Az öt alaptantárgy közül elsőként az olvasás tanítását nézzük át Aruddha mātājī könyvéből.
A gyerekek általában ötévesen kezdjük a formális oktatását. Mielőtt menedéket vettünk volna Śrīla Prabhupādánál, a legtöbbünk számára a gyermekek oktatása azt jelentette, hogy keresünk egy jó hírű iskolát ahol jó színvonalú az oktatás. A jó oktatás jó munkahelyet jelent, elegendő pénzt és kényelmes családi életet. Prabhupāda megváltoztatta az oktatásról való elképzeléseinket – rávett minket, hogy mélyen elgondolkozzunk arról, hogy mi a valódi oktatás.
,,Az oktatás bhāgavata oktatást jelent: megérteni Istent. Erre van szükség: athāto brahma-jijñāsa. Az oktatásnak úgy kell történnie, hogy a diák nagyon nagyon érdeklődő legyen. Miről érdeklődjön? A Brahmanról, nem pedig erről a testről.” (Előadás, Vṛndāvana, 1976. szeptember 15.)
A Védák által dicsőített és ajánlott oktatás ezért az, amelyik felébreszti a gyermek természetes kíváncsiságát a Legfelsőbb Abszolút Igazsággal kapcsolatban. Miért jobb az ilyen oktatás mint az, amiben a legtöbbünk részesült? Ahogy a gyerekeknek meg kell tanulniuk olvasni és számolni, hogy megéljenek a világban, úgy a lelki azonosságukat és az élet célját is meg kell tanulniuk, és azt is, hogyan jussanak ki ebből az anyagi világból. Azok a gyerekek, akik megértik, hogy lelkek, akiknek az a feladatuk, hogy a Legfelsőbb Urat szolgálják, nem fogják elvesztegetni az emberi létformát, hanem másoknak is segítenek megtalálni az élet valódi értelmét.
Prabhupāda utasításai alapján taníthatjuk úgy a gyerekeinket, hogy hagyományos és lelki oktatásban is részesüljenek. Én is ezt próbáltam elérni az otthontanítással. Az első években az alaptantárgyakra koncentráltam:
- Olvasás
- Írás
- Számolás
- Zene
- Memoriter (versek, szorzótábla, stb. rögzítése)
Ha az első években a gyerekek kitűnően elsajátítják ezt az öt tárgyat, akkor a jövőben bármilyen tárgyat képesek lesznek megtanulni. Ebben a fejezetben az első tárgyról, az olvasásról írok.
- Olvasni tanulás
A gyerekek három és ötéves kor között megtanulhatnak olvasni. A boise-i közösségünkben számos család tanítja otthon három és hét év közötti gyerekeit. Hetente egyszer összejönnek, hogy együtt tanítsák a gyerekeket olvasni.
A legidősebb, Sarah (7 éves) és Angela (5 éves) folyékonyan olvassák már Prabhupāda könyveit, így ők azért jönnek az anyukájukkal, hogy segítsenek a kisebb gyerekeknek. Az összes gyerek együtt átismétli az ABC hangjait. Aztán életkor és olvasási képesség szerint párokba rendeződnek és mindegyik párral együtt dolgozik egy anyuka. Az anyuka irányítja és kijavítja őket, átismétli velük a régi hangokat és újakat tanít nekik. A vidám légkörben a gyerekek szívesen tanulnak. Az, hogy az idősebb gyerekek fiatalabbakat tanítanak, mindkettőnek hasznára válik. Az idősebb gyerekekben megerősödik a tudás és a kisebb gyerekeket lelkesíti, hogy jobban tanuljanak.
Sok Kṛṣṇa-tudatos könyv kapható a www.krishna.com, www.krishnaculture.com, blservices.com és más hasonló honlapokon (pl oktatas.krisnavolgy.hu/tag/kiadvanyaink), amelyek megfelelőek a kezdő olvasóknak. Hatéves kortól a gyerekek megpróbálhatják Śrīla Prabhupāda könyveit olvasni – a Kṛṣṇa-könyvet, a Bhagavad-gītāt, a Śrīmad-Bhāgavatamot és a Śrī Caitanya-caritāmṛtát. Lehet, hogy nem értik meg a finomabb részleteket, és nem tudnak kiolvasni néhány szót, vagy kifejezést, de a szülő segítségével fokozatosan legyőzik ezeket az akadályokat és így lelki és anyagi áldásban részesülnek. Vannak más idősebb bhakták által írt könyvek, amik szintén jó olvasókönyvként szolgálhatnak, például a Śrīla Prabhupāda-līlāmṛta (Satsvarūpa dāsa Gosvāmī), a Vṛndavanai hat gosvāmī és a Vaiṣṇava szentek (Satyarāja dāsa), az Egy utazó prédikátor naplója (Indradyumna Svāmī) és más hasonló könyvek. Ezek a könyvek a fesztiválok alkalmával, valamint ha egy bizonyos témát tanítunk értékes olvasmánynak bizonyulnak.
Amellett, hogy megtanítjuk a gyerekeket olvasni, az is fontos, hogy olvassunk nekik, mert ettől fejlődik a szövegértésük és a szókincsük. Én lefekvés előtt rendszeresen olvastam a fiaimnak. A Śrīla Prabhupāda-līlāmṛta volt a kedvenc könyvünk és annyira elmerültek benne, hogy nem akarták, hogy abbahagyjam a felolvasást. Mindhárman nagyon szerettük ezt az együtt töltött időt: Śrīla Prabhupāda transzcendentális kedvteléseiről beszélgettünk – megingathatatlan hitéről, az indiai és nyugati nehézségekről és hogy végül milyen sikeresen elterjesztette az Úr Caitanya misszióját a világ minden sarkában. Govinda, egy tizenegy éves maryland-i kisfiú, aki otthon tanul, rendszeresen hallgatja Ő Szentsége Rādhānātha Svāmī leckéit és ennek eredményeképpen olyan mély a Kṛṣṇa-tudatos filozófiai megértése, hogy képes Bhagavad-gītā leckét tartani és számos filozófiai fogalmazási versenyt megnyert.
Prabhupāda azt akarta, hogy a Gurukulába járó gyerekek mélyen tanulmányozzák a könyveit. Az ebből merített tudással meg tudják majd oldani a problémákat, és a társadalom jó polgárai, vagy akár vezetői lehetnek majd. Aki nem ismeri az élet célját, az magán sem tud segíteni, másokról nem is beszélve. Ezért a védikus társadalomban a kiváló vezetők mind nagyszerű bhakták és szentek voltak, akik másoknak is megmutatták, hogyan kövessék az élet misszióját.
Prabhupāda biztos volt benne, hogy a könyvei teljesek, és minden anyagi és lelki áldást meg tudnak adni, de figyelmeztetett bennünket arra, hogy ha nem szeretettel és bizalommal teli környezetben tanulják őket a gyerekek, akkor nem lesz sok hatásuk: ,
,Hadd olvassák a könyveinket nagyon szépen, ez lesz az oktatásuk. Gondoskodj róla, hogy mindig boldogok legyenek a Kṛṣṇa-tudatban, és ne próbáld erőltetni, vagy büntetni mert akkor félreértik a dolgokat. Ha ily módon elégedettek, akkor fokozatosan mind elsőrendű prédikátorokká és bhaktákká fognak felnőni.” (Levél Satsvarūpa dāsának, 1972. február 16.)
Az olvasás fontos része a megbeszélés. Megtöri az olvasás egyhangúságát, és érdekes kihívást nyújt. Śrīla Prabhupāda könyveit használva olvasókönyvnek, a gyerekek az olvasás és a nyelvtan minden aspektusát megtanulhatják: a fogalmazást, a szövegértést, a szókincset és az analitikus gondolkodást. Ha a gyerekeknek lehetőségük van kifejezni a gondolataikat és tisztázni a kétségeiket, kérdéseiket az olvasottakkal kapcsolatban, akkor önbizalomra és kommunikációs készségre is szert tesznek. A szülők kimutathatják a védikus irodalom felsőbbrendűségét azáltal, hogy az ördög ügyvédjének szerepét játsszák (a rossz oldalon érvelnek) vagy a mindennapi életre vonatkoztatják az olvasottakat. Az olvasás és a megbeszélés a jó beszéd, érvelés és logikus gondolkodás készségeit fejleszti.
Prabhupāda azt mondta, hogy a könyveit olvasni tiszta odaadó tevékenység: az ember tiszta bhaktává válhat csupán a szentírások olvasásával. A szentírások hőseinek makulátlan a jelleme, a tulajdonságai és ezek az erények az olvasókra is átragadnak – különösen a fiatal olvasókra.
(A fordítás Jāhnava-priya mātājī érdeme)
