Hon-és népismeret óravázlat
2021.11.23-24.
5. Témakör: Lakhelyünk
1. Háztípusok Somogyban
– építőanyagok és házak összefüggései
Népi építészet
- Somogy megye tájegységei:
- Somogyot északról a Balaton határolja, e területet Külső-Somogynak nevezzük;
- középső része a Belső-Somogy,
- a Kapostól a Dráváig húzódik a Zselic és
- déli tájegységünk, a Dráva mente.
Mind a négy tájegység építészeti hagyományai is eltérőek, csakúgy, mint tájai, környezeti adottságai.
Somogyban olyan országos jelentőségű természetvédelmi területeket is találunk, mint
- a Kis-Balaton,
- a Zselici Tájvédelmi Körzet,
- a barcsi ősborókás, vagy a
- babócsai nárciszos.
A települések a valamikori rengetegben – amely az egész megyét borította – erdőirtások, vagy folyók és patakok partján jöttek létre. Ma is sok név őrzi ennek emlékét, például Somogybükkösd, Somogyhárságy, Somogyszil, Törökkoppány, Rinyabesenyö, Drávatamási vagy Kaposmérő, Kaposújlak.
A megye egyetlen “nagyvárosa” Kaposvár, a többi szárnyát bontogató, harmonikusan fejlődő kisváros: Barcs a Dráva mentén, Csurgó és Nagyatád Belső-Somogyban, Marcali, Fonyód, Lengyeltóti, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonföldvár, Siófok és Tab a Külső-Somogy tájegységben.
Az aprófalvak aránya igen jelentős a megyében.
- A települések szerkezete:
A falvak településszerkezete általában “egyutcás”, bár több helyen őrizték a korábbi “halmazos” elrendezés emlékét.
- A hagyományos külső-somogyi házak falazott, íves oldaltornácosak, mint Bálványoson, Zamárdiban, Andocson, Boglárlellén vagy Nagycsepelyen.
Két egyutcás falu összeépítésével jött létre például Somogyszentpál, a jellegzetes külső-somogyi település.
A házak vertfalúak, sárból készültek, elöl oromfalasak vagy csonkakontyosak.
Jellemző a nádfedés, mint helyi építőanyag. A házak bent, a hűvös szobákban kincseket rejtenek, szőttesek, hímzések sokaságát.
- Jellegzetes tájegységünk a Zselic. A házak itt őrizték meg legtovább a faépítkezés emlékeit.
Például Szennán, ahol a lakóépületeket gazdagon faragott, pitaroszlopos elő- és oldaltornácok díszítik.
A zselici ember igazi ezermester volt. Maga faragta a pitaroszlopokat is, maga fonta a kerítést is gyertyánvesszőből, és mogyoróból rajta a kiskaput. S a tornác ezernyi, praktikus funkciója! Itt száradt a termés: a tök, a mák, a paprika. Helyet adott az esti beszélgetéseknek, az őszi kukoricafosztásnak. Védett az esőtől, árnyékot adott a nap ellen, összekapcsolta a házat és a kertet.
- Belső-Somogy a megye középső, legnagyobbrészt sík, homokos területe. A vertfalú házak között, pl. Somogyudvarhelyen, Mesztegnyőn vagy Mikében, gyakran találkozhatunk, a szomszédos Zselichez hasonlóan, a múlt századi faépítkezés szép példáival. Az erdőirtások helyén felépített falvak, mint Rinyakovácsi, Csököly vagy Gige, nemcsak építészeti emlékeikben, hanem népszokásaikban is őrzik hagyományaikat.
- A Dráva mentén élő horvát lakosság hagyománya ötvöződött a magyarokéval, hagyományőrző falvai például Lakócsa, Péterhida, Bolhó stb. A babócsai ház szép példája a területre jellemző, konzolosan előre ugró tetejű, sárfalú, hagyományos épületnek. Jellegzetesek a Dráva menti vesszőfonott górék, melyek számos szép példájával találkozhatunk még ma is Csurgón és Vízvár környékén.
A hagyományőrző épületek felújítása elfelejtett, régi mesterségek megújítását, újratanulását is igényli, mint például a rozsszalmából készült “zsuppolást”, vagy a nádfedést. Sajnos, ha nincs már többé, aki megjavítja a tetőt, sározza, meszeli a házakat, a falak újra a földdel válnak egyenlővé.
Somogyban majd minden faluhoz tartozott szőlőhegy. A gyümölcsösök, gazdagon termő szőlők, veteményeskertek közé vetődö idegen elcsodálkozik az itteni gazdák vendégszeretetén, szívesen kínálgatásán. Jellegzetes bortermelő vidékünkön Külső-Somogyban a szőlőtermesztés az Árpád-korig nyomon követhető. Számos olyan, már szinte ismeretlen szőlőfajtával találkozhatunk, mint a tökszőlő, a petrezselyemszőlő, vagy a ritka gyümölcsfák közül a “lánycsöcsű alma”. A szőlőhegyek és erdővel borított domboldalak egységet alkotnak a településekkel, település és táj összetartoznak.
