Teheneink földje

A gyerekek is hallják a szüleik beszélgetése közben, hogy veszélybe került a teheneink földje.

Az egyik ovisunk, Hosszu Nísa apukájával (Somogyvámos alpolgármesterével) a hazafelé vezető úton éppen a tehenészet előtt mentek el. A kislány kis gondolkodás után megszólalt:

- Úgy látszik, hogy nem vették el a teheneink földjét.”

Apuka meglepetten kérdezi:

- Hogyan érted ezt?

Nísa válasza:

- Hát itt van mind, nem szállították el.

Lelki álmok

Szent helyek órán beszélgettünk arról, hogy 15 évvel ezelőtt a Krisna-völgyi templom beavatása előtti napokban sokan találgattak, hogyan fogják hívni az oltáron álló istenszobrainkat (múrtikat).

Megemlítettem Rádhá-kunda mátájí álmát, aki a beavatást megelőző napokban álmodott a múrtikkal. Kegyesen feltárták előtte, hogy miként fogják majd hívni Őket:  “Rádhé-Syáma a nevünk.”

Megkérdeztem a gyerekeket, hogy álmodtak-e már Rádhával és Krisnával, s ha igen, akkor mit. Erre Dharmarání elmesélte két álmát is.

Az első álomban Krisna lejött az oltárról, és ellátogatott Dharmaráníéknak Somogyvámoson, a Fő utcában lévő házukba, ahova be is ment.

A másik vicces álomban pedig Rádhá és Syámaszundara a reggeli zenés-táncos imádat (kírtana) közben az oltáron táncoltak, és Ők is énekelték a hívekkel együtt, hogy “Dzsaya Rádhé-Syáma!”

1x1

Az iskolásokkal sétáltunk a tehenészet felől az iskola felé. Velünk volt a 2 és fél éves Védánta is.

Arról beszélgettünk, hogy a tehenek hány évig élnek, és hogy ha az éveik számát megszorozzuk héttel, akkor az alapján elképzelhetjük, hogy hány évesek lennének emberi léptékkel mérve.

Ezzel a témával máris a szorzótáblánál találtuk magunkat. Az iskolások kérdezgették egymást, hogy mennyi hétszer öt, és nyolcszor hét. Egyszer csak játékosan Védántát is megkérdezték: te tudod, hogy mi az, hogy egyszer egy?
Mire ő a Multivitaminnal kapcsolatos ismeretei alapján így válaszolt: “egy nap csak egyet szabad enni”

A következő órán ismételtünk:

Tanár: És mire kell figyelni a gyümölcsök fogyasztásánál?

Gyerek: Arra, nehogy összekenjük vele a ruhánkat.

- A csuszka a fák törzsén mászik, és az az érdekes, hogy legtöbbször fejjel lefelé.Van egy másik madár is, amelyik a fatörzsön mászik, de felfele, az a fakusz.

Otthon a gyerekek lelkesen újságolták élményeiket:

- Van két madár, ami a fák törzsén mászik: a csuszka meg a mászka.

Lélekvándorlás

A napokban az  iskolába jövet arra terelődött a szó, hogy a mai korban általában 100 év a maximális élethossz, de ennél inkább csak rövidebb ideig szoktunk élni.

Erre a gyerekek egyike kifejtette, hogy ha az előző születésének kezdete mondjuk 92 évvel ezelőtt volt, és most pedig 7 éves, akkor ezelőtt 85 évig élt.

Több se kellett a többieknek, rögtön elkezdtek a lélekvándorlásra különböző számokkal hasonló matematika példákat gyártani

- És mit mond a madár?
- Csip, csip.
- És az micsoda?
- Gólya.
- És a gólya mit mond?
- Gólyanga!

(Góranga azt jelenti: Légy boldog )

Ekkor elmesélte, hogy nemrégiben tanulták a “rádhá-náma ki” kezdetű dalt.

Lelkesen elkezdte énekelgetni, majd fél óra múlva csillogó szemmel odafordult az apukájához:

“Apa ma tanultam egy fontosat. A lelki gyakorlatokból származó boldogság képes elűzni az anyagi szenvedést”

Nyelvtan órán a 3-dik osztályban a főneveket tanultuk. Téli sporteszközökre kellett példákat írni.

Kavirádzsa a következőket írta:

“sídeszka,

szánkó,

hólapát.”

Karuná-szindhu mátájí nem értette pontosan, hogy miként értse ez utóbbit:

- A hólapát miért számít téli sporteszköznek?

Kavirádzsa határozott válasza nem váratott sokáig:

- Miközben lapátoljuk a havat, azzal erősítjük a testünket, tehát sportolunk

Rádhá-lílá (5 éves) kis gondolkodás után megszólalt: “Ez olyan, mint amikor egy használt kabátot levetünk.”

Tulaszí, Kavirádzsa és Tilakiní összenéztek, és két másodperc múlva már el is kezdték a Slóka-órán tanult Bhagavad-gítá (2.22) verset, amibe aztán Dharmarání is bekapcsolódott:

vászámszi dzsírnáni jathá vihája           naváni grhnáti naró ‘paráni
tathá saríráni vihája dzsírnánj                     anyáni szamjáti naváni déhí

Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.

Annyira természetesen jött fel belőlük ez a megértés, hogy öröm volt megtapasztalni.