»
S
I
D
E
B
A
R
«
Tanulságos történetek – 5. Ott fut a tolvaj!
2012 12 25 by premamoya
Ott fut a tolvaj!

Ott fut a tolvaj!

Volt egyszer egy falu, melyet állandóak lopások sújtottak. A falusiak minden igyekezetük ellenére sem voltak képesek kideríteni, ki is a tolvaj. Akárhányszor is riasztották az embereket, a tolvaj mindig elmenekült.

Az emberek nagy lármát csaptak, de az összegyűlt falusiak végül mindig csalódottak voltak.

Végül a falu főembere egyenként magához hívatta a lopások mindegyik áldozatát, és bizalmasan kikérdezte őket. Alapos kérdezősködés után rájött, hogy egy bizonyos személy minden alkalommal jelen volt, amikor bűncselekmény történt, és nagyon buzgón igyekezett megtalálni a tolvajt.

A falu vezetőjének gyanússá vált ez az egybeesés. Ezért tervet szőtt, és azt tanácsolta a falu őrének, hogy éjféltől figyelje a gyanúsított személyt a házánál és tegyen jelentést annak mozgásáról. Maga a főember szintén gondosan szemmel tartotta az őrt és rendszeresen felügyelte a szolgálatát.

Egyik éjszaka az őr látta, amint a gyanúsított hajnali két óra körül kijött a házából és egy betörőszerszámot rejtett el a vállkendője alá.

Amint az őr megbizonyosodott arról, hogy nem látják, követte az embert, s megfigyelte, amint a gyanúsított férfi a szerszám segítségével áttörte egy falusi házának a falát. Egy kis idő múlva a ház tulajdonosa elkezdett sikoltozni, „tolvaj, tolvaj!”, az őr pedig nézte, ahogy a gyanúsított férfi kijött a házból az ellopott áruval, és sietve bement a közeli erdőbe.

Amikor a falusiak szokás szerint összegyűltek, miután a ház tulajdonosa segítségért kiabált, a gyanúsított férfi kijött az erdő másik oldalán és az esemény felől érdeklődve ártatlanul csatlakozott a falusiak tömegéhez. Csak színlelte, hogy keresi a tolvajt, és fel-alá futkosott, minden irányban. Így véletlenül rábukkanva a közelben cirkáló falu őrére megragadta őt és kiáltozni kezdett: „Itt van a betörő, itt van a betörő!”

Kiabálása odavonzotta az embereket, akik köréjük gyűltek, és elkezdték lehurrogni az őrt, azt gondolván, hogy ő a betörő. Néhányan már arra készültek, hogy megverik.

Szerencsére, a falu vezetője megjelent a helyszínen, lecsendesítve őket félrevonta az őrt és megkérte, hogy adjon teljes jelentést az esetről. Azt tanácsolta néhány másik falusinak, hogy figyeljék annak az embernek a reakcióit, aki az igazi tettes volt.

Ezek után a vezető az őr útmutatása szerint másokkal együtt a dzsungel felé indult, miközben a tolvaj újra és újra azt kérdezgette tőlük: „Mi a csudának mentek az erdőbe a betörőért? Ezen a sötét éjszakán az a kígyóktól hemzsegő erdő rendkívül veszélyes. Egyetlen betörő sem rejtőzhet el ott, az biztos!

Mikor állandó zsörtölődését figyelemre sem méltatva mindenki bement a dzsungelbe, a férfi lépésről-lépésre távolodni kezdett, azzal a szándékkal, hogy majd elfut. Az arcán látszott, hogy nagyon megijedt.

Végül az ékszeres dobozt, amit a tolvaj a falusi ember házából vitt el, megtalálták az erdőben a betörőszerszámmal együtt. Ekkor már minden jelenlévő számára kristálytiszta volt, hogy a reklamáló ember volt maga a betörő, így hát a tömeg kifutott az erdőből, és üldözőbe vette az embert. Amint a férfi elszaladt, mindannyian azt kiabálták: „Ott megy a tolvaj, ott megy a tolvaj!”

A dörzsölt tolvaj szintén elkezdett kiabálni futás közben: „Ott megy a tolvaj, ott megy a tolvaj”, és rámutatva minden ártatlan járókelőre, teljes zűrzavart okozva elmenekült.

MAGYARÁZAT

Az emberek között nincs hiány az ilyen rosszindulatú ateistákban. Állandóan megrágalmazzák a társadalom igazi védelmezőit, akik olyanok, mint az őrszemek, és zaklatják azokat a nagy lelkeket, akik igazán és önzetlenül jót akarnak az egyszerű embereknek. Mindezt csak azért teszik, hogy bemocskolják a szent személyek jó hírét egy arra irányuló aljas próbálkozással, hogy tolvajoknak és hasonlóknak állítsák be őket.

Minden védikus irodalom, a Gítá, a Bhágavatam, az upanisadok különösen kihangsúlyozzák, hogy ez az anyagi világ a Legfelsőbb Úré, Ő mindennek a tulajdonosa, és aki nem ajánl fel mindent a Legfelsőbb Úrnak az Ő elégedettségére azzal, hogy prédikálja az Úr dicsőségét és a szent nevet, az egyszerűen csak a saját érzékkielégítésére foglalja le a Legfelsőbb tulajdonát, és mint ilyen, tolvaj.

Egy ilyen tolvaj mindig úgy igyekszik feltüntetni, hogy bárki, aki a Legfelsőbb Istenség szent nevét prédikálja és házról házra jár, hogy mindenkit felébresszen illuzórikus létállapotából, csupán hitvány, lusta ember és ellopja a társadalmi vagyont. Ez pontosan olyan, mint a tolvaj motivált hajlama, aki egy szentre, egy szádhura mutat, mintha az futna el egy betörés után.

Ez a megszokott gyakorlat, amit ebben a Kali-korban látunk. Tulaszí dásza, a híres költő hajdan ezt írta:

„Az igazi tolvajt elengedik, a szent személyt megkötözik, az arra járót pedig felakasztják –minden dicsőséget a Kali-yugának! Ilyen a te remek tréfád, mely szánalmat és nevetést egyaránt kivált.”

Egyes kereskedők, akik abból élnek, hogy az úgynevezett vallással, szentírásokkal, a Gítával, a Bhágavatammal és az Istenség múrtijaival kereskednek, megpróbálják az Úr Hari szent nevének prédikátorait és a valódi szent személyek prédikálását azonosnak beállítani egy hivatásos személy törvénytelen pénzsóvárságával.

Rosszindulatúan azt mondogatták, hogy nemcsak a materialista személyeket kell elítélni, amikor még a szent embereknek is szükségük van pénzre. Igazából ez pont olyan, mint betörőnek megbélyegezni az őrt.

Az a pénz, amit a szent személyek az egész világ jólétéért az Úr ¼r¦ Hari szent neve prédikálásának érdekében gyűjtenek, nem arra szolgál, hogy a családtagok fenntartására költsék, mint egy hivatásos családfenntartó; vagy pedig valamilyen tiltott, az írások által helytelenített tevékenységekre; vagy személyes érzékkielégítésre használják.

Az igazi szent személyek pénzt gyűjtenek, és okosan használják fel azt. Azt a pénzt nagyon körültekintően költik el az eredeti tulajdonos, Lak¢m¦ istennő Ura szent nevének és fenségeinek prédikálása során, hogy biztosítsák minden istentagadó, feltételekhez kötött élőlény jólétét ebben az anyagi világban.

Valójában azok az emberek, akik megpróbálják ellopni Lak¢m¦ Urának vagyonát, megkísérlik összezavarni az egyszerű embereket azzal, hogy az igazi szent személyekre rámutatva és megjátszva magukat hamis lármát csapnak: „Ott megy a tolvaj, ott megy a tolvaj!” Az irigy imperszonalisták csupán megpróbálnak elrejtőzni velük született szennyezett jellemükkel azáltal, hogy tolvajt kiáltanak egy szent személyre.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa