Ne utánozz!
Egyszer Rati gyönyörű rajzot készített. Lerajzolta álmai erdejét, gyönyörű tisztással a közepén, rengeteg különleges növényt és fát rajzolt bele, itt-ott még kismadarakat is elbújtatott az ágak között. Egy rajzversenyre készítette a rajzot, és azt gondolta, ilyet biztosan senki más nem fog tudni rajzolni. Másnap elvitte a barátaihoz megmutatni, mit készített. Csodálkozva vette tudomásul, hogy barátnője Máli is nagyon hasonlóan képzelte el álmai erdejét, akár csak ő.
- Máli, te titokban lemásoltad az ötletemet? – kérdezte Rati. – Nem szép dolog az utánzás!-kelt ki magából Rati.
- Ugyan Rati, nem emlékszel, hogy a krisna-dombi erdőbe, ahova oly sokat járunk, mennyire hasonló a táj? – kérdezte türelmesen Máli. – Igazából a természetet másoltuk le te is, és én is, vagyis Krisna teremtését utánozzuk mindketten!
Rati elszégyellte magát, hiszen kis barátnőjének igaza van, tényleg mindketten a faluszéli erdőt jelenítették meg rajzaikban. Sajnálta már, hogy ilyen igazságtalan volt vele.
- Ne haragudj kérlek, igazad van. Csak nagyon nem szeretem, ha dolgozom valami egyedin, mások pedig egy pillanat alatt elérik azt, amin én annyit agyaltam és munkálkodtam! De itt most tényleg nem ez a helyzet, hiszen te nem is láthattad a rajzomat!
- Nincs semmi baj Rati, nem bántódtam meg. Megértem, hogy nem szereted, ha ellopják az ötleted, tényleg bosszantó lehet. De tudod, ellopni valamit csak attól lehet, akinek van! Tehát ha valaki ellopja az ötletedet az csak azt jelenti, hogy jók az ötleteid, és a másolatok sosem olyan jók, mint az eredetiek! Gondolj csak az anyagi világra! A lelki világ másolata, de sosem lehet olyan jó, mint a lelki világ!
- De kedves vagy, hogy így vigasztalgatsz!- mondta Rati
- Nem is beszélve arról, hogy aki ötletbomba, annak mindig lesznek újabb és újabb ötletei, így sosem érnek a nyomába ötletgazdagság terén! – folytatta kis barátnője győzködését Máli.
Gopi, aki eddig csak hallgatta a beszélgetést, elérkezettnek látta az időt, hogy ő is fűzzön valamit a kialakult eszmecseréhez.
- Szerintem meg nem olyan nagy probléma, ha ötleteket gyűjtünk máshonnan, másoktól és használunk fel a saját alkotásainkban! A művészek között is sokszor előfordul, hogy más művészek műveiből inspirálódnak és alkotják meg aztán a saját maguk „egyedi” stílusát. Tehát vesznek ötleteket, de mégis egy sajátos módon dolgozzák fel és adják vissza az általuk készített alkotásban. És e művekről már senki sem mondja meg, hogy valójában másoktól vett ihletből született.
- Ez szép gondolat volt Gopi, majd még meditálok rajta. Hogy őszinte legyek azt hiszem, amikor dühös vagyok ilyenkor másokra, akkor valójában az zavar, hogy valaki „más tollával akar ékeskedni”- tárta ki szívét Rati.
- Mit akarsz ezzel mondani Rati?- kérdezte Máli.
- Teljesen őszintén: félek attól, hogy más kapja a dicséretet, pedig én dolgoztam meg vele. Tudom, hogy ez egyfajta irigység, de nem tehetek róla, én akkor is így érzek!
- Hát igen, ez bármikor előfordulhat mindannyiunkkal. – bólogatott helyeslően Gopi.
- Azt hiszem, ilyenkor az a legjobb, ha elfogadjuk Krisna elrendezésének, vagy a karmánknak tudjuk be, hogy most nem mi kapjuk meg érte a dicséretet! Biztosan megérdemeltük korábbról, hogy így járjunk, csak most kapjuk meg visszahatásként. Nekem az a meglátásom, hogy nem érdemes túl nagy harcokat vívnunk az effajta dicséretekért.
- És mit nyerünk vele, ha megkapjuk az elismerést? – tette fel e fontos kérdést Máli.
- Boldogsággal fog eltölteni, ha bebizonyítjuk, hogy a másik szép alkotása az a mienk másolata csupán? Akkor talán mindenki úgy fog ránk tekinteni, mint a legkiválóbb művészre? Biztos, hogy nem. Szerintem nagyon szánalmas, amikor nyilvánvaló, hogy azért harcolunk, hogy megszerezzük a nekünk járó dicsőséget! Krisna úgyis látja, mit érdemlünk, és ha kell, megadja. De ha ettől csak a büszkeségünk fog nőni, akkor meg semmi lelki hasznunk nem lesz belőle!
- Igen, most ezeket hallgatva eszembe jutott a vers a Bhagavad gítából – zárta le a témát Rati, mégpedig az a vers, hogy „én elhozom, amire szükségük van, és megőrzöm, amijük van.” Krisna mindenkinek megadja, amire valóban szüksége van, nekünk csak az a dolgunk, hogy elfogadjuk elfogadjuk Krisna elrendezését és bízzunk abban, hogy ez a javunkat szolgálja majd!
