»
S
I
D
E
B
A
R
«
Szentírás alapú oktatás – Tananyagon kívüli tevékenységek
2018 05 19 by premamoya
Szentírás alapú oktatás

Szentírás alapú oktatás

Vannak olyan tevékenységek, amik nagyon fontosak, de nincsenek benne a tananyagban.

  • A prédikálás a lényeg

Sríla Prabhupáda azt mondta, hogy a gyümölcséről ismerszik meg a fa. Szóval abból láthatjuk, hogy mit tanult meg a diák, hogy milyen jól tudja elmagyarázni a Krisna-tudatot másoknak.

Sokan úgy gondoljuk, hogy gyerekkorban csak tanulni kell és a gyerekek nem taníthatnak amíg nem fejezték be a tanulmányaikat, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a tanítás (és prédikálás) is egyfajta tanulás. Az ember úgy tanul a legjobban, amikor másoknak is elmagyarázza, amit tanult. A kisebbik fiam, Gopála ezt írta a saját tapasztalatairól:

,,Tizenhárom évesen elvégeztem a Bhakti-sástrí tanfolyamot és ehhez át kellett tanulmányoznom a Bhagavad-gítát, Az odaadás nektárját, A tanítások nektárját és az Isopanisadot. Egy évvel később a boise-i bhakták megkértek, hogy tartsak egy kéthetes előadás- sorozatot Az odaadás nektárja első tizenkilenc fejezetéből. Élénken emlékszem, hogy amikor közeledtek az előadások egész nap jegyzeteket készítettem, Az odaadás nektárját tanulmányoztam és újra meg újra elolvastam a fejezeteket. Aztán esténként elmagyaráztam a bhaktáknak és válaszoltam a kérdésekre. Mire véget ért az előadássorozat sokkal mélyebben megértettem Az odaadás nektárját, mint amikor a Bhakti-sástríra tanultam. Rájöttem, hogy az előadás résztvevői közül nekem volt a legnagyobb hasznom ebből a programból.”

A prédikáláson keresztül a gyerekek sokkal jobban megértik a filozófiánkat és megerősödik a hitük Krisnában mert a saját Krisna-tudatos élményüket úgy kell kifejezniük, hogy mások is megértsék. Kérdésekre kell válaszolniuk, vitázniuk kell és néha kihívásokat kell kezelniük. A közönség előtti előadás, marketing, vita, kommunikáció és konfliktus-kezelés mind tananyag sok iskolában és felsőoktatási intézményben, de a prédikáláson keresztül a bhakta gyerekek automatikusan elsajátítják mindezeket a készségeket. Az otthontanulásunk jelentős és hatékony része volt, hogy iskolai prédikálóprogramokat tartottunk, eleinte általános és középiskolákban, majd később egyetemeken is.

 

  • Ötévesnél fiatalabb gyerekeknek való programok

Óvodákat, családi napköziket és Montessori-iskolákat kerestünk meg és megkérdeztük, hogy szeretnék-e, hogy az indiai védikus kultúráról tartsunk programot. Boise-ban ismertek minket mint krisnásokat és sokaknak tetszett a filozófiánk és tisztelték a tanításainkat. Voltak iskolák, ahova meghívtak bennünket.

Minden programot nagyon részletesen megterveztünk. Gyakoroltuk a különböző dallamokat a mahá-mantrához, eldöntöttük, hogy miről fogunk beszélni, édességet készítettünk és összepakoltuk a kellékeket. Összekészítettünk néhány könyvet a tanárnak, és vittünk hangszereket, pávatoll-legyezőt és egy kagylókürtöt. Bhakta-ruhában mentünk, tilakával és kanthi-málával.

Az előadásunkat különböző Indiával kapcsolatos témákra osztottuk: földrajz, zene, konyha, ruházkodás, és tánc. Ezekbe a témákba belefért a Krisna-tudat számos aspektusa – éneklés, vegetarianizmus, miért szent a tehén és a Krisna-tudatos életstílus. A gyerekek rövid előadásokat tartottak az indiai zenéről és táncról. A program végén pedig történeteket meséltünk Krisnáról a Krisna Art könyv segítségével. Az óvodásokat teljesen elbűvölték a mesék és mindig többet és többet akartak hallani. Krisna megragadta a szívüket.

Amikor a gyerekek még ilyen kicsik voltak,akkor mi, szülők tartottuk a programokat és a gyerekek pedig segítettek. Habár mi beszéltünk a legtöbbet, néha a gyerekek is beszéltek a hagyományos ruhájukról, evési szokásaikról és a hangszerekről. Együtt énekeltünk és segítettek prasadamot osztani. Az volt a tervünk, hogy a gyerekek meg fognak tanulni egyedül, segítség nélkül programot tartani azáltal, hogy figyelik mi történik és részt vesznek a programon. A programok mindig nagyon sikeresek voltak és a fiúk minden egyes alkalom után még jobban meggyőződtek a filozófiáról és a saját azonosságukról mint Krisna bhaktái.

Nyilvános könyvtárakat is megkerestem azzal a kéréssel, hogy programot tarthassunk ott. A könyvtárak szinte mindig szívesen beleegyeztek és néha még meg is hirdették a programjainkat.

 

  • Öt és tíz év közötti gyerekeknek való programok

Miután úgy éreztük, hogy az óvodai és könyvtári programokkal elegendő tapasztalatot gyűjtöttünk, eldöntöttük, hogy elkezdünk magán- és állami általános iskolákat is megkeresni. Ezekbe az intézményekbe nehezebb bejutni, úgyhogy változtattam a taktikámon. Olyan barátokat, ismerősöket és gyülekezeti tagokat kerestem meg, akiknek a gyerekei a helyi általános iskolákba jártak és megkérdeztem, hogy tarthatnánk-e esetleg programot a gyermekük iskolájában. Volt, aki igent mondott és megbeszélte a tanárokkal.

A tanárok általában fél-háromnegyed órányi időt adtak nekünk, és ezalatt először elmagyaráztuk India földrajzát és ősi kultúráját. Aztán, mivel Indiában a templom minden tevékenység középpontja, beszéltünk a kultúra kapcsolatáról a vallással és a lelkiséggel. Ezzel el is értünk a vegetarianizmushoz és a Bhagavad-gítához. Néhány percenként megkérdeztük, hogy van-e valamelyik diáknak vagy a tanárnak kérdése és erre gyakran felmerültek olyan témák, mint hogy miért szent a tehén, lélekvándorlás, a ruhánk, a tilak jelentése, a jógik, a Gangesz és a fesztiváljaink. Az előadás után felírtuk a táblára a mahá-mantrát a diákok pedig elismételték, majd mridangával és karatálával énekelni kezdtük a mahá-mantrát, a diákok pedig megpróbálták utánunk énekelni. A nagyobb előadásokra meghívtunk egy Bharat-natyam táncost, aki táncolt és elmagyarázta a mozdulatok jelentését.

Ahogy egyre jobban felbátorodtunk a prédikálásban, elkezdtem közvetlenül megkeresni iskolákat, amikor azt hallottam, hogy a kulturális sokszínűségről vagy összehasonlító vallástanról tanítanak éppen. Az egyik általános iskolában a hatodik osztályban egy különleges ,,Fedezd fel Idaho-t” témát tanítottak a sokszínűségi program keretében, hogy a gyerekek megismerjék az államunkban létező sokféle kultúrát. Egy másik alkalommal egy magániskola egy egész hetet Indiának akart szentelni minden osztályukban óvodától hatodikig. Az egyik osztályteremből a másikba vándoroltunk, a Krisna-tudatról beszéltünk és rengeteg kérdésre válaszoltunk. Egy harmadik alkalommal egy állami általános iskola meghívott  bennünket, hogy tartsunk egy India Napot a négyszáz diákjuknak. A gyülekezetből megkértünk mátájíkat, hogy jöjjenek el és járuljanak hozzá a programhoz klasszikus indiai tánccal, henna- és arcfestéssel. Mi pedig a Krisna-tudatos filozófiáról és kultúráról beszéltünk. Persze prasádamot is osztottunk ezeken a programokon és az India Napunkon körülbelül négyszáz darab papadamot osztottunk ki.

A legnagyobb programot akkor tartottuk, amikor az iskola-kerület megkért bennünket, hogy tartsunk programot a kultúránkról tizennégy állami iskolában mert állami támogatást kaptak, hogy kulturális sokszínűséget megismertető/támogató programokat tartsanak az iskoláikban. Két héten keresztül tartottunk előadásokat minden nap és 1000 dollárt kaptunk a programokért.

A programokat az előadás helyszíne szerint állítottuk össze. Ha konzervatív közönségre számítottunk, akkor a kultúrára helyeztük a hangsúlyt, ha pedig liberálisabb hozzáállást vártunk, akkor közvetlenebb Krisna-tudatos előadást tartottunk. De mindig volt a programban kírtana és prasádam, beszéltünk az életmódunkról, hogy mit eszünk, és egy kis alapvető filozófiáról: lélek, karma és lélekvándorlás. Az előadás végén a gyerekek és a szülők is mindig feltettek kérdéseket. Megdöbbentő volt, hogy a legtöbb kérdés a Krisna-tudatról szólt, úgyhogy elég nyíltan prédikálhattunk. Végül is ők hívtak meg bennünket! A végén mindig osztottunk prasádam harapnivalókat ami eloszlatott bármi esetleg fennmaradó kétséget. Azt is észrevettük, hogy gyakran rosszul ítéltük meg a tanárokat és a diákokat. Ahol nehézségekre számítottunk, nagyon kedvesek és nyitottak voltak a Krisna-tudatra, és fordítva is előfordult. Ezért idővel megtanultuk, hogy ne ítélkezzünk előre és kifejlesztettünk egy többé-kevésbé szabványos programot.

A fiaimnak nagyon tetszettek ezek a programok. A program-nap más volt mint egy rendes tanítási nap, de a fiúk olyan értékes készségeket sajátíthattak el, amit tanítási órán nem lehet megtanítani. Nem csak kommunikációs és szónoki képességeket tanultak meg, de a szívükben még jobban megszilárdult a Krisna-tudat.

 

  • Tízévesnél idősebb gyerekeknek való programok

Ahogy nőttek a fiúk, megkerestük a helyi középiskolákat, hogy szeretnék-e, hogy tartsunk egy órát a védikus vallásról, filozófiáról és kultúráról. Azok a középiskolák ahol összehasonlító vallástant tanítottak, szívesen elfogadták az ajánlatunkat.

Amikor először meghívást kaptunk a Kelly Püspök Középiskolába, az idősebbik fiam tizenkét éves volt és úgy tűnt már készen áll előadást tartani. A kisebbik fiam, tízévesen nagyon jól énekelt és harmóniumozott. Csodálatos csapatot alkottak együtt. Lelkesek voltunk, de aggódtunk mert ez volt az első középiskolásoknak tartott programjuk. Gondosan megválasztottuk az előadás témáit és gyakoroltuk a sankírtanát és a ritmust. A program nagyon jól sikerült és a diákok számos őszinte kérdést tettek fel. A fiam később elmesélte, hogy olyan ideges volt, hogy remegtek a lábai, de ezt senki sem vette észre. A sokévnyi képzés, megfigyelés és részvétel meghozta a gyümölcsét. Beszélt a sanátana-dharmáról, a karmáról, a lélekvándorlásról és a mantra-meditációról. Az előadás végén pedig természetesen kírtanát tartottunk, ami összehozta az egész osztályt. A diákok rögtön ellazultak és egy kis bátorítással még tapsolni és énekelni is kezdtek.

A tanárnak annyira tetszett a fiúk előadása, hogy minden félévben meghívott bennünket és Sríla Prabhupáda számos könyvét elhelyezte az iskola könyvtárában. A diákok pedig annyira élvezték a programot, hogy azokon a napokon, amikor programot tartottunk, a jelenlétünk híre elterjedt az egész iskolában és sok diák kihagyta a saját óráját, hogy inkább a mi előadásunkra üljön be. Egyszer egy idősebb bhakta látogatott el Boise-ba és azt javasoltuk a tanárnak, hogy inkább ő tartson előadást a fiúk helyett. De a tanár ragaszkodott ahhoz, hogy a fiúk beszéljenek. ,,A vallásotoknak az a szépsége, hogy a fiataljaitok milyen szépen és meggyőzően tudják elmagyarázni.” – mondta.

Évekig jártunk ebbe a középiskolába és ma már a tanár maga hozza el a diákokat a vasárnapi programra, ami az összehasonlító vallástan kurzusának kötelező része lett. A diákok a teljes programon részt vesznek – kírtana, lecke, árati és prasádam. A tanár különösen a kírtanát szereti és minden diákot arra biztat, hogy énekelje a mahá-mantrát, azzal hogy maga is énekel. Az árati közben a diákok gyakran beállnak táncolni és mindenki nagyon jól érzi magát!

Amikor utazó sannyasík látogattak Boise-ba, mindig szerveztünk nekik vendég-előadásokat a helyi egyetemeken. Olyan órákat választottunk, amiket össze lehet kapcsolni a Krisna-tudattal és megkerestük a tanárokat, hogy esetleg érdekli-e őket a védikus nézőpont erről a témáról. A professzorok gyakran igent mondtak. Végül a fiúk az iskolaév során is tarthattak előadásokat. Az egyetemeken inkább a filozófiára összpontosítottunk és kevesebb hangsúlyt fektettünk az éneklésre és a táncra. Ezek az előadások hosszabbak voltak, nagyobb kihívást jelentettek és számos témával foglalkoztak, mint például a filozófia, szociológia, oktatás, irodalom, művészetek, zene és színház. A tanárnak mindig vittünk ingyen könyveket és a diákokat meghívtuk a templomba.

 

  • Egyházak és vallásközi párbeszéd

A helyi közösséggel való kapcsolatteremtés másik csodálatos módja a helyi templomokban tartott összfelekezeti/vallási istentiszteletek, amiket ünnepnapokon, például Hálaadáskor és Újév előestéjén tartanak. Általában öt percet kaptunk, hogy énekeljük a mahá-mantrát és felolvassunk egy imát vagy verset a Bhagavad-gítából.

A helyi vallásközi egyesületek fórumain is részt vettünk. Itt a fiúk megtanulták, hogyan mutassák be a saját filozófiájukat más vallási nézetekhez viszonyulva, és hogyan fejezzék ki, hogy nagyra becsülik minden vallás közös vonásait.

(A fordítás Jáhnava-priya dd. érdeme)

 


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa