Madáreledel
Tél volt, esett a hó. Gópi a konyhaablakból nézte a havazást. Picinyke madárka ugrándozott a hóban. Ennivalót keresett. Barna tollú kis veréb volt. Gómata mama szerint rengeteg bogarat összegyűjt a nyáron. Nem szép, de nagyon hasznos madara a kerteknek és ha közelebbről megnézed, nagyon aranyos. Gómata mama is észrevette az eledelt kereső verebet.
- Mama, tudnánk enni adni ennek a kis szerencsétlennek?-kérdezte Gópi.
- Igen, -válaszolta anyukája. Van egy kis magunk, az jó ennivaló lesz a madárkának!
- Én összesöpröm a kenyérmorzsát is, jó?
- Nem, nem!- tiltakozott anyukája. A kenyérmorzsa a hótól, víztől megsavanyodik és gyomorhurutot okozhat a madárkáknak, amibe bele is halhatnak. Csak magokat szabad adni nekik.
- Miféle magokat?-érdeklődött Gópi.
- A cinkék a napraforgó és diómagokat szeretik, a galambok a kukoricát. A verebek elcsipegetik a búzát és a cirokmagvakat is.
Néhány perccel később dió és gabonafélék kerültek az asztalra. Gómata mama még diónyi vajat is odatett.
- Nézd csak, ha a vajat összegyúrod a magvakkal, akkor szép kis labdácskát tudsz belőlük készíteni!- mutatta Gópinak.
- Azt meg minek?-kérdezte Gópi.
- Ha az ennivalót nem ragasztanád össze a vajjal, akkor már egy kis szél is elég lenne, és elfújná az egészet. Egyébként is a madarak szeretik a vajat.
Gópi hozzálátott a munkához. Gyúrt és formázott. Mama a kész golyócskákat hálóba tette és felakasztotta a kertben az egyik faágra. Kicsit később Gópi megpillantott egy kis kíváncsiskodó madarat, aki érdeklődve szemlélte a furcsa labdát. De végül rászállt a labdára és csipegetni kezdte. Aztán hirtelen elrepült.
- Talán nem is ízlik neki!-gondolta Gópi csalódottan.
Aztán a madárka két társával együtt visszatért és tovább csipegettek. Gópi sugárzott az örömtől amikor látta, hogy semmit sem hagytak az eleségből. Gópi ezzel a tettével ma három új barátot szerzett.
- Apuval este építhetnétek egy madáretetőt, aminek van teteje és oldala, hogy a szél ne fújja el a magokat. Felakasztjuk ugyanarra a faágra, ahol a labda volt. Ott már könnyen meg fogják találni az eledelt a madárkák és tavaszig mindennap meglátogatnak majd.
- Jaj de jó!- lelkendezett Gópi.
- Szeretnél madáretetőt készíteni?
- Igen, nagyon szeretnék!
- Akkor rajta, beszélj apával A magokat a kamrában találod.
- Köszönöm anya! A diót, zabpelyhet és a napraforgót mindig felajánlom majd Krisnának, mielőtt a madárkáknak adom. Így ők is kaphatnak finom praszádamot!
- Nagyon fontos azonban, hogy a madáretetőt csak akkor szabad építeni, ha egész télen eteted a madarakat. Nem szabad üresen hagyni az etetőt sohasem. Ha ideszoknak a madárkák és pont a nagy hidegben nem találnak benne ennivalót, már nem lesz erejük új lelőhelyet keresni és elpusztulhatnak Elég nagy vagy már ahhoz, hogy ilyen nagy felelősséget vállalj az állatokért Gópi?
- Igen anya, megígérem, hogy minden nap adok nekik eledelt, vagyis hogy praszádamot! Nem fogom őket cserbenhagyni!-fogadkozott a kis madárbarát.
