Gjána könyvet oszt
Amikor Gjána megszületett, nyár volt. Így decemberben még csak pár hónapos volt, ezért észre sem vette, hogy apukája elment néhány hétre. Mikor azonban elmúlt 3 éves, már nagyon elszomorodott, amikor apukája elbúcsúzott tőle.
- Kicsi Gjána, most egy kis időre el kell mennem. De hamarosan visszajövök!- mondta neki Pandit papa.
Miután apukája elment, Gjána szomorú ábrázattal így fordult anyukája felé:
- Apa nem szeret minket, elment hazulról!
- Dehogynem kicsim,- nevetett a mamája,- sőt, nem csak minket szeret, hanem mindenki mást is. Ezért apa próbál segíteni az embereken, hogy szerencsésebbek lehessenek.
- Azt meg hogyan csinálja?- kérdezte Gjána.
- Emlékezz csak vissza, mit is szoktunk esténként olvasni?- kérdezte Bhakti mama.
- Krisna könyvet, de miért kérdezed?
- Tudod, apa a Krisna-könyvet adja ilyenkor oda másoknak is, no meg a Bhagavad-gítát, a Srímad-Bhágavatamot és Sríla Prabhupáda más könyveit. Ezek a könyvek az embereket megismertetik a lélek tudományával, így a szenvedő emberek is szerencsésekké válhatnak.
Tudod, mi Krisna bhaktái nagyon hálásak vagyunk Sríla Prabhupádának, hogy megmutatta nekünk az utat, amin keresztül újra feléleszthetjük rég elfeledett kapcsolatunkat Krisnával. Mi boldogok vagyunk a Krisna-tudatban és szeretnénk ha mások is azok lehetnének.
- Ezért olvassuk a könyveit?- kérdezte Gjána.
- Bizony. Bhakták vagyunk, és mindig emlékeznünk kell arra, hogy valójában lelkek vagyunk, akik Krisna örök szolgái. Azért, hogy ezt mindig szem előtt tarthassuk, segítenek nekünk Sríla Prabhupáda könyvei.
- Akkor apa azért megy el, hogy személyesen felkeresse az embereket és segítsen rajtuk?
- Bizony, és nagyon büszke lehetsz az apukádra!
- Hurrá! Én mikor mehetek majd könyvet osztani?
- Apukáddal majd nagyobb korodban, de az iskolában a tanítóid is biztosan elvisznek majd könyveket osztani.
- De jó lesz, már alig várom!
Így is történt. Gjána nagyon várta az iskolát. Legfőképpen azért, hogy mehessen könyvet osztani a társaival. Már az első napon tetszett neki a dolog. Reggel bepakolt mindenki egy-egy táska könyvet, amit szerettek volna kiosztani az embereknek. Jó melegen felöltöztek, vittek magukkal meleg teát is. A tanítók egy békés kis faluba vitték őket. Becsöngettek a házakba és izgalommal várták, hogy otthon vannak-e a lakók. Ha kijöttek az emberek, illendően köszöntek és elmondták, mi járatban vannak. Közben imádkoztak magukban Krisnához azért, hogy nyissa meg az emberek szívét, és képessé váljanak elfogadni a könyveket.
A könyvosztás nagyon érdekes tapasztalat volt Gjána számára. Sose tudta, mi fog vele éppen történni. Volt olyan ember, aki kérte a könyvet, volt olyan, aki csak elfogadta. Volt, aki csak adományt akart adni, de nem kért könyvet. Olyan helyen is jártak, ahol nem kértek semmit, sőt olyan helyen is, ahonnan el is zavarták őket.
Visszaérve az iskolába elmesélték egymásnak a könyvosztás során átélt kalandokat.
- Na, hogy tetszett az első könyvosztás, gyerekek?- kérdezte a tanítóbácsi tőlük.
- Hú, nagyon izgalmas volt!- mondta Rádzsa. Képzeljétek, egy csomó embert lefoglaltam Krisna szolgálatában azáltal, hogy könyveket vásároltak, vagy egyszerűen csak adományoztak!
- Én meg nagyon sokat tudtam mesélni az embereknek Krisnáról, és nagyon érdekelte őket!- nyugtázta elégedettséggel Gjána.
- Én meg sok könyvet tudtam eladni, a sok adományból pedig még több könyvet lehet majd nyomtatni!- újságolta lelkesen Máli.
- Én meg örülök, hogy Prabhupádát szolgálhattam, mondta Rati a tőle megszokott alázattal.
Gjána este mielőtt lefeküdt, az apukájára gondolt:
- Vajon apa is ugyanazt a boldog érzést tapasztalja, amit most én?
