Gyerekek a templomban

A reggeli templomi szertartás nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is vonzza. Néha még az is megesik, hogy a kicsiknek erősebb a vágyuk részt venni a templomi programon, mivel ott rengeteg izgalmas dolog történik

Először is nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amikor kinyílik az oltárfüggöny, és szemtől-szembe megpillanthatjuk a pompás ruhákban és ékszerekben tündöklő Isteni Párt, Rádhát és Krisnát. Némelyik apróság még alig tud beszélni, de a felnőttekkel együtt énekli a Govindam … kezdetű imákat.

Ezután elkezdődik a kírtana, ahol nem csak énekelni, hanem még táncolni is lehet! Néha még nem minden tánclépés megy úgy, mint a felnőtteknek, de azért mindenki tudja, hogy ez az ugra-bugrálásnak tűnő valami nagyon elégedetté teszi Krisnát. Látszik a mosolyából!

Ha éppen egy kicsit elfáradnak, akkor felkérezkednek apu nyakába (innen kiváló panoráma nyílik mindenre), vagy anyu ölelő karjaiba. A legkisebbek gyakran a babakendőt választják, mivel itt ha úgy adódik, egy kiadósat még aludni is lehet.

A kirtana után az ovisok a játékokkal teli babaszobát rohamozzák meg. Ott is tudják hallgatni a szülőkkel együtt a szentírások nektári szavait, de közben ki lehet próbálni ezerféle izgalmas játékot.

Az iskolások a templomszobában figyelmesen hallgatják és jegyzetelik a szentírások üzenetét, miközben remélik, hogy az előadó nem feledkezik meg róluk, és legalább egy jó kis történetet belefűz a mondanivalójába.

A reggeli templomi szertartás is része a gyerekek lelki képzésének, ezért a Krisna-völgyi közösség számára nagyon fontos, hogy a kicsik az életkoruknak megfelelően már a kezdetektől be tudjanak kapcsolódni a lelki élet örömteli gyakorlataiba.

A szentírások lelki ereje

Kedves barátomtól Móhana dásztól kaptam ezt a nagyon lelkesítő levelet, ami a védikus szentírások lelki erejét bizonyítja. Íme.

Tisztelt Móohana dász !

A 2012. 01. 12-én történt beszélgetésünk kapcsán kérésednek megfelelően az alábbiakban  írom le röviden a “Szent könyvek: Bhagavad Gita, Srimad Bhagavatam” rám gyakorolt hatását.

A jelenlegi életem során nem találkoztam a Krisna-tudattal, és ezért erről a tudományról semmit nem tudtam. Valójában mindig nagyon érdekelt a metafizika . A lakóhelyemen lévő Könyvtárba elmentem és onnan kikölcsönöztem egy ezzel kapcsolatos könyvet.  Az teljesen érthetetlenül beszélt erről a témáról, de hivatkozott a Bhagavad Gitára, ami otthon ott volt a könyves polcon.

Az, hogy a Gita hogyan került hozzám az alábbi a története:

A pontos évet nem tudom, de 1995 után egy hölgy becsengetett hozzám Százhalombattán ahol laktam, jelenleg is itt lakom, és megvételre ajánlotta a Bhagavad Gitát, a Krisna könyvet, és a Srimad Bhagavatam első három énekét. A könyvekben lévő képek nagyon megtetszettek ezért megvettem a felkinált könyv mindegyikét.

Gyakorlatilag a fenti könyvek a könyves polcom első sorában arra vártak, hogy elkezdjem őket olvasni. Hát elég hosszú ideig kellett várniuk. 1995-ben családi életemben egy mélypont következett be, ami a figyelmemet erőteljesebben a metafizikai dolgok felé irányította, és ennek hatására elkezdtem ezzel a témával  mélységében foglalkozni. A
Gitában olvasottak annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy a Srimad Bhagavatam többi énekét is megvásároltam, hogy minél teljesebb tudásra tehessek szert ebben a témában, ami “nő” létemre nem volt éppen egyszerű dolog.

Valójában a semmiből kiindulva évek alatt a folyamatos olvasással, a tanultak feldolgozásával probáltam elsajátítani ezt a tudományt. Miután  némi megértésre szert tettem, egyszerűen kitárult előttem a világ -az anyagi és lelki – ami által világossá vált számomra az emberi természet mozgató rugója, ez nagyban segített  elfogadni olyan dolgokat, ami az anyagi szintről nézve az ember számára elfogadhatatlan.

Igyekeztem mindent megtenni a legtökéletesebb tudásért anélkül, hogybárki személyes segítségét kértem volna, mivel egyedül kellett két gyermekemet nevelni és az ő problémájukkal is megküzdeni. Nagy szerencsémre az Úr Krsina gyakorlatilag mindig velünk volt, így a felmerült a problémákra a megoldást mindig megmutatta és így mindkét
gyermek nevelésében és egyéb felmerülő más megoldásra váró problémához segítséget és útmutatást kaptam Tőle.

Azóta is igyekszerm  útmutatása alapján élni. A tanulást azóta sem hagytam abba, hiszen e  tudás elsajátítása akár több életre szóló feladat. A tanultakat az életem során igyekszem gyakorlatban is alkalmazni kisebb nagyobb sikerrel.
Nagyon örülök, hogy hosszú idő után végre elnyerhettem a bhakták társaságát, ami 2011. december hónapban a főző tanfolyamon való részvételemmel kezdődőtt, remélem, hogy most már életem végig valahogyan a bhakták közelében lehetek.

Gondolom példám nem egyedi, és Krsina még sok embert ajándékozott meg ezzel a csodálatos tudással, ami kegyes képviselői A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda lelki tanítómester és  tanitványainak áldozatos munkájának köszönhetően számomra is lehetővé vált.

Minden bhaktának tiszteletteljes hódolatomat ajánlom, és kívánom hogymindannyian  legyenek sikeresek lelki fejlődésükben.

Hare Krsna.  Garamszegi Anikó

Látogatók Visnyeszéplakról

A  napokban látogatóink érkeztek Visnyeszéplakról. Az ottani önfenntartó biofalu gyerekcsapatát 6-an képviselték.

Az Élőfalu Hálózat tagjaiként már régóta jó kapcsolatban vagyunk a visnyeszéplaki közösséggel. Mivel nem jelentős a távolság egymástól, ezért az idei évben ők is voltak nálunk az Aratófesztiválon és az Őko-völgy Konferencián, s mi is többször jártunk náluk. Az iskolák kapcsán is jó együttműködés kezd kibontakozni.

Először fogadtuk a látogatóinkat, s bemutatkoztunk egymásnak, majd körbevezettük őket az iskolánkban. A kölcsönös ismerkedés után először ők adtak elő egy szép népdalt furulyával kísérve, majd pedig a mieink mutatták meg a védikus hangszereken való jártasságukat. Azután átadtuk a dobokata visnyei gyerekeknek, hogy ők is kipróbálhassák. Kende bemutatta igazi sámándobos tehetségét. A zeneóra vége persze az lett, hogy mindannyian együtt énekeltük a Hare Krisna mantrát

A következő óra a védikus matematika rejtelmeibe kalauzolt mindenkit. Olyan számolási módszereket tanult mindkét gyerekcsapat, melyeket könnyen és gyorsan lehet fejben elvégezni.

A Krisna-völgyi alapanyagokból készült vegetáriánus tízórai nagy sikert aratott a vendégeink körében is. Ezután egy kis ugrálás következett, amiben egyértelműen a vendégeink vitték el a pálmát.

A következő tanóra a vio-kertészetbe szólított minket. A csicsóka szárát kellett levágni, és azokat összekötözni. A fiúk lelkesen vágták a szárakat, a lányok pedig összekötözték azokat. Olyan hamar végeztünk, hogy meg is leptük vele a kertészeket.

A sikeres szolgálat jutalmaként belátogattunk a templomba, hogy bemutassuk az Úr Krisnát a vendégeinknek. Mindent összefoglalva nagyon jó élmény volt ez a látogatás, s meg is állapodtunk abban, hogy tavasszal meg majd mi megyünk Visnyeszéplakra.

India-nap a győri iskolában

Meghívást kaptunk a győri Forrás Waldorf iskolától, hogy tartsunk egy egész napos oktatást Indiáról.

Általános iskolánk egyik kiváló tanára, Dvaipáyana dásza (Gyöngyösi László) először egy időutazásra hívta a gyerekeket, hogy visszavigye őket az ötezer évvel ezelőtti India világába. “Földet érés” előtt néhány alapvető információt beszereztünk, hogy el tudjunk igazodni India kultúrájában.

Hogy az időgépből kilépve ne keltsünk túl nagy feltűnést, ezért a gyerekek magukra öltötték a hagyományos indiai viseleteket, és megtanultak néhány alapvető szanszkrit nyelvű köszönést is.

Mindeközben megismerkedhettünk az ősi indiai eposzok jellemformáló történeteivel, valamint a tradicionális indiai zene csodálatos világával is, mely mindenki szívét megdobogtatta.

A végén azt vettük észre, hogy sajnos vissza kell térnünk az időgépünkkel a jelenbe. Habár fájó volt a búcsúzás Indiától és a Krisna-hívőktől, de a transzcendentális tudás és a lelki dallamok visszhangja feloldotta ezt az érzést a győri Waldorf iskola tanulóiban.

Bhakta dásza

Nemrégiben vendégünk volt iskolánk egyik – néhány évvel ezelőtt végzett – tanítványa, aki azóta pár szemesztert töltött Máyápurában (India, Bengál) a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének egyik kiemelkedő, védikus oktatási intézményében.

Bhakta dásza most egykori Krisna-völgyi tanárainak kérdéseire válaszolva mesélte el, hogyan telt egy napjuk a máyápurai gurukulában (védikus iskolában), miként tanulták a szanszkritot, a védikus matematikát, asztrológiát és a védikus zenét, hogyan gyakorolták a lelki életet, hogyan főztek magukra s tartották fenn a tisztaságot.

A védikus oktatás elve az, hogy amit tanulunk, azt rögtön alkalmazzuk is a mindennapokban, s ezért az idősebb, vagy tanultabb diákok segítik a kisebbeket minden tantárgyban és tevékenységben egyaránt. Így tud egy tanár egyszerre akár száz diákkal is haladni.

A mai nyugati oktatás egyik fő problémája, hogy a tanár egy közepes ütemben tud csak haladni, ami a jó tanulóknak unalmas, a rossz tanulók pedig már régen nem értenek semmit. Ezzel szemben a védikus oktatásban mindenki a maga tempójában tud haladni, mivel nem csak a tanár segíti, hanem egy idősebb diák is. Így folyamatos a sikerélmény, és nincs sem kudarc, sem unalom az órákon.

Félévente ott is vizsgák vannak, és csak azokból a tantárgyakból lehet továbblépni, amit a tanuló sikeresen teljesített, a többit ismételni kell. Így mindenki a saját lelkesedésének és erőfeszítésének ütemében tud elmélyülni a tananyagban, s végighaladni azon.

Azon túl, hogy Bhakta dászától még sok érdekeset hallottunk a védikus oktatásról, mindannyian tapasztaltuk, hogy nem csak egy tanult, de komoly, felelősségteljes fiatalember vált belőle.

- Hallás (sravana)

- Elmélkedés és alkalmazás (manana)

- Szilárd szokásunkká tesszük (nididhjászana)

• Hallás (sravana)

Az első lépés, hogy először halljuk a tanítást egy hiteles személytől. Amikor nem egy előadást hallgatunk, hanem mondjuk egy könyvet olvasunk, akkor is jelen van a hallás. Ekkor a szemünk által közvetített információ az elménkben gondolatokká formálódik, s így a belső hallás folyamatával jut el az információ az intelligenciához, amelyik értelmezi azt.

• Elmélkedés és alkalmazás (manana)

Itt kezdődik a második szakasz. Elgondolkodunk a tanultakon, megvizsgáljuk, miként tudjuk azt végrehajtani, s végül a gyakorlatban is kipróbáljuk.

• Szilárd szokásunkká tesszük (nididhjászana)

A harmadik fázist akkor érjük el, amikor megértjük a tanultak fontosságát és beillesztjük az életünkbe, azaz szilárd szokásunkká tesszük az adott gyakorlatot.

Tehát a tanulás folyamatában a diákok ezen a három szinten haladnak végig. Amikor a diák elérte a harmadik szintet tanárrá válhat. Ekkor a tanár a tudását átadhatja másoknak, hogy ők is elérhessék a tanár szintjét, úgy értékrendben, mint tudásban.

A  modern oktatásban nem valósítják meg e harmadik szintet és ténylegesen még csak nem is gyakorolják a hallottakat. A tanár értékrendjét pedig nem veszik át. Ezért nincs a kultúrának folytatása. A modern társadalomban a tanulásra ösztönző erő egy „papír”, amit majd kapnak (a diploma), a fizetés reménye a „papír” ellenében és hogy a szép fizetésből sok mindent meg lehet vásárolni. Tehát a nyugati oktatásnak nem az a lényege, hogy a tanultakat életünk legfontosabb részévé tegyük.

A galamb

Ha kiszórunk egy zsák gabonát az utcára, a galambok odaszállnak, négy-öt szemet felcsipegetnek, aztán elrepülnek.

Nem vesznek el többet, mint amennyit meg tudnak enni, s ha befejezték az evést, akkor nyugodtan továbbállnak.

Ha azonban sok-sok zsák lisztet rakunk ki a járdára, és odahívjuk az embereket, hogy jöjjenek és vegyenek belőle, akkor lesz, aki elvisz tíz, húsz, harminc zsákot is, de akik nem tudnak ennyit elszállítani, azok csak egy-két zsákot visznek magukkal.

Nem jut tehát egyformán mindenkinek. Ezt nevezik fejlett civilizációnak — még annyi tudásunk sincs, mint a galamboknak, a kutyáknak vagy a macskáknak. Minden a Legfelsőbb Úré, s elfogadhatjuk Tőle azt, amire szükségünk van, de annál többet nem. Ez a tudás.

Az Úr elrendezéséből a világ olyan, hogy semmiben sem kell hiányt szenvednünk. Mindenből van elegendő, feltéve ha tudjuk, hogyan kell helyesen elosztani. Manapság azonban az a sajnálatos helyzet áll fenn, hogy az egyik ember többet vesz el, mint amennyire szüksége van, a másik pedig éhezik.

(Részlet A.C. Bhaktivedanta Swami: Rádzsa-vidyá – A bölcsesség királya című könyvének 7. fejezetéből)

Évnyitó ünnepség

Sajnos minden vakáció véget ér egyszer, s így szeptember elején eljött az iskolai évnyitó ünnepségünk ideje.

Kezdésként egy kis zenei bemutatóval rukkoltak ki a gyerekek. A yasómati-nandana című dal előadása után egy dob-show következett. Ügyesen pörögtek-forogtak, miközben a legkülönfélébb ritmusokat szólaltatták meg egyszerre. Nagy tapsot kaptak érte a közönségtől.

Ezután következett az elmúlt tanév tevékenységeinek összefoglalása. Karuná-szindhu mátádzsí szeptembertől Budapesten fog tanítani, s ünnepélyesen is elbúcsúztunk tőle.

Mindenki izgatottan várta, hogy elkezdődjön a színdarab, ami ezennel az Úr Krisna születésének történetét dolgozta fel.

Vaszudéva és Dévakí nyolcadik gyermekeként Kamsza börtönében megjelent az Úr Krisna, akit apja az éj leple  alatt elmenekített a közeli kis faluba, Vrindávanába. Kicserélte Őt Nanda és Jasódá újszülött kislányával, akivel aztán visszatért Mathurába. Kamsza követve démonikus tanácsosainak javaslatát, el akarta pusztítani az újszülöttet, aki isteni formát öltve elárulta Kamszának, hogy Krisna már máshol rejtőzik. A történetet a csodálatos Krisna vrindávanai megjelenése kapcsán rendezett  örömünnep vidám tánca zárta. A színdarab hatalmas sikert aratott a lelkes nézőközönség tagjai között.

Ezután következett az első betű megtanulásának ceremóniája. Sivaráma Mahárádzsa a most szeptemberben iskolába lépő Bradzsa-móhanának megtanította, hogyan kell leírni az A-betűt.

Végezetül már csak az új tankönyvek felajánlása következett, s ezzel sikeresen kezdetét vette az iskolai tanév.

A természet gurui - a Föld

A Föld működését vizsgálva ma is sokan rádöbbennek, hogy az olyan, mint egy önmagát és a rajta lévő élőlényeket folyamatosan szabályozó összetett biológiai rendszer.

• Mit tudunk tanulni a Földtől?

A Földanyát minden ősi, holisztikus szemlélettel bíró  kultúra egy személyként közelíti meg, aki számtalan gyermekéről folyamatosan gondoskodik még akkor is, ha azok közül egy (az emberi faj) erőteljesen ellene fordul. Ha az emberek ki is zsákmányolják természeti kincseit, beszennyezik vizeit és légkörét, elpusztítják a többi gyermekét (a növényeket és az állatokat), ő ameddig egy anyától telik megpróbál türelmes és megbocsátó maradni.

A Srímad-Bhágavatamban (11.7.37) ezt olvashatjuk: “Még ha mások bántják is, egy józan ember mindig emlékezzen rá, hogy támadói tehetetlenül cselekszenek Isten irányítása alatt; ezek a kellemetlenségek soha ne térítsék le az útjáról.”

A Földanyának mégsem a köolajfúró kutak, vagy a föld alatti atomrobbantások okozzák a legnagyobb fájdalmat. A Földanya egyszer azt mondta: „Minden súlyos dolgot elbírok a hátamon, kivéve a hazug embert.” (Bhág. 8.20.4)

A föld számtalan hatalmas hegyet és óceánt hord a hátán, melyek rendkívül súlyosak, s Földanyának nem okoz nehézséget megtartani őket. De amikor akár csak egy hazug embert is meg kell tartania, azt nagy-nagy tehernek érzi. Azt mondják, hogy – a mai korban – a Kali-yugában a hazugság mindennapos dolog. Az emberek hozzászoktak, hogy még a leghétköznapibb kapcsolatok során is örökké hazudjanak. Senki sem mentes a hazugság bűnös visszahatásaitól, így aztán képzelhetjük, milyen nagy teher nehezedik a földre, sőt az egész univerzumra.

• Ki a férje a Földanyának?

A feltételekhez kötött lelkek nagyon ragaszkodnak az anyaföldhöz, ahol születtek, apjukat azonban nem ismerik. Az anya nem függetlenül hozza világra gyermekét, és éppen így az anyagi természet sem képes élőlényeket teremteni, ha nem kerül kapcsolatba a legfőbb apával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. A Srímad-Bhágavatam arra tanít bennünket, hogy ajánljuk hódolatunkat anyánknak, Atyánkkal, a Legfelsőbb Úrral együtt, mert egyedül az Atya az, aki felruházza az anyát a minden mozgó és mozdulatlan élőlény fenntartásához szükséges teljes energiával. (Bhág. 3.13.42 magy.)

Ezeket a tanításokat tudjuk megtanulni a Földtől.

A természet gurui

Új sorozatot indítunk útjára, ami A természet gurui címet viseli. Ha alaposan megfigyeljük a körülöttünk lévő természet egyes jelenségeit, akkor az intelligenciánk helyes használatával különleges felismerésekre bukkanhatunk.

Az 5.000 éves ősi védikus írás, a Srímad-Bhágavatam 11-dik éneke felidéz egy beszélgetést, amely Yadu király és egy bölcs között zajlott le réges-régen. A szent felsorol 24 olyan gurut a környezetéből, akiket megfigyelve komoly lelki tudásra tett szert.

Rövidesen megtudhatjuk, hogy mit tanulhatunk a Földtől, a széltől, az égtől, a víztől, a tűztől, a Holdtól, a Naptól, a galambtól, a kígyótól, a óceántól, a molylepkétől, a méhecskétől, az elefánttól, az őztől, a haltól, a sastól, a póktól, a bogárkától és a testünktől.

Jócskán bővíthető az előbbi felsorolás, ezért e sorozatban szeretnénk később közzé tenni azokból a példákból is, amiket a honlapunk olvasói figyeltek meg. Ezeket a személyes tapasztalatokat e sorozat bejegyzései után a  Hozzászólások résznél várjuk.