Suli-buli

December 23-án tartottunk egy vidám suli-bulit, amellyel megünnepeltük a Sríla Prabhupáda Maratonban való sikeres részvételünket. A buli részeként a tanárok és a gyerekek közös főzéssel, mozizással, az ebéd megtisztelésével és ajándékozással készültek.

Először hozzáláttunk a főzés előkészítéséhez, megpucoltuk a leveshez zöldségeket, és begyúrtuk a lángoshoz (batura) a tésztát. Míg a tészta kelt, addig moziztunk egy kicsit. Elkezdtük levetíteni a Rádhé-Syáma 15 éves DVD anyagát, amit a tanáraink a templomépítéshez és a templom beavatásához kapcsolódó élményeikkel fűszereztek.

Ezután kezdődött Krisna-mayí mátádzsí főzőtanfolyama, amin a gyerekek megtanulták, hogyan kell sárgarépából, fehér répából, burgonyából, zöldborsóból és sütőtökből ízletes zöldséglevest készíteni.

A következő mozzanat a lángos (batura) nyújtása és sütése volt. A gyerekek nagyon ügyesen kinyújtották a tésztát, Krisna-mayí mátádzsí pedig alig győzte kisütni azokat. Ez idő alatt Szulalitá mátádzsí palacsintákat sütött.

Az ebéd felajánlása után elkezdődött a lakoma, mindenki lelkesen falta az odaadás ízeivel készült levest és lángost. Ezután előkerült a kerobos öntettel díszített palacsinta, ami csintalanságokra késztette a lurkókat, s elkezdték “kidíszíteni” az arcukat a csokimázzal. Nemsokkal ezután a tanárok is úgy döntöttek, hogy ebből nekik sem szabad kimaradni, s fergeteges nevetés közepette  szemléltük a különlegesebbnél különlegesebb “alkotásokat”.

A legizgalmasabb rész az ajándékok átadása volt. Előzetesen minden tanár és diák nevét összeraktuk egy kalapba, s mindenki húzott egy nevet, akinek titokban ajándékot készített. Most jött el a várva-várt pillanat, hogy átadjuk egymásnak a meglepetéseket. Volt nagy öröm, kacagás, viccek és ami még kell a jókedvhez. Mindenki ajándékokkal teli kézzel és boldogan zárta az évet.

Félévzáró

A napokban került sor az általános iskolánk hagyományos félévzáró ünnepségére.

Először egy kis zenei bemutatót (bhadzsan) adtak elő a gyerekek, majd a védikus zeneoktatás rejtelmeibe kalauzolt el bennünket Krisna-mayí mátádzsi.

Ezt követően egy rövid bepillantást nyerhettünk a védikus írások transzcendentális témájú verseit feldolgozó slóka-órába, melyet az első osztályban Srí Szaróvara mátádzsí, míg a nagyobbaknál Dvaipáyana prabhu vezet. A gyerekek a szülők előtt is bizonyították, hogy nagyon lelkesek memorizálni a védikus írások üzenetét.

A lelki önmegvalósítás mellett a testedzés sem elhanyagolható. Erről tartott egy rövid beszámolót  Kokila-bihári prabhu. Karuná-szindhu mátádzsí pedig a magyar nyelv tanításának titkait világította meg számunkra.

A program második felében egy dia- és videóvetítést tekinthettünk meg, amiben felidéztük az előző hónapok számtalan vidám eseményét. Végül egy kis lakomát fogyasztottunk el, mely a szülők és a tanárok közös együttműködésének újabb finom szintű bizonyítéka volt.

1. rész: Kapcsolat a szülőkkel és a közösséggel

Krisna a gyerekeket elsősorban a szülőkre bízta.

Amíg a tanuló el nem fogad egy lelki tanítómestert (gurut), addig természetesen az apa a guru. Az iskola ezért az apa szolgájaként működik. Ez nem azt jelenti, hogy az iskola követi a szülők szeszélyeit. A szülőknek és az iskolának harmonikusan együtt kell működnie, a szülők pedig átadják a felelősséget az iskolának a tanulóévek idejére. Más vonatkozásban mind a szülők, mind a tanárok a lelki tanítómesteri láncolat (parampará) szolgái, végső soron pedig Krisna szolgái.

Krisna az eredeti apja mindenkinek, s mi az Ő nevében foglalkozunk a gyerekekkel, az Ő általa adott intelligenciával, forrásokkal és energiával.

Mégis az elsődleges felelősség és a törődés kötelessége minden gyerekért a szülőé. Ez Krisna elrendezése és ezt nem lehet mesterségesen megváltoztatni. Ha józanul gondolkodunk, akkor megértjük, hogy milyen nagy hálával tartozunk a szülőknek.

Fontos, hogy a szülők gyakori információkat kapjanak a gyerek tanulmányi eredményeiről és lelki fejlődéséről. A szülőknek joguk van ahhoz, hogy a gyerekekkel kapcsolatos kívánságaikat tiszteletben tartsuk, ha ezek nem állnak szemben az iskola nevelési elveivel. A szülők megfigyeléseit, észrevételeit a gyerekek tanulmányi, lelki, fizikai és érzelmi szükségleteivel kapcsolatban az iskola személyzetének gondosan figyelembe kell vennie.

Ha az iskola  tiszteletben tartja a szülők szükségleteit, akkor a szülők nagy hittel, s az iskola felé való odaadással fognak válaszolni erre. Ha a gyerekek látják, hogy egyetértés van az otthon és az iskola között, akkor sokkal engedelmesebbek lesznek és még mohóbb lesz a vágyuk, hogy tanuljanak. De természetesen ezek a követelések és kritika nem lehetnek túlzóak a szülők részéről. Ha a szülők ismételten gondot okoznak a tanároknak és a vezetőknek jó ok nélkül, akkor az igazgató előterjesztheti az ügyet a helyi oktatási testület elé. Ha szükséges a nemzetközi testület képviselői elé vagy az ISKCON vezető testületének (GBC) helyi képviselője elé is terjesztheti az ügyet. Ők majd segítenek megoldani a nehézséget. Ha ezután is folytatják az iskola személyzetének zaklatását, az igazgató megkérheti őket, hogy vagy működjenek együtt, vagy keressenek egy másik iskolát, ahol elégedettek lesznek.

Az ilyen szülők általában ritkák. Ha az iskola igazán jól működik, akkor közvetlenül meg tudja szüntetni az iskola és az otthon közötti konfliktust.

Hogyan teljesíthetjük a kötelességünket a szülőkkel szembeni természetes segítséggel és törődéssel?

Minden szülőnek rendszeres információt kell kapnia a gyerekek tanulmányi és lelki fejlődéséről. Egy hónapban egyszer – ez megfelelő. Néhány szülő a tanulmányi teljesítmény osztályozását túlságosan versenyszelleműnek érzi. Sríla Prabhupáda erről azt írta:

„A verseny ad életet…” A forma nem olyan fontos.

Rögtön, miután a gyereket felvettük az iskolába, adjunk neki egy felmérő tesztet, hogy tájékozódjunk tanulmányi képességeiről.

Nagyon bátorító a tanulónak, s a szülőnek egyaránt, ha alkalmanként tájékoztatót küldünk haza, amikor a gyerek valamit különösen jól csinált. (A legalkalmasabb minden két hétben egyszer.) Pl., amikor jó jegyet kap valamiből a tanuló, ami egyébként nehezen megy neki, stb. Az iskolának lehetőséget kell biztosítani a tanárok és a szülők számára, hogy szükség esetén egy rendkívüli találkozót hívjanak össze. Igen hasznos egy évben egyszer meghívni a szülőket és a közösséget az iskolába. (Lehet az iskolai órák alatt vagy azon kívül.) Ha lehetséges, a helyi Krisna-tudatos közösséget is hívjuk meg! A meghívót három héttel a tervezett rendezvény előtt küldjük ki! Legyen egy kis felajánlott étel (praszádam) is! Esetleg megkérhetünk minden szülőt, hogy hozzon 1-1 preparációt. Nagyon kedvező hatású, hogy amikor a szülők távoznak, az igazgató az ajtónál áll és megköszöni a szülőknek a támogatásukat. A legjobb reklám az iskolának a tanulók helyes viselkedése. Ne vedd rossz néven, sőt légy boldog, ha vannak olyan ritka szülők, akik részletes kérdéseket tesznek fel az órák felépítéséről, a tananyagról. A jó „tálalás” még nem minden.

A kívülállók az iskola minőségét abból fogják megállapítani, hogy a személyzet hogyan bánik a tanulókkal. Milyen a tiszteletadás és a Krisna-tudatos (vaisnava) viselkedés. A tanulók nem lehetnek felügyelet nélkül. Fontos a tisztaság, a világos osztályok, a tanuláshoz használható poszterek, képek és a Krisna-tudatos, vidám hangulat.

Ha az iskolában folyik étkeztetés, akkor nagyon fontos az első osztályú felajánlott étel (praszádam). Senki sem lesz elégedett, ha a tanulók rosszul tápláltak. A játszóhely és a felszerelés legyen tiszta és biztonságos. A tanulmányi és a lelki program legyen egyensúlyban.

Már kezdetektől fogva közöljük a tanulmányi programunkat és céljainkat a szülőkkel! Mindig vonjuk be a szülőket a gyerekek tanulmányi fejlődésének megbeszélésébe! A személyzet minden tagjának arra kell törekednie, hogy a gyerekek a védikus iskolában (gurukulában) megízleljék az odaadó szolgálat ízét. Legalább ugyanannyi energiát kell fektetni a lelki programba, mint a közismereti programba. A gyerekeknek tapasztalniuk kell a Krisna-tudatot, nemcsak filozófiára van szükségük, hanem a reggeli templomi programokra, a felnőtt hívők (bhakták) társaságában végzettszolgálat ra. Mikor a szülők és a közösség látják a tanulók friss lelkesedését, akkor nagyon jó véleménnyel lesznek a tanítási módszerünkről.

Bizonyos szülők esetleges közönyét tolerálni lehet, ha a gyerekre nincs hatással. Bár az ilyen tanulók gyakran motiválatlanok és bizonytalanok. Ha a szülő hosszan tartóan elzárkózik az iskolától, jobb otthon meglátogatni.

Sok tapasztalt gurukula-tanár és igazgató arra a következtetésre jutott, hogy a tanulók egy idő múlva nem lesznek elégedettek a Krisna-tudatos oktatással, ha a szülők nem követik szigorúan az odaadó szolgálat (bhakti-yoga) elveit a saját életükben. Ez azonban nem szükségszerűen igaz minden esetben. Fontos észben tartani az iskola személyzetének, hogy a szülők is változnak. Ezért a tanulókra és a szülőkre soha nem lehet egy biztos lelki kudarcot rábélyegezni. Ha a szülők vágynak arra, hogy gyerekeik Krisna-tudatos oktatásban részesüljenek, akkor a legnagyobb tiszteletet érdemlik meg a személyzet részéről, nem számít, hogy mit csinálnak ők személyesen a saját életükben. Vegyük figyelembe, hogy különlegesen ritka dolog, hogy valaki transzcendentális, lelki oktatást akar a gyerekének. Az azonban nagyon fontos, hogy a gyerekek ne legyenek bűnös hatásoknak kitéve otthon. (Rádió, televízió, videó, internet, stb.)

————————

Bizonyára Önben is felmerültek a témához kapcsolódó kérdések. Írja meg, s szívesen megválaszoljuk azokat.