»
S
I
D
E
B
A
R
«
Tanulságos történetek – 21. A féleszű kertész és az ostoba pandita
2015 02 10 by premamoya
A kertész és a pandita

A kertész és a pandita

A földesúrnak az udvartartásában volt egy kertésze, aki a kertjét gondozta és tartott egy panditát (udvari bölcset) is.

Mindketten egyformák voltak, miszerint az egyik olyan kertész volt, aki nagyon keveset értett a növények gondozásához, míg a másiknak, noha jártas volt az irodalmi műveltség terén, hiányzott a józan esze.

Egy napon, miközben az úr a kertjében sétálgatott, véletlenül meglátta, hogy a kertész úgy tett, mintha nagyon szorgalmasan locsolná a növényeket. A féleszű kertésznek valójában szilárd meggyőződése volt, hogy inkább a leveleket, ágakat és a virágokat kell bőségesen öntözni, mert egy fa ezeket termi. Így hát aprólékos gonddal öntözött meg minden egyes virágot, minden levelet és minden ágat, szépen egymás után.

A féleszű kertész tevékenysége láttán az úr azt mondta neki: „Mit csinálsz? Nem fogja az egész növényt táplálni, ha minden egyes virágot, levelet és ágat megöntözöl. Inkább hamar el fog pusztulni, mivel a virágok és a levelek elrohadnak az ilyen közvetlen öntözéstől. Jobban tennéd, ha a gyökérre öntenéd a vizet, hogy kevesebb erőfeszítéssel az egész növény kapjon vizet. Akkor majd szépen fog nőni.”

Miután e tanácsot adta az ostoba kertésznek, az úr találkozott a panditával a szobájában és úgy látta, hogy az is éppen nagy szamárságot csinált. Miként a kertész olyan műveletlen volt, mint egy bolond ember; a pandita noha látszólag műveltnek tűnt, de még nagyobb bolond volt. Ott ült a pandita előtte különféle ízletes ételekkel, és az ételekből kis golyókat gyártott, amiket aztán szépen egymás után a füle üregeibe, az orrlyukaiba, a szemeibe, valamint a kezeire és a lábaira tett, miközben olyan mantrákat szavalt, mint „om karnabhyám szváhá, om nászikábhyám szváhá, om csaksurbhyám szváhá” stb.

Az ostoba pandita szilárdan hitte, hogy az érzékek, mint a fülek, az orr, a szemek, a kezek és a lábak folyton nagyon keményen dolgoznak, s mindig kielégítik különféle vágyainkat, ezért először őket kell elégedetté tenni, még mielőtt a gyomrot és a szájat elégedetté tennénk. Az urat elképesztette a pandita alapvető ostobasága, így hát azt mondta neki, hogy minden érzék automatikusan táplálékhoz jut, ha a gyomrot eteted.

 

MAGYARÁZAT

A Srímad-Bhágavatamban (4.31.14) ez áll:

            yathá tarormúla nisécsanéna    tripyanti tat szkandhobhujopasákháh

            pránopahárács csa yathéndriyánám       tathaiva szarvárhanam acsyutédzsyá

„Ahogyan a fa gyökerét vízzel öntözve erőt adunk a törzsnek, az ágaknak, a gallyaknak és minden másnak, és ahogy a gyomrot étellel táplálva életet öntünk az érzékekbe és a végtagokba, úgy ha az odaadó szolgálaton keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádjuk, azzal automatikusan elégedetté tesszük a félisteneket is, akik a Legfelsőbb Személyiség részei.”


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa