BG. 2.7.
kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ
pṛcchāmi tvāḿ dharma-sammūḍha-cetāḥ
yac chreyaḥ syān niścitaḿ brūhi tan me
śiṣyas te ‘haḿ śādhi māḿ tvāḿ prapannam
kārpaṇya — szánalmasságnak; doṣa — a gyengeség által; upahata — sújtva; sva-bhāvaḥ — tulajdonságok; pṛcchāmi — kérdezem; tvām — Neked; dharma — vallás; sammūḍha — zavart; cetāḥ — a szívben; yat — ami; śreyaḥ — teljesen jó; syāt — lehet; niścitam — bizalmasan; brūhi — mondd; tat — azt; me — nekem; śiṣyaḥ — tanítvány; te — Tiéd; aham — vagyok; śādhi — csak oktass; mām — engem; tvām — Neked; prapannam — meghódoltam.
Most zavarban vagyok a kötelességemet illetõen, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Elõtted. Kérlek, oktass engem!
