Védikus történetek

500 évvel ezelőtt, megjelent a Legfelsőbb Úr, az Úr Krishna, mint az Úr Sri Caitanya Mahaprabhu. Minden élőlényt felszabadított azáltal, hogy megtanította nekik Isten elérésének legkönnyebb módját. Ez pedig Krishna szent nevének éneklése:

Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare

Saját példáján keresztül mutatta be ezt a folyamatot.

Ezt az összefoglaló folyamatot bhakti jógának, az odaadás útjának hívják. Az Úr Caitanya megszámlálhatatlan mennyiségű embert változtatott bhaktává. Ezek a bhakták messzire vitték és hirdették a Hare Krisna maha mantra erejét. Így sok ezer ember részesülhetett az Úr kegyében. Az Úr Caitanya Mahaprabhu egyik nagy bhaktája Sri Shyamananda Pandit volt. Utkalában, Orissában született.

Ő, Orisszában prédikálta az Úr Krishna üzenetét. Prédikáló útja során elérkezett Ghantasilába. Ott találkozott Rasikanandával, aki Rasikaként volt ismert. Nagy tudós és az Úr Krishna bhaktája volt. 

Shyamananda úgy döntött, hogy néhány hónapig a faluban marad, hogy az Úr Krishna kedvteléseiről beszélgethessen Rasikával. Rasika és családja az odaadó szolgálattól megvilágosodva hű bhaktái lettek az Úr Krishnának. Shyamananda Pandit, az Úr Krishna szerető szolgálata végett, avatásban részesítette mindannyiukat. Attól kezdve Rasika, az Úr Krishna kedvteléseiről folytatott beszélgetéseket és Krishna Szent Nevének éneklésével foglalta le magát.

Egy nap amikor Rasika, Shyamananda Pandit, lelki tanítómesterének lótuszlábai előtt ült, néhány falulakó jelent meg, „Kedves mester, Vanapura egész területe muszlim irányítás alatt áll. De ha eljönnél a tanítványaiddal és találkoznál Ahmed Beg Subával, a kegyetlen királlyal, javulhatna a helyzet. Ez az egyetlen reményünk.”

Miután ezt meghallotta Shyamananda, ránézett Rasikára, aki egyből megértette a célzást. „Óh, mester, kérlek, engedd meg, hogy elmenjek Vanapurába néhány bhakta társaságában.” Sri Shyamananda elengedte és áldását adta rájuk. 

Az út során Rasikának eksztázistól hulltak a könnyei és semmi másról nem beszélt, csak Krisnáról. Ha valamikor leült néhány pillanatra, máris emberek ezrei érkeztek hozzá. Ahogy hallgatták édes szavait és figyelték csodálatos szépségét, szívük teljesen megenyhült. Rasika elhivatottan magyarázta a Krishna tudat filozófiáját, akár csak Brhaspati, Vyasa vagy Suka. A tudósok, akik hallgatták az előadásait, mind dicsérték őt, „Amit eddig tanultunk, az csupa szemét. Rasika bebizonyította a Védák, Puránák végkövetkeztetésein keresztül, hogy hogyan válhat komoly bhaktává az, aki a Hare Krishna maha mantrát énekli.” 

Ennek hatására mind Rasika tanítványai lettek. Mestere parancsára, egy napnál tovább egy helyen sem tartózkodott. Egyik helyen fürdött, másikon megállt enni, harmadiknál megpihent. Így hamar elérte Vanapura városát. Ahmed Beg, Vanapura kegyetlen muszlim uralkodója volt. Számos királyt és Orissa állam uraságait is kínozta. Sok embert rákényszerített arra, hogy legyen muszlim. Naponta egy két embert megölt, ezért mindenki félt tőle.

A környék lakói félelemben és aggodalomban éltek. Egyetlen vigaszuk az volt, hogy elméjükben az Úr Krishnára gondoltak. Habár a muszlim alattvalók elmentek megnézni Rasikát, de Ahmed Beg azért sem. Látta, hogy az alattvalói naponta járnak Rasikához, ezért nagyon dühös lett és megkérdezte őket, „Miért éneklitek a Hindu Istennek neveit? Hová mentek? Miért mentek oda?”

Az idősek így feleltek, Sri Rasika az Úr Krishna nagy bhaktája. Orissában született és olyan szerencsés, hogy minden nap a Legfelsőbb Úrral beszélhet. Orissa királyai és alattvalóik mind a tanítványai. Már több száz muszlim tanítványa van. Ő nem egy közönséges ember, hanem az Úr Krishna bhaktája.”

Ahmed Beg gonosz ember volt és mérgesen így válaszolt, „Nem ellenzem, ha hindukat fogad el tanítványnak. De ahhoz nincs joga, hogy muszlimokat fogadjon el. Hamisítvány. Meghipnotizálja és bolonddá teszi az embereket. Csak azért teszi, hogy elszedje a tulajdonukat. Ha az erejével hatást tud gyakorolni rám, akkor elfogadom őt. Csak akkor fogadom el szentnek, ha képes megszelídíteni egy olyan őrült elefántot, amelyik elpusztítja a teheneinket és lovainkat.”

Ahmed Beg közölte a feltételeit a hindu királyokkal és megparancsolta, hogy vigyék elé Rasikát. Mivel a királyok féltek tőle, siettek Rasikához, „óh, mesterünk, miért jöttél erre muszlim helyre? Ki tudja mit fog most csinálni? Ki tudja mi fog történni, ha elégedetlen lesz?” Miután Rasika végig hallgatta őket, ő akart találkozni Ahmeddel. A többiek óva intették ettől. „Miért akarsz odamenni? Jobb, ha elmegyünk és megvédjük a saját életünket. Miért akarsz szembe kerülni ezzel a muszlim emberrel?”

Miközben ilyenekről beszélgettek, egy vad elefánt kezdte zaklatni a helyi embereket. Máskor is bement a faluba, szétrombolta a házakat és megölte az állatokat. Eközben Rasika úgy döntött, hogy nem hallgatja tovább a javaslatokat, hanem személyesen látogatja meg Ahmedet. Elméjében elmerült a Krishna iránti szeretetben. Rasika meglátta Ahmedet a trónján ülve és a körülötte lévő hindu királyokat. Éppen akkor jelent meg az őrült elefánt Vanapurában. Házakat rombolt le, nagy fákat döntött ki gyökerestől és sok állatot megölt. Hangos üvöltésébe beleremegett a föld. Hörgésétől megtelt a levegő porral. Volt, aki a magas épületek tetejére menekült, volt, aki elbújt félelmében. Mindenki az Úr Krishnához imádkozott, segítségért. Amikor Rasika ezt meglátta, elgondolkodott, „Ha egy bhakta Krishnánál vesz menedéket, akkor mi kárt okozhatna benne egy elefánt. Megmentem ezeket az embereket, az elefántot pedig nagy bháktává fogom változtatni.” Ahogy a faluba ért, meglátta az őrült elefántot, ahogy mindenkit megöl, aki az útjába kerül. Az emberek elbújtak az elefánt elől, Rasika pedig közeledett az állat felé. Eközben Ahmed Beg figyelte az eseményeket. „Óh Uram, mentsd meg őt. Ha megöli az elefánt, akkor én leszek a felelős, egy szent ember haláláért. Ha lenyugtatja ezt az állatot, akkor meggyőzött Krishna dicsőségéről. Mindenki aggódott Rasika biztonságáért és a bánat könnyei lepték el szemeiket. Ahogy Rasika közeledett az állat felé, végig nyugodt volt és Krisnára gondolt. Az őrült elefánt észrevette Rasikát. Rasika a szemeibe nézett és így szólt,” Óh te vad elefánt, hallgass rám. Előző életed bűnös cselekedetei miatt kaptad Krishnától ezt az elefánt testet. Miért viselkedsz így? Imádd Krishnát és szolgáld a bhaktáit. Krisnáról szóló tudás hiányában, minden erőfeszítésed hiábavaló. Énekeld Krishna nevét, meditálj Krishnán és ajánld magadat Lótuszlábai imádatának. Minden szentírás azt mondja, hogy az Úr Krishna szolgálata a legmagasabb rendű, hiszen Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Krishnán kívül senki sem lehet igaz barátod. Ő az anya, az apa és minden élőlény fenntartója. Miért rohansz hát egyenesen a halálba? Ne légy büszke az erődre! Krishna szétzúzta Airavata, Indra elefántjának hamis egóját és megmentette az elefántok királyát, Gajendrát, akit egy krokodil támadott meg. Az Úr Krishna maga a kegyelem óceánja. Ezért hát add fel hiúságodat és imádd Őt. Ha megfogadod és követed ezt a tanácsot, kedves leszel az Úr számára.”

Az elefánt meg tudott állni Rasika előtt és végig hallgatta őt, előző életének jó cselekedetei miatt. Könnyes szemekkel gondolkodott el magában, „Ez nem egy közönséges ember. Biztos, hogy ő az Úr által felhatalmazott személy. Minden, amit mond az a szentírásokon alapszik.” Rasika kegyéből az elefánt elsajátította a tökéletes tudást. Elfogadta Krishnát az egyetlen, legfőbb igazságnak. 

Térdre rogyott Rasika előtt és könnyeivel megmosta annak lábait. Rasika egyik kezét ráhelyezte az elefánt fejére és jobb fülébe belesúgta a Hare Krishna maha-mantra 16 szavát:

Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare

Miután megkapta a szent nevet, az elefánt gyorsan felállt, majd leborult Rasika lábai előtt. Szemei csak úgy csillogtak, ahogy Rasika szerető szépségét bámulta. Teljesen megfeledkezett önmagáról. Rasika elnevezte őt Sri Gopala dasanak. Miután elfogadta a nevet, agyarát 100x meglengette Rasika lábai előtt. Nem akart elmenni Rasika közeléből. Felajánlotta önmagát és szolgálatát Rasikának és az Úr Krishnának. Rasika csodálatos tettének tanúi voltak a bhakták és a muszlim emberek. Lenyűgözve beszéltek arról, hogy Rasika nem csak egyszerűen megszelídítette, hanem lelki avatásban is részesítette az elefántot. A hír gyorsan elterjedt és emberek ezrei jöttek el Rasikát látni. A muszlim király, Ahmed Beg is odarohant és leborult Rasika lábai előtt. A király bocsánatért esedezett, amiért nem értette meg és nem tiszteltelte őt eléggé. Szégyellte magát és megbánta helytelen viselkedését. Rasika így szólt, „Azért jöttem, hogy megkérjelek, ne bántsd az embereket, főleg az Úr bhaktáit. Az Úr, aki mindenki szívében ott él meggyőzi az elefántot a szavaimon keresztül, hogy fejezze be a bűnös cselekedeteket.”

Ezután Rasika elkezdett prédikálni az Úr Krishna odaadó szolgálatának filozófiájáról. Az összegyűlt embereket mind meggyőzte, még a királyt is. Ahmed Beg nagyon boldog volt, amikor megkapta Rasika utasításait. Nagyon megdicsérte Rasikát és a körülötte lévő embereket. Sok ember lett Rasika tanítványa és Vanapurában az Úr Krishna hű bhaktája. Miután minden bhaktát ellátott jó tanáccsal, hogyan szolgálja az Úr Krishnát, Rasika visszatért gurujához. Ez az igaz történet bebizonyítja, hogy ha valaki szeretné elérni a tökéletességet az életében, akkor egy ilyen tiszta személyre van szükség, aki képes megadni az Úr Sri Krishna tiszta bhaktáinak a kegyét.