A befőttek birodalmában

A minap izgalmas kalandokban volt részünk, mivel  látogatásunkat tettük a befőttek titkos birodalmában.

E helyet befőző-üzemként ismerik a Krisna-völgyiek, s most valami különleges kegy révén bebocsáttatást nyerhettünk ide. A befőttek birodalmának szakavatott ismerője, Tamál-varna prabhu volt a vezetőnk, aki feltárta előttünk e hely rejtett titkait.

Először is elmondta, hogy azt a 1,5 tonna mézet, amit a sok-sok ezer itteni szorgos méhecske termel, azt itt töltik üvegekbe. Van itt akácméz, selyemfű-, repce- és erdei virágvirágméz is. A Krisna-völgyi lakosok a magyar átlagnál 40-szer több mézet fogyasztanak. Ez nem azt jelenti, hogy mi eszünk belőle túl sokat, hanem sajnos a honfitársaink nagyon keveset.

Itt készül a messze földön híres Hanumán-kenőcs is, ami az égési sérülésektől, rovarcsípésektől kezdve a bőrbetegségeken át szinte minden bajra megdöbbentően hamar gyógyulást hoz. Ahogy egykor a hős Hanumán szélsebesen hozta a gyógyfüveket Laksmana megmentésére, ugyanúgy hoz a róla elnevezett kenőcs is gyors megoldást a fenti bajokra.

Aztán Tamál-varna prabhu megmutatta a sokféle itteni gyümölcsből készített befőttet és lekvárt, illetve a népszerű saját alapanyagokból készült szörpöket is. A zöldségekből készült befőttek bemutatása marad a sor végére.

Bekukucskáltunk minden zugba, ahova csak lehetett, s mikor már minden kiváncsiságunk kielégült, akkor búcsúzóul megajándékozott bennünket egy üveg nektári akácmézzel. El is döntöttük nyomban, hogy ha nagyok leszünk, itt szeretnénk majd a szolgálatunkat tölteni.

Ügyes kezek óra

A legutóbbi Ügyes kezek órán az önfenntartás jegyében megtanultunk a gyerekekkel jegyzetfüzetet készíteni.

A téli időszak alatt ilyenkor a benti teendők kerülnek előtérbe, és azért választottuk a jegyzetfüzet készítést, mivel az iskolában, vagy a reggeli templomi leckén minden nap használunk ilyeneket. Éppen nemrégiben indítottunk el egy izgalmas játékot a gyerekekkel, amin keresztül inspiráljuk őket a reggeli Bhágavatam-leckéken való odafigyelésre és jegyzetelésre. Ezért aztán el is határoztuk, hogy elkészítjük a saját jegyzetfüzeteinket.

Hogy két tanórába beleférjünk, ezért most még nem a favágással, és a papírgyártás egyes fázisaival kezdtük el. (Azt, hogy miként lehet használt papírból újrapapírt készíteni, az egyébként szerepel a tanrendünkben)

Először megterveztük a jegyzet-füzet méreteit, majd elkezdtük felvágni a lapokat és a borítót. Ezután ezeket kilyukasztottuk, s egy spirállal összefűztük őket. A legvégén mindenki ráírta, hogy a saját nevét, és azt, hogy SBh jegyzetfüzet. Miután felajánlottuk azokat az iskolai oltáron, mindenki lelkesen hazavitte, hogy másnap a reggeli leckén abba jegyzeteljen.

Gyerekek a templomban

A reggeli templomi szertartás nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is vonzza. Néha még az is megesik, hogy a kicsiknek erősebb a vágyuk részt venni a templomi programon, mivel ott rengeteg izgalmas dolog történik

Először is nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amikor kinyílik az oltárfüggöny, és szemtől-szembe megpillanthatjuk a pompás ruhákban és ékszerekben tündöklő Isteni Párt, Rádhát és Krisnát. Némelyik apróság még alig tud beszélni, de a felnőttekkel együtt énekli a Govindam … kezdetű imákat.

Ezután elkezdődik a kírtana, ahol nem csak énekelni, hanem még táncolni is lehet! Néha még nem minden tánclépés megy úgy, mint a felnőtteknek, de azért mindenki tudja, hogy ez az ugra-bugrálásnak tűnő valami nagyon elégedetté teszi Krisnát. Látszik a mosolyából!

Ha éppen egy kicsit elfáradnak, akkor felkérezkednek apu nyakába (innen kiváló panoráma nyílik mindenre), vagy anyu ölelő karjaiba. A legkisebbek gyakran a babakendőt választják, mivel itt ha úgy adódik, egy kiadósat még aludni is lehet.

A kirtana után az ovisok a játékokkal teli babaszobát rohamozzák meg. Ott is tudják hallgatni a szülőkkel együtt a szentírások nektári szavait, de közben ki lehet próbálni ezerféle izgalmas játékot.

Az iskolások a templomszobában figyelmesen hallgatják és jegyzetelik a szentírások üzenetét, miközben remélik, hogy az előadó nem feledkezik meg róluk, és legalább egy jó kis történetet belefűz a mondanivalójába.

A reggeli templomi szertartás is része a gyerekek lelki képzésének, ezért a Krisna-völgyi közösség számára nagyon fontos, hogy a kicsik az életkoruknak megfelelően már a kezdetektől be tudjanak kapcsolódni a lelki élet örömteli gyakorlataiba.

Ovis tízórai

Ahogyan Krisna és a tehénpásztorfiúk gyakran annyira belemerülnek a játékba, hogy megfeledkeznek a tízórairól, úgy nincsen ez másképpen az ovisok esetében sem.

Miként az Úr Krisna kedvteléseiben néha Yasódá mamának kell személyesen jönnie, hogy megetesse a kisfiát, ugyanúgy a Krisna-völgyi ovisok is néha annyira belemerülnek a játékba, hogy a nevelőknek kell őket emlékeztetniük arra, hogy eljött a tízórai ideje.

Ekkor előbb kezet mosnak, aztán leülnek az asztalaikhoz, és kibontják az otthonról hozott kis elemózsiájukat. Mivel mindenkinek más-más finomságokat rejteget a csomagjuk, ezért érdeklődéssel nézegetik a többiek menüjét.

Ahogyan a tehénpásztorfiúk is szoktak csereberélni egymással, ha a másik tízóraija vonzóbbnak tűnik, ugyanúgy az ovisok is gyakran belekóstolnak a szomszédjuk finom falatkáiba

Környezetismeret óra

Környezetismeret órán ellátogattunk a Krisna-völgyi nagy gyümölcskertbe, hogy az őszi gyümölcsökről tanuljunk.

Érik a sokféle alma, birsalma, körte és a szőlő, s ez jó alkalmat adott, hogy megtanuljunk minél többet róluk. Lerajzoltunk egy félbe vágott almát, és bejelöltük az ábrán az egyes részeit (héj, szár, magház, stb.) is.

Hallottunk arról, hogy milyen baktériumok, illetve rovarkártevők ellen kell a gyümölcsösben természetes módszerekkel védekeznünk, s miről lehet felismerni a “támadásukat”.

Megtudtuk azt is, miként lehet vegyszerek alkalmazása nélkül megtermelni a bio-gyümölcsöket, s hogy ez így nem terheli meg sem a környezetet, sem pedig az egészségünket.

A végén pedig nem csak tanulmányoztuk, de meg is ízeltük a sokféle finom gyümölcsöket. 

Védikus zene óra

A gyerekek a hagyományos ének-zene tananyagon kívül a védikus dalokkal is megismerkednek, sőt a tradicionális indiai hangszerek megszólaltatásában is nagyon jártassá válnak.

A legutóbbi órán önállóan zenélnek az iskolai oltár előtt. A képek és a kis videó-részlet önmagukért beszélnek

Videó-részlet a zenei bemutatóból

Vrindávana falu

A legutóbbi alkalommal olyan helyszínekre látogattunk el, ahol ugyan minden nap megfordulunk, de ahol még nem voltunk az eddigi Szent helyek órák során. Ez az a terület, ahol Krisna-völgy lakóinak házai sorakoznak, s amit Vrindávana faluként ismerünk.

Utunk első állomása a Krisna-völgyi templomépület mögött lévő pavilon volt. Ezt a helyet Rang-mahalnak hívjuk, és itt mutatta be az Úr Krisna a rásza-tánc kedvtelést.

Innen átsétáltunk a Rádhá-ramana templomhoz  (Govinda-nandana prabhuék laknak most itt). A nagy szent, Gopála-bhatta Goszvámí odaadó imáinak hatására az Úr Krisna egyik éjszaka itt nyilvánult meg több kőből (sílá) egy szobor (múrti) formájában.

Ezután érkeztünk meg Rúpa Goszvámí sírjához, más néven szamádhijához, ahol egy szép tábla is emlékezteti az erre járókat e kiváló személyiségre. (Asta-szakhí és Rádhá-kunda mátádzsí lakhelye)

A következő helyszín a Rádhá-Dámodara templom volt, ahol egyházunk vezetője, Sivaráma Szvámí lakik. Imádott múrtijai csodálatos módon éppen Rádhá-Dámodarának hívják Megcsodáltuk a kertben kecsesen ívelő, fából készült pavilont, és a készülő új tavat.

Zarándoklatunk következő állomása a Rádhá-Dámodara templom szomszédságában lévő másik híres szamádhi, ahol Dzsíva Goszvámíról, a Krisna-tudat egyik legtermékenyebb írójáról és lelki tanítójáról emlékeztünk meg. (Sarat-bihárí mátádzsí lakhelye).

Rögtön utána következik Krisnadásza Kavirádzsa Gószvámí szamádhija (Pártha prabhu háza). Innen átsétáltunk a Syámánanda Pandit szamádhijához (jelenlegi mátádzsí ásrama). Egy szép tábla található az épület falán, ami Syámánanda Prabhu dicsőségét mutatja be.

Idáig jutottunk, amikor láttuk, hogy lejárt az időnk, s majd 2 hét múlva tudjuk folytatni a falurész többi házával.

Javat

A legutóbbi szent helyek órán az újonnan elkészült pavilonhoz, Javathoz látogattunk el.

Út közben megpihentünk a tehenészet közelében lévő Nandagrámánál, ahol az aznapi böjtnap (ekádasí)  ősi történetét idéztük fel a szentírásokból. Ugyanezen napra esett a Gangesz megjelenése, s ezért a Gangá Melá ünnepségről is szót ejtettünk.

Ezek után felkerekedtünk, és meg sem álltunk egészen Javatig. Krisna-völgy ezen újonnan elkészült szent helye azért különleges, mivel az itt látható pavilon egy torony tetején áll. A tornyot egy csodaszép kovácsoltvas kerítéssel áttört kőfal öleli körül.

Ahogy beléptünk a kerítésen belülre, rögtön felfedeztünk az udvar jobb oldalán egy fát, ami a torony mellett magasodik. Megcsodáltuk a művészien kiépített tornyot, majd felkapaszkodtunk az azt ívesen körülfutó lépcsőkön.

Leültünk a pavilonban, és felidéztünk néhány itt játszódó bűbájos kedvtelést. Elmeséltük, hogyan lopódzik ide esténként Krisna, hogy kakukkhangon jelezze Rádhának, várja Őt. Ha éppen Rádhá nem tud kiszökni, akkor az éj leple alatt miként oson be Krisna az udvarba, és a fa ágairól hogyan próbál bemászni a toronyba. Egy alkalommal az egész éjszakát a fán kuporogva kellett töltenie, mert Rádhá anyósa, Dzsatilá gyanút fogott, s Krisna csak hajnalban tudott kiszökni.

Ezek után el is játszottuk azt a kedvtelést, amikor Krisna a barátaival együtt szándékosan errefelé tereli a teheneket, miközben a tehénpásztorfiú, Srídháma az udvarba “véletlenül” betévedt egyik bocit kergeti. Mivel Srídháma éppen Rádhá bátyja ezért hasonló vonásaik miatt senkinek nem tűnik fel, hogy a bocival a tehénpásztorfiúnak átöltözött Rádhá szalad ki, Srídháma pedig elbújik a toronyban. Ilyen furfangos cselekkel éri el Rádhá és Krisna, hogy találkozhassanak.

Az iskolánál először megbeszéltük, hogy régen egybefüggő legelő volt itt, mostanra azonban mozaikos tájszerkezet alakult ki, ami sokkal kedvezőbb a növények és a talajszerkezet szempontjából. Ezután a tölgyerdőhöz mentünk, s út közben összegyűjtöttünk néhány falevelet és termést. Ezután fajtánként különválogattuk mindet. Szilvia mátádzsí elmagyarázta, hogy melyik a kocsányos tölgy, az éger, a bodza, a som és a mogyoró levele, illetve némelyiknek a termése.

Ezután a Yamuná partján a nádasnál a majomkatonák felfegyverezték magukat “nádbuzogányokkal”, s úgy indultunk tovább a szennyvíztelep, vagyis a gonosz Rávana hajléka felé.

Út közben át kellett volna ugranunk Lankára, de végül rátaláltunk a kőhídra, s a kedvtelés hitelessége miatt inkább azon át meneteltünk tovább. Rövidesen megérkeztünk, és sikeresen behatoltunk a ráksaszák városába (a nádgyökérzónás szennyvíztisztítóba).

Itt aztán  számtalan lándzsával felfegyverezett őrt (nádas) találtunk, de kijátszva a figyelmüket, megtekintettük a szennyvíztelep működését. Szilvia mátádzsítól megtanultuk, hogy mi a különbség a nád és a gyékény között. Az izgalmas kalandok után visszafelé jövet a hős harcosok elfogyasztották megérdemelt tízóraijukat.

Ezután visszafelé az óriásfenyőnél megálltunk, és megmértük, hogy ő növekszik-e gyorsabban, vagy pedig mi. Tudomásul vettük, hogy ebben bizony ő a jobb. Visszafelé az úton még elkergettünk néhány arra csellengő ráksaszát, s végül győzedelmesen megérkeztünk a környezetismeret óránk végén az iskolába.

Videó részlet: Jönnek a mennek a majomkatonák!

Videó részlet: Szítá déví bizonyos, hogy meglelünk!

Tudvalevő, hogy a gyerekek 12 éves korukig hihetetlen mennyiségű memoritert (megtanulandó szöveget) képesek elsajátítani, s ráadásul a védikus írások versei ritmusuk és dallamuk miatt könnyen meg is tanulhatóak.

Ennek ellenére Dvaipáyana prabhu mégis érdemesnek látta, hogy ezt a tantárgyat játékos módon építse fel.

A módszer lényege az, hogy a tanult szanszkrit versek egyes sorait olyan mozdulatokkal kísérve adják elő a gyerekek, amelyek a pantomim nyelvén bemutatják ugyanazt a jelentést. Így sokkal könnyebb a versek üzenetét, illetve fordítását megjegyezni, s később ez alapján felidézni.

Mivel a gyerekek nagyon szeretnek mozogni és játszani, ezért ez a tantárgy lett az egyik kedvencük. Így játék közben tanulják meg a mindennapi imádságokat és a Bhagavad-gítá verseit.

A képeken jól látható, hogy milyen nagy beleéléssel játsszák el az egyes verssorokat.