»
S
I
D
E
B
A
R
«
Tanulságos történetek – 18. “Nem lopok banánt!”
2014 09 25 by premamoya
Nem lopok banánt

Nem lopok banánt

Egyszer egy földbirtokos épített egy templomot. Nem volt híján a gazdagságnak így azért, hogy a templom látogatói részéről még több megbecsülésre és tekintélyre tegyen szert választékos gonddal ügyelt a múrti (istenszobor) öltöztetésére.

Azt is meghagyta, hogy finom ételeket ajánljanak a múrtinak, hogy a praszádamot (megszentelt ételt) ki lehessen osztani a rokonainak, akik majd méltányolni fogják azt.

A földesúr kinevezett egy papot, aki így gondolkozott: „A múrtinak sok dísze és oly sok ruhája van. Kíváncsi vagyok, vajon élvezhetnék-e egyet is közülük? Ám mindenütt őrszemek ügyelnek, hogy egyetlen tárgyat se lehessen elvinni! Még a felajánlások legjobb fogásaiból sem élvezhetek egyet sem, mert az összes praszádam a földesúr rokonainak megy. Azt hiszem, be kell érnem havi öt rúpiával.”

Egy nap az úr legjobb minőségű amritaszágar és agnísvar banánt hozott és a papnak átnyújtva arra kérte őt: „Ó, púdzsárí! Kérlek, ajánld fel ezt a banánt a múrtinak és aztán küldd az egészet a magánlakosztályomba! Néhány barátom jön ma és ezeket a banánokat kizárólag nekik kell félretenni.”

A déli ajánlás előtt a földesúr maga akarta ellenőrizni, hogy a banánokat tényleg ajánlják-e a múrtinak, de amikor megközelítette az oltárt, az ajtót belülről bereteszelve találta. Igazából, a pap úgy tett, mintha felajánlaná a banánokat a múrtinak, és miközben megevett néhányat így gondolkozott: „Mikor is volna lehetőségem az életben, hogy ilyen finom banánt egyek? Ha már így a rendelkezésemre állnak, miért kellene elszalasztanom ezt az alkalmat, hogy egy jóízűt egyek belőlük? Kétlem, hogy az úr megszámolta volna az összes banánt. Tehát, biztos vagyok benne, hogy ha elveszek néhányat, nem fog rájönni, hogy hiányoznak.”

Miközben ette a banánt és így gondolkozott a pap hallotta, ahogy a földesúr a templomon kívülről kiabált: „Ki van a múrti szobában?” Egy tolvaj elméje mindig aggódik, így hát a pap, mivel rendkívül megijedt így felelt, miközben még mindig a banánokat rágta: „Nem loptam el a banánokat!” A pap elfúló hangját és félresikerült válaszát hallgatva a földesúr biztos volt benne, hogy a pap éppen a banánokat fogyasztja.

 

MAGYARÁZAT

Azok, akik úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot ajánlanának az Úrnak, miközben a szívükben más vágyakat dédelgetnek, általában okvetlenül leleplezik magukat a szentek és a vaisnavák előtt. Bármikor, amikor valaki váratlanul elkezdi dicsérni saját tevékenységét, vagy saját, látszólag jó viselkedését úgy próbálja bizonyítani, hogy másokat kritizál, nagyon is joggal lehet feltételezni, hogy az illető elméjében más motivációk vannak. Még ha a kritikusok teljes népessége bírálja is, vagy ha önös érdektől vezérelt személyek elkezdik őt gyalázni, egy igazi szent személy soha nem próbálja meg igazolni magát.

Egy valóban odaadó vaisnava soha nem tiltakozik, ha őt kritizálják, de soha nem tűr el semmilyen kritikát más vaisnavák, vagy a lelki tanítómestere ellen. Úgy tartják, hogy aki megpróbálja önmagát igazolni, minden bizonnyal ténylegesen bűnös személy, egyébként pedig hírnévre és dicsőségre vágyik az általános társadalomban.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa