A komposzt
Máli apukája mindig azt mondja: ami a kertben nő, az maradjon is a kertben. Persze ezalatt azért nem a zöldségre, vagy a gyümölcsre gondol. A zöldség, gyümölcs héját és csutkáját viszi mindig a kertbe. Nem szép látvány, ha a hulladék szanaszét hever, ezért összegyűjti a kert árnyékos sarkában.
Máli is megtanulta már, hogy a zöldségmaradékokat kivigye a kertbe. Egyik nap jókora kupaccal ment ki, de az apukája utánaszólt:
- Azt a kupacot ne a komposztosba tedd, hanem mellé!
- Miért?- kérdezte Máli.
- Éppen most szitálom át a komposztost, mert szét fogom teríteni a kertben.
- Szitálni, teríteni?- értetlenkedett Máli.
- Gyere megmutatom.- mondta Krisi papa.
Máli apukája megpiszkálta a komposztot.
- A friss zöldségmaradék alatt barna föld és rengeteg apró állatka nyüzsög. Látod, ők azért vannak itt, hogy mindent megegyenek és megemésszenek.
- Ami nekünk szemét, az nekik élelem.- érti meg ebből Máli.
- Így van. Képzeld csak el, többtonnányi szemetet képesek megenni. A fő szemétfeldolgozó a trágyagiliszta, de olyan apró élőlények is vannak itt, amik szabad szemmel nem is láthatóak.
- És mihez kezdesz ezzel a kupaccal?- kérdezte Máli.
- Elterítem a kertben, hiszen ez elsőosztályú tápanyag a növényeknek. Amikor szép nagyok lesznek tőle a növények, felhasználjuk őket, a maradék pedig újra bekerül a komposztba, és a komposzt újabb zöldségeket növeszt.
- Nahát, milyen jól megtervezte ezt is Krisna!- ujjongott e csodás körforgásnak Máli,
