a nem Kṛṣṇa-tudatos szemszögből feltett kihívó kérdések a Bhāgavatam bármelyik bekezdéséhez alkalmazhatóak, bárki által. A szülők írhatnak feladatokat, aláhúzhatnak szavakat és használhatnak szótárt, hogy szinonimákat és meghatározásokat keressenek.
Az előre kidolgozott tanterv túlságosan korlátozná, hogy mit tanulhatunk, mert a szülőnek egy meghatározott témát kellene megtanítania. Viszont, ha dinamikusan olvasunk a gyermekünkkel, akkor az egyik témakör magától felvet más témákat, és így beszélgethetünk földrajzról, politikáról, történelemről, vagy bármi más kérdéskörről. Az előre kidolgozott tanterv segíthet valamennyit, de mivel korlátozhatja is a beszélgetés kibontakozását, ezért jobb, ha megtanuljuk a módszert és a saját tantervünkkel dolgozunk. A tanítás egyéni, konzultációs módszerét évszázadok óta alkalmazzák Indiában és nyugaton is – beleértve az Oxford-i és Cambridge-i egyetemeket.
Az 5-11 éves gyerekek oktatása azon az elven alapszik, hogy ha a gyerekeknek megtanítanak egymással összefüggő tényeket, akkor még ha a gyerekek el is felejtik a tényeket, a tények alapjául szolgáló fogalmak megmaradnak. A Kṛṣṇa-tudatos tanítást tehát úgy tervezzük, hogy megtanítsuk a fontos fogalmakat, de nem anyagi, hanem lelki eszközökkel, Śrīla Prabhupāda könyveit használva. A modern gazdaság természetének eredményeképpen a gyerekek számára elsajátítandó tények állandóan változnak attól függően, hogy mi lesz a munkájuk és milyen pozíciót érnek el. Miért terheljük hát a gyerekeket anyagi tényekkel, amiket még a kinti világ is hamarosan el fog felejteni?
A gyerekek számára fontosabb, hogy megtanulják megítélni a dolgok fontossági sorrendjét, tényeket értékelni és feldolgozni. Ha az agyuk túl van terhelve mulandó anyagi tényekkel, az nem könnyíti meg ezt a feladatot. Okosabb, ha megtanítjuk nekik azokat a fogalmakat és készségeket, amikre szükségük lesz, és ehhez lelki, nem változó és Kṛṣṇa-tudatos tényeket használunk.

A módszerünk

Ezt csináltuk: Śrīla Prabhupāda könyveiből, főleg a Śrīmad-Bhāgavatamból, vettünk tényeket és azokat a készségeket és technikákat használtuk, amiket a hagyományos kultúrák alkalmaztak, és amelyeket a modern tanítási módszerek is hatékonynak tekintenek.

Sokan nem gondolnak bele, hogy egy jó beszélgetés milyen fontos az oktatás során. Az iskolában a tanár beszél és a gyerekek egy monológot hallgatnak. Ne felejtsük el, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam a bölcsek hatalmas beszélgetése. Az ilyen beszélgetés a tanulás és tanítás fontos része, az a rész, ami gyakran kimarad a mai iskolákból. Az otthontanítás sikere az intenzív beszélgetés folyamatában rejlik: a beszélgetés stimulálja a gyerekek elméjét, hogy következtessenek, érveljenek, és ugyanakkor azt is megtanulják, hogyan kommunikáljanak, hogyan fejezzék ki magukat hatékonyan. Az otthontanítás szépsége, hogy ha a beszélgetés eredményes, akkor nem kell abbahagyni – nem szól a csengő, hogy ideje a következő órára menni. A jó beszélgetés eltarthat három-négy órát vagy, ha nem eredményes, akkor hamar befejezhetjük. Ha egy kisgyerek nyugtalan, akkor olvashatunk naponta többször, nem kell egyszerre hosszabbat olvasni. Nincsenek külső tényezők, amelyek korlátozzák, hogy mennyit tanulunk, ha az otthontanításnak ezt a módszerét használjuk.

 

Példák

Nemrég elkezdtem egy reggeli Bhāgavatam-tanulmányozó csoportot öt gyerekkel (4,5,6,7 és 9 évesek) a boise-i közösségünkben. A négy és ötéves persze még nem tud folyékonyan olvasni, úgyhogy ők ritkábban olvasnak, és az idősebb gyerekek felváltva olvassák a fordításokat. Amikor megállunk beszélgetni, akkor általában kérdésekkel kezdem. Könnyűeket kérdezek a négyévestől, és nehezebbeket a hét és kilencévestől. Felváltva kérdezek a gyerekektől és a megértésük szintje szerint teszek fel kérdéseket.

Próbálom fenntartani a gyerekek érdeklődését és motivációját, vigyázok, hogy ne veszítsem el a figyelmüket. A négyéves gyerekek lehet, hogy nem értenek meg minden filozófiai részletet de az is a hasznukra válik, ha csak ülnek és figyelnek. Megdöbbentő, hogy milyen sokat megértenek. Amikor idősebb gyerekek beszélnek, a kisebbek figyelmesebben hallgatnak és sokat tanulnak egymás megvalósításaiból és kérdéseiből.

A beszélgetés módszerével a szülők két vagy több különböző fejlettségi szintű gyereket tudnak egyszerre tanítani. Néha sokáig tart a beszélgetés, néha nem – attól függően, hogy a Bhāgavatam melyik részét tanulmányozzuk. A csoportunkban nem olvassuk el együtt a magyarázatokat, csak a fordításokat olvassuk. De én előre elolvasom a magyarázatokat, hogy tudjam, hogy Śrīla Prabhupāda mit hangsúlyoz.

Amikor a Hetedik ének negyedik fejezetében Prahlāda történetét olvastuk a következőkről beszélgettünk: Hiraṇyakaśipu tulajdonságai, hogyan irányította Hiraṇyakaśipu az elemeket – az esőt, tüzet és a levegőt, az alsó, középső és magasabb bolygókat mert Istenné akart válni. Manapság, a Hiraṇyakaśipuhoz hasonló tudósok szintén próbálják irányítani a természetet. Sikerülhet ez nekik? Mi történt Hiraṇyakaśipuval? Igazából a természet irányít bennünket. Ha Kṛṣṇa nem küld esőt, akkor nincs ennivaló. Ha hóvihar, tűzvész, vihar vagy tornádó kerekedik, akkor tehetetlenek vagyunk. Csak Kṛṣṇa akaratából múlhatnak el. Minden anyagi fejlődés ellenére sincs hatalmunk ezen természeti jelenségek felett. De, ha ahelyett, hogy Isten akaratát próbálnánk irányítani, az érzékeink felett uralkodunk és szeretjük Kṛṣṇát, akkor, Prahlādához hasonlóan, békések leszünk és megszabadulunk a félelemtől. Hiraṇyakaśipu nem tudott uralkodni az érzékei fölött, dührohamot kapott és meg akarta ölni a saját fiát. Olyan mohó volt, hogy mindig többet és többet akart – sohasem volt elégedett.

Miután olvastunk Hiraṇyakaśipu összes tulajdonságáról, megkérdeztem a gyerekeket, hogy mi tette büszkévé Hiraṇyakaśiput. A gyerekek egymás után mondták, hogy a pénz, a hírnév, a misztikus jóga gyakorlásából származó erő, a jó feleség – a bhaktáknak ezért vigyázniuk kell, hogy ne vágyakozzanak ezekre a dolgokra, mert ők is büszkévé válhatnak. De mi történik akkor, ha Kṛṣṇa adja nekünk ezeket a dolgokat a múltbéli karmánk eredményeképpen? Akkor használjuk Kṛṣṇa szolgálatában azt, amit Tőle kaptunk. Így nem  leszünk büszkék, mindig alázatosak maradunk.

Ötödik fejezet kapcsán másnap arról beszéltünk, hogy Prahlāda hogyan tanította a tanárait, hogy ne tegyenek különbséget barát és ellenség között – lássanak mindenkit Kṛṣṇa szolgájának. Beszéltünk arról, hogy a lélek minden testben egyenlő – férfiak, nők, állatok, húsevők és bhakták testében is. Ezután megkérdeztem: ,,Akkor ez azt jelenti, hogy megölelhetjük a tigrist vagy a kígyót mert mindannyian egyenlőek vagyunk?” ,,Nem!” mondták mindannyian. Prahlāda azt tanítja nekünk, hogy tiszteljünk másokat és legyünk együtt érzőek minden élőlénnyel mert mindannyian ugyanannak az apának, Kṛṣṇának a gyermekei vagyunk. De az irigy és materialista emberek társaságát el kell kerülnünk mert ők a rossz dolgokhoz ragaszkodnak. A Kṛṣṇához vonzódó bhakták társaságát kell keresnünk.

Beszéltünk az igazi szeretetről. Amikor Hiraṇyakaśipu az ölébe vette Prahlādát, a szeretet könnyei hullottak a szeméből. Vajon tiszta volt ez a szeretet? Tudjuk, hogy Hiraṇyakaśipu kegyetlen volt és megpróbálta megölni a fiát. A tiszta szeretet mentes a motivációtól. Kṛṣṇa így szeret bennünket. Csak úgy érezhetünk tiszta szeretetet egymás iránt ha szeretjük Istent, mert Ő az apa és mi a gyermekei vagyunk – ha szeretjük az apát, akkor természetesen szeretjük a testvéreinket is. Az apa is úgy érezhet valódi szeretetet a gyerekei iránt ha Kṛṣṇa-tudatossá teszi a családját.

Dhruva Maharaja elhagyja otthonát (Negyedik ének nyolcadik fejezet)

Dhruva Mahārāja, Uttānapāda király ötéves fia elhagyta otthonát, hogy megtalálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, hogy bosszút állhasson mostohaanyja, Suruci sértéséért. Suruci azt mondta Dhruvának, hogy nem ülhet az apja ölébe és nem örökölheti a trónt mert a kevésbé kedves királynő, Suniti fiának született. Bár Dhruva csak öt éves volt, úgy megbántódott, hogy elment az erdőbe elégedetté tenni az Úr Viṣṇut, hogy egy olyan királyság áldását nyerhesse el, ami nagyobb mint az apjáé, nagyobb, mint a nagyapjáé, Svāyambhuva Manué és nagyobb, mint a dédapjáé, az Úr Brahmāé.

Dhruva szemtől-szembe találkozhatott Viṣṇuval miután hat hónapig végzett odaadó szolgálatot lelki tanítómestere, Nārada Muni irányítása alatt. Az Urat megpillantva Dhruva rögtön megszabadult az anyagi szennyeződéstől és elszégyellte magát, hogy anyagi dolgot kért Kṛṣṇától. Ezután már csak az Úr lótuszlábát akarta szolgálni a lelki tanítómestere irányítása alatt.

Ezen a történeten keresztül sok mély témát megvitathatunk. A szülő tanulmányozza át előre a magyarázatokat és esetleg kiírhatja a fontosabb pontokat. Nézzük hát meg a nyolcadik fejezetet ”Dhruva Maharaja elhagyja otthonát” A szülők a megfelelő verseknél megállva a következő kérdéseket használhatják a beszélgetés elindítására:

Miből láthatjuk, hogy Suruci királynő gőgösen viselkedett Dhruva Mahārājával? Mi okozta a büszkeségét és hogyan kerülhette volna el az önteltséget még akkor is ha azt akarja, hogy a fia örökölje a trónt? Eszedbe jut a saját életedből olyan esemény, amikor öntelten viselkedtél? Hogyan kerülhetted volna el ezt?

Dhruva és édesanyja, Suniti hogyan reagáltak Suruci durva szavaira? Miből láthatjuk, hogy Dhruva édesanyja kiváló bhakta, nem úgy mint a mostohaanyja? Milyen tanácsot adott Suniti Dhruvának?

Suniti királynő miért nem akadályozta meg, hogy a fia elmenjen otthonról? Miért biztatta, hogy elmenjen? Ezáltal jó anyaként viselkedett?

Te hogyan reagálnál, ha valaki megsértene? Visszavágnál és bántanád az illetőt vagy elfogadnád azt a tanítást, amiben Nārada Muni részesítette Dhruvát?

Dhruva Mahārāja senkinek sem okozott fájdalmat, amikor próbálta beteljesíteni a vágyát. Nem állt bosszút a mostohaanyján, hanem édesanyja tanácsára menedéket vett az Úrnál. Miért tanácsolja Suniti, hogy még anyagi dolgokért is az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez forduljunk és ne a félistenekhez?

Miért hasonlítják lótuszvirághoz az Úr különböző vonásait?

Dhruva Mahārāja példája alapján mi az anyagi problémák egyetlen megoldása?

Ki Nārada Muni, és miért jött Dhruva segítségére az erdőben?

Nārada milyen érvekkel próbálja rávenni Dhruvát, hogy menjen haza?

Dhruva Mahārāja eleinte nem tudta elfogadni a lelki tanítómestere tanácsát mert nem rendelkezett brāhmaṇikus tulajdonságokkal. Elfogadható az, hogy a tanítvány más utasítást kér a lelki tanítómestertől mert az eredeti utasítást túl nehéznek találja? Miért fontos az, hogy őszinték legyünk a lelki tanítómesterrel és feltárjuk a szívünket?

Miért volt Dhruva Mahārāja sikeres az anyagi és a lelki törekvéseiben is? Szerinted mik voltak a legfontosabb tettei, amik sikeressé tették? Neked milyen megvalósításaid vannak erről a történetről?

Gajendra és a Krokodil  (Nyolcadik ének 2.-4. fejezet)
Mi a legfontosabb dolog, amit megtanulhatunk az elefánt és a krokodil történetéből? A történet melyik része érintett meg a legjobban?
Gajendra megértette, hogy a családtagjai nem tudják megvédeni a krokodil veszélyes támadásától és ezért meghódolt az Úrnak és Tőle kért védelmet. Ha legközelebb egyedül vagy és veszélybe kerülsz Kṛṣṇáért kiáltasz majd védelemért?
Gyakorolnunk kell, hogy Kṛṣṇáért kiáltsunk, mert ahhoz vagyunk szokva, hogy egymástól kérünk segítséget. Mivel tudnál készülni arra, hogy ha a legközelebb veszélybe kerülsz, akkor Gajendrához hasonlóan cselekedj?

Śrīla Prabhupāda elmagyarázza, hogy a krokodil azért volt erősebb a harcban az elefántnál – noha az elefánt sokkal erősebb állat – mert a krokodil természetes környezetében, a vízben volt, míg Gajendra számára idegen helyen próbált harcolni. Prabhupāda azt tanácsolja, hogy maradjunk természetes élethelyzetünkben, hogy békésen tudjuk gyakorolni a Kṛṣṇna-tudatot. Neked, mint gyereknek, mi lenne természetes és mi lenne természetellenes helyzet?

Gajendra és a krokodil is nagy lelkek voltak előző életükben de egy véletlen botlásért megátkozták őket, hogy állattestet kapjanak. Te hiszel a lélekvándorlásban? Hogyan győznél meg valakit a lélekvándorlásról?

Az odaadó szolgálat soha nem időpazarlás, még akkor sem, ha nem fejezzük be egy élet alatt. Miért? Hogyan láthatjuk ezt Gajendra és a krokodil életében?

Gajendra miért volt emelkedettebb személyiség mint a krokodil?

Miért tekintjük Kṛṣṇát a legkedvesebb, legkegyesebb személynek, még saját édesanyánknál és édesapánknál is kedvesebbnek és kegyesebbnek? Hogyan győznél meg erről valakit, főleg akkor, ha kívülről úgy tűnik, hogy az anyagi világban emberek és helyzetek okozzák a boldogságunkat?

Nem szabad az Úrtól anyagi áldásokat kérni. Miért kért Dhruva Mahārāja és Gajendra is anyagi áldást az Úrtól?

Indra, Bṛhaspati és Vṛtrāsura (Hatodik ének)

Indra véletlenül vagy szándékosan sértette meg a lelki tanítómesterét, Bṛhaspatit? Mi tanultál ebből a történetből? Miért sokkal komolyabb az ilyen sértés mint más sértések?

Miért segítette az Úr Kṛṣṇa a félisteneket a démonokkal szemben, annak ellenérem hogy Indra hibázott azzal, hogy megölte a brāhmaṇát, Viśvarūpát?

Ki egy bhakta és ki a démon? Ebben a történetben azt látjuk, hogy egy démon Kṛṣṇa nagy bhaktája – Indránál is jobb bhakta.

A felületes szemlélő számára úgy tűnik, hogy Kṛṣṇa nem védte meg a nagy bhaktát, Vṛtrāsurát de Indrát megvédte. Miért volt kegyesebb az Úr Vṛtrāsurával mint Indrával, noha Indra testét megvédte az Úr és a királyságát is visszaadta?

Vṛtrāsura nem félt, bár tudta, hogy Indra meg fogja ölni a legyőzhetetlen villámmal. A legtöbben félünk a haláltól. Hogyan szabadulhatunk meg Vṛtrāsurához hasonlóan a félelemtől?

Miért nem ad anyagi áldásokat az Úr annak a bhaktának, aki lelkileg akar fejlődni? Mi történik, ha vannak anyagi vágyaink de jó bhakták is akarunk lenni? Miért kényszerít bennünket az Úr arra, hogy feladjuk az anyagi vágyainkat ha őszinte vágyat lát bennünk, hogy közel kerüljünk Hozzá?

Írás és Nyelvtan

Az olvasottak alapján adtam a gyerekeknek fogalmazási feladatokat – kisebb korukban egyszerű kérdéseket és mély, gondolatébresztő kérdéseket később. Amennyire lehetett, a gyakorlati élethez kapcsolódó kérdéseket próbáltam feladni. A Bhagavatamban olvasottakból kerestem szókincs-fejlesztő szavakat – a fiúk képessége szerint. Megbeszéltük a szavak jelentését és néha megkerestük őket a szótárban aztán a fiúk mondatokat alkottak a szavakkal. A Bhāgavatam olvasása során a szövegösszefüggés alapján gyakran még nehezebb szavakat is megértettek.

Nem nagyon tanítottam hivatalos nyelvtant nyelvtan könyvből de a fiúk kiválóan megtanultak fogalmazni és beszélni  főként csak az olvasás, írás és beszélgetés során. Amikor beszélgettünk, arra ösztönöztem a gyerekeimet, hogy olvassanak, vegyenek részt, kérdezzenek és mondják el a megvalósításaikat. Ha a szülő szeretne formális nyelvtant is tanítani, akkor kereshet egy jó nyelvtankönyvet és napi tizenöt percet foglalkozzanak nyelvtannal. A fogalmazási feladatok során a gyerekek kérdésekre válaszoltak, rövid esszéket és színdarabokat írtak. Az ”Írás” fejezetben még olvashatunk majd további javaslatokat.

(Fordítás – Jāhnava-priya devī dāsī)

 


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa