»
S
I
D
E
B
A
R
«
Tanulságos történetek – 4. Egy család a Gítáért
2012 12 05 by premamoya
Egy család a Gítáért

Egy család a Gítáért

Egyszer egy lemondott lelki tanítómester megajándékozta tanítványát a szent Gítá egy példányával és azt tanácsolta neki, hogy állandóan tanulmányozza a könyvet. A tanítvány a Vindhya-hegyek egyik barlangjában ülve nekilátott a Gítá tanulmányozásának.

A barlangban egy kisegér elkezdte mindennap enni a Gítá lapjait. Az egér gonoszsága láttán a rendkívül felzaklatott tanítvány hozott egy kiscicát a közeli faluból.

Ezután meg tejre volt szüksége a macska fenntartásához. Miután végiggondolta a tej mindennapos beszerzésével járó összes problémát, a tanítvány egyre erősebben érezte: szüksége van arra, hogy egy tehenet tartson. Az Úr kegyéből egy jószívű ember ajándékozott neki egy tehenet. Most a tehén fenntartása miatti aggodalom vert tanyát a tanítvány szívében. Hogy a tehén biztonságban és kényelemben legyen, a lemondott tanítvány sok munkával és erőfeszítéssel épített egy pajtát.

Ezután jött az aggodalom amiatt, hogy a tehénről nap, mint nap gondoskodni kell, fenn kell tartani, rendszeresen el kell látni takarmánnyal és vízzel. Mindezen felül, a lemondott tanítvány nagyon aggódott amiatt, hogy miközben a tehenet gondozza, odaadó tevékenységeinek vége lesz és ezért úgy döntött, hogy kinevez egy tehénpásztort.

A tehénpásztor átvette a tehénről való gondoskodás gondját. Ám ezután ki fogja etetni a tehénpásztort, és ki fog rendszeresen utánanézni a feladatainak? Így hát hosszas latolgatás után az aggódó szannyászí végül megházasodott.

A családja fokozatosan felduzzadt. Hatalmas vagyonra, sok munkaerőre és egy nagy palotára tett szert. A szannyászí ily módon egy ízig-vérig családos emberré vált, s teljesen felhagyott a Gítá tanulmányozásával.

Hosszú idő múlva lelki tanítómestere megpróbálta kideríteni tanítványa hollétét, miközben éppen a szannyászí tanítványa palotája elé ért. A szannyászí anyagi gazdagsága és temérdek családtagja láttán megkérdezte tőle: „Mindez micsoda?”

Ekkor a tanítvány összetett kezekkel mindent elmondott lelki tanítómesterének: „Ó, mester, ezt a családot kellett felépítenem a Gítád kedvéért, emlékszel?”

MAGYARÁZAT

Egy igazán Krisna-tudatos személy ne növelje igényeinek és szükségleteinek nagyságát a helyes lemondás (jukta-vairágja) nevében. Egy odaadó szolgálatban lefoglalt élőlénynek soha nem szabad azt gondolnia, hogy helyzetét és státuszát tekintve egyenlő egy tökéletesen felszabadult nagy lélekkel.

Annak, aki odaadó szolgálatot végez, legyen akár szannyászí, vagy családos (grihasztha) szigorúan tartania kell magát az írások azon utasításához, mely a következőt írja elő: csak annyira szabad törekednie, amennyi feltétlenül szükséges a Legfelsőbb Úr (Srí Hari) imádata érdekében. Anyagi tevékenységei ne legyenek se túlzottak, se nagyon elégtelenek, mivel egyik is, másik is a lelki felemelkedéstől való elhajláshoz vezet.

Azok, akik életmódjukként (ásrama) a cölibátus (brahmacsarya), a visszavonultság (vánaprasztha) és a lemondás (szannyásza) szigorúságát vállalják magukra, és így otthonuktól távol, egy magányos, félreeső szent helyen élnek, hogy teljesen elmerüljenek az Úr Srí Harinak végzett odaadó szolgálatokban, szintén ilyen „Gítá érdekében felállított családban” találhatják magukat, ha elragadják őket a mindennapi igényekről és szükségletekről szóló gondolatok. Így becsapják magukat annak nevében, hogy az Úr Srí Hari odaadó szolgálatát segítik elő.

Tehát, egy őszinte személynek nagyon elővigyázatosnak kell lennie. Nem szabad az illuzórikus energia (máyá) karmai közé kerülnie, miközben úgy tesz, mintha a Srí Hari odaadó szolgálatát elősegítő tárgyakat szerezné be. Az anyagi érzékek mindig szomjaznak az érzékkielégítés tárgyaira.

Miközben úgy tesz, mintha a nagy, felszabadult lelkek számtalan utasításának figyelmes hallgatásával és következetes betartásával a tökéletességet akarná elérni, rosszindulatú, gonosz, féktelen, kifelé irányított elménk a hajlamaival együtt azon fáradozik, hogy megszerezze az érzékkielégítés tárgyait. Hamisan úgy tünteti fel azokat, mint amik elősegítik a Srí Harinak végzett odaadó szolgálatot, s eközben az álszent, diplomatikus magatartás segítségéhez folyamodik.

Sokan közülünk nagyon vonzódni kezdenek az anyagi tudáshoz a szentírások tanulmányozása vagy a tanulás és műveltség örve alatt! Nagyon ragaszkodni kezdünk a testi kényelemhez és eltartott feleségünkhöz, valamint gyermekeinkhez azon az önbecsapáson keresztül, hogy azzal az ürüggyel vetjük alá magunkat a családi életnek, hogy követjük a helyes lemondást (jukta-vairágját) és egyidejűleg odaadó szolgálatot ajánlunk az Úr Srí Harinak.

Még azután is, hogy lemondott szannyászík, cölibátusban élő brahmacsárík, Krisna-tudatos családosok (grihaszthák) vagy elvonult vánapraszthák leszünk, sokan arra vágyunk, hogy anyagi hírnevet és dicsőséget szerezzünk magunknak, és minden fölött uralkodni próbálunk. Ez teljes lelki pusztulásunkat fogja okozni.

Ezért fölöttébb elengedhetetlen, hogy vágyakozzunk a tiszta, őszinte Krisna-hívők (bhakták) kegyére, teljes hűséggel és engedelmességgel állandóan szennyezetlen társaságukban tartva magunkat és így feltárva előttük minden kétségünket, hogy megkaphassuk felbecsülhetetlen útmutatásuk áldását.


1 hozzászólás  
Typri Tamás writes:
december 6th, 2012 at 20:42

Érdekes történet, mert nap mint nap ezt csináljuk, és ha megkérdik miért, nem tudunk értelmes választ adni. Ezen el kell gondolkodnom.

Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa