Egyik nap ellátogattunk Krisna-völgy egyik szent helyére (Kálija-ghát), hogy megtisztítsuk az ottani pavilont és annak környékét.

Mindenféle takarítóeszközzel “felfegyverkezve” elindultunk, hogy kitisztítsuk azt a helyet, ahol az Úr Krisna megbüntette Kálija kígyót, mivel mérgével beszennyezte a Yamuná folyót, s így több kis tehénpásztor fiú és boci majdnem meghalt.

Akciónkhoz csatlakozott Rádhá-Syáma is, aki éppen visszalátogatott néhány napra Krisna-völgybe.

A takarítás során e kedvtelés részletein meditáltunk, s eközben imádkoztunk, hogy az Úr Krisna kegyéből a szívünk is megtisztulhasson az irigység kígyómérgétől.

A végén jóízűen megtízóraiztunk, s az odaadó szolgálatból származó lelki boldogságban elmerülve vidáman indultunk haza.

Videó részlet a szent hely tisztításáról

Korábban már beszámoltunk arról, hogy milyen csodálatossá varázsolták a gyerekek a sima cserépedényeket a dekupázs-technikával.

Most ugyanennek a dekorációs eljárásnak egy újabb alkalmazását próbáltuk ki, s ezúttal üvegedényeket díszítettünk ki.

A képek tanúsága szerint rászolgáltak az Ügyes kezek elnevezésre.

A mestermunkákat most a művészekkel együtt is megörökítettük

Mivel lelki tanítómesterünk, Sivaráma Szvámí kedvesen feltárta számunkra is Krisna-völgy szent helyeinek számtalan helyszínét és csodálatos kedvteléseit, ezért már 2 éve rendszeresen elindulunk kisebb zarándoklatokra (parikramákra) a gyerekekkel. Nagyon szeretik ezeket az órákat, mert nem csak kirándulnak és hallanak a szent helyekről, hanem némelyik kedvtelést el is szoktuk játszani.

Úgy állítottuk össze a tananyagot, hogy amennyire lehet, akkor a zarándoklatok helyszínei egybeessenek a vaisnava naptár kiemelkedőbb eseményeivel. Például az Úr Krisna megjelenések napja előtt Mathurába és Gókulába szoktunk menni, a Góvardhana-púdzsá tájékán pedig a Govardhana-hegyhez.

Persze amikor esik az eső, olyankor nem tudunk kirándulni. Ilyenkor egy kis térképre a gyerekekkel együtt rárajzoljuk  a szent helyeket és kiszínezzük azokat, miközben felidézzük, vagy eljátsszuk az adott kedvteléseket. Ez az elmében végzett zarándoklat egyik jól gyakorolható módszere.

Most legutóbb éppen egy több alkalomból álló sorozat kapcsán a Yamuná-folyó mentén kalandoztunk (Yamuná-parikrama). Először ellátogattunk Naimisáranya erdejébe, ahol egy hatalmas kívánságteljesítő fától (kalpa-vriksa) lelki vágyaink beteljesülését kértük.

Ezután meglátogattuk az Úr Rámacsandra szolgájának, Hanumánnak a szentélyét, ahol imádkoztunk hozzá, hogy segítsen semlegesíteni a hívők (vaisnavák) ellen elkövetett sértéseinket.

Kuruksetra mezejére érve megemlékeztünk az itteni kedvtelésekről. Nem csak a hatalmas csata zajlott itt egykor, hanem az is, amikor ide jöttek Vradzsa lakói, hogy egy napfogyatkozás alkalmával találkozhassanak Krisnával. Ezen kedvtelés kapcsolódik a közelgő Ratha-yátrá szekérfesztiválhoz, amit szintén felidéztünk.

A Yamuná mentén elérkeztünk Nauka szent helyéhez, ahol egy csónakos kedvtelés zajlott. Krisna beöltözött révésznek, és amikor a gópíkkal együtt elindult a csónak a túlsó partra, hirtelen elkezdett süllyedni. A gópík bedobálták a tejes és a joghurtos edényeiket a folyóba, de a csónak tovább süllyedt. Ekkor Rádhá kivételével mind beugrottak a Yamunába, hogy kiússzanak a partra.

Nem messze innen szamádhi emlékművénél hódolatunkat ajánlottuk Sríla Prabhupádának, és megköszöntük neki, hogy eljött értünk ebbe az anyagi világba.  E hely neve Brahmánda-ghat, s itt felidéztük azt a kedvtelést, melynek kapcsán Balaráma bepanaszolta Yasódá mamánál Krisnát, hogy földet evett. Itt pillantotta meg Yasódá Krisna szájában az egész univerzumot.

Átkeltünk a Yamuná túlsó partjára, ahol a fűzfák és a nagyra nőtt füvek tengerén átkelve rá is akadtunk Krisna csónakjára. Sajnos Őt nem találtuk ott, s mivel a csónak oda volt láncolva az egyik part menti fához, ezért csak bemásztunk, hogy kipróbáljuk a ladikot.

Végül a Yamunán túl kanyargó hátsó úton keresztül minden akadályt leküzdve diadalittasan visszaérkeztünk utunk kiindulópontjához. Mindannyiunk egybehangzó véleménye szerint izgalmas és sok lelki tudással teli zarándoklatban volt részünk.

A tornateremben szépen sorban leülnek, és mielőtt elkezdenének falatozni, előtte elmondanak egy imát:

saríra abidyá-dzsál, dzsódéndriya táhé kál,
dzsive phele visaya-szágóré
tá’ra madhye dzsihvá ati, lóbhamóy szudurmati,
tá’ké dzsétá kathina szamszáré

krisna baró doyámóy, kóribáré jihvá jay,
szva-prasád-anna diló bhái
széi annámrita páó, rádhá-krisna-guna gáó,
prémé dákó csaitanya-nitái

Ennek az “asztali áldásnak” a magyar fordítása az alábbi:

Óh, Uram! Ez az anyagi test a tudatlanság tanyája, az érzékek szövevényes ösvényei pedig csak a halál felé vezetnek. Valahogyan beleestünk az anyagi érzékkielégítés óceánjába, s az érzékek közül a nyelv a legtelhetetlenebb és a legféktelenebb. Ebben a világban bizony fölöttébb nehéz féken tartani a nyelvet, de Te, drága Krisna, nagyon kegyes vagy hozzánk: e csodálatos praszádát adod nekünk, hogy felülkerekedhessünk a nyelven. Fogyasszuk hát ezt a praszádát teljes megelégedésünkre, dicsőítsük Srí Srí Rádhá-Krisnát, és fohászkodjunk szeretettel az Úr Csaitanya és az Úr Nityánanda segítségéért!

Ezután jöhetnek a finom falatok! Mindenki előveszi, amit a szülei csomagoltak neki.

Persze ahogyan a lelki világban az Úr Krisna és tehénpásztor barátai csere-berélni szokták egymás finomságait, ugyanúgy történik ez itt is

Eközben az egyik tanár (most éppen Dvaipáyana dásza) történeteket olvas valamelyik kedvenc könyvből. Most éppen Sríla Prabhupáda életéből hallhattunk egy izgalmas epizódot.

A tízórai végeztével mindenki elpakolja a holmiját és helyére rakja az ülőpárnáját. A heti beosztás szerint pedig ketten felsöpörnek, illetve felmosnak.

A gyerekek minden nap közösen érkeznek valamelyik szülő vezetésével reggel 9.00-ig az iskolába. Miután lepakolják a holmijaikat, a szolgálati beosztás alapján két csoportra oszlanak. Az egyik csapat elkezdi kitakarítani az osztálytermet, a másik pedig hozzálát, hogy előkészítse az oltárt a függönynyitáshoz.

A takarítók felsöpörnek és felmosnak az osztályteremben, ezalatt pedig a függöny mögött a többiek feldiszítik az oltárt képekkel és virágokkal. Az egyikük ezután felmossa az oltár padlóját.

Ezalatt a tanárok előkészülnek az első órára, majd ők is megérkeznek, hogy elkezdődhessen a zenés kirtana.

Míelőtt a púdzsárí (az oltáron tevékenykedő diák) kinyitná a függönyt, a többiek eksztatikus kírtanába (zenélésbe) kezdenek.

A függöny kinyílik, s az ekkor szokásos “Góvindam …” kezdetű dal csendül fel, miközben a púdzsárí felajánl egy illatos füstölőt Rádhé-Syámának.

Végül a hódolatfelajánlások következnek, s ezután teljes lelki tudatban kezdődhet is az első óra.