A mostani témánk mindenkit érint, a fegyelmezés módszereiről lesz szó.
1. A fegyelmezés célja:
- a rossz viselkedés megállítása
A fegyelmezés nem azonos a büntetéssel! A büntetés a fegyelmezés egyik legutolsó eszköze lehet.
A fegyelmezés során arra törekszünk, hogy szeretettel megtanítsuk a gyermeket, hogy elérje a megfelelő viselkedés sztenderdjét a szentírások és lelki tanítómester utasításai szerint – egy jó személyiség kifejlesztése érdekében, s hogy kifejlesszen egy ízt a transzcendentális tudás iránt.
Lelkileg kevésbé fejlett gyereknél külső motiváció szükséges: jutalom, elismerés, büntetés.
Mindezeknek a lényege az, hogy a tanár vonzóbbá teszi a jutalmat, mint a rossz viselkedést és a büntetést kellően „nem vonzóvá” teszi ahhoz, hogy ellensúlyozza a rosszalkodásból eredő hasznot.
2. A belső fegyelem
Ennek lényege az, hogy a tanuló olyan szeretetet érez a tanár iránt, hogy vágyik arra, hogy elégedetté tegye. Ez a fajta kapcsolat idővel fejlődik ki. A tanárnak éberen kell figyelnie: hogyan tudja a gyereket lefoglalni a Krisna-tudattal? A gyereknek meg kell értenie: a tanár az iskolában az Úr Krisna képviselője. A diákok a tanár bánásmódján keresztül tapasztalnak valamennyit Krisna korlátlan lelki szeretetéből és kegyéből.
Hogyan mutassa ki a tanár a gyermek iránti szeretetét?
- Beszéljen a gyerekkel tisztelettel, mint egy egyénnel!
- A gyermek érzéseit és gondolatait vegye komolyan!
- A tanár is érdeklődjön azon gondolatok és dolgok iránt, amelyek a gyermeket érdeklik!
- Dicsérjen meg minden egyes gyereket naponta!
- A tanár legyen önmaga és legyen őszinte!
- A tanár sohase becsülje le, gúnyolja ki vagy tegye nevetségessé a gyereket!
- A tanár legyen egy nagyon jó hívő, a gyerek olyanná akarjon válni, mint amilyen a tanára
Az effajta tisztelet és szeretet a legjobb módja a fegyelmezésnek. De tudni kell, hogy a szeretetet nem lehet erőltetni. Minél jobban szeretnek és tisztelnek egy tanárt a gyerekek, annál több bizalmat fektetnek bele és annál jobban engedelmeskednek.
A tanárnak tiszteletben kell tartania a tudományos tanulás és a lelki fejlődés nehézségeit és küzdelmeit.
3. A sikeres osztályirányítás
Néhány tanárnak esetleg lehet rendkívüli varázsa. Pusztán a megjelenésükkel el tudnak csendesíteni zavargásokat. De a vezetési alapelveket meg is lehet tanulni.
Első elv:
Óvatosan kezdjél! (Legyél ott előbb, mielőtt megérkeznek a diákok. A környezet legyen tiszta, rendes, a diákok ültetése legyen elrendezve.)
Legyél felkészült! Tudd előre és készítsd elő, amit fogsz csinálni! Az anyagok és azok kiosztása legyen megszervezve!
Kezdjél időben! (Ez megszilárdítja a tanár tekintélyét.)
Második elv:
Fejezd be hatékonyan! Tervezd meg előre, hogyan fogod befejezni. Először tervezd meg elmében, majd írd le!
Harmadik elv:
Eljárásaidat tedd hatékonnyá! Elemezd minden tevékenységed célját!
Légy változatos! (Unalmasabb és érdekesebb folyamatok váltakoztatása. Egyéni és csoportmunka váltogatása, …)
Utasításaid legyenek egyértelműek! (Minden gyerek kétségek nélkül tudja, hogy mit kelljen csinálnia.)
Változatos ütemet tarts! (Mikor kell kevesebbet tanítani, mikor kell több időt hagyni a gyakorlásra. Mikor kell pihenőt tartani.)
Negyedik elv:
Alakíts ki jó kapcsolatokat, ismerd a diákjaidat!
Szólítsd őket a nevükön!
Bánj személyesen velük!
Beszélgess velük!
Érdeklődj a dolgai felől!
Hasznos a hivatalos tanórákon kívüli beszélgetés.
Tartsd a szavad!
Ne blöffölj!
Tudd, hogy mi folyik! (Fejlessz ki erre egy hatodik érzéket!)
Időben avatkozz be!
Dicsérd meg őket!
Ismerd fel a nehézségeket, segíts, ha kell! Adj tanácsot!
A problémás gyerekeknek több pozitív megerősítés kell!
Alakíts ki pozitív légkört! (Került a zsörtölődést, gúnyolódást, a gyakori negatív megjegyzéseket és büntetést. Gyakori büntetés feszült légkört okozhat. A Jó és Szép sokféle szinonimáját használd!)
Légy kölcsönhatásban a diákokkal! (Szemkontaktus, beszélj hangosan, ellenőrizd, hogy befogadták-e az anyagot. Ha kell újra magyarázd el!)
5. Külső fegyelem
Akik nem tudnak eljutni a belső fegyelem szintjére, azok az anyagi természet szigorú irányítása alatt állnak.
Ilyenkor a jutalmazás és a büntetés szervezett rendszere szükséges, mert a feltételekhez kötött lelkeket az elme és az érzékek vezérlik az értelem helyett. (Főként gyerekeknél.) A feltételekhez kötött lelkek gyakran vonzódnak egy „alacsonyabb íz”-hez – ilyenkor rosszalkodnak.
A lelki világban nincs karma, nincs jutalom és büntetés, nincs „fegyelem” olyan értelemben, ahogyan mi értjük. Teljes szabadság van. Az ott élők belülről fegyelmezik magukat.
A diákok belülről való motiváltságának feltétele:
- jó példamutatás a tanártól,
- a tanár pozitív, bátorító kapcsolata a diákokkal,
- a diákok kapjanak lehetőséget a sikerre.
Ha ez megvalósulna, jó viselkedés és rend lenne, nem lenne szükség a fegyelemhez kapcsolódó jutalmakra és büntetésekre.
Fontos ismertetni a fegyelmi programot minden szülővel, így megkaphatjuk a támogatásukat.
Fontosabb, hogy a külső elismerésnek legyen egy rendszere, mint a büntetésnek.
Az iskolának legyen egy konkrét programja a jutalmazásra és a büntetésre. Ez legyen megfelelő, következetes és hatékony.
Ha a választott program neked nem működik, nyugodtan változtasd meg. Kérj tanácsot, ha szükséges!
Ajánlatos a jutalmazást és a büntetést külön vonalon tartani. (A kettő ne semlegesítse egymást.) Ugyanis a jó és a rossz karmának más az eredménye nem hatálytalaníthatják egymást.
