Bhagaván kísértetté válik
Bhagaván kísértetté válik

Egyik városban élt egy Bhagaván nevű tanult ember, aki tudományos műveltsége által nagyon jó barátságba került az ország királyával.

Emiatt a király miniszterei nagyon irigyek lettek rá, és összeesküvést szőttek, hogy a panditát (tanult bölcset) eltávolítsák az országból. A miniszterek azt mondták a kapuőröknek: „A király megparancsolta, hogy a pandita nem léphet be többé a királyi palotába.” Az őr végrehajtotta az utasítást, ahogy azt meghagyták neki. A király azonban nagyon aggódott, hogy nem látta a panditát. Amikor minisztereit a pandita hollétéről kérdezte azok azt mondták neki: „Bhagaván kilehelte a lelkét.” A miniszterek összeesküvésének megfelelően az udvari orvos is azt jelentette, hogy Bhagaván meghalt. A királyt nagyon lesújtották a pandita haláláról szóló hírek.

Néhány nap múlva a király egy kis sétára indult a palotájából és Bhagaván pandita ki akarta használni az alkalmat, hogy találkozzon vele. Természetesen a miniszterek és a segítők mind körülvették a királyt, és nagyon ügyesen olyan szoros emberi barikádot alkottak, hogy Bhagaván pandita egyszerűen képtelen volt áthatolni rajtuk és találkozni a királlyal. Elkeseredettségében a pandita felmászott egy fára és kiabálni kezdett a királynak: „Ó, király! Itt vagyok, a te Bhagaván panditád!” Amint a király rápillantott, a segédek és a miniszterek kórusban mind azt kiabálták: „Ó, király! Bhagaván pandita most a halála után szellem lett és nézd, most annak a fának a tetejéről szólít téged! Gyorsan menjünk innen!” Tekintettel arra, hogy oly sok ember mondta ugyanazt és jóváhagyta, hogy az igaz, a király figyelmen kívül hagyta Bhagaván pandita hívását és egy másik irányba távozott, miközben a pandita így siránkozott: „Ó, milyen hatalmas ezeknek az embereknek az ármánykodása! Fondorlatuk következtében még Bhagaván panditából is kísértet lett.”

MAGYARÁZAT

Az ateista közvélemény ármánykodása eredményeképp most pontosan ez a helyzet az anyagi világban, különösen a vallás és a lelki életmód területén. Most az úgynevezett közvélemény démonikus módon megakadályozza, hogy a szent életű emberek bármilyen odaadó témát hallgassanak. A hétköznapi közönség többségének határozottan az a véleménye, hogy az odaadó gyakorlat csupán éppen olyan, mint más anyagi vagy tudományos gyakorlatok. Azt hangoztatják, hogy a felszabadulásnak annyiféle módja van, ahány filozófia létezik. Képtelenek megérteni, hogy az odaadó szolgálat az élet végső filozófiája.

Leave a Comment