A cicamentés
Ráni és Gjána nagyon jó barátok voltak, sokat játszottak együtt. A kedvenc játékuk a jadzsnya, azaz a tűzáldozat végzése volt. Gjána ült a játékbeli tűz előtt, mantrákat mondott, miközben kanállal öntött vajat a tűzbe, Ráni pedig vele ismételte a mantrákat, miközben gabonát szórt a tűzbe.
Többféle ceremóniát játszottak így. Néha esőért, egészségért, hol sok játékért, hol pedig Krisnáért imádkoztak
Gjána sok mesét tudott Krisnáról és más hősökről, hercegekről, hercegnőkről, akik mind jópajtásai, hívei voltak Krisnának. Ráni nagyon szerette hallgatni ezeket a történeteket, hiszen sokat tanult belőlük. Kedvenc szereplője a bátor és erényes királylány, Draupadi volt, aki mindig az igazság oldalán állt, és ezért képes volt harcolni is, a maga módján. Gjána örömmel látta, hogy kis pajtása nemcsak érdeklődéssel hallgatja a meséket, de mindig próbál tanulni is belőlük.
Egyik nap Gjána megbetegedett. Csúnyán köhögött és lázas is volt. Feküdt egész nap az ágyikójában és unatkozott. Anyukája, Vidyá mama hiába olvasott neki sok szép mesét. A Krisnáról szóló történetekről jó kedvre derült ugyan, de ahhoz, hogy játsszon, még elég gyenge volt. Két álló napig csak feküdni tudott szegény. Látogatók nem jöhettek ezalatt az idő alatt, hiszen ők is könnyen megbetegedhettek volna.
Pedig nagyon hiányoztak neki a gyerekek, különösen Ráni. Csak nem lett beteg ő is? Gjána aggódott kis barátjáért.
Ráni szerencsére nem volt beteg. Ősz volt, így tudta, hogy a szokásosnál jobban kell ilyenkor vigyázni. A meleg nyarat a hűvösebb ősz követi, amikor bizony könnyű megfázni. Anyukája, Maharáni mama nagyon vigyázott az egészségére, ezért sokat sétált Ránival és bátyjával, Rádzsával a friss levegőn. Sok gyümölcsöt ettek, finom gyógyteákat ittak, így elkerülte őket a baj. Ráninak a bodzatea volt a kedvence, hiszen hallotta kis gyógyfüvekért rajongó barátjától, Vanamálitól, hogy a bodza nemcsak finom, de felmelegíti is a testet, így meghűlés ellen nagyon jól véd.
A harmadik napon már annyira hiányzott neki Gjána, hogy nem bírta, és elment látogatóba hozzá. Azonban útközben különös dolog történt vele, amit már alig várta, hogy megoszthasson vele.
- Képzeld, mi történt velem, az idevezető úton!- újságolta Ráni, miután megtudakolta, hogy érzi magát Gjána. A játszótéren megláttam két fiút. Még a bátyámnál, Rádzsánál is nagyobbak voltak. Egy kiscicának húzták a fülét és a farkát. Szegény kis állat, olyan keservesen nyávogott!
- Ez szörnyű,- képedt el Gjána- és aztán mi történt?
- Gondolkodtam, mit tenne ilyenkor egy vérbeli hercegnő. A nagy királyok nemcsak erősek és hatalmasak, hanem mindig megvédik a gyengébbeket, nemigaz?. Segítenek a rászorulókon.- Ez a cica igazán rászorult a segítségre, viszont a fiúk tőlem sokkal nagyobbak! Hát most mit tegyek? Úgy gondoltam, legjobb, ha imádkozom Krisnához, hogy segítsen, hiszen ő még a fiúknál is nagyobb.
- Kedves Krisna,- így imádkoztam- kérlek segíts megvédeni a cicát!- majd hangosan ráripakodtam a fiúkra:- Azonnal engedjétek el azt a szegény állatot! Mit képzeltek magatokról!
- Jaj!- kiáltotta Gjána- és utána a te füledet is meghúzták?
- Képzeld, elszaladtak! Olyan boldog voltam! Megsimogattam a kiscicát, és gyorsan ide futottam, hogy elmeséljem neked ezt a kalandot.
Pár nap múlva a két jó barát megint együtt játszotta a tűzáldozatosdit.
Ráni nagyon boldog volt, hogy a legjobb barátjától megtanulta. Hogyan lehet Krisnán függni minden helyzetben és Gjána pedig annak örült, hogy Ráni milyen bátor és együtt érző mindenkivel szemben.
