2. fejezet összefoglalás
- Fejezetek fontosabb versei:
2.7. kārpaṇya doṣopahataḥ svabhāvaḥ
2.12. na tv eváham
2.13. dehino’smin yathá dehe
2.14. mátrá-sparsás tu kaunteya
2.20. na jáyate mriyate vá kadácin
2. A fejezet rövid tartalma (Bg. szerint):
Arjuna meghódol az Úr Krisna előtt, és a tanítványa lesz. Krisna az átmeneti anyagi test és az örök lélek közötti alapvető különbségről tanítja őt. Beszél a lélekvándorlásról, a Legfelsőbb önzetlen szolgálatának természetéről és az önmegvalósítást elért ember jellemzőiről.
- 3. A fejezet fontosabb tartalmi részei:
- Arjuna tovább sorolja a harc elleni érveit, de mivel nem tudja, hogyan cselekedjen, ezért meghódol Kr̥ṣṇa előtt
- Kr̥ṣṇa a tanításaival a harcra buzdítja Arjunát Elmondja, hogy az anyagi test múlandó, míg a lélek örök, s a halál csupán a lélek vándorlása az egyik testből a másikba. Mivel a lélek soha nem pusztul el, így Arjuna sem fogja a lelket megölni.
- Ha Arjuna harc közben meghal a csatatéren, akkor a mennyei bolygókra kerül. Ha megnyeri a csatát, akkor földi királyságban lesz része. Ha elhagyja a csatamezőt, akkor szégyen vár rá.
- Ha Arjuna nem ragaszkodik a harc eredményéhez, hanem elméjét Kr̥ṣṇára rögzíti, akkor nem érik anyagi visszahatások.
- Arjunának felül kell emelkednie a Védák anyagias célokat javasló utasításain.
- Az odaadó tudatú embert nem érik visszahatások, s visszatér a lelki világba
- Arjuna négy kérdést tesz fel a lelki személyről (mik az ismertetőjelei, hogyan beszél, hogyan ül, hogyan jár?)
- Ismertetőjelei: Lemond az érzékkielégítésről, az önvalóban leli örömét (2.55)
- Viselkedése és szavai: nem zavart, nem ujjong, nem fél, nem dühös, nem dicsőíti és nem bírálja a jót és a rosszat, ami éri (2.56-57)
- Viselkedése, amikor érzékeit távol tartja az érzéktárgyaktól: Magasabbrendû íze miatt szilárd marad a Kr̥ṣṇa-tudatban. (2.58-63)
- Érzékeinek lefoglalása: A ragaszkodástól és ellenszenvtől mentes, kívánságok nélkül él, a Legfelsőbbel kapcsolatban cselekszik. (2.64-71)
- Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező személyek eljutnak Isten birodalmába. (2.72)
- Az érzékeket úgy tudjuk irányítani, ha értelmünket Kr̥ṣṇára rögzítjük, s nem az érzékek tárgyain elmélkedünk.
- 4. A versek összefoglalt tartalma:
1-10. vers: Arjuna meghódol Kr̥ṣṇa előtt
- Kr̥ṣṇa felhívja Arjuna figyelmét rá, hogy szégyenhez vezet, ha lemond a kötelességéről
- Arjuna további kételyei:
- feljebbvalók imádata helyett harcolni ellenük nem dharmikus
- inkább koldulva élne, mintsem harcolna ellenük
- egyik sem jobb, ha győznek, vagy ha vesztenek
- Arjuna meghódol, megfogalmazza tehetetlenségét, Kr̥ṣṇa-t felkéri, legyen a guruja
- Arjuna elméjét elborítja a bánat és kijelenti, hogy nem fog harcolni
11-30. vers A lélek számára nem létezik halál
- a bölcsek nem keseregnek sem élő, sem halott felett
- múltban, jelenben, jövőben is örökké élünk
- a lélek állandóan vándorol (gyermekkortól öregkorig, halál után másik testbe), a józant nem téveszti ez meg
- el kell tűrni a kettőségeket (nyár-tél, boldogság-boldogtalanság) érzékfelfogásból erednek, nem szabad, hogy megzavarjanak
- felszabadulásra méltó, aki rendíthetetlen marad boldogság és boldogtalanság esetén is
- az anyagi test: nem állandó, a lélek pedig változatlan
- a lélek, ami áthatja a testet:
- elpusztíthatatlan
- halhatatlan
- senki sem tudja megsemmisíteni
- a test mindenképp megsemmisül
- az önvaló (lélek) nem gyilkos és nem is ölhető meg
- a lélek:
- elpusztíthatatlan
- örök
- megszületetlen
- változatlan
- elnyűtt ruhák levetésének példája: a lélek is így cseréli le a testet, ha az már elnyűtt, hasznavehetetlen
- a lelket:
- fegyver nem pusztíthatja
- tűz nem égetheti
- víz nem nedvesítheti
- szél nem száríthatja
- a lélek:
- törhetetlen
- feloldhatatlan
- nem lehet megégetni
- felszárítani
- örökké ugyanaz
- örökkévaló
- mindenhol jelen van
- változatlan
- rendíthetetlen
- láthatatlan
- felfoghatatlan
- változhatatlan
- Emiatt nem szabad bánkódni miatta
- a megszületett számára biztos a halál, s halála után megszületik kétségtelenül
- kezdetben minden lény: megnyilvánulatlan, majd megnyilvánul, majd újra megnyilvánulatlan lesz
- lelket egyesek
- csodálatosnak látják
- mások olyannak írják le
- mások azt hallják róla
- mások nem értik, még ha hallottak is róla
- nem érdemes egy élőényért sem bánkódni, hiszen a testben lakozót nem lehet elpusztítani
31-38. vers A kötelességünk elvégzésének és elmulasztásának eredménye
- egy ksatriya számára a legjobb elfoglaltság: harcolni a vallásos elvekért
- lehetőség a mennyei bolygókra kerülésre
- ha nem követi a dharmáját, akkor bűnt követ el, ami a harcosi hírnév végét is jelenti
- ez szégyenhez vezet, ami egy tiszteletreméltó embernek a halálnál is rosszabb
- a hadvezérek, akik eddig felnéztek rá, most azt gondolják, hogy Arjuna fél, és jelentéktelen személyiségnek hiszik majd
- ellenségei gúnyt űznek majd belőle
- ha megölik a csatamezőn: mennyei bolygók, ha győz: földi királyság a jutalom
- harcolj a harc kedvéért, ne gondolj a nyereségre, veszteségre, így sosem fogsz bűnt elkövetni
39-53. vers Harcolj visszahatások nélkül!
- eddig az elemző tanulmányozás (sānkhya) által mondta el Krisna a tudást, most a gyümölcsökre nem vágyó cselekvés (budhir yoge) szerint. Ha eszerint cselekszel, megszabadulsz a munka (karma) bilincseitől (bandha).
- ebben a cselekvésben nincsen veszteség, egy kis fejlődés is megvéd a félelem legveszélyesebb fajtájától
- akik ezt az utat járják, szilárdak, eltökéltek, akik határozatlanok, szétszórt értelműek
- a Védák virágos (hízelkedő) szavai más folyamatokat is ajánlanak azoknak, akik az érzékkielégítéshez vonzódnak
- ezeknek az emberekben sosem ébred szilárd eltökéltség, hogy az odaadó szolgálatot végezzék.
- a Védák a 3 kötőerőről írnak, emelkedj a kötőerők fölé, légy szilárd az önvalóban
- ha valaki ismeri a Védák szándékát, eléri a célját is (nagy víztároló és kis kút példája)
- előírt kötelességed végzésére jogod van, de a tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt
- (nem te okozod a következményeket, ne hanyagold el a kötelességedet)
- yoga: kiegyensúlyozottság, amikor megingathatatlan valaki, nem ragaszkodik se sikerhez, se kudarchoz
- az odaadó szolgálatból származó erővel távol kell tartani minden emberhez nem méltó tettet. Akik élvezni akarják a munkájuk gyümölcsét, fösvények (kripana
- az odaadó szolgálatot végző megszabadul mind a jó, mind a rossz tettei visszahatásától
- ez a felszabadult állapot megszabadít a szenvedésektől, illúziótól
- isteni tudat: amikor már nem ingatnak meg a Védák virágos szavai, csak az önmegvalósítás érdekli
54-72. vers Válj szilárddá a Kr̥ṣṇa-tudatban!
- Arjuna kérdezi, hogyan ismerhető fel az isteni tudatra szert tett ember?
- amikor az ember lemond az érzékkielégítés utáni vágyról és elégedettséget érez, akkor tiszta transzcendentális tudata van
- akit nem ingat meg semmi, nem ujjong és nem panaszkodik
- aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint a teknősbéka húzza be páncéljába a végtagjait
- ha valaki csak eláll az érzéki örömöktől, a z utánuk való vágya még megmaradhat. Ha azonban magasabbrendű ízt tapasztal (param dr̥ṣṭā), akkor fel tud hagyni az érzékkielégítéssel
- az érzékek olyan erősek, hogy bárki elméjét el tudják ragadni
- rendíthetetlen értelmű: aki meg tudja zabolázni az érzékeket és Krisnára szögezi tudatát
- A leesés folyamata:
- érzéktárgyakon meditálni
- ragaszkodás ébred irántuk
- ragaszkodásból vágy lesz
- a vágyból düh lesz
- a dühből illúzió
- illúzióból emlékezetzavar
- elvész az értelem
- visszasüllyedés az anyagi lét mocsarába
- Úr teljes kegyét elnyeri, aki uralkodik az érzékein, mentes a ragaszkodástól és ellenszenvtől
- aki ily módon elégedett annak, megszűnik a 3-féle szenvedés, szilárd értelemre tesz szert
- boldogságot elérni békésen lehet, de akinek elméje nem szilárd és értelme nem transzcendentális, az nem lehet békés
- ha az elme az érzékekre összpontosít, akkor az értelmét el tudják ragadni az érzékek (erős szél és a vízen lévő csónak példája)
- ezért ha érzékeszerveinket távol tartjuk az érzéktárgyaktól, akkor az értelem rendíthetetlenné válik
- a fegyelmezett embernek befelé tekintenek, mások figyelme kifelé irányul. (Éjszaka és ébredés hasonlata)
- béke képlete: az éri el, akit nem zavarnak meg kívánságai özöne, nem igyekszik őket mindenáron megvalósítani (óceán és beléömlő folyók példája)
- a békét az éri el, aki
- megszabadult az érzékkielégítésre irányuló vágyaktól
- kívánságok nélkül él
- megvált minden birtoklásérzettől
- mentes a hamis egótól
- ezen az úton az ember megtéveszthetetlenné válik
