by Nisa
(1)
Történt egyszer réges-régen
A daityák idejében
Amikor démonok uralták a földet
Az alvilágot s a mennyeket:
(2)
Megszületett Prahláda apja
És a bátyja Hiranyáksa
Az idősebbik démon testvér
-hogy fitogtassa nagy erejét-
(3)
Bhumi devit a Földanyát
Az óceánba dobta
S az Istenség Személyiségét
Így párbajra hívta.
(4)
Az Úr mint szörnyű vadkan
Jelen is lett azon nyomban
Vörös égő szemekkel
Agyarral és harci kedvvel.
(5)
Hiranyáksa meglátta Varáha Dévet
Ereiben a vér megfagyott s jég lett.
De hamar felengedett kábulatából
Harcba szállt az Úrral. Nagy ostobaság volt!
(6)
Lemondott életéről, pedig nem akart ám!
Élvezni akarta az életet, mondván:
Kínzok akit látok, csak a családom nem!
Lehetőségét hát elvette az Isten.
(7)
Sokat mondhatnék még, de az idő szalad
S Hiranyakasipu bánata is apadt
Inkább átváltott bosszúvágyó dühbe:
megöli majd Visnut, ez lett az ő terve!
(8)
Brahmá posztjára is nagyon fájt a foga
De élete hossza ebben korlátozta.
Így hát elment lemondásokat végezni:
Vele a világon se állat, se ember ne tudjon végezni!
(9)
Meditálásáért ezt az áldást várta:
„Légy halhatatlan démonok királya!”
Hangyabolyban állt fél lábon évekig,
Mígnem a fejéből lángnyelvek csaptak ki.
(10)
Az univerzum nagyon felforrósodott
S a félisteneknek feljebb kellett kapaszkodniuk.
Brahmánál kerestek menedéket
Aki meghallgatta rémült helyzetüket.
(11)
Úgy döntött megjelenik a démon előtt
és teljesíti annak vágyát mielőbb.
Hiranyakasipu nagyon örült neki
Bár valódi szándékát előtte fel nem fedi.
(12)
– Hívem, a halhatatlanságot kéred?
Én azt nem tudom megadni néked.
De az én uram Krisna, Isten
Ő képes rá, hogy minden vágyat teljesítsen!
(13)
Viszont üres kézzel sem távozhatok
Kérj bármi mást, mit megadhatok
- Ó Uram! add meg nekem a következőket,
És én teljesen elégedetté leszek:
(14)
Ne halhassak meg se nappal, se éjjel,
Ne öljenek meg kézzel vagy fegyverrel.
Se kint, se bent, se lent, se fent.
Gondolta: kérésem a haláltól csak megment!
(15)
Ezt kérte a ráksaszák királya Brahmától
Az egész világ másodlagos atyjától.
Meg is kapta szépen ezt az áldást tőle
Hallgassátok mi történt otthonában közben!
(16)
Prahláda anyja várandós volt Vele
S Indra, a mennyek királya megtudta ezt.
El is indult rögvest, hogy elrabolja az anyát
Ám Nárada közbelépett, s rábeszélte Indrát:
(17)
– Ugyan mit ártottak ők ketten neked?
Egy hölgy s egy magzat, ki még meg sem született.
Engedd el őket! A jellemük tiszta!
– így menekült meg Prahláda és anyja.
(18)
Náradánál laktak, ki tanította a hölgyet,
Ám az belealudt, de Srí Prahláda, ő nem!
Hallgatta a méhben, nagyon-nagyon figyelt:
Minden egyes szót nektárként ízlelt.
(19)
Bhaktaként jött a világra a nagy démon fia
Ám Hiranyakasipu ezt még nem is tudta.
Amikor hazatért boldogan látta:
megszületett kicsi fia, Srí Prahláda
(20)
Együtt visszamentek a palotába
S boldogan éltek ott, míg Prahláda nem ment iskolába.
Amikor nagyobb lett beíratták
Ám jó jellemét ott sem faragták át.
(21)
Odaadó volt ő, nagyon jó gyermek
Nem ártottak neki a sötét és mély vermek.
Mindig az Úrra gondolt ő maga
S az osztálytársait is erre bíztatta.
(22)
Apja meg akarta ölni, mert vaisnava volt
Használt hozzá tüzet, vizet és vad elefántot.
Próbált még sok mindent, hogy sanyargassa fiát
Ám Prahláda ezután sem felejti el Krisnát.
(23)
Hiranyakasipu dühösen kérdezte:
Hol van a te szeretett Istened?
Mindenhol ott van. – feleli Prahláda
Még az oszlopban is? – s nagyot ver rája.
(24)
Nagy robajjal előlép Nrsmha Deva
A démon fia örül: hisz itt van az ő Ura!
A gonosz daitya pedig harcra hívta ki,
Amely biztos, hogy halálával fog végződni.
(25)
Harcoltak az Úrral, s naplementekor
Nrsmha végzett a démonnal kegyetlenül.
Széttépte karmaival a palota küszöbén
A félig ember-félig oroszlán kiterjedés.
(26)
Saját térdén végzett a gazemberrel
Ezért Brahmá áldása sem maradt beteljesületlen.
Mivel lótusz karmai a démontesthez értek
Hiranyakasipu felszabadult, mint egy tiszta lélek.
(27)
Így lett Nrsmha megjelenésének ünnepe
A nagy démon Hiranyakasipu végzete.
Dicsőítsük Prahládát odaadásáért
És Krisnát bhaktái védelmezéséért!
