»
S
I
D
E
B
A
R
«
Zarándokúton Angliában
2017 01 13 by premamoya
Zarándokúton Angliában

Zarándokúton Angliában

Január 6-án reggel útra keltünk Anglia felé.

Először felutaztunk a budapesti repülőtérre. Rengeteg ember volt, sokat kellett sorba állnunk, de végül, kis késéssel felszállt a gépünk. Tulasīt alig akarták átengedni az ellenőrző kapun, minduntalan becsipogott. Ekkor külön vitték, ahol különös módon sem a ruhája, sem ő nem jelzett semmit külön-külön, egyben viszont továbbra is csipogtak. Majd megunták és végül tovább engedték.
Rövid, kb. 2 órás repülőút után a londoni Luton-reptéren landoltunk, ahol már várt ránk Devaprastha prabhu egy kisbusszal. Hozott nekünk kekszet meg vizet, mert már nagyon szomjasak voltunk. Egy újabb utazás várt ránk, ami kicsit hosszabbra sikerült a tervezettnél: az autópályán műszaki hiba miatt meg kellett állnunk. Közben Śivarāma Mahārāja is hívott, hogy hol vagyunk, mikor érkezünk meg. Végül sikerült tovább indulnunk és este hétkor megérkeztünk a dél-londoni templomba.
Ez egy kis családi ház egy kis templomhelyiséggel együtt. Finom vacsorával vártak minket, majd Śivarāma Mahārāja is megérkezett, aki elmondása szerint már nagyon régóta nem járt ezen a helyen. Sokan eljöttek az esti leckére, amit Śivarāma Mahārāja tartott, majd azután bhajana volt. A lányok nagy része ekkor már ülve aludt, olyan fáradtak voltak.
A program végeztével elindultunk a szállásunkra, ahova este 11 óra után érkeztünk meg. Kis kavarodás után elfoglaltuk a szobáinkat, átöltöztünk és ledőltünk aludni. Azaz éppen hogy elaludtunk volna, amikor kopogtak és megjelent Varṣāṇā-Kṛṣṇamayī mātājīval, aki szállásért könyörgött. Kiderült ugyanis, hogy Tribhanga prabhuval egy házba rakták őket közös fürdőszobával, így aztán inkább beköltözött hozzánk egy matraccal. Ismét elhelyezkedtünk, elaludtunk, majd újabb kopogás: Tulasīnak hányingere van, és gyógyszert kért. Ezután végre tényleg elaludtunk. 🙂
Másnap reggel 9-re kértük a fuvart, de csak 10-re készültünk el. Devaprastha prabhu megadta a telefonszámát és sms-ben tudtunk kommunikálni, mikor hova kell mennünk és hányra jöjjön értünk. A szobáinkban volt ásványvíz, gyümölcs és keksz, azokat reggeliztük. A Manortól a szállásunk kb. 5 percnyi autóútra volt. Miután megérkeztünk, Śaranāgatī és Nādia-maṇi mātājīk vártak minket. Körbevezettek az egész farm területén. A kastélyépületben bementünk Śrīla Prabhupāda szobájába, azután megtekintettük a templomszobában a mūrtikat, majd körbejártuk a külső látnivalókat is. Gyönyörű az egész hely, az épület egy régi angol kastély volt. Meglátogattuk a gośālāt (tehenészetet) is, ahol hatalmas termetű tehenek és ökrök vannak. Ezután ebédelni mentünk.
Délután ellátogattunk Jāhnavī mātājīhoz a házukba. Nagyon jól éreztük ott magunkat, igazi angliai otthon. Körbe ültünk, közösen énekeltünk, beszélgettünk. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Jāhnavī mesélt a gyermekkoráról, lehozta a régi naplóit és felidézte, hogy korábban miket írt bele. Nagyon jó hatással volt ez a lányokra, láttam rajtuk, hogy nagyon mély, bensőséges hangulat alakult ki. Nādia is mesélt sokat.
Este Tulasī és Kṛṣṇamayi mātājī a Mulji-házba mentek bhajanára, a többiekkel pedig a Soho Street-en lévő templomba mentünk. Vacsoráztunk a Govinda Étteremben, majd megnéztük a mūrtikat és a Gaura-ārati után indult a harināma. London belvárosában vonultunk végig, ahol rengeteg ember volt. Teljesen más volt, mint egy itthoni harināma, az emberek körénk gyűltek, tapsoltak, táncoltak velünk együtt. Este 21.00-kor lecsatlakoztunk tőlük, gyorsan vásároltunk egy kis szuvenírt, majd visszaindultunk a szállásunkra.
A ház, amiben lakunk, nagyon szép, sok-sok szobával, kandallóval, konyhával. Az udvaron több dísztó, hangulatos kis helyek voltak. Ismét öreg este lett, mire ágyba kerültünk. Reggel 5.00-kor viszont fel kellett kelnünk, mivel 7.00-re mentünk a templomba. Mivel két fürdőszoba volt 10 főre, jól be kellett osztani az időnket. 7.00-re sikeresen felértünk a templomba, részt vettünk a reggeli programon. Leckeidőben éppen egy avatási ceremónia zajlott, amit Śivarāma Maharāja vezetett. Kṛpamoya prabhu nagyon szép előadást tartott, majd Mahārāja is kiegészítette azt. Ez is jó lehetőséget nyújtott a lányoknak az angol nyelv gyakorlására.
Az avatás után megreggeliztünk, majd visszamentünk a szállásunkra. Délután kettőkor ebédeltünk, majd kezdődött a bhajana. Nagy élmény volt, egészen este 11.00-ig tartott. Mire hazaértünk és ágyba kerültünk, megint csak éjjel lett. Reggelre Ramaṇī és Gaura-līlā is lebetegedtek, ezért gyorsan adtam nekik gyógyszert. Reggeli után elbúcsúztunk a barátainktól (sok új barátság született), majd összepakoltunk. Útban a reptér felé bementünk Śivarāma Mahārājához. Nagyon kedves volt velünk, a gyerekek kaptak tőle sok édességet. Azt említette, hogy az indiai zarándoklat után most megláthattuk, milyen egy másik lelki közösség a nyugati világban, ami nagyon szépen működik itt, és van, ahol kevésbé. De legalább sok élményt szereztünk, és ezután persze már a következő utazásról beszélt, hogy hova fogunk menni. Az a terve, hogy a fiúk Isztambulba, a lányok pedig Bukarestbe. 🙂
A repülőtéren még elköltöttük a maradék aprót, majd hazarepültünk. Este hatkor érkeztünk vissza Magyarországra, majd autóval haza kb. fél tízre.
Hatalmas lelki élmény volt mindannyiunk számára, nagyon jól éreztük magunkat! Sokat tanultunk angolul és sok kedves bhaktával megismerkedhettünk.
Köszönjük az egyházunk vezetőinek, hogy megteremtették ezt a lehetőséget!

 


Hozzászólások

»  Substance: WordPress   »  Style: Ahren Ahimsa