Lélekvándorlás

A napokban az  iskolába jövet arra terelődött a szó, hogy a mai korban általában 100 év a maximális élethossz, de ennél inkább csak rövidebb ideig szoktunk élni.

Erre a gyerekek egyike kifejtette, hogy ha az előző születésének kezdete mondjuk 92 évvel ezelőtt volt, és most pedig 7 éves, akkor ezelőtt 85 évig élt.

Több se kellett a többieknek, rögtön elkezdtek a lélekvándorlásra különböző számokkal hasonló matematika példákat gyártani

- És mit mond a madár?
- Csip, csip.
- És az micsoda?
- Gólya.
- És a gólya mit mond?
- Gólyanga!

(Góranga azt jelenti: Légy boldog )

Ekkor elmesélte, hogy nemrégiben tanulták a “rádhá-náma ki” kezdetű dalt.

Lelkesen elkezdte énekelgetni, majd fél óra múlva csillogó szemmel odafordult az apukájához:

“Apa ma tanultam egy fontosat. A lelki gyakorlatokból származó boldogság képes elűzni az anyagi szenvedést”

Nyelvtan órán a 3-dik osztályban a főneveket tanultuk. Téli sporteszközökre kellett példákat írni.

Kavirádzsa a következőket írta:

“sídeszka,

szánkó,

hólapát.”

Karuná-szindhu mátájí nem értette pontosan, hogy miként értse ez utóbbit:

- A hólapát miért számít téli sporteszköznek?

Kavirádzsa határozott válasza nem váratott sokáig:

- Miközben lapátoljuk a havat, azzal erősítjük a testünket, tehát sportolunk

Rádhá-lílá (5 éves) kis gondolkodás után megszólalt: “Ez olyan, mint amikor egy használt kabátot levetünk.”

Tulaszí, Kavirádzsa és Tilakiní összenéztek, és két másodperc múlva már el is kezdték a Slóka-órán tanult Bhagavad-gítá (2.22) verset, amibe aztán Dharmarání is bekapcsolódott:

vászámszi dzsírnáni jathá vihája           naváni grhnáti naró ‘paráni
tathá saríráni vihája dzsírnánj                     anyáni szamjáti naváni déhí

Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.

Annyira természetesen jött fel belőlük ez a megértés, hogy öröm volt megtapasztalni.