»
S
I
D
E
B
A
R
«
Vaikuntha-gyerekek
2017 12 17 by premamoya
Vaikuntha-gyerekek

Vaikuntha-gyerekek

Az alábbi részlet Urmilá dd könyvéből, a Vaikuntha-gyerekek-ből származik.

  1. Kapcsolat a szülőkkel és a közösséggel

 

Krisna a gyerekeket elsősorban a szülőkre bízta.

Amíg a tanuló el nem fogad egy gurut, addig az apa a guru. Az iskola ezért az apa szolgájaként működik. Ez nem azt jelenti, hogy az iskola követi a szülők szeszélyeit. A szülőknek és az iskolának harmonikusan együtt kell működnie, a szülők pedig átadják a felelősséget az iskolának a tanulóévek idejére. Más vonatkozásban mind a szülők, mind a tanárok a parampará szolgái, végső soron pedig Krisna szolgái.

Krisna az eredeti apja mindenkinek s mi az Ő nevében foglalkozunk a gyerekekkel, az Ő általa adott intelligenciával, forrásokkal és energiával.

Mégis az elsődleges felelősség és a törődés kötelessége minden gyerekért a szülőé. Ez Krisna elrendezése és ezt nem lehet mesterségesen megváltoztatni. Ha józanul gondolkodunk, akkor megértjük, hogy milyen nagy felelősséggel tartozunk a szülőknek.

Fontos, hogy a szülők gyakori információkat kapjanak a gyerek tanulmányi eredményeiről és lelki fejlődéséről. A szülőknek joguk van ahhoz, hogy a gyerekekkel kapcsolatos kívánságaikat tiszteletben tartsuk, ha ezek nem állnak szemben az iskola nevelési elveivel. A szülők megfigyeléseit, észrevételeit a gyerekek tanulmányi, lelki, fizikai és érzelmi szükségeleteivel kapcsolatban az iskola személyzetének gondosan figyelembe kell vennie.

Ha az iskola  tiszteletben tartja a szülők szükségleteit, akkor a szülők nagy hittel, s az iskola felé való odaadással fognak válaszolni erre. Ha a gyerekek látják, hogy egyetértés van az otthon és az iskola között, akkor sokkal engedelmesebbek lesznek és még mohóbb lesz a vágyuk, hogy tanuljanak. De természetesen ezek a követelések és kritika nem lehetnek túlzóak a szülők részéről. Ha a szülők ismételten gondot okoznak a tanároknak és a vezetőknek jó ok nélkül, akkor az igazgató előterjesztheti az ügyet a helyi oktatási testület elé. Ha szükséges a nemzetközi testület képviselői elé vagy a helyi GBC képviselő elé is terjesztheti az ügyet. Ők majd segítenek megoldani a nehézséget. Ha ezután is folytatják az iskola személyzetének zaklatását, az igazgató megkérheti őket, hogy vagy működjenek együtt, vagy keressenek egy másik iskolát, ahol elégedettek lesznek.

Az ilyen szülők kivételek. Ha az iskola igazán jól működik, akkor közvetlenül meg tudja szüntetni az iskola és az otthon közötti konfliktust.

Hogyan teljesíthetjük a kötelességünket a szülőkkel szembeni természetes segítséggel és törődéssel?

Minden szülőnek rendszeres információt kell kapnia a gyerekek tanulmányi és lelki fejlődéséről. Egy hónapban egyszer – ez megfelelő. Néhány szülő a tanulmányi teljesítmény osztályozását túlságosan versenyszelleműnek érzi. Sríla Prabhupáda erről azt írta:

„A verseny ad életet…” A forma nem olyan fontos.

Rögtön, miután a gyereket felvettük az iskolába, adjunk neki egy felmérő tesztet, hogy tájékozódjunk tanulmányi képességeiről.

Nagyon bátorító a tanulónak, s a szülőnek egyaránt, ha alkalmanként tájékoztatót küldünk haza, amikor a gyerek valamit különösen jól csinált. (A legalkalmasabb minden két hétben egyszer.) Pl., amikor jó jegyet kap valamiből a tanuló, ami egyébként nehezen megy neki, stb. Az iskolának lehetőséget kell biztosítani a tanárok és a szülők számára, hogy szükség esetén egy rendkívüli találkozót hívjanak össze. Igen hasznos egy évben egyszer meghívni a szülőket és a közösséget az iskolába. (Lehet az iskolai órák alatt vagy azon kívül.) Ha lehetséges, a helyi templomi közösséget is hívjuk meg! A meghívót három héttel a tervezett rendezvény előtt küldjük ki! Legyen egy kis praszádam is! Esetleg megkérhetünk minden szülőt, hogy hozzon 1-1 preparációt. Nagyon kedvező hatású, hogy amikor a szülők távoznak, az igazgató az ajtónál áll és megköszöni a szülőknek a támogatásukat. A legjobb reklám az iskolának a tanulók helyes viselkedése. Ne vedd rossz néven, sőt légy boldog, ha vannak olyan ritka szülők, akik részletes kérdéseket tesznek fel az órák felépítéséről, a tananyagról. A jó „tálalás” még nem minden.

 A kívülállók az iskola minőségét abból fogják megállapítani, hogy a személyzet hogyan bánik a tanulókkal. Milyen a tiszteletadás és a vaisnava viselkedés. A tanulók nem lehetnek felügyelet nélkül. Tisztaság-világos osztályok—poszterek-képek-vidám hangulat.

Nagyon fontos az első osztályú praszádam. Senki sem lesz elégedett, ha a tanulók rosszul tápláltak. A játszóhely és a felszerelés legyen tiszta és biztonságos. A tanulmányi és a lelki program legyen egyensúlyban.

Már kezdetektől fogva közöljük a tanulmányi programunkat és céljainkat a szülőkkel! Mindig vonjuk be a szülőket a gyerekek tanulmányi fejlődésének megbeszélésébe! A személyzet minden tagjának arra kell törekednie, hogy a gyerekek a gurukulában megízleljék az odaadó szolgálat ízét. Legalább ugyanannyi energiát kell fektetni a lelki programba, mint a közismereti programba. A gyerekeknek tapasztalniuk kell a Krisna-tudatot, nemcsak filozófiára van szükségük. (Mangala-árati, az egész reggeli program, szolgálat a felnőtt bhakták társaságában.) Mikor a szülők és a közösség látják a tanulók friss lelkesedését, akkor nagyon jó véleménnyel lesznek a tanítási módszerünkről.

Bizonyos szülők esetleges közönyét tolerálni lehet, ha a gyerekre nincs hatással. Bár az ilyen tanulók gyakran motiválatlanok és bizonytalanok. Ha a szülő hosszantartóan elzárkózik az iskolától, jobb otthon meglátogatni.

Sok tapasztalt gurukulatanár és igazgató arra a következtetésre jutott, hogy a tanulók egy idő múlva nem lesznek elégedettek a Krisna-tudatos oktatással, ha a szülők nem követik szigorúan a bhakti-yoga elveit a saját életükben. (Ez azonban nem szükségszerűen igaz minden esetben.) Fontos észben tartani az iskola személyzetének, hogy a szülők is változnak. Ezért a tanulókra és a szülőkre soha nem lehet egy biztos lelki kudarcot rábélyegezni. Ha a szülők vágynak arra, hogy gyerekeik Krisna-tudatos oktatásban részesüljenek, akkor a legnagyobb tiszteletet érdemlik meg a személyzet részéről, nem számít, hogy mit csinálnak ők személyesen a saját életükben. Vegyük figyelembe, hogy különlegesen ritka dolog, hogy valaki transzcendentális oktatást akar a gyerekének. Az azonban nagyon fontos, hogy a gyerekek ne legyenek bűnös hatásoknak kitéve otthon. (Rádió, televízió, videó, stb.)

 

 

  1. Néhány fogalom tisztázása

 

Nevelési filozófia (ill. cél vagy nézet):

az oktatás célja,

a gyerek alapvető szükségleteinek és azonosságának meghatározása,

kapcsolat a tanárokkal,

és maga az élet célja

 

Nevelési rendszer (ill. oktatási rendszer):

Az alaprendszer a tanítandó téma bemutatásához

 

A nevelés/oktatás módszertana:

Az a módszer, ahogyan az oktatási rendszert a gyakorlatba áttesszük. Az a mód, ahogyan a diák tudásra és szakismeretre tesz szert.

 

 

Oktatási/nevelési célok, rendszerek és módszerek

 

„Oktatómódszerünk bizonyítékát a gyermekeknél tapasztalható lelki fejlődésben és friss lelkesedésben fogjuk látni… A gyerekeket mindig úgy kell tanítani, hogy kihasználjuk játékos hangulatuk előnyét s megtanítjuk őket Krisna-tudatos játékokkal játszani.

„Intelligencia azt jelenti, hogy hogy foglalj le másokat, hogy segítsenek neked. Ez az intelligencia, nem pedig az, hogy ’Oh, túl elfoglalt voltam, nem tudtam ezt megcsinálni.’ Miért? Hol a segítőd? Képezz ki egy segítőt, hogy a távollétedben is menjenek a dolgok.˝ (Idézet Sríla Prabhupádától)

Az oktatás elsődleges célja, hogy ráébresszük a tanulót arra, hogy az eredeti helyzete, hogy mint örökkévaló lélek – Krisna szolgája. Ezért minden Krisna-tudatos iskolának közös célja van. Ez a fő megkülönböztető vonása a Krisna-tuatos oktatásnak, hogy a lelket célozza.

Minden más oktatófolyamat többé-kevésbé más más módon a testet és az elmét célozza.

Minden oktatási rendszernek van egy általános célja. Ezt sokan oktatás/nevelésfilozófiának nevezik. Más oktatási rendszerek nem osztják a mi céljainkat. Ezért határoztuk meg az előbbi három kifejezés értelmét.

 

Nevelésfilozófia:

Itt két általános kategória van: teista és ateista (világi).

 

A teista iskola célja: a gyerek ajánlja életét Istennek.

Az ilyen tanárok gyakran elégedettek a közönséges erkölcsiséggel és a szektás „hittel”. Ez gyakran azt jelenti, hogy megszilárdítják dogmatikus elképzelésüket és mindenki más elképzelését összetörik. Néha szekuláris célokat tűznek ki, mint pl. „beilleszkedni a társadalomba” és egy „jó életet” élni. A legtöbb nyugati teista filozófia nem tud különbséget tenni test és lélek között.

 

Zsidó-keresztény-muzulmán hit: alapvetően személytelen hit mind a három. Azt hiszik, hogy az ember csak akkor képes elérni a felszabadulást, mikor feltámad.

A zsidó és muzulmán hit szeint Istennek nincs formája.

A keresztény vallás azt tanítja, hogy amikor Isten elfogad egy formát, az anyagi.

A muzulmánok és a zsidók azt hiszik, hogy az ember és az anyagi világ lényegében jó. Úgy érzik, Isten azt akarja,  hogy élvezzük ezt a világot egy vallásosan törvényes módon, hálát érezve Iránta az érzékkielégítésért. Mindkét vallás oktatási/nevelési célja kultúrájának és történelmének átadása egy „jó élet” igen szekuláris céljával együtt. Emellett gyakran tanítják szentírásukat a Koránt és az Ótestamentumot eredeti nyelven.

Néhány orthodox zsidó közösségnél és néhány szigorú muzulmán közösségnél (pl. Indonézia) megvan az az oktatási rendszer, hogy a fiú tanulók egy tanítóval élnek, akit szinte a gurujuknak tekintenek. Az ilyen iskolákban sok időt töltenek a szövegek memorizálásával, a Szentírás megvitatásával és az élet egy mélyebben vallásos módjában próbálják elmeríteni a diákokat.

 

A keresztények tanítása szerint az emberi lények természetüknél fogva bűnösök, oktatásra van szükségük, hogy elnyomják bűnös természetüket. Isten így meg tudja menteni őket. Minden emberi lényt születésétől fogva beszennyez Ádám leesése (eredendő bűn). Oktatási rendszerükben a diák megtanul félni a bűn visszahatásaitól (pokol) és az erkölcsösség eredményére (mennyország) vágyik. A társadalmi rendszer az iskolán belül és kívül is nagy nyomást gyakorol a gyerekre, hogy alkalmazkodjon.

Így az oktatók, a keresztény filozófusok (teológusok) azt remélik, hogy egy békés társadalmat fognak teremteni.

 

A világi (ateista) nevelési rendszer: Legtöbben nem fogadják el, hogy az ember alapvetően romlott, sem azt, hogy Isten fő dolga, hogy megjutalmazza vagy megbüntesse az emberi lényeket. Inkább azt mondják, hogy az ember természetszerűen tele van jó tulajdonságokkal és az olyan vallásos kijelentésektől vált rosszá, miszerint ő bűnös, és vagy a korrupt társadalom miatt, amely mesterségesen egyenlőtlenségeket teremt, irigy versengést és küzdelmet. E nézet szerint tehát a gyerekek születésükkor teljesen ártatlanok és ezért teljesen ki vannak később szolgáltatva környezetüknek. Nevelési elvük az, hogy „Szabályozd a környezetet, s így fogod tudni irányítani a gyerek jó tulajdonságait!” E nézet szerinti nevelők tehát mesterségesen akarnak létrehozni egy erkölcsös és igazgságos társadalmat a vallások korlátozásai nélkül. Sőt ezek a vallások, szerintük csak akadályok a képességek kibontakoztatásában. Ha a gyerekek eredetileg tiszták és jók, akkor csak egyszerűen el kell választanunk őket a korrupt társadalomtól, s teljes szabadságot kell adni nekik.

A legtöbb un. „alternatív” és újkori iskola e célok valamilyen extrém változata. Azt sugallják az itt tanulóknak, hogy létre lehet hozni egy olyan társadalmat, ahol „mindenki szeretni fog mindenkit”, vagy ahol „senki nem büntet meg senkit”.

A leggyakoribb oktatási filozófia a modern világban a világi humanizmus. Az emberek (azaz az evolució csúcsán levő élőlények) nem azért jók, mert Isten így alkotta őket, hanem pusztán azért, mert a természetben minden automatikusan egyre jobb lesz. Itt az oktatás célja, hogy a gyermek kielégítse testi vágyait és a világot egy olyan hellyé tegye, ahol erre jó lehetőség van.

 

A védikus perspektiva (amit az ISCKON gyakorol):

Az ember alapvető lelki természete valóban jó, azonban ez be van fedve feltételekhez kötöttsége miatt és, ami így megnyilvánul rossz, egyedenként eltérő mértékben, ezért vissza kell állítani a tanulók eredeti lelki természetét ehhez a külső korlátozásokra van szükség, míg az eredeti lelki természet vissza nem áll.

Miközben a korlátozások működnek a gyerek ráébred valódi természetére a tiszta jóságban.

E cél elérésekor a társadalom törvényei szükségtelenek.

A gyerekek olyan tulajdonságokat fejlesztenek ki, amilyenekkel társulnak. (Sríla Prabhupáda: „A gyerekek olyanok, mint a puha tészta, bárhogy lehet formázni őket.”)

Azonban előző életeik miatt a gyerekek bizonyos hajlamokkal már születésükkor rendelkeznek. A kéj, düh, irigység, mohóság, büszkeség már bennük van, nincs szükségük arra, hogy külső forrásból szert tegyenek ezekre. A szülő gyakran így gondolja: „Óh, az én drága, egyetlen gyermekem ezt a rossz viselkedést más gyerekektől tanulta, akiknek a szülei nem nevelik szépen a gyerekiket!” Ez illuzió. Fontos tudni, hogy nem tudjuk kifejleszteni gyermekeink jó tulajdonságait azáltal, hogy „szabadságot” biztosítunk nekik. Állandóan a Krisna-tudat hatása alatt kell őket tartanunk, ami által valóban megtisztulhatnak. Ez a tökéletes megértése az „öröklés” (egy személy tulajdonságai születéskor az előző életei alapján) kontra „környezet” rejtélyének.

 

 

  • Oktatási rendszerek

 

Minden tanárnak ismernie kell a különböző oktatási rendszereket, hogy rugalmas tudjon maradni. Egy olyan alaprendszert szeretnénk bemutatni és hangsúlyozni, ami az érzékszabályozáson, az elme fegyelmezésén és a feljebbvalók tiszteletén alapszik.

Célszerű minden iskolának kiválasztnia egy rendszert. De arra is lehetőség van, hogy különböző tantárgyaknál különböző oktatási rendszereket használjunk. Nagyon fontos tudnia a tanárnak, hogy milyen oktatási rendszer áll amögött, ami az osztályban történik.

Fontos tudni azt is, hogy bizonyos oktatási rendszerekkel mit lehet és mit nem lehet elérni.

 

  1. Klasszikus módszer

Első évek memorizálással és a részletek megszervezsével telnek. Mikor a gyermek éretté válik – amikor elkezd vitatkozni és ellentmondani -, akkor megtanulja a logika szabályait és hogy hogyan kell érvelni. Amikor a diák már függetlenebb lesz: megtanulja előadni gondolatait és megvalósításait szabatosan, meggyőzően.

E rendszer magasabb szintjei bráhmanáknak és ksatrijáknak vannak. (Ezt a rendszert használták pl. az ókori Görögországban, amikoris a felsőoktatás általában az intellektuális beállítottságú diákok számára volt.)

 

  1. Sztenderd, spirális rendszer

A legtöbb nyugati iskolában ezt tanítják. A tanár megtervezi a leckéket, előadja azokat, útmutatást nyújt és felbecsüli a diákok fejlődését. A legtöbb sztenderd tankönyv spirális megközelítést használ. 3-4 hétig egy téma van soron, utána tesztelés következik, majd 3-4 hétig újabb téma következik a végén újabb teszteléssel.

A sorozat minden évben visszatér ugyanarra a területre, mélyebb megértést nyújtva minden évben egy-két új területet is bevezetnek.

A rendszer előnye: könnyebbség a tanárnak. Minden bele van építve a tankönyvbe és a hozzá tartozó anyagba.

A rendszer hátránya: a következő évre a diák elfelejti az anyagot. Unalmas lehet 3-4 hétig ugyanzon a témán dolgozni.

 

A spirális rendszer a következő feltételek között működik jól:

a)Ha a diák egyénileg is érdeklődik a téma iránt és tudását gyakran használja az osztályon kívüli munkában.

b)Ha a tanár kiegészíti és módosítja a tankönyvet, hogy megoldja a problémákat.

c)Ha a téma olyan természetű, hogy a diák nap, mint nap kényszerül arra, hogy használja a tudását. (Pl. nyelvtan)

 

 

  1. Szentirás-alapú (elvi) rendszer

Ez Sríla Prabhupáda könyveit  veszi alapul és irányvonalul. A tanár a szentírások igazsága alapján érvel. Összekapcsolja a téma elveit a diák jellemével és képességeivel. Esetleg jegyzeteket irat a diákkal: hogyan alkalmazza a lelki elveket egyénileg az életében. Ez a rendszer a témát kapcsolja a Szentíráshoz és nem fordítva.

A tanár elkezdi a témát, majd talál idevágó részeket a Szentírásban, ezzel megmagyaráz és megvilágít különböző szempontokat. A diákok részt vesznek ebben a kutatásban és részletes jegyzeteket írnak.

 

  1. Az alapos ismeretszerzés módszere

A tankönyvek, munkafüzetek, amelyekbe a tanulók írnak egyéni tanulási programra adnak lehetőséget.

A tanárnak minimális útmutatást kell adnia. (Mert a tankönyvek tartalmazzák a tananyagot.)

A tanár így könnyedén bánhat nagyobb csoportokkal és minden gyerek halad a saját ütemében minden tárgyban.

Kb. kéthetenként a tanár vagy egy nagyobb diák megvizsgálja a munkákat. Kijavítja a hibákat vagy a diák dolgozik még a témán.

Cél: az „automatizmus” elérése. (Mintegy „túltanulják” a feladatot.)

Így a diák a gondolkodás magasabb szintjeire koncentrálhat.

 

5.a. Programozott tanulás

Alapos tudáselsajátítást tesz lehetővé. Nagyon apró lépésekben viszi végig a diákot az anyagon, közben állandóan teszteli. Minden tévedést azonnal kijavítanak. Szilárd tanulás, ritkán felejtik el. Gyorsabban tanulnak, mint a sztenderd módszernél. Könnyen lehet adaptálni számítógépre. Spirális szerkezet szerint működik.

 

5.b. Növekvő tanulás

Nagyon kis részekben tanítja meg a témát. Nincs spirális szerkezet. Mindent, amit megtanult, azt gyakorolja és állandóan használja.

Rendkívül hatásos: a tanulás természetes és könnyű.

Az anyagokat ritkán felejtik el. A tanulás tovább tart a sztenderd módszernél.

Azonban a diákok igazán jól elsajátítják az információt és automatikusan használják.

 

  1. Összekapcsoló tanulási rendszer

Összekapcsolja néhány téma tanulását egy bizonyos téma köré. (Sríla Prabhupáda könyveit is lehet így tanulmányozni.)

A többszintű oktatáshoz hasznos (vagyis, mikor mindenkorú gyerek együtt tanul egy témát, de eltérő egyéni feladataik vannak).

Pl. a tanár kiválaszt egy Bhagavad-gítá verset.

Nyelvtanóra: azonosítják a főneveket vagy mondatokat írnak ezekkel a főnevekkel.

Történelem óra/földrajz óra: kapnak egy feladatot a diákok, ami olyan témán alapszik, amit a vers és a magyarázat említ.

Helyesírás: a diákok megtanulják a nehéz szavak helyesírását.

Fogalmazás: írnak a versről.

Vagy pl. a hal tanulmányozása. Akkor minden tárgyi terület ezzel a témával áll kapcsolatban.

Lehetnek egyénileg előírt munkák.

Ez a rendszer nagy terhet ró a tanárra, de a lecketerv a következő évben is használható.

 

6.a. Koncepció megközelítés (módosított összekapcsoló rendszer)

Gyakran használják egytantermes iskolákban. Megkönnyíti a sokszintű oktatást. Minden egyes tárgynál a tanár meghatároz egy koncepciót, amit minden szintű csoport egyidőben fog tanulni. (pl. mat.: törtszámok- nyelvtan: igék)

Ugyanaz az általános utasítás megy minden diáknak és minden csoport a saját képessége szerint dolgozik.

A kiadóknál sokszintű oktatási útmutatók állnak rendelkezésre.

Bhakták ezeket csak modellként használhatják.

 

  1. Érdeklődésen alapuló tanulás

A tanulás a diák érdeklődésén alapul.

Pl. a diák kap 10-12 tervezett feladatot, amely minden tudományos tárggyal foglalkozik az adott érdeklődési területből.

Nagyon tapasztalt tanároknak javasolt a  használata, akik kevés diákot tanítanak egyidőben. (Pl. külön óra)

Idősebb diákoknál alkalmazható jobban.

 

  1. Tanulás „nem tankönyvek”-ből

(Charlotte Mason módszere) A tanulók olvasnak és megvitatnak a témához kapcsolodó könyveket. Így a gyerekek bevonása megtörténik a való élet cselekedeteibe.

 

  1. Nem szabályozott oktatás

(John Holt módszere)

Jellemzője: az oktatás nem szabályszerű, gyermekközpontú és irányított.

Rövid jellemzése: „Nem iskolázás”. Gyakrabban alkalmazzák házi iskolákban. Intézmény és parancsolás-ellenes. Nincs „tanítás” a szó közönséges értelmében. (Előrodul, hogy 9-10 éves korukig nem tanulnak meg olvasni.) Olyan témákra koncentrálnak, ami érdekli őket.

Fontos, hogy jó tanár kell! A diák tanárával együtt bekapcsolódik a felnőttek cselekedeteibe.

Érdekes tapasztalat, hogy többet tudnak a tanulók, mint egy jól megszerkesztett tanulmányprogram során tudnának. De általában az ilyen gyerekek művelt szülői, ill. ösztönző tudományos környezetből kerülnek ki.

Hátrányai: műveletlen szülők esetén, ha a gyereket nem érdekli a téma, bármi elvonhatja figyelmét (pl. TV), iskolában alkalmazva káoszhoz vezethet.

Krisna-tudatos tanárok számára az összes bemutatott rendszer közül egyhez sincs útmutatás.

 

  1. Néhány egyéb oktatási rendszer

(Ezeknek általában nagyon kevés helye van a Krisna-tudatos iskolában.)

  1. Montessori rendszere

Egy  megszerkesztett, „felszerelt” környezetet biztosítanak, majd hagyja a tanulókat, hogy maguktól tanuljanak.

(A „nem iskolázási” rendszer legrosszabb fajtája: „hagyd magukra őket” kombinálva a „tankönyvrendszer” legrosszabb részével: „minden előre meg van határozva”.

Nem ad teret az egyéniségnek. Sríla Prabhupáda „mesterséges”-nek nevezte.

 

  1. Steiner vagy Waldorf módszer

Az egész rendszer az evolúcióra épül fel (bár az evolúciót az iskola nem tanítja kizárólagos igazságként).

  1. Steiner elmélete szerint az ember egyénileg az emberiség evolúciójával analóg módon fejlődik. (Ez csak egy spekuláció.)

Az olvasás megtanulása az írás elsajátítása után történik. (Mivel az emberi civilizációban is előbb jelek voltak, amit meg kellett fejteni.)

Nevelési elv: minden gyerek legyen a saját maga vezére és találja meg a saját igazságát.

Steiner, a „guru” azt mondja: „nincs szükség gurura”.

Szemléletmódjuk veszélyes azokra, akik közel akarnak kerülni Sríla Prabhupáda gurukulájához.

Az oktatás egy spirál mentén történik. Minden egyes témára egy hónapig kerül sor egy évben, a témához visszatérnek a következő évben, magasabb szinten.

A rendszer előnye: kiemelt hangsúly van a művészeteken és a kreativitáson. (Zene, tánc, rajz, festés.)

 

Különféle kommunikációs módszerek az oktatásban

(In: Marry Pride: Schoolproof)

 

A tanítás módszerei:

olvasni a diáknak,

bemutatót tartani,

vizuális eszközök alkalmazása,

ötletes képek,

videók,

tapasztalatok szerzése,

kisérlet,

utánzás,

valami folyamaton keresztülvinni a diákot,

kutatás végeztetése,

a diák „kihívása”

előadás (vagy bábjáték)

kirándulás,

ismétlés,

dalok, mondókák, versek,

játékok,

megkérni a diákot, hogy tanuljon magától.

 

A diákok által tanult tananyag megértésének értékelése

Vizsgálni kell: a diákok megértették-e a tananyagot? Tudják-e alkalmazni? Ennek különböző szintjei vannak.

 

Bloom Sander megértési szintjei:

  1. Emlékezés: A diák valamit előhív emlékezetében, amit tanult.

(Memória-próba).

  1. Átfordítás: mikor a diák az információt egy másfajta szimbolikus formába teszi át. Pl.: mikor a diák kifejez egy koncepciót a saját szavaival. Ide tartozik: egy történet illusztrálása, egy történet eljátszása, egy kép leírása.
  2. Magyarázás: mikor a diák felfedezi a kapcsolatot tények, általánosítások, meghatározások, értékek és gyakorlatok között. Pl.: karakterjegyekre való következtetés egy történetből vagy hely-idő-körülmény kapcsolatának megértése pl. társadalomtudományoknál.
  3. Alkalmazás: egy életszerű probléma megoldása. Pl.: Hogyan kell levelet írni egy újságnak, hogyan kell prédikálni egy bizonyos közösségnek, matematikai feladatok megoldásánál.
  4. Elemzés: a diák a problémát a gondolkodás formáiról való tudás fényében oldja meg.
  5. Szintézis: A diák megold egy problémát, amelyhez eredeti, kreatív gondolkodásra van szükség. (Feltalálók fontos képessége.) Pl. a diák eljut egy matematikai probléma megoldására más, eredeti úton.
  6. Értékelés: A diák a sztenderdek alapján megítéli, mi helyes, mi nem. Mi jó, mi rossz. (Pl. a diák tudja, hogy a mámorítószerek fogyasztása rossz és el tudja magyarázni ennek okát.) Vagy egy történet értékelése Krisna-tudatos megértés szerint. Mindezek értékes segítségek a diákok és az oktatási módszerek helyes értékeléséhez.

 

Hogyan  értették meg a diákok az anyagot?

Ennek értékelése

  1. Megkérdezni mit tanultak (nyitottan vagy konkrétan)
  2. Ismételje el, amit tanult
  3. Foglalja össze
  4. Adjon saját magyarázatot vagy értékelést
  5. Összehasonlítás (Pl. két vers vagy két történet közötti összehasonlítás)
  6. Moddelezés (szobrok, konstrukciók, rajzok). Vidám, de időigényes módszer.
  7. Bemutatják, amit tanultak (színdarab, szóbeli felelet, stb.)
  8. A diák használja tudását. Ez az egyik legjelentősebb értékelési módszer.

 

  • A fegyelmezés módszerei

 

A fegyelmezés célja: jó viselkedés bátorítása

                                    a rossz viselkedés megállítása

                                    a rend fenntartása

 

A fegyelmezés nem azonos a büntetéssel! A büntetés a fegyelmezés eszköze lehet.

A fegyelmezés során arra törekszünk, hogy szeretettel megtanítsuk a gyermeket, hogy elérje a megfelelő viselkedés sztenderdjét a sásztra és guru szerint – egy jó személyiség kifejlesztése érdekében. Hogy kifejlesszen egy ízt a transzcendentális tudás iránt.

Lelkileg kevésbé fejlett gyereknél külső motiváció szükséges: jutalom, elismerés, büntetés.

Mindezeknek a lényege az, hogy a tanár vonzóbbá teszi a jutalmat, mint a rossz viselkedést és a büntetést kellően „nem vonzóvá” teszi ahhoz, hogy ellensúlyozza a rosszalkodásból eredő hasznot.

 

A belső fegyelem

 

Ennek lényege az, hogy a tanuló olyan szeretetet érez a tanár iránt, hogy vágyik arra, hogy elégedetté tegye. Ez a fajta kapcsolat idővel fejlődik ki. A tanárnak éberen kell figyelnie: hogyan tudja a gyereket lefoglalni a Krisna-tudattal? A gyereknek meg kell értenie: a tanár az iskolában Krisna képviselője. A diákok a tanár bánásmódján keresztül tapasztalnak valamennyit Krisna korlátlan lelki szeretetéből és kegyéből.

 

Hogyan mutassa ki a tanár a gyermek iránti szeretetét?

 

  1. Beszéljen a gyerekkel tisztelettel, mint egy egyénnel!
  2. A gyermek érzéseit és gondolatait vegye komolyan!
  3. A tanár is érdeklődjön azon gondolatok és dolgok iránt, amelyek a gyermeket érdeklik!
  4. Dicsérjen meg minden egyes gyereket naponta!
  5. A tanár legyen önmaga és legyen őszinte!
  6. A tanár sohase becsülje le, gúnyolja ki vagy tegye nevetségessé a gyereket!
  7. A tanár legyen bhakta példakép, a gyerek olyanná akarjon válni, mint a tanára

 

Az effajta tisztelet és szeretet a gyerek részéről a legjobb módja a fegyelmezésnek. De tudni kell, hogy a szeretetet nem lehet erőltetni. Minél jobban szeretnek és tisztelnek egy tanárt a gyerekek, annál több bizalmat fektetnek bele és annál jobban engedelmeskednek.

A tanárnak tiszteletben kell tartania a tudományos tanulás és a lelki fejlődés nehézségeit és küzdelmeit.

 

  • A sikerers osztályirányítás

 

Néhány tanárnak esetleg lehet rendkívüli varázsa. Pusztán a megjelenésükkel el tudnak csendesíteni zavargásokat. De a vezetési alapelveket meg is lehet tanulni.

 

Első elv:

Óvatosan kezdjél! (Legyél ott előbb, mielőtt megérkeznek a diákok. A környezet legyen tiszta, rendes, a diákok ültetése legyen elrendezve.)

Legyél felkészült! Tudd előre és készítsd elő, amit fogsz csinálni! Az anyagok és azok kiosztása legyen megszervezve!

Kezdjél időben! (Ez megszilárdítja a tanár tekintélyét.)

 

Második elv:

Fejezd be hatékonyan! Tervezd meg előre, hogyan fogod befejezni. Először tervezd meg elmében, majd írd le.

 

Harmadik elv:

Eljárásaidat tedd hatékonnyá! Elemezd minden tevékenységed célját!

Légy változatos! (Unalmasabb és érdekesebb folyamatok váltakoztatása. Egyéni és csoportmunka váltogatása, stb.

Utasításaid legyenek egyértelműek! (Minden gyerek kétségtelenül tudja, mit kell csinálnia.)

Változatos ütemet tarts! (Mikor kell kevesebbet tanítani, mikor kell több időt hagyni a gyakorlásra. Mikor kell pihenőt tartani.)

 

Negyedik elv:

Alakíts ki jó kapcsolatokat, ismerd a diákjaidat!

Szólítsd őket a nevükön!

Bánj személyesen velük!

Beszélgess velük!

Érdeklődj a dolgai felől!

Hasznos a hivatalos tanórákon kívüli beszélgetés.

Tartsd a szavad!

Ne blöffölj!

Tudd, hogy mi folyik! (Fejlessz ki erre egy hatodik érzéket!)

Időben avatkozz be!

Dicsérd meg őket!

Ismerd fel a nehézségeket, segíts, ha kell! Adj tanácsot!

A problémás gyerekeknek több pozitív megerősítés kell!

Alakíts ki pozitív légkört! (Került a zsörtölődést, gúnyolódást, a gyakori negatív megjegyzéseket és büntetést. Gyakori büntetés feszült légkört okozhat. A Jó és Szép sokféle szinonimáját használd!)

Ne feledd, hogy a szidások egy alapvetően pozitív légkörben a leghatékonyabbak!

Légy kölcsönhatásban a diákokkal! (Szemkontaktus, beszélj hangosan, ellenőrizd, hogy befogadták-e az anyagot. Ha kell újra magyarázd el!)

 

Külső fegyelem

 

Akik nem tudnak eljutni a belső fegyelem szintjére, azok az anyagi természet szigorú irányítása alatt állnak.

Ilyenkor a jutalmazás és büntetés szervezett rendszere szükséges, mert a feltételekhez kötött lelkeket az elme és az érzékek vezérlik az értelem helyett. (Főként gyerekeknél.) A feltételekhez kötött lelkek gyakran vonzódnak egy „alacsonyabb íz”-hez – ilyenkor rosszalkodnak.

A lelki világban nincs karma, nincs jutalom és büntetés, nincs „fegyelem” olyan értelemben, ahogyan mi értjük. Teljes szabadság van. Az ott élők belülről fegyelmezik magukat.

A diákok belülről való motiváltságának feltétele:

jó példamutatás a tanártól,

a tanár pozitív, bátorító kapcsolata a diákokkal,

a diákok kapjanak lehetőséget a sikerre.

Ha ez megvalósulna, jó viselkedés és rend lenne, nem lenne szükség a fegyelemhez kapcsolódó jutalmakra és büntetésekre.

Fontos ismertetni a fegyelmi programot minden szülővel, így megkaphatjuk a támogatásukat.

Fontosabb, hogy a külső elismerésnek legyen egy rendszere, mint a büntetésnek.

Az iskolának legyen egy konkrét programja a jutalmazásra és a büntetésre. Ez legyen megfelelő, következetes és hatékony.

Ha a választott program neked nem működik, nyugodtan változtatsd meg. Kérj tanácsot, ha szükséges!

Ajánlatos a jutalmazást és a büntetést külön vonalon tartani. (A kettő ne semlegesítse egymást.) Ugyanis a jó és a rossz karmának más az eredménye nem hatálytalaníthatják egymást.

 

  • Jutalmazási rendszerek

 

Pl. hasznos lehet a büntetőprogramot fordítva alkalmazni. A tanár pl. bátorítandó viselkedésre pontokat ad. (Pl. időben kész a lecke, önként végez szolgálatot, stb.). Az iskola alakítson ki egy elismerési rendszert céljaival összhangban (tudományos kiválóság bátorítása? A prédikálás…? A szolgálat…? A jellem és a viselkedés…?)

Jóváhagyott extra könyvek, kazetták, kírtanák, történetek jó, ha vannak minden osztályteremben. Ezeket a gyerekek szünetekben jutalomból nézegethetik.

Minden iskolának legyen egy minimális viselkedési sztenderdje!

Ezek a szabályok legyenek egyszerűek! Pl.:

  1. Minden utasítást követni kell, amint megkapják.
  2. Engedélyt kell kérni mielőtt elhagyja a helyét.
  3. A tanuló ne bántsa senkinek a testét, elméjét!
  4. Mielőtt beszélni akar a tanuló, tegye fel a kezét! Stb.

 

Az egyezményes szabályokat az osztályban fel kell tenni a falra. Az iskolának sztenderdeket kell felállítania a szabálysértések kezelésére.

A fegyelmi program hatályba léptetése az igazgató kötelessége.

Sohase büntessünk egy gyereket akkor, mikor éppen dühösek vagyunk!

Ne büntesd meg a gyereket nyilvánosan, soha ne szégyenítsd meg!

Próbáld megérteni a probléma okát!

Ha hibát követsz el, kérj bocsánatot a gyerektől!

Ne bélyegezz egy gyereket rossznak!

Ismétlődő problémák esetén erre a gyerekre bizonyára más módszer kell. (Ilyen esetekben ülj le a gyerekkel és vagy a szüleivel és vagy az igazgatóval megbeszélni a helyzetet.)

Krízis esetén haszontalan prédikálni. (Ilyenkor a gyerek akarattal bezárja az elméjét.)

A rosszalkodást szigorú, rövid utasítással azonnal meg kell állítani.

Ajánlott irodalom:

  1. Bhuridzsana prabhu: Fegyelmi műhely
  2. Mary Pecci: Hogyan fegyelmezd osztályodat az örömteli tanítás érdekében. (Rövid, nagyon hatásos program.)

 

A sztenderdek meghatározása

 

A Krisna-tudat nem egy hivatalos vallás vagy egyfajta hit. Ez nem is egy „hivatás”,  amit el lehet választani valakinek a magánéletétől.

Ezért lényeges eldönteni a sztenderdeket, hogy általános befolyást gyakoroljanak a gyerekekre az osztálytermen belül és kívül is. Abban az esetben, ha nem állítunk fel sztenderdeket a közösségben a legelesettebb személyek viselkedése lesz a meghatározó. Tehát ekkor is lesznek sztenderdek, csak nagyon alacsony szinten. A gyerekek különösen hajlamosak arra, hogy az elfogadhatóság legalsó szintje felé közeledjenek. Ennek fontosságát egy hasonlattal érzékeltethetjük. Képzeljünk el egy medencét, amit védelmi szempontból egy korlát vesz körül. Tegyük fel, hogy a korlát közvetlenül a medence szélénél van. A korlát védelme nem túl megbízható, hiszen csak egy kis félrecsúszás történik és máris benne vagy a vízben. Ez a hasonlat a túlságosan engedékeny sztenderdek esetére vonatkozik.

Most képzeljük el azt, hogy a korlát a medencétől két kilométerre van. Az eredmény az lesz, hogy az emberek nem fogják tisztelni. Ez utóbbi hasonlat

Pedig az ésszerűtlenül szigorú sztenderdekre vonatkozik.

A belülről érett bhaktának nincs szüksége sajátos, írott sztenderdekre. (Mint ahogyan egy felnőttnek sincs szüksége korlátra a medence körül.) De a gyerekeknek szükségük van korlátra a védelemhez.

Nem vonatkozhatnak mindenkire ugyanazok a szabályok szorosabb értelemben, hiszen a lelki fejlettség szintje egyénenként különböző. Így elvileg egyénenként mindenki eltérő „védelemre” szorul. De ez technikailag nem megvalósítható egy közösségben. Ezért a lelkileg fejlett bhakták hajlandók hivatalosan megállapított sztenderdeket követni azok kedvéért, akiknek szükségük van ilyen támogatásra. Ha ilyen alázatos attitüdben értékeljük mások segítségét, kevés megbántódás lesz a bhakták közötti kapcsolatban.

Egy kis iskolában az írott sztenderdek segítenek elkerülni a furkálást, a személyes kritikát, félreértéseket és sértődéseket.

Nemzetközileg megállapított sztenderdek esetén bizonyos helyi változtatások lehetségesek. Ha a tanár úgy érzi,  hogy a helyi helyzet engedékenyebb attitüdöt igényel – beszélje ezt meg az idősebb vaisnavákkal. De fontos, hogy lényeges elveket azonban nem lehet megszegni. Szigorú sztenderdeket akarsz? Akkor légy biztos abban, hogy realisztikus elvárásokat alakítasz ki, határozott céllal.

Az öncélú szigorúság éppúgy lehet a leesés oka, mint az engedékenység.

Hatályba nem léptetett és hatályba nem léptethető sztenderdek ugyanolyan rosszak, mintha nem is lennének. Ennek az lesz az eredménye, hogy ostobákká válunk a diákok és a szülők szemében is.

Minden olyan dologban, ami kihat a gyermek otthoni életére is, tanácsos, hogy az iskola vezetése tegye világossá, hogy számít a szülők együttműködésére a dologban. Ez nagyobb eredményt hoz, mintha úgy tennénk, mintha az iskola abszolút kontrollt tudna tartani az iskola fizikai határain kívül is.

 

  • Játékok és sportok

 

A  játékok kiválasztása és a rájuk fordítható energia mennyisége vad vitákra ad okot a tanult bhakták között.

Az alapvető különbség a játékok és a könyvek között, hogy az olvasás szükséges a tudományos tanításhoz. A játékok és a sportok nem szükségesek ehhez.

 

A játékok és sportok célja:

 

  1. Összekapcsolni a gyermek vágyait a Krisna-tudattal.
  2. A testi egészség megőrzése érdekében: az elegendő mozgás, napfény, friss levegő szükségessége miatt.

Itt más a sztenderd a gyerekek és a felnőttek számára.

A gyerekek természetszerűleg, játékos természetüknél fogva akarnak játszani, s nem lehet ezt megtiltani nekik anélkül, hogy ez pszichológiai problémákat ne okozna nekik. A megoldás az, hogy olyan sporttal, játékkal kell lefoglalni őket, amely Krisnára emlékezteti őket. De az egészség-elv minden korosztályban érvényes.

Miért fontos a gyereknek a mozgás?

Mivel gyorsan nőnek, nagy szükségük van arra, hogy használják az izmaikat. Az úszás, birkózás minden korú bhaktának megfelel. (Felnőtteknek is jó valamilyen fizikai, kinti szolgálat, de legalább egy dzsapa-séta.)

 

Javaslatok:

  1. Használj játékokat a Krisna-tudatos játékok című könyvből!
  2. A gyermekek játéka Krisna és cselekedetei közé csoportosuljon!
  3. Minimális legyen az az idő, amikor a gyerekek felnőtt vezetés nélkül játszanak!
  4. Túlságosan versengő vagy karmi játékot ne engedjünk!
  5. Javasoltak a tanulmányokat kiegészítő, egyszerű, tanító játékok.
  6. Korlátozzuk a nem egyszerű, nem praktikus játékok számát!
  7. Kisgyermekeknek játék csinálható a praszádam elfogadásából, a feladatok elvégzéséből és a dzsapázásból.
  8. Feltétlen gondoskodj arról, hogy az idősebb diákokak, főleg a fiúknak legyen intenzív fizikai tevékenység naponta (futás, labdajáték, kinti fizikai tevékenység).
  9. Lehetőleg minden diák járjon úszóleckére s legyen lehetősége úszni.
  10.  Engedélyezz néhány sportot, ami a kinti kultúra szerves része.

 

 

Amire vigyázni kell játszás és sportolás közben:

Ne engedd, hogy klikkek alakuljanak ki játékidő alatt! (Gúnyolódás, egymás bántása.)

Ne engedj olyan játékokat, amelyekhez ostoba dolgokról való tudás szükséges!

Tízéves kor felett lányok és fiúk játszanak külön!

Szerencsejátékokhoz hasonló játékokat ne engedjünk!

A diákok ne kerüljenek kapcsolatba karmi sporthősökkel! Vagy helyi vagy országos sporteredményekkel vagy ilyen természetű dolgokkal.

Legyünk óvatosak a karmi sportokkal, mert ennek hiánya esetén a diákok karmi mentalitást fejlesztenek ki.

Naponta 1-2 óra játékidő elegendő.

A gyerekek ne játsszanak, biciklizzenek vagy sportoljanak olyan helyen, ahol felnőtt nem tud rájuk vigyázni.

A bhakták öltözéke még sportolás és játék közben is nézzen ki tisztességesen, mert ez segíteni fog, hogy a jóság kötőerejében legyenek.

 

  • Az iskolai egyenruha kérdése:

 

Az egyenruha megakadályozza, hogy vadul vagy furcsán öltözzenek. Meghatározza az iskola helyzetét az egyszerűség és szemérmesség kérdésében. Kiküszöböli a szükségtelen versengést az öltözködés terén. Megszabadítja a diákokat a divat szeszélyeitől.

Fontos, hogy a tanárok is vaisnava módra öltözzenek.

 

  • Program egy nappali iskolában

 

„Szabadabb” sztenderdekre van szükség, mert a gyerekek a brahmacsári áshrama helyett a grihaszta áshramában laknak.

A fiúk tilakát, kuntimálát viseljenek, fejük legyen leborotválva, legalább akkor, mikor először mennek iskolába. (Aztán az országban alkalmazott konzervatív bhakta sztenderd szerint viselhetik a hajukat.) A templomszobában viseljenek dhotít, kurtát, csadart. A templomszobán kívül a helyi vallásos erkölcsös úriemberek sztenderdje szerint öltözzenek (Kedvező az egyenruha.)

A lányok tilakát, kuntimálát viseljenek. A hajviselet és a ruházat a helyi tiszteletreméltó bhakták sztenderdjei szerint legyen. Érett lányoknál fontos, hogy a fej legyen befedve, és a templomszobában mindig viseljenek szárit. Soha ne öltözzenek szerénytelenül, ne bontsák ki a hajukat. Minimális szépítőszert, ékszert használjanak, körmeik legyenek rövidek.

 

A praszádam

 

A gyerekek a templomi murtiknak felajánlott ételt egyék. Ehetnek a helyi templomi bhaktákkal. Az iskolának lehetnek saját szakácsai. Karmik főzte ételt a gyerekek ne vigyenek az iskolába!

Jó Krisna-tudatos szakács főzzön a gyerekeknek!

Minden praszádam legyen friss, jó minőségű összetevőkből készült, egyszerűen és jól főzve! Szegényes praszádam-program nagyon tudja károsítani a hangulatot.

Minden áshrama-gurukulának biztosítania kell minden étkezést. Néhány nappali iskola lehet, hogy azt választja, hogy nem ad ennivalót. (A csomagolt ebédek veszélye, hogy elfelejtik, vagy nem megfelelő étel kerül be.)

A szülők mindenképpen törekedjenek rá, hogy a gyerekek ilyen esetben is templomi praszádamot fogyaszthassanak. Szinte lehetetlen kitartani egy teljes reggeli program mellett, ha nincs egy határozott elrendezés a reggelire.

 

Annak előnyei, ha adunk ételt a gurukulában:

 

Garantáltan megfelelő ételt kapnak a diákok a tanuláshoz.

Nehézkes a szülőnek hajnalban főzni, majd csomagolni.

A tanároknak is lesz ebéd.

A diákok megtaníthatók, hogyan kontrollálják érzékeiket az evés szabályozásán keresztül.

A praszádam közös elfogyasztása hozzásegít a bhakták közötti szeretetteljes hangulat kialakításához.

 

Probléma az étkeztetéssel:

 

Pénzt és szervezést igényel. A hozzávalók és az ellátás a tandíj nagy részét igénybe veheti. (Pl. az iskolának fizetni kell a szakácsokat vagy valamilyen módon gondoskodni az ellátásukról.)

Nappali iskola esetében, ha reggelit és ebédet ad, a költségek felemészthetik a tandíj felét vagy kétharmadát. Kiegészítő megoldás lehet, ha az iskolának van egy kertje. Ez egy oktatási tapasztalat is lehet a gyerekeknek.

 

A sztenderdek alkalmazása

 

A sztenderdeknek alkalmazhatónak és alkalmazottnak kell lennie. Az alkalmazás egy véget nem érő csata. A tanároknak jó megértésüknek kell lenni a szabályokról és azok megszegésének következményeiről. A „következménynek” helyesnek és hatékonynak kell lennie. Ismételt megszegés esetén a következményeknek növekedniük kell. A sztenderdek betartásánál ne legyünk szentimentálisak.

Ha a diákok állandóan megszegnek egy iskolai sztenderdet, a sztenderdet valószínüleg át kell értékelni.

Vagy, ha a tanárok ez esetben úgy határoznak, hogy a sztenderd szükségszerű, igazságos és praktikus, akkor a diákokkal és a szülőkkel kell beszélni időnként annak fontosságáról és a tanároknak inspirálniuk kell őket.

 

Mi a teendő, ha a diákok eltérnek a sztenderdektől?

 

Az öltözködés szabályainak megszegése esetén haza lehet őket küldeni. Ha rockzene hallgatását a szülők engedik: először szeliden legyenek figyelmezteve, majd ígérjünk felfüggesztést az iskolalátogatástól, majd, ha ez nem használ függesszük fel, amíg helyre nem hozzák a dolgokat. Ha abhakták főztjét hozták iskolába, összecsomagolva haza lehet küldeni.

Extrém helyzetek: Ha a diák megszegi a négy szabályt, el lehet tanácsolni az iskolából. (Akkor legalább egy évig nem szabad visszavenni. Akkor bizonyítsa be, hogy már nem csinálja.)

Határozott irányvonalnak kell lenni a fiú-lány társulás meghatározására. (10 éves kor feletti fiú és lány soha ne legyen egyedül együtt.)

Ezenkívül a diák nem lophat, csalhat, hazudhat, gyalázkodhat. Súlyos ismételt hiba esetén előzetes felfüggesztés után ki lehet tiltani az iskolából.

 

  • A gurukula-rendszer elvei:

 

  1. A gurukula-rendszer Sríla Prabhupáda Krisna-tudatos közösségének alapvető oktatási rendszere.
  2. A tanároknak komolyaknak kell lenniük Sríla Prabhupáda könyveivel és a bráhmanikus tulajdonságok kifejlesztésével kapcsolatban.
  3. Minden tanulónak kell lennie egy mély, szeretteljes kapcsolatának legalább egy tanárral.
  4. Minden felnőttnek, akik társulnak a tanulókkal komoly, érett bhaktának kell lennie.
  5. A gurukulás gyerekeknek végezniük kell a Krisna-tudatos szádhana alapfolyamatát a felnőttekkel együtt.
  6. Az iskolában az általános atmoszférának szeretetteljesnek kell lennie. De a rendszeres tevékenységek elvégzését, ha kell erőltetni kell. (A szeretet nem lehet mentség a túlzott engedékenységre.)
  7. A képzésen keresztül a tanulók fejlesszenek ki erős jellemet, ami ahhoz szükséges, hogy fejlődést tudjanak tenni a lelki életben.
  8. A gurukulás tanulóknak meg kell tanulniuk tanulmányozni Sríla Prabhupáda könyveit.

 

Ez az iskola működtetésének egy pozitív és dinamikus módja.

A helyi oktatási bizottság tagjainak meg kell tanulniuk mások képviselésének tudományát. Ezt mindenkinek tudnia kell, bármilyen egyesületben képvisel bizonyos személyeket.

Mások nézeteit nem könnyű képviselni. De komolyan kell venni azt a felelősséget, hogy másokért beszélünk.

Rögtön felmerül, hogy kihez vagy mihez kell elsősorban hűségesnek lennünk? A csoporthoz, amit képviselünk? A gurukulához? Az egyéni lelkiismeretünkhöz?

Az lenne a jó, ha ugyanaz a döntés mindegyik szempontot kielégítené. Sajnos, ez nincs mindig így. Gyakran sokféle vélemény van ugyanazon dolgokról. Hogyan is lehetnénk igazságosak mindenkivel? Az ember nem remélheti, hogy mindenkit elégedetté tud tenni.

Egy képviselőnek kicsit több érdeklődésének és elkötelezettségének kell lennie, mint a legtöbbeknek. (Ennek azért kell így lennie, mert ő nem egy tipikus személy.)

Mégis alapvető követelmény: elégedetté kell tudnia tenni másokat azzal, hgoy jól hall, figyelembe veszi a dolgokat, s nem tartja magát távol azoktól, akiket képvisel.

Ha nincs általános megegyezés, szavazásra kerülhet sor. Káros a frakciókra szakadás. (Mindig ott a kísértés, elkezdeni dolgozni megértő privát csoportban. Ez nem helyes.)

A frakciós munka gyakori oka: valamit túlságosan kínos felhozni nyilvánosan. A kényes dolgokat is nyíltan kell megvitatni. (Amennyiben hatással van a gurukulára és a bizottság szaktudásán belül esik.) Ilyen kényes dolgok lehetnek például: egy közeli kollega tévedésinek feltárása, leszólni az igazgatót a jelenlétében, kisebb iskolai zűrök megtárgyalása. A bizottság működésével kapcsolatosan fontos a bizalmasság kérdése.

A testület felelős azért is, hogy hogyan beszélnek a tagok a gyűléseken kívül. Tiszteletben kell tartani egy bizonyos fokú bizalmasságot is. A kötekedést, ami a döntések hozatalához vezet, legjobb elfelejteni a döntés meghozatala után.

Ha egy általad támogatott javaslatot leszavaznak, csak annyit mondj: „Megtettem a tőlem telhető legjobbat”, – de ne hibáztasd a bizottság más tagjait. (Kényes kérdésekkel fordulj az elnökhöz.)

A bizottság gyűléseinek napirendi pontjai és feljegyzései legyenek elérhetőek a személyzet, a szülők és a diákok számára.

A bizottsági gyűlés napirendjét ki kell nyomtatni elegendő idővel a gyűlés előtt, hogy az iskolaközösség érdeklődő tagjai tudjanak átadni ötleteket és gondolatokat a bizottság tagjainak. Célszerű egy általános személyzeti gyűlést tartani a bizottsági gyűlés előtt néhány nappal, hogy a tanárképviselők tudják, hogy a személyzet többi része hogyan érez a napirendi pontokkal kapcsolatban. Az egyének magánéletét lehetőleg tiszteletben kell tartani.

A bizottságnak meg kell tanulnia egyéni problémákkal bánni.

A szülők valószínűleg úgy fogják látni az oktatási bizottság tagjait, mint közvetítőket. De, ha valaki úgy gondolja, beszélhet először az igazgatóval. Ha elégedetlen a válasszal, kérheti, hogy vegyék fel napirendi pontnak.

Nem elhanyagolható a jól informáltság kérdése sem.

A jól informált bizottsági tag jobban tud képviselni.

Mikor tud egy szülő jó támogató lenni?

Ha érti az iskola céljait, politikáját, problémáit.

Erre jó lehetőség ellátogatni a gurukulába az iskolai órák során. De fontos egy támogató hangulatban jönni, nem pedig kritikusan. A szülőknek nagyok sok tapasztalatra van szükségük, hogy konstruktív és profi módon tudják értékelni a tanárokat. Sokan éretlenül nyilatkoznak a tanár képességeiről. Érzékenységre és tiszteletre van szükség. A látogató szülő látni fogja, hogy milyen sok energiát követel a tanítás, ezért jobban értékeli.

A látogatásokat előre meg kell beszélni az igazgatóval.

A tapasztalt problémákat először az igazgatóval kell megbeszélni és utána a bizottsággal.

A bizottság munkájának hatékonysága a tagok megbízhatóságától függ. Egy jó bizottsági tag törödő, jól tájékozott, minden jó dolgot értékel az iskolával kapcsolatban. Mindig arra törekszik, hogy egyre jobban megismerje az iskolát.

Hasznos dolog lehetőséget adni arra, hogy a bizottsági tag az iskolai évben egy hónapig az iskolában szolgáljon. (Így közvetlenül kerül kapcsolatba minden problémával.)

Nem az iskola személyzetéhez tartozó bizottsági tag havonta legalább egyszer látogasson el az iskolába beszélgetni a személyzettel. Fogadjon el praszádamot a diákokkal együtt. Tanulmányozza az iskola valamelyik programját és készítsen jelentést róla.

Az igazságos képviseléshez jó kommunikáció is szükséges.

A szülő képviselőknek a következő a szerepe:

  1. tudatosnak kell lennie más szülők vágyáról,
  2. vissza kell jelezniük a szülőknek a bizottság döntéseinek eredményét.

 

Ellentmondásos ügyekben a szavazás javasolt. Ilyenkor jó esély van arra, hogy győz a többség józan esze.

Milyen legyen a szülői képviselő? Legyen leleményes, közvetlen és elfogulatlan. Továbbá minden lehetőséget ki kell használniuk, hogy beszéljenek és halljanak. A szülő legyen óvatos a kapcsolataiban! A szülőkkel való szelektív kapcsolat minden formája manipulációs és nem demokratikus. A tanári képviselőkre hasonló felelősségek hárulnak. Ismerniük kell a „hangos kisebbségeket”. Mély és kibékíthetetlen nézeteltérések fellépését jelenteni kell a kollegáknak.

Mi a titka a hatékony gyűléseknek?

Jól elő kell készíteni. Előzetes írásos tájékoztató kiküldése. Ellenőrizni, hogy az előző gyűlés döntései végre lettek-e hajtva? A gyűlésről történt feljegyzéseket a tagoknak meg kell kapniuk. Ez modell lehet társadalmunk más területei számára is.

 

Fegyelem a Krisna-tudatban

 

Sríla Prabhupáda: „Ne használjunk fizikális büntetést… Inkább édes szavakat… Mutassátok meg a botot, de ne használjátok!”

Jártassá kell válni a gyermeknevelésben. Használni kell kortárs szakemberek információit. Mi a fegyelem értékeit méltányoljuk. Dr. James Dobson (Dél-Kaliforniai OT-Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának professzora, valamint a Los Angelesi Gyermekkórház gyermekfejlesztési részlegében viselkedéskutatás vezető). Odaadó keresztény. Különböző könyveket írt a gyerekek pszichés fejlődéséről.

 

A kritikus tényező a gyerekekkel való bánásmódban

(Dr. James Dobson munkái alapján)

 

Egy diáknak gyakorolnia kell teljesen irányítania az érzékeit, legyen engedelmes, legyen erős baráti érzése a lelki tanítómester felé, nagy fogadalommal éljen a gurukulában csak a guru hasznára.

(Bhag. 7.12.1.)

A tanár a guru képviselője, ezért a gyerekeknek tisztelnie kell a tanárt. Fegyelemnek lennie kell. Erre kell képezni a diákokat. A fegyelem és a szeretet nem áll ellentétben. Sríla Prabhupáda: „A gyerekeket úgy kell képezni, hogy élvezzék a lemondást. Ne rontsuk el őket azáltal, hogy érzékkielégítést ajánlunk nekik! Ha engedelmesek, fegyelmezettek lesznek. Fegyelem nélkül nagyon nehéz bánni belük. Először tehát meg kell tanulniuk, hogyan lehet felébreszteni az engedelmességet a gyermekekben. Nem lehet mindig büntetni vagy kényszeríteni őket. Néha megmutathatod a botot, néha pedig kicselezheted vagy becsaphatod őket, hogy boldogan engedelmeskedjenek. (Levél Stoka Krisnának 1972. jún. 20.)

A büntetést a tanár a gyerekért csinálja. A gyerek iránti szeretetből a tanár fegyelmezi őt. Mindkét dolognak (fegyelmezés és szeretet) egyszerre ott kell lenni. Mindkettő hiánya katasztrófához vezet. Megfelelően alkalmazott fegyelem esetén a gyerek meg fogja tanulni tisztelni a tanárt. Helytelenül alkalmazott szigor ellentétes hatást vált ki a gyerekből (elégedetlenség, düh, elutasítás).

Sríla Prabhupáda: „Felületesen lehet szigorúság, de pusztán a szigorúságot szomorúan fogják elfogadni. Ez nem jó. A szeretet szintjén kell állniuk. Olyan sok szabályozó elv van. Mondhatod nekik: „Ha nem csinálod meg, meg leszel büntetve”, de szeretet elvét kell kifejlesztenünk. (Beszélgetés, Dallas, 1975. júl.)

Szarkasztikus, gúnyos tanár nem várhat valódi tiszteletet. Ha egy tanár nem bánik egy gyerekkel méltósággal, ő sem várhat cserébe ilyet.

„A gyerekeket nem szabad kegyetlenül kinevetni. Erős érzéseinek és kéréseinek, még, ha ostobák is, akkor is őszintén méltánylást kell adni.” (Dobson)

Ne váljunk szentimentálissá, mikor szeretettel fegyelmezünk. A rossz viselkedést nem szabad figyelmen kívül hagyni. A jó viselkedést pedig megfelelően el kell ismerni.

Ha a korai konfrontációk során vesztesek vagyunk a gyerekekkel szemben, akkor a későbbieket nagyon nehéz lesz megnyerni. A nem megfelelő fegyelmezés eredménye, hogy a gyerek nem fogja tisztelni autoritásait. Egy gyereknek joga van ahhoz, hogy problémái megoldódjanak, mert különben egyre nehezebb terhet fognak jelenteni a Krisna-tudatán. Ilyen esetben, mikor eléri a pubertás-kort a kis problémák nagy problémává fognak nőni.

Dr. Dobson: „A szülők tiszteletét egy másik ugyanolyan fontos okból fenn kell tartani. Ha azt akarod, hogy a gyereked elfogadja az értékeidet, ha eléri a tizenéves kort, akkor érdemesnek kell lenned a tiszteletére fiatalabb korában is. Ha a szülők nem érdemesek a gyerek tiszteletére, akkor nem fogja akarni azonosítani magát mindazzal, amit ők képviselnek. Teljesen el fogja utasítani filozófiájukat… Ha ők nem érdemesek tiszteletre, akkor a vallásuk vagy az erkölcseik sem.”

A gurukula egy gyerek egész életének az alapja a Krisna-tudatban. Az alapnak nem szabad gyengének lenni. A tanárnak ki kell érdemelni a gyerekek tiszteletét. Ezért a tanárnak őszinte bhaktának kell lennie, törődnie kell a gyerek valódi hasznával, és eltökéltnek kell lennie a gyereknek végzett szolgálatában. Állandóan kutatja, hogyan tudja valóban lelkesíteni a diákot a Krisna-tudatban. Sríla Prabhupáda: „Ha egy bhakta ingatag a Krisna-tudatban, hogyan tud tanítani egy gyereket? Ha nincs szilárd meggyőződése a Krisna-tudatról, nem hiszem, hogy a gyerekek megfelelően fognak tanulni egy ilyen személytől.” (Levél, 1972. febr. 18.)

 

Hogyan lehet szeretettel fegyelmezni?

A tiszta bhakta korlátlan szeretetet érez minden élő iránt. Mindig újra át kell értékelnünk motivációnkat a gyerekkel való bánás során. Imádkozni is kell ezért, hogy sikerüljön. Ne váljunk kicsinyessé és igazságtalanná. Sríla Prabhupáda azt kérte, hogy a szeretet alapján fegyelmezzünk. Sríla Prabhupáda: „Ha szükségtelenül szereted őket, hogy ostobát csinálj belőlük, az nem jó. Ha engedékennyé válsz, akkor sok hiba lesz. De, ha szigorúan ösztönzöd őket erővel, hogy fegyelmezettek legyenek, akkor jó tulajdonságokat fognak kifejleszteni. Ezért a fiúgyermekeket, a tanítványokat és a diákokat mindig szigorúan kényszeríteni kell. Ne legyél engedékeny! Miért legyünk engedékenyek? Az nem jó. Végül is gyerekek. Ha pedig engedékennyé válsz, akkor azt fogják gondolni, hogy az a gyakorlat. (Beszélgetés, Dallas, 1975.)

Azt sem engedhetjük meg, hogy a türelem hiánya, vagy uralkodási vágyunk vagy dühünk miatt rossz ízt fejlesszenek ki a Krisna-tudathoz a gyerekek.

 

A tanár tisztelete. Egy hasznos vezető.

 

Ha rosszaságában egy gyerek közvetlenül kihívja egy tanár tekintélyét, akkor a rosszalkodását komolyan kell venni és úgy kell bánni vele. Ugyanakkor ne túlozzuk el a rosszalkodás megítélését. (Pl. csak egy gyerekes felelőtlenségből származó tettnél. Pl. a gyerekek kicsit megbolondulnak játékidőben és leverik a tükröt.)

Sríla Prabhupáda: „Tolerálni kell a kisebb eltéréseket a sztenderdtől… Hozd vissza őket a normális viselkedési sztenderdekhez… Értsd meg őket, törődj velük, de ne keveredj túlságosan bele.”

A gyerek kihívó viselkedése, vagy a részéről tapasztalt negatív attitüd (frusztráció, csalódottság, elutasítás) figyelmeztető jelek, hogy átértékeljük, hogy hogyan bánjunk a gyerekkel. A gyerek kihívó viselkedése vagy negatív attitüdje között nehéz különbséget tenni.

Figyeljük magunkat, s a gyereket, s mindig figyeljük a gyerek szükségleteit. A legsikeresebb tanár az, aki a gyerek szemei mögé tud kerülni, tudja látni, amit ő lát, azt gondolni, amit ő gondol, s érezni, amit ő érez.

A gyermekkor végső paradoxonja az, hogy a gyerek akarja, hogy irányítsák, de ragaszkodik ahhoz, hogy a tanára kiérdemelje a jogot arra, hogy irányítsa őt. Ehhez a tanárnak ácsárjává kell válnia, s biztosítania, hogy az ő fegyelmezése a megfelelő.

A nem megfelelő fegyelmezés az, ha valaki durva, elnyomó, szeszélyes, nem szeretettel teli, önfejű. Mindez lázadást, bizalmatlanságot szül. Dolgozzunk ki pozitív gyakorlati megoldásokat a problémáikra! Ne büntessünk egy gyereket igazságtalanul!

A fegyelmezés szerves része, hogy az áshrama jól szervezett. (Szép rendezett környezet, mindennek megvan a helye, és ezt a gyerekek jól ismerik. Tanulják meg tiszteletben tartani az áshrama rendjét.)

Dr. Dobson irányvonala ezzel kapcsolatosan:

Jóval előre határozd meg a szabályokat!

Ne legyen kétséges, hogy mi az elfogadható és nem elfogadható viselkedés!

Ha egy gyerek hidegvérűen kihívja az authoritást, győzd meg, hogy megbánja!

Mindig nyilváníts ki szeretet, ragaszkodást, kedvességet és megértést! (Érezze a gyerek, hogy a rosszalkodást ítéled el, nem őt!)

 

Kontrollálni zsörtölődés nélkül

 

Mi a különbség fegyelmezés és büntetés között?

Fegyelmezés: a gyerek által megnyilvánított nem elfogadható magatartásra irányul, s a gyerek nem veszi zokon.

Büntetés: személyes szúrás a gyereken, mert valamit nagyon zokon vettünk. Az egyik személy vágyik büntetni a másikat, ilyenkor egy ellenséges érzelem kerekedik felül – a javító szeretet helyett.

Fegyelmezésre a tanár egy jól megszervezett módszert használjon.

Zsörtölődés: olyan cselekedet, amely az állandó szidalmazással vagy unszolással kínoz. Általában dühön alapszik. A zsörtölődésnél a dühöt használjuk arra, hogy egy gyereket a kívánatos viselkedésre próbáljuk motiválni.

A tanár motivációja nagy mértékben fogja befolyásolni a fegyelmezés hatékonyságát. Ha a tanár úgy fegyelmez, hogy világosan a gyerek kifogásolható viselkedését veszi célba és nem saját dühét irányítja a gyerekre, akkor az a kis fájdalom, amit a gyerek kap, pozitív eredményt fog hozni.

A fegyelmezés prédikálás nélkül hasztalan. Sríla Prabhupáda is hangsúlyozza, hogy legyünk nagyon pozitívak a gyerekekkel: „Ha azáltal képezzük a gyerekeket, hogy kifejlesztjük és bátorítjuk hajlamaikat szeretni Krisnát, akkor sikeresen tudjuk őket tanítani a legmagasabb sztenderdig.”

E képzés javasolt formája:

„Cselekvést használjunk, hogy cselekvést kapjunk.”

 

Mit tegyünk, hogy fegyelmezésünk ne váljon zsörtölődéssé? (Dr. Dobson)

 

  1. Fegyelmezni nyugodt és megfontolt módon kell.
  2. A gyerek megbüntetése után szeretet megnyilvánításra van szükség. (Hogy a gyerek érezze, hogy a viselkedést, nem magát a gyereket utasították el.)
  3. Lehet, hogy gyakran kell bizonyítani, hogy ki a parancsnok.
  4. Sohasem szabad lebecsülni a gyerek tudatosságát arról, hogy megszegi a szabályokat. (Tehát általában nagyon is jól tudja, hogy mikor hibázik.)
  5. A legsikeresebb kontrollálótechnikák azok, amelyek valami fontosat adnak át a gyereknek (Pl. kisebb fájdalom.) A zsörtölődés kevés motivációs erőt ad a gyereknek.
  6. A gyerek szívesebben cselekszik helyesen, ha személyes érdeke az együttműködés.

 

A gyakorlati fegyelmezés fegyelmezésből és prédikálásból áll. Minél fejlettebb lelkileg egy gyerek, annál jobban tudunk neki segíteni látni a Krisna-tudat előnyeit saját magával kapcsolatban. Annál jobban tudja magát úgy tekinteni, mint Krisna szolgája. Ez a sztenderd azonban nem lehet mesterkélt.

 

A jutalmazás

 

Itt a túlzott materializmus, ami fenyeget.

Hiba túl sok jutalmat adni.

A túlságosan gyümölcsöző eredményekre vágyó mentalitás a másik hiba.

A jó tanítási módszer bizonyítéka a gyerek lelki fejlődése és friss lelkesedése.

Egy iskolás bhakta jó viselkedésének valódi jutalma az elégedettség, ha örömet okozott a lelki tanítómesternek és Krisnának. Ezt lehet bátorítani, de sohasem lehet helyettesíteni külső jutalommal.

Kerüld a végleteket az irányításban és a szeretetben!

Antithetikus autoritások: károsak a gyerekre. Pl. ha az autoritás nem ácsárja.

Amikor a tanár teljesen elmerül a saját odaadó szolgálatában, akkor jobban fogja tudni bátorítani a gyerekeket az övékében.

A túláradó szeretet és az elutasítás: ezek a végletek. Az elutasítás érzelmileg tönkreteszi a gyereket. A következménye az, hogy a jövőben el fog utasítani más authoritásban lévő személyeket.

Sríla Prabhupáda: „Ne mondjunk túl sok ’Nem’-et, hanem adjunk nekik pozitív életet. Ha ’Nem’-et  mondtok, akkor kínlódás lesz… Ha vonz bennünket az odaadó szolgálat, akkor más dolgok automatikusan ’Nem’-ek lesznek.”

A túl sok „Nem”-et elutasításként látja a gyerek. (Így később a Krisna-tudatot is elutasíthatja.)

A gyerekkel tisztelettel és  méltósággal kell bánni és akkor lehet ugyanezt elvárni tőlük.

A tiszteletteli attitűd nem gátolja meg a gyerek és a tanár közötti kommunikációt.

Fontos, hogy a gyereknek megtanítsuk, hogyan fejezze ki elégedetlenségét. (Ez egy nagyon fontos aspektus egy úttörő vaisnava közösségben, mint az ISKCON.)

A tanárnak pedig figyelembe kell vennie egy ilyen hozzáállást. (Anélkül, hogy közben a tanár dühös lenne.)

Erőszakos viselkedés: a zsörtölődéssel azonos kategória. Kiabálás, üvöltözés stb. a tanár részéről – a gyerekre semmiféle pozitív nevelő hatással nincs. (Ez antithetikus viselkedés, megzavarja a gyereket.) A Bhagavad-gítában Krisna mondja, hogy a düh a lélek degradációjához vezet.

Ha egy tanár dühből büntet meg egy gyereket, nagy kockázata van annak, hogy meg fogja bántani a gyereket, s komolyan próbára fogja tenni kapcsolatát a gyerekkel. A düh mindenkiből egy ostobát csinál. A tanár számíthat arra, hogy a gyerekek néha engedetlenek és tiszteletlenek lesznek. Senki se tekintse ezt személyesnek és ne váljon védekezővé, mert akkor nem lesz képes rá, hogy kijavítsa ezt a viselkedést.

Dr. James Dobson: a meghatározott korlátok biztonságot nyújtanak. Ilyen pl. a gyerekek sztenderd, mindennapi programja. Ha ez nincs meg csak káosz és aggodalom lesz. A rögzített napirend biztonságot nyújt.

 

Mitől vallhat kudarcot a fegyelmezés?

 

  1. Ritka, szeszélyes büntetés. A gyerekeknek ismerniük kell az igazság biztonságát.
  2. A gyereknek erősebb akarata lehet, mint a tanárnak. (A tanár tartson ki tovább, mint a diák!)
  3. A választott fegyelmezési formát túlságosan ritkán választjuk. Így elveszti a hihetőségét. A tanár elbizonytalanodik az alatt az idő alatt, míg a gyerekek megszokják az új módszert.
  4. A fegyelmező tett túl szigorú vagy túl durva a körülményekhez képest.

 

A megerősítés törvénye

 

Milyen viselkedést kell megerősíteni? Az olyat, ami kívánatos következményekhez vezet.

Sríla Prabhupáda: „Tanításod bizonyítéka a gyerekek lelki fejlődése és friss lelkesedése lesz.”

A jutalmat azonnal kell adni. (Azonnali megerősítés.)

A gyerek felelőtlenségének oka, hogy nem tanulta meg a törekvést a szülőktől.

A gyerekek a sikeres viselkedést elismétlik.

A dicsérő szó, különösen más gyerek előtt erősen motiváló.

A szóbeli megerősítésnek át kell hatnia az egész tanár-diák kapcsolatot.

A cél nem a hízelgés, hanem a bátorítás.

Bölcsen kell használni. A tanárnak tudnia kell, mikor van szükség dicséretre.

A nem megerősített viselkedésnél a jutalmat túl hosszú ideig tartjuk vissza. A viselkedés el fog tünni.

Ha gyerek rosszalkodását nem bátorítjuk, el fog tünni, mert nem kapja meg a viselkedéséből azt az eredményt, amit akart.

Nem jó magasztalni egy gyereket mindenért, amit csinált. (A dicséret elveszi értelmét.)

Az a gyerek, aki hozzászokott a bátorításhoz, egy szidást sokkal komolyabban fog venni.

Ne bátortalanodjunk el, ha az a viselkedés, amit az egyik nap megszüntettünk másnap visszajön. A rossz viselkedés megváltoztatásának legjobb módszere: visszatartani annak megerősítését, a változást pedig jutalmazni.

A szülőknek és tanároknak gyenge pontja a megerősítés.

Nem tudjuk azt tanítani, amit mi magunk nem gyakorolunk. A példa jobb, mint a tanítás.

A tanárok ne foglaljanak el végső helyzetet bizonyos ügyekben, amíg alaposan át nem gondolták.

A tanároknak gyakorolniuk kell az önfegyelmet és a türelmet.

 


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa