»
S
I
D
E
B
A
R
«
Tanulságos történetek 17. – A családi kút
2014 08 04 by premamoya
A családi kút

A családi kút

Egy falusi pandita (tanult bölcs) nagyon odaadó volt eltávozott édesapja iránt. A pandita mindig ezt mondogatta:

                        pitá szvarga pitá dharma           pitá hi paramam tapa

                        pitari prítimápanné                  priyante sarva dévatá

„Az apa a megtestesült Isten, minden földi örömben csupán az ő kegyéből van részünk. Tehát az apámon kívül semmilyen más teremtőt vagy Istent nem ismerek el.”

Ez volt a pandita kedvenc verse, amit állandóan énekelt. Az volt mindennapi rituáléja, hogy az apja nevét énekelte, az apja képén meditált és felajánlásokat tett a család ősatyáinak.

Ennek a panditának a dédapja épített annak idején egy kerekes kutat családi használatra. A múltban az ebből a kútból húzott vizet széles körben úgy ismerték, mint ami a legédesebb és a legtisztább a falu összes kútja közül. Idővel azonban a család három-négy generációja múlva, mintegy százötven év elteltével a kút pangó vize rendkívül poshadttá vált. Többé már nem volt alkalmas ivásra, vagy általános használatra, minthogy hatalmas mennyiségű szenny, sár és mindenféle növények bomlottak el benne. Egy-két döglött béka is hozzájárult a kút vizének rothadásához. Így hát a víz megbüdösödött és halálos baktériumok lepték el teljesen.

Mivel a pandita ragaszkodott az apjához mindig ebből a dédapja által ásott kerekes kútból ivott vizet. Igazából az apja soha nem vett vizet a falu egyetlen más tartályából, vagy folyójából sem, ezért a pandita soha nem engedte meg a családtagjainak, hogy az ősi családi kerekes kútból származó vízen kívül bármilyen más vizet igyanak.

Az apjához oly hűséges panditának számos fia és fiú unokája volt, akik mind meghaltak különféle betegségekben. Végül még a felesége is meghalt egy fertőző betegségben. Maga a pandita is sok kisebb betegségben szenvedett. A faluban elég sok vezetékes kút volt és a Gangesz folyó is csupán néhány mérföldnyire folyt onnan. Mindenki újra és újra azt tanácsolta a panditának, hogy ne használjon többé vizet abból a szennyezett kútból, s hogy a vezetékes kutakból, vagy a Gangeszből igyon vizet.

Ekkorra a pandita, az apjához és ősatyáihoz való fanatikus ragaszkodásának köszönhetően már teljesen elpusztította minden családtagját makacssága és vaskalapos magatartása eredményeképp. Végül a helyi hatóságok eljöttek, hogy a falubeliek jó egészségének biztosítása érdekében lerombolják a kutat. Amikor a pandita meglátta őket közeledni, az ősatyái iránti hűséget árasztó olyan konok hangulatban guggolt fel a kútra, hogy a hatóságok számára úgy tűnt még a királyi hatalom sem tudná azt soha lerombolni.

MAGYARÁZAT

Azok az emberek, akik hajthatatlanok abban, hogy egy bizonyos ősi múltú goszvámítól kapjanak avatást szintén ilyen csökönyös magatartást mutatnak be. Bárki, aki azt állítja magáról, hogy egy ősi múltú lelki tanítómester, az lehet, hogy valójában nem is képesített a rang és a pozíció folyamatos derogációja következtében.

MEGJEGYZÉS:

Sríla Bhaktisziddhánta Szarasvatí Goszvámí Prabhupáda mindig azt mondta: „Egy orvos fia nem feltétlenül lehet valódi orvos. Akik nem törődnek a saját jólétükkel, rendkívül lusták és akiket az élvezet elve vezérel, soha nem veszik maguknak a fáradságot, hogy felkutassák igazi, hiteles lelki tanítómesterüket.”


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa