»
S
I
D
E
B
A
R
«
Tanulságos történetek – 6. Lálu és Kálu
2013 02 04 by premamoya
Lálu és Kálu

Lálu és Kálu

Egy fűszeresnek volt két fia, Lálu és Kálu. Azt akarta, hogy fiai megtanulják az alapvető méréseket a mérlegen, így hát rábízta őket egy tanárra. A fiúk annyira engedetlenek és rosszak voltak, hogy több tanár is képtelennek bizonyult még ezt a minimális tudást átadni nekik.

Végül a fűszeresnek be kellett jelentenie, hogy odaadja fűszerüzletének fele részesedését bárkinek, aki legalább százig megtanítja a fiait számolni. Az a két fiú azonban annyira bűnös volt, hogy bár még csak gyerekek voltak, rászoktak a dohányzásra.

Egy szegény, öreg bráhmana (pap) a jövedelmező ajánlat csábítására elvállalta a tanításukat. Az apjuk nagyon szigorú elrendezést tett, hogy a fiúk mindig a tanárukkal legyenek.

Egy napon Lálu és Kálu a tanárukkal együtt elmentek sétálni. Amint sétáltak, megláttak egy tehenet, a tanár pedig megkérdezte Lálutól: „Meg tudnád mondani hány lába van ennek a tehénnek?”

Lálu elkezdte számolni a tehén lábait – egy, kettő, három… Ekkor hirtelen, Kálu leállította a testvérét, kezével befogva annak száját, és így szólt: „Ó, testvérem! Ne számolj! Furfangos módon így próbálja majd megtanítani neked a számokat.” Így hát Lálu abbahagyta a számolást, mivel rájött tanítója ravasz tanítási módszerére.

Egy másik napon Lálu és Kálu tanítójuk társaságában egy szobában pihentek. Mindkét fiú horkolni kezdett, hogy a tanítójuk azt higgye, mélyen alszanak. Miután a tanár azt látta, hogy tanítványai alszanak, úgy döntött, hogy ő is lepihen. Egy kis idő múlva Lálu és Kálu megpróbálták kipuhatolni, hogy tanítójuk alszik-e, és miután meggyőződtek róla, felkeltek és kimentek a házból, hogy teljes megelégedésükre dohányozzanak. Miután elszívták cigarettájukat, visszamentek a szobába, és ismét úgy tettek, mintha aludnának.

Rövidesen, amikor a tanító felébredt, erős füstszagot érzett a szobában. Azonnal felébresztette a fiúkat „álmukból” és érdeklődni kezdett a szag felől. Gyanúja beigazolódott, amikor megszagolta a kezüket.

Lálu és Kálu szemüket dörzsölve mentegetőzni kezdtek: „Ó, uram! Mi semmit nem tudunk erről.” A tanár megszidta őket: „Akkor miért füstszagú a kezetek?”

Lálu és Kálu sírva tovább védekezett: „Ó, uram, mi még előtted elaludtunk és csak most ébredezünk. Hogy dohányozhattunk volna, uram? De lehetséges, hogy a tudtunk nélkül valami gazfickó a kezünk segítségével dohányzott, miközben mi mélyen aludtunk.”

MAGYARÁZAT

Ennek a két dörzsölt fiúnak, Lálunak és Kálunak a jellemében azoknak a jelleme tükröződik és tárul fel, akik eltökéltek abban, hogy semmilyen tanácsot vagy tanítást ne fogadjanak el a saját fejlődésük érdekében. Elég gyakori, hogy sokan egyáltalán nem szeretünk figyelmet szentelni a szent személyektől jövő üzeneteknek és utasításoknak, és arra sem mutatunk hajlandóságot, hogy napi tevékenységeink során kövessük a nyomdokaikat, csupán amiatt a balsejtelmünk miatt, hogy békébe és jólétbe vezethetnek bennünket.

Mint ahogy Lálu és Kálu, a közönséges emberek többsége soha nem fogadja el az igazi jóléthez és boldogsághoz vezető utat. Inkább csak úgy tesznek, mintha társulnának a szent személyekkel, miközben tovább folytatják a vagyonra, nőkre és borra irányuló érzékkielégítő tevékenységeiket.

A szentek azért nem tudnak elvezetni bennünket az igazi bölcsességhez, mert képtelenek vagyunk feladni képmutatásunkat, valamint ostoba individualizmusunk és függetlenségünk érzetét. Bármikor, amikor lelki tanítómesterünk látja az ilyen hitvány cselekedetekre való hajlamunkat, megpróbálunk azzal a hamis kifogással védekezni, hogy bennünket igazából nem is érdekelnek az efféle tettek és hogy csak valamilyen lelkiismeretlen vallási vagy társadalmi vezető kényszerített bennünket arra, hogy elmerüljünk bennük.

Természeténél fogva minden rosszindulatú ember így tesz, és mindenért másokat okolnak, hogy leplezzék saját hibáikat. Az érzékkielégítésre irányuló vágyukat megpróbálják rávetíteni a becsületes emberekre.


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa